- Rendben. Veled megyek, és viszem a
bonckészletemet arra az esetre, ha kiderül, hogy mégis bűnös - húzta ki
magát Lanie, és harcra készen kiviharzott a boncteremből.
Espo nagyokat pislogva, mozdulatlanul követte a tekintetével. Szerette a nő temperamentumosságát, de amikor ilyen harciassá vált, akkor megijedt. Nem szeretett volna most Castle helyében lenni! Sóhajtott egyet, és Lanie után indult.
Éppen leparkoltak, amikor Lanie megmarkolta a nyomozó kezét, megakadályozva, hogy kiszálljon az autóból, és fejével a túloldal felé intett, ahol Castle sürgetőn hadonászva intett le egy taxit.
- Kövesd! - adta ki a parancsot Lanie. Barna szemeiből eltökéltség sugárzott.
- Rendőröset akarsz játszani? - húzta fel szemöldökét a nyomozó, aztán elmosolyodott. - Ám legyen!
Negyven perc kocsikázás után ott voltak, ahol eddig. Az író Beckett lakásához ment. Nem értették, mit akarhat ott, hiszen tudja, hogy nincs otthon a nyomozó, ráadásul vagy fél órát az épületben töltött. Espo-nak komoly erőfeszítésébe került, hogy le tudja beszélni Lanie-t arról, hogy az épületbe is kövessék az írót. Nem hiányzott egy veszekedés Castle-lel, amiért titkon a nyomába eredtek. Megkönnyebbült, amikor végre meglátta kilépni az épületből a férfit, aki azonnal taxiba szállt, és hazavitette magát.
-Na, ezt az utat megspórolhattuk volna magunknak, ha engedtél volna kiszállni, és nem akartál volna zsarut játszani - morgott Javi meggondolatlanul, mivel megjegyzésének az lett a következménye, hogy percekig vitáztak a kocsiban.
- Na jó, ezt most hagyjuk! - emelte fel kezét a nő jelezve, hogy nem akarja Espo további okfejtését hallgatni a női logikáról. - Ha olyan jó nyomozó vagy, akkor találd ki, hogy szedjük ki Castle-ből, hogy mi történt!
- Azt bízza csak rám Dr. Parish, mert igenis, jó nyomozó vagyok! - húzta ki magát önelégülten a férfi, és éppen ki akart szállni az autóból, amikor meglátta a mélygarázsból kikanyarodni Castle ezüstmetál Mercedes-ét. - Kedves doktornő, ha még mindig autós üldözésre vágyik, akkor itt az alkalom - mutatott az egyre távolodó kocsira.
- Espo! Ne poénkodj itt nekem, hanem indulj már! - nézett villámokat szóró szemekkel Lanie a férfira.
Már másfél órája autóztak, amikor Espo arcán elégedett mosoly terült szét. Tisztes távolságból követte az írót, hiszen Castle ismerte a rendőrségi kocsiját, ezért nem akart olyan közel menni, hogy gyanút keltsen. Időnként megijedt, hogy szem elől tévesztette a Mercedest, de már nem izgult. Annak ellenére, hogy soha nem járt erre, tudta hova megy az író.
- Mit vigyorogsz olyan önelégülten, mint a tejbetök, amikor már percek óta nem látjuk Castle-t, viszont három kereszteződésen is átmentünk, ahol ő bármerre lekanyarodhatott? - kérdezte rosszallón Lanie.
- Már tudom, hogy hova megy, és azt is, miért volt Beckett lakásánál - kacsintott vigyorogva. - Csak egy olyan táblát kell keresnünk, ami megmutatja, hol kell lekanyarodnunk a Moore birtokra.
Lanie pár pillanatig kérdőn fürkészte a nyomozó elégedett arcát, aztán szemei tágra nyíltak a felismeréstől, végül széles mosoly terült szét az arcán.
- Javier Esposito! Azt hiszem, ön kiváló következtetéseket tud levonni a tényekből - mondta elismerően, hiszen neki nem jutott eszébe, hogy Kate szomszédja Andrew Moore, akinek a birtoka éppen errefelé van, ami a legmegfelelőbb hely Kate számára, ha csendes magányra vágyik. Aztán elkomolyodott. - Javi! Ha Kate a birtokon van, és Castle megtalálta, akkor jó lesz, ha csak távolról figyeljük az eseményeket.
- Szerinted Kate nem tudja, hogy Castle jön hozzá?
- Visszavonom, amit az előbb a logikádról mondtam - csóválta meg fejét a nő. - Szerintem Castle csak most húzta ki az információt Dr. Moore-ból, hogy hol van Kate. Gondolod, hogy egy ilyen veszekedés után felhívja, és azt mondja neki: "Bocs Kate, most nyomoztam ki a rejtekhelyedet, meglátogathatlak ugye?"
- Jól van na - mentegetőzött letörten a férfi. - És akkor most mit csináljunk?
- Ha már ennyit utaztunk, akkor addig vissza nem megyünk, amíg ki nem derül, hogy mire mentek egymással - fonta karját össze Lanie, és olyan elhatározással nézett ki a szélvédőn, hogy Espo csak sóhajtott. Tudta, hogy reménytelen lenne szembeszállnia a nővel.
- Mégis, mit fogunk csinálni? Hallgatózunk az ablakuk alatt? - morrantotta maga elé bosszúsan, mert úgy érezte, semmi jó nem sülhet ki ebből a helyzetből.
- Ne nyafogj itt nekem Javi, amikor a barátaink boldogságáról van szó! Majd ha ott leszünk, kitaláljuk, hogy mit csináljunk.
- Akkor már kezdheted is a kitalálást - intett fejével a férfi az útszéli tábla felé, amelyen hatalmas fekete betűkkel a Moore birtok felitat volt látható, alatta pedig egy balra mutató nyíl.
Lassan kanyarodtak az erdővel szegélyezett keskeny útra, ami egy darabig kanyargott a vadregényes területen, aztán amikor kiszélesedett, eléjük tárult a kis nyaralótelep romantikus, mesebeli képe. Espo megállt. A legsötétebb színű rönkház előtt állt Castle ezüst színű autója, egy másik előtt pedig egy behorpadt lökhárítójú dzsip.
- Elég kihaltnak tűnik a hely - állapította meg Espo, ahogy szemét körbejáratta a házakon és a kis éttermen. - Keresnünk kell egy eldugott helyet, ahonnan rálátunk a házra - nézett újra körbe megfelelő rejtekhely után kutatva, aztán összehúzott szemmel egy pontra meredt. Hátramenetbe kapcsolt, visszatolatott vagy húsz métert, majd bekanyarodott egy alig észrevehető földútra, és megállt.
- De hát innen nem látunk semmit - nyújtogatta a nyakát Lanie.
- Innen nem is, de nem lenne jó, ha kiszúrnák az autót. Gyere, túrázunk egy kicsit - mondta Espo, és átnyúlva a nő combjai fölött, a kesztyűtartóból egy távcsövet vett elő.
Lanie ráfeledkezett az eszközre, aztán elkapta a férfi kezét. Elbizonytalanodott. Már nem is tűnt olyan jó ötletnek, hogy itt vannak. Hirtelen túlzásnak érezte, hogy kifigyeljék legjobb barátaikat, még ha azt jó szándékkal teszik is. Látta Espo-n, hogy ő már teljesen felvette a nyomozó szerepet, és mintha csak egy munka lenne, úgy néz a helyzetre.
- Azt hiszem, mégsem kellene ezt tennünk - szólalt meg halkan, mielőtt még a férfi kiszállt volna a kocsiból. Espo-ra nézett, aki egy nagy sóhaj kíséretében az ölébe engedte a távcsövet tartó kezét. - Tudom, én erőszakoskodtam, de ez nem tisztességes - ismerte el.
- Csak egyszer érteném meg a nőket! - pillantott az ég felé a nyomozó, de aztán komolyra fordította a szót. - Igazad van. Olyan, mintha kukkolnánk. Akkor most mit csináljunk? Visszamenjünk New York-ba?
- Mi lenne, ha egyszerűen csak várnánk. Legalább azt lenne jó tudni, hogy Kate valóban itt van-e!
- Oké. Várjunk - egyezett bele Espo, és visszatette a távcsövet, helyette két csokit vett elő. - Sok energia kell a várakozáshoz - nyújtotta az egyiket mosolyogva a nőnek.
Kevin Ryan nyomozó szorgalmasan gépelte a legutóbbi ügy jelentését, amikor Gates kapitány erélyes hangja a nevén szólította. Azonnal az irodaajtóban álló nőre nézett, és homlokát ráncolva felpattant. Javi már több órája lement Lanie-hez az alagsorba, és bár semmi hivatalos ügy nem indokolta a látogatást, Ryan nem bánta, hogy társa lóg egy kicsit a munkából. Örült, hogy újra lángol a szerelem Espo és Lanie között. Jó volt látni, hogy barátja ugyanazt a boldogságot éli át, amit ő Jenny-vel, ráadásul sokkal könnyebb volt egy jókedvű, boldog társsal dolgozni, mint egy vágyakozó, csalódott, vagy keserű emberrel. Most mégis bosszankodott, mert érezte, hogy amíg Espo ki tudja mit csinál Lanie-vel ennyi ideig, addig ő fogja a rövidebbet húzni Gates-nél.
- Szedje össze a csavargó társát, és a föld alól is kerítsék elő Beckett-tet! Kaptunk a szövetségi nyomozóirodától egy ügyet. Vége a gyereknapnak, és Beckett szabadságának is! Itt van az anyag, amit a 22-esek kapitánya átküldött - nyomott az aggódó tekintetű nyomozó kezébe egy dossziét - ezt olvassák át, elemezzék! Holnap reggel itt akarom látni mindhármukat! - villant a kapitány szeme szigorúan, .
- Igen Asszonyom - kapta el a tekintetét Ryan, és magában felsóhajtott, amiért a nő nem kérdezett rá Espo hollétére. Megkönnyebbülten hunyta be egy pillanatra a szemét, amikor meglátta, hogy Gates visszalép az irodába.
- Ja, és nyomozó! - kiáltott ki a még nyitott ajtón a nő, mire Ryan mozdulatlanná dermedt. - Ha Beckett még mindig elviseli Mr. Castle-t, akkor ő is jöhet.
Amikor végre valóban becsukódott a kapitány irodájának ajtaja, a nyomozó mérgesen a zsebébe nyúlt, és Espo-t hívta.
- Hol vagy? Már legalább három órája elmentél, - hadarta tőle szokatlanul mérges hangsúllyal, amikor társa felvette a telefont, de a választ meg sem várva folytatta - és még szerencse, hogy Gates nem kérdezett rá, hogy mit csinálsz. Új ügyet kaptunk az FBI-tól. Bárhova is bújt el Beckett, meg kell találnunk. - A nyomozó elhallgatott. Most tűnt fel neki, hogy szóhoz sem hagyta jutni a társát.
- Ne haragudj Ryan. Mire kell benn lennünk? - kérdezte Espo komolyan, miközben cikáztak a gondolatok a fejében, hogyan mondja el Kevin-nek, hogy majdnem kétszáz kilométerre van New York-tól, és éppen Beckett után kémkedik.
- Megkaptuk a nyomozati anyagot, amit mielőbb elemeznünk kell, de legkésőbb reggelre az őrsön kell lennünk. Csak azt tudnám, hogyan derítjük ki, hogy hova tűnt el Beckett! - csengett aggodalmasan Ryan hangja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése