Espo mesélte a kalandotokat, te inkább azt meséld el, mit kerestél azon a birtokon, ahol Kate nyaralt? - fordult szembe a zavartan pislogó férfival.
Castle felidézte Kate szavait, amikor meggyőzően füllentett arról Esposito-nak, hogyan keveredett ő a nyomozásba. Megköszörülte a torkát, és szemlesütve kezdett a magyarázatba, de az első mondat után Lanie figyelmeztetően felemelte az ujját.
- Ezt a variációt már hallottam, most az igazat akarom! - nézett sötétbarna szemeivel ellentmondást nem tűrően a tétován álldogáló íróra.
- De ... de hát ez az igazság - próbálta a szemkontaktust tartani a nővel, de önkéntelenül pislogott. Ha lebukik, neki vége!
- Ezzel a szöveggel el tudjátok kábítani Javi-t, de engem nem! - húzta fel a szemöldökét, hogy még nagyobb súlyt adjon a szavainak. - Ülj le, és vedd le a pólódat!
A férfinak egyáltalán nem volt ínyére a vizsgálat, de most a beszélgetés elöli menekülés lehetőségét látta benne, ezért szófogadóan az ágy szélére ült, és lehúzta a pólóját.
- Feküdj le! - parancsolta komoly tekintettel Lanie, amitől Castle-nek egyre rosszabb előérzete lett, de azért engedelmesen elfeküdt az ágyon. - Az arcod elég szépen gyógyul, de a szemeddel valami baj van - fordította maga felé a férfi fejét az orvos, és aggódón felhúzta Castle szemhéját.
- A szememmel? - csodálkozott a férfi, hiszen semmi különöset nem érzett, és a látása is jó volt. - Mi ... mi van vele? - dadogta ijedten.
- Azt hiszem a baj neve "nemmeraszemembenézni tehátfüllentisz" - bujkált gonosz kis mosoly az orvos szája sarkában, amikor meglátta, hogy alig értek el a szavai Castle tudatáig, máris elkapta a tekintetét, és lesütötte a szemét.
- Ha-ha! Nagyon vicces! - morgott a férfi, de nem mert Lanie szemébe nézni.
- Látom, kaptál néhány jobb horgot a bordáidra - szemlélte a nő a zöldesben játszó foltokat a férfi mellkasán.
- Már nem fájnak - igyekezett bizonygatni Castle, hogy felesleges a vizsgálat, de amikor Lanie finoman megtapogatta a zúzódásokat, fájdalmasan felkiáltott. - Ááááúúú!
- Azt mondtad, nem fájnak - mentegetőzött Lanie, mert nem volt szándékában fájdalmat okozni a betegnek.
- Amíg nem nyomkodják, addig nem is! - nézett megbántott szemekkel a nőre Castle. Most, hogy nem Kate-ről és róla volt szó, bátran a barna szemekbe nézett. - Csak nem kínzáshoz folyamodsz, hogy kihúzz belőlem valamit?
- Mit feltételezel rólam Richard Castle? - háborodott fel a feltételezésen Lanie. - Azt hiszed, finomabb módszerekkel nem tudom kiszedni belőled az igazat? - kérdezte, miközben orvosi táskájából egy tégelyt vett elő, és egy adag kenőcsöt vett ki belőle az ujjával.
- Finomabb? Hiszen már megint kínozni akarsz! - követte a nő mozdulatát ijedten az író.
- Ne nyafogj! Nem fog fájni. Ez a kenőcs segíti felszívódni a vérömlenyt, és fájdalomcsillapító hatása is van - magyarázta, és már kente is a kenőcsöt a fájó bordákra.
Castle egy pillanatra még levegőt sem mert venni, csak várta a fájdalmat, de helyette kellemes, hűsítő érzést okozott a kenőcs.
- Fúúú ... Lanie, ez rettentő büdös! Hogyan bírja ezt ki ... valaki? - fintorgott a mentolos, kámforos, gyógynövényes keverék szagától. Nyelt egyet. Majdnem elárulta magát. Ahogy megérezte a jellegzetes, erős szagot, azonnal az jutott az eszébe, hogy le kell mosnia magáról, különben Kate-nek nem lesz kedve mellé feküdni éjszaka.
- De sok bajod van! Vagy attól félsz, hogy Kate-nek nem fog tetszeni az új illatod? - húzta fel kérdőn a szemöldökét a nő.
- Mi? Dehogy! Hogyan érezné meg ezt a rettentő gyógynövényszagot Beckett? Talán a telefonon keresztül? - játszotta az értetlent. - Anyámra gondoltam. Tudod, nagyon kifinomult a szaglása.
Castle megpróbált ártatlan arcot vágni, de az volt az érzése, hogy Lanie egyre biztosabb a dolgában, mert egyre szélesebbé és magabiztosabbá válik a mosoly az arcán, mintha csak azt mondaná: "Mondhatsz amit akarsz, tudom, amit tudok!".
- Reggel és este kenesd be Kate-tel - mondta mintegy mellékesen az orvos, miközben a tégely tetejét csavarta vissza.
Castle képzelete meglódult. Egy pillanatra becsukta a szemét, és szinte érezte, ahogy Kate finom ujjai gyengéden simogatják a mellkasát, és finoman siklanak a bordáin.
- Oké - mondta önkéntelenül. Abban a pillanatban tudta, hogy vége van. Elszólta magát. - Majd, majd Alexis bekeni - tette hozzá gyorsan dadogva.
- Aha. Persze - húzta össze a szemét Lanie, miközben szeme végigsiklott a férfi testén. - Tudod, megértem Kate-t. Nem sok pasi van, aki ennyit teper egy nőért, és ahogy így elnézlek, egészen jó karban vagy - vált pajzánná a mosolya.
- De Lanie! - ült fel Castle, és szégyenlősen kapkodott a pólója után. - És különben is, hányszor mondjam még el, hogy ....
- Tudom, tudom! Nincs köztetek semmi - emelte fel megadóan kezét a nő. - Nézd! Megértem, hogy nem akarjátok világgá kürtölni, de úgy süt rólatok a boldogság, hogy csak a vak nem látja, hogy mi a helyzet. De egyet mondok Castle! - komolyodott el a nő, és szemében fenyegetés villant. - Ha megbántod Kate-t, hazudsz neki, vagy bármilyen módon fájdalmat okozol, az injekciós tűmmel gyűlik meg a bajod!
A férfi maga elé képzelte, ahogy Lani bosszúszomjas tekintettel üldözi egy óriási injekciós tűvel, és megrázkódott.
- Tudod, hogy sosem bántanám - mondta halkan.
- Nem is ajánlom!
- Lanie - nézett kérőn egyenesen a nő szemébe Castle, de nem kellett folytatnia a mondatot, mert az tudta, hogy mit akar.
- Ne izgulj! Ha Kate meg akarja osztani velem az érzéseit, és beszélni akar rólatok, én boldog leszek, addig viszont tiszteletben tartom az akaratát.
- Köszi Lanie - sóhajtott Castle.
- De ne feledd! Az előbbi ígéretem a tűről még érvényes!
Az író kényszeredetten elmosolyodott, aztán hirtelen mozdulatlanná dermedt, és látszott rajta, hogy valamire nagyon figyel, aztán felhúzta a pólóját, és rémülten meredt a mellkasán levő vöröslő foltra.
- Lanie ez normális? - nézett ijedten a nőre. - Úgy érzem, mintha lángolna a bőröm.
- Igen. A kenőcs először hűsít, aztán vérbőséget okoz, ami segíti az apró bevérzéseket felszívódni, és a fájdalmat is csökkenti. - Figyelte, ahogy Castle feldolgozza a hallottakat, és elgondolkodva bólint. - Azért, ha máshol akarsz vérbőséget előidézni, - pillantott jelentőségteljesen Castle ágyékára - ne ezzel a kenőccsel akard elérni a kívánt hatást,
- Lanie! - kérte ki az abszurd feltételezést a férfi, miközben elgondolkodott a lehetőségen, vajon milyen hatást váltana ki a kenőcs a legnemesebbnek tartott testrészén. Magában úgy döntött, azért ezt nem akarja kipróbálni. - Csak azon gondolkodtam, mennyi ideig tarthat a hatása!
- Nem kell azonnal felháborodnod! Tudom, hogy milyen őrültségekre vagy képes, ezért figyelmeztetlek. Az egyik kollégám páciense kipróbálta. Láttam a hatását. Tényleg nem ajánlom. Na, indulok - csukta be a táskáját a nő, és az ajtó felé indult. - Megnyugtatom Kate-t, hogy minden rendben van veled, már ami a fizikai állapotodat illeti. A szellemiekért nem vállalok garanciát - nézett az ajtóból vissza huncut tekintettel a férfira. - Nem is értem, miért küldött engem ide olyan aggódva!
- Ó! Aggódott értem? - húzta fülig érő vigyorra a száját az író.
- Castle! Ne bízd el magad! A fekvőgipsz meg azért "fekvő", mert feküdni ajánlatos benne, úgy hogy jó lesz, ha Kate az ágyban fekve talál, mert különben lesz nemulass!
- Miért is találna engem Kate bárhogyan? - húzta fel a szemöldökét ártatlanul Castle, mintha semmi köze nem lenne a nyomozóhoz.
- Ne feszítsd túl a húrt! - nézett rá szúrósan Lanie, aztán elbúcsúzott, és magában mosolyogva elindult. Amikor kilépett az ajtón megállt, és a falnak támaszkodva sóhajtott egy nagyot, de közben boldogan elnevette magát. Olyan régóta várta már, hogy ez a két nagyszerű ember egymásra találjon! Már csak abban reménykedett, hogy Kate hamarosan előhozakodik a témával, és nem kell sokáig megjátszania, hogy nem tud semmiről.
Castle visszadőlt az ágyra. Remélte, hogy Lanie magában tudja tartani a kicsikart információt. Aztán gondolatai Kate-re terelődtek. Valóban félti a nő, ha ideugrasztotta Lanie-t annak ellenére, hogy az éjszaka bebizonyította, hogy nagyon is jól van. De vajon mit tervezhet Kate?
- Reggel és este kenesd be Kate-tel - mondta mintegy mellékesen az orvos, miközben a tégely tetejét csavarta vissza.
Castle képzelete meglódult. Egy pillanatra becsukta a szemét, és szinte érezte, ahogy Kate finom ujjai gyengéden simogatják a mellkasát, és finoman siklanak a bordáin.
- Oké - mondta önkéntelenül. Abban a pillanatban tudta, hogy vége van. Elszólta magát. - Majd, majd Alexis bekeni - tette hozzá gyorsan dadogva.
- Aha. Persze - húzta össze a szemét Lanie, miközben szeme végigsiklott a férfi testén. - Tudod, megértem Kate-t. Nem sok pasi van, aki ennyit teper egy nőért, és ahogy így elnézlek, egészen jó karban vagy - vált pajzánná a mosolya.
- De Lanie! - ült fel Castle, és szégyenlősen kapkodott a pólója után. - És különben is, hányszor mondjam még el, hogy ....
- Tudom, tudom! Nincs köztetek semmi - emelte fel megadóan kezét a nő. - Nézd! Megértem, hogy nem akarjátok világgá kürtölni, de úgy süt rólatok a boldogság, hogy csak a vak nem látja, hogy mi a helyzet. De egyet mondok Castle! - komolyodott el a nő, és szemében fenyegetés villant. - Ha megbántod Kate-t, hazudsz neki, vagy bármilyen módon fájdalmat okozol, az injekciós tűmmel gyűlik meg a bajod!
A férfi maga elé képzelte, ahogy Lani bosszúszomjas tekintettel üldözi egy óriási injekciós tűvel, és megrázkódott.
- Tudod, hogy sosem bántanám - mondta halkan.
- Nem is ajánlom!
- Lanie - nézett kérőn egyenesen a nő szemébe Castle, de nem kellett folytatnia a mondatot, mert az tudta, hogy mit akar.
- Ne izgulj! Ha Kate meg akarja osztani velem az érzéseit, és beszélni akar rólatok, én boldog leszek, addig viszont tiszteletben tartom az akaratát.
- Köszi Lanie - sóhajtott Castle.
- De ne feledd! Az előbbi ígéretem a tűről még érvényes!
Az író kényszeredetten elmosolyodott, aztán hirtelen mozdulatlanná dermedt, és látszott rajta, hogy valamire nagyon figyel, aztán felhúzta a pólóját, és rémülten meredt a mellkasán levő vöröslő foltra.
- Lanie ez normális? - nézett ijedten a nőre. - Úgy érzem, mintha lángolna a bőröm.
- Igen. A kenőcs először hűsít, aztán vérbőséget okoz, ami segíti az apró bevérzéseket felszívódni, és a fájdalmat is csökkenti. - Figyelte, ahogy Castle feldolgozza a hallottakat, és elgondolkodva bólint. - Azért, ha máshol akarsz vérbőséget előidézni, - pillantott jelentőségteljesen Castle ágyékára - ne ezzel a kenőccsel akard elérni a kívánt hatást,
- Lanie! - kérte ki az abszurd feltételezést a férfi, miközben elgondolkodott a lehetőségen, vajon milyen hatást váltana ki a kenőcs a legnemesebbnek tartott testrészén. Magában úgy döntött, azért ezt nem akarja kipróbálni. - Csak azon gondolkodtam, mennyi ideig tarthat a hatása!
- Nem kell azonnal felháborodnod! Tudom, hogy milyen őrültségekre vagy képes, ezért figyelmeztetlek. Az egyik kollégám páciense kipróbálta. Láttam a hatását. Tényleg nem ajánlom. Na, indulok - csukta be a táskáját a nő, és az ajtó felé indult. - Megnyugtatom Kate-t, hogy minden rendben van veled, már ami a fizikai állapotodat illeti. A szellemiekért nem vállalok garanciát - nézett az ajtóból vissza huncut tekintettel a férfira. - Nem is értem, miért küldött engem ide olyan aggódva!
- Ó! Aggódott értem? - húzta fülig érő vigyorra a száját az író.
- Castle! Ne bízd el magad! A fekvőgipsz meg azért "fekvő", mert feküdni ajánlatos benne, úgy hogy jó lesz, ha Kate az ágyban fekve talál, mert különben lesz nemulass!
- Miért is találna engem Kate bárhogyan? - húzta fel a szemöldökét ártatlanul Castle, mintha semmi köze nem lenne a nyomozóhoz.
- Ne feszítsd túl a húrt! - nézett rá szúrósan Lanie, aztán elbúcsúzott, és magában mosolyogva elindult. Amikor kilépett az ajtón megállt, és a falnak támaszkodva sóhajtott egy nagyot, de közben boldogan elnevette magát. Olyan régóta várta már, hogy ez a két nagyszerű ember egymásra találjon! Már csak abban reménykedett, hogy Kate hamarosan előhozakodik a témával, és nem kell sokáig megjátszania, hogy nem tud semmiről.
Castle visszadőlt az ágyra. Remélte, hogy Lanie magában tudja tartani a kicsikart információt. Aztán gondolatai Kate-re terelődtek. Valóban félti a nő, ha ideugrasztotta Lanie-t annak ellenére, hogy az éjszaka bebizonyította, hogy nagyon is jól van. De vajon mit tervezhet Kate?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése