Aztán gondolatai Kate-re terelődtek. Valóban félti a nő, ha ideugrasztotta Lanie-t annak ellenére, hogy az éjszaka bebizonyította, hogy nagyon is jól van. De vajon mit tervezhet Kate?
Gondolataiból a bejárati ajtó nyílódása, és lánya vidám hangja zökkentette ki, amint éppen azt ecsetelte nagyanyjának, hogy milyen helyes volt az eladó fiú a férfiruha üzletben, akiről kiderült, hogy a Columbiára jár, csak időnként vállal egy kis külön munkát a tanulmányai fedezésére.
- Nem csak jóképű, de még szorgalmas és kedves is! Ez ám az ideális kombináció! - lelkendezett Martha, mire Castle összehúzta a szemöldökét. Nehezen vette tudomásul, hogy a lánya felnőtt, és fiúkkal jár, arra meg még gondolni sem akart, hogy a csókolózáson kívül mit csinálhatnak még, ráadásul az anyja még adja is alá a lovat.
- Anya! - kiabált ki a hálószobából. - Most a tanulás a fontos, nem az, hogy mennyire jóképű egy eladó fiú!
Kinyílt a szoba ajtaja, és a két nő lépett be rajta. Egymásra néztek, és mindketten rosszallóan megcsóválták a fejüket.
- Csak nehogy azt mondd, hogy te nem néztél meg minden szép lányt, amikor fiatal voltál - mosolygott apjára elnézően Alexis.
- Mi az, hogy "amikor fiatal voltam"? Most is fiatal vagyok! - kérte ki magának a férfi.
- Apád? - emelte égnek a tekintetét Martha. - Egyfolytában a lányok után koslatott, persze nem sok sikerrel.
- Mert ott voltak azok a focista, meg jéghokis fiúk, akik csak megjelentek, és már döglöttek utánuk a lányok - morogta a férfi, és hirtelen számos kellemetlen emlék rohanta meg. Húsz éves koráig nem tudta kihasználni szellemi képességeit, humorát, sármját az izompacsirtákkal szemben. Magának is nehéz volt bevallania, hogy milyen gátlásos volt, és egészen az első könyve megjelenéséig azzal küszködött, hogy kivívja a társai figyelmét, és elismerését.
- Jól vagy? - méregette gyanakodva az anyja.
- Persze. Miért?
- Meglepő, hogy betartod az orvos utasítását, és fekszel. De mi ez a förtelmes szag? - nézett körbe az asszony tanácstalanul.
- Kate rám szabadította Lanie-t, aki bekente a bordáimat valami szörnyűséggel.
- Á! Akkor már tudom, miért vagy az ágyban! Félsz, hogy beárul Katherine-nek! - emelte fel az ujját Martha, aztán látva, hogy fia csak hallgat, és elgondolkodva mered maga elé ahelyett, hogy valami csípős megjegyzéssel visszavágna, elkomolyodott. - Valami baj van?
- Lanie rájött, hogy Kate meg én együtt vagyunk - sóhajtotta.
- Apa - szólalt meg szelíden Alexis. - Lanie szereti Kate-et, sosem szekálná, vagy viccelne az érzéseivel. Feltételezem, hogy megígérte neked, hogy nem beszél addig róla, amíg Beckett meg nem osztja vele a titkát. Tisztelik egymást, és tiszeteletben tartják egymás magánéletét. Bízz benne! Persze meg is védi a legjobb barátját, mint a kölykét az anyatigris, úgyhogy ne húzz vele ujjat!
Castle komolyan bólogatott, miközben azon töprengett, kitől örökölte Alexis a kiváló emberismeretét. Miért van az, hogy a maga 18 évével sokkal jobban eligazodik az érzelmekben, mint ő?
- Meséljetek! Mit kerestetek egy férfiruha üzletben? - kérdezte, hogy elterelje a kínos témáról a szót.
- Nagy hősége lehet számítani az előrejelzések szerint, ezért vettünk neked néhány rövidnadrágot, aminek átmegy a szára a gipszen - kapott fel egy papírtáskát a földről a lány, és már húzta is ki belőle az új szerzeményeket. - Azt hiszem, szükséged lenne még néhány darabra - merengett el a tekintete a távolba.
- Aha! - húzta el a száját Castle. - Azért cseréljük le a ruhatáramat, hogy te láthasd a jóképű eladófiúdat?
- De Apa! Olyan édes! - nyomott egy puszit hízelkedve a férfi arcára.
- Azért ha lehet, ne az alsónadrágosztályon tárgyaljátok ki, hogy milyen ruhára van szükségem - pislogott elnéző mosollyal a szája sarkában a férfi. Egyre gyakrabban érezte, hogy nem tud ellenállni a lányának.
- Te pihenj, mi meg összeütünk egy finom vacsorát - indult az ajtó felé harcra készen Martha.
- Alexis! Ne hagyd, hogy nagyanyád uralkodót játsszon, mert akkor éhen maradunk! - szólt a két nő után csipkelődve. Martha egy pillanatra megtorpant, aztán megrázta a fejét, mintha elhessegetné a bosszantó megjegyzést, és rendíthetetlenül vonult a konyha felé.
Castle egyedül maradt, és elgondolkodott, milyen csodálatos nőkkel van körülvéve. Türelmetlenül az órájára pillantott. Már hazaérhetne Kate! "Haza". Elmosolyodott a szóra. Figyelmét lassan az ágyon heverő, begipszelt lába kötötte le. Próbálta elterelni figyelmét a viszkető érzésről, de hiába. Kétségbeesett tekintettel bűvölte e gipszet, hátha megszűnik a kellemetlen érzés, amitől az elmúlt hetekben már sokszor szenvedett, és szomorúan vette tudomásul, hogy ez most sem lesz másképp. Finoman, majd egyre erősebben kezdte ütögetni a gipszet, de csak azt érte el, hogy már nemcsak a lába viszketett egyre elviselhetetlenebbül, hanem az ujjpercei is sajogtak. Hallgatózott. A konyhából behallatszott, ahogy a lánya és az anyja vitáznak, hogy melyik fűszert használják a húshoz, edények zörögtek, tányérok csörögtek. Castle néhány másodpercig még várt, aztán felállt, és mankóit a hóna alá kapva a gardrób egyik fiókos szekrényéhez ugrált. Kihúzta a legalsó fiókot, és mélyen benyúlt a ruhák mögé. Egy darabig kotorászott, aztán széles mosoly terült el az arcán, és diadalittasan előhúzott egy hosszú kötőtűt. Visszament a szobába és lábát az ágyra fektetve, kényelmesen elhelyezkedett. A gipsz még elég szoros volt kissé megdagadt lábán, ezért egy ideig próbálkozott, mire utat talált magának a hosszú, tompa végű tű hegye, és végre elérte az idegesítően viszkető területet. Castle behunyta a szemét a megkönnyebbülést érezve, ahogy a hűvös fémdarab jótékonyan siklott a bőrén.
Maga sem tudta, hogy miért nyitotta ki a szemét, és miért nézett az ajtó felé. Talán a hatodik érzéke akarta figyelmeztetni a veszélyre, de már késő volt. Az ajtóban Kate állt mozdulatlanul, kezében egy papírtáskával, és szikrákat szóró, dühös tekintettel, összeszorított szájjal nézte. Castle szája elnyílt meglepetésében, de a torkában érzett gombóctól nem tudott megszólalni. Az első gondolata az volt, hogy Lanie mégis elmondta, hogy kiszedte belőle a titkukat, de aztán látta, hogy a nő szeme a kötőtűt markoló kezére siklik.
- Ez ... ez nem az, aminek látszik - dadogta, de fogalma sem volt, minek látszhatna másnak, mint ami.
- Castle! - mozdult meg a nő, és az ágyhoz lépett. Hangja vészjóslóan csengett. - Olyan vagy, mint egy szófogadatlan ötéves! Már megint a kötőtű?
- De te nem tudod, milyen rettentően tud viszketni! - morogta, miközben kihúzta a fémet a gipsz alól, el kelletlenül Kate kinyújtott tenyerébe tette.
- Lehet, hogy ezek után meg sem érdemled az ajándékot - révedt a távolba töprengést színlelve Kate, és szeme sarkából figyelte, ahogy izgatottan felcsillan a férfi szeme. Tényleg olyan volt, mint egy kisfiú.
- Ajándékot hoztál? - nézett kíváncsian a zacskóra.
- Azt mondták a rádióban, hogy egy hőhullám söpör végig New York-on, ezért hazafelé jövet beugrottam egy üzletbe, és ezt vettem neked - mosolygott Kate, és a zacskóból kihúzott egy térdnadrágot, és a férfi arcát fürkészve várta a hatást.
Castle először meglepődött, aztán sejtelmesen elmosolyodott.
- Nem tetszik? - hervadt le a mosoly a nő arcáról, de a férfi még mindig nem szólt, csak lehajolt az ágy mellé, és a másik zacskóból kihúzta azt a nadrágot, amit Martha és Alexis vett.
- Ó! - lepődött meg Kate, és szeme hitetlenkedve járt a két tejesen egyforma ruhadarab között. - Látom egy kicsit elkéstem - mondta cseppnyi csalódottsággal a hangjában.
- Nem! Ez csak azt jelenti, hogy mindannyian szerettek, gondoskodni akartok rólam, és ez nagyon jólesik - mosolygott Castle, aztán megfogta Kate kezét, és maga mellé húzta az ágyra. Átölelte, és gyengéden megcsókolta.
- A legszebb ajándékot kaptam tőled, amit csak kaphattam - suttogta két apró, leheletnyi csók között.
- Persze. Egy második nadrágot - bosszankodott még mindig Kate.
Castle egy kicsit hátrahúzódott, hogy belenézehessen a nő szomorúan ragyogó, zöldes árnyalatú szemébe.
- Nem - mondta szerelmesen suttogva a szavakat. - Azt mondtad, "hazafelé" - nyomta meg a szó elejét jelentőségteljesen, és amikor látta, hogy Kate szeme kitágul és felcsillan, lágyan a hajába túrva magához húzta egy hosszú, lassú, édes csókra.
- Jól vagy? - méregette gyanakodva az anyja.
- Persze. Miért?
- Meglepő, hogy betartod az orvos utasítását, és fekszel. De mi ez a förtelmes szag? - nézett körbe az asszony tanácstalanul.
- Kate rám szabadította Lanie-t, aki bekente a bordáimat valami szörnyűséggel.
- Á! Akkor már tudom, miért vagy az ágyban! Félsz, hogy beárul Katherine-nek! - emelte fel az ujját Martha, aztán látva, hogy fia csak hallgat, és elgondolkodva mered maga elé ahelyett, hogy valami csípős megjegyzéssel visszavágna, elkomolyodott. - Valami baj van?
- Lanie rájött, hogy Kate meg én együtt vagyunk - sóhajtotta.
- Apa - szólalt meg szelíden Alexis. - Lanie szereti Kate-et, sosem szekálná, vagy viccelne az érzéseivel. Feltételezem, hogy megígérte neked, hogy nem beszél addig róla, amíg Beckett meg nem osztja vele a titkát. Tisztelik egymást, és tiszeteletben tartják egymás magánéletét. Bízz benne! Persze meg is védi a legjobb barátját, mint a kölykét az anyatigris, úgyhogy ne húzz vele ujjat!
Castle komolyan bólogatott, miközben azon töprengett, kitől örökölte Alexis a kiváló emberismeretét. Miért van az, hogy a maga 18 évével sokkal jobban eligazodik az érzelmekben, mint ő?
- Meséljetek! Mit kerestetek egy férfiruha üzletben? - kérdezte, hogy elterelje a kínos témáról a szót.
- Nagy hősége lehet számítani az előrejelzések szerint, ezért vettünk neked néhány rövidnadrágot, aminek átmegy a szára a gipszen - kapott fel egy papírtáskát a földről a lány, és már húzta is ki belőle az új szerzeményeket. - Azt hiszem, szükséged lenne még néhány darabra - merengett el a tekintete a távolba.
- Aha! - húzta el a száját Castle. - Azért cseréljük le a ruhatáramat, hogy te láthasd a jóképű eladófiúdat?
- De Apa! Olyan édes! - nyomott egy puszit hízelkedve a férfi arcára.
- Azért ha lehet, ne az alsónadrágosztályon tárgyaljátok ki, hogy milyen ruhára van szükségem - pislogott elnéző mosollyal a szája sarkában a férfi. Egyre gyakrabban érezte, hogy nem tud ellenállni a lányának.
- Te pihenj, mi meg összeütünk egy finom vacsorát - indult az ajtó felé harcra készen Martha.
- Alexis! Ne hagyd, hogy nagyanyád uralkodót játsszon, mert akkor éhen maradunk! - szólt a két nő után csipkelődve. Martha egy pillanatra megtorpant, aztán megrázta a fejét, mintha elhessegetné a bosszantó megjegyzést, és rendíthetetlenül vonult a konyha felé.
Castle egyedül maradt, és elgondolkodott, milyen csodálatos nőkkel van körülvéve. Türelmetlenül az órájára pillantott. Már hazaérhetne Kate! "Haza". Elmosolyodott a szóra. Figyelmét lassan az ágyon heverő, begipszelt lába kötötte le. Próbálta elterelni figyelmét a viszkető érzésről, de hiába. Kétségbeesett tekintettel bűvölte e gipszet, hátha megszűnik a kellemetlen érzés, amitől az elmúlt hetekben már sokszor szenvedett, és szomorúan vette tudomásul, hogy ez most sem lesz másképp. Finoman, majd egyre erősebben kezdte ütögetni a gipszet, de csak azt érte el, hogy már nemcsak a lába viszketett egyre elviselhetetlenebbül, hanem az ujjpercei is sajogtak. Hallgatózott. A konyhából behallatszott, ahogy a lánya és az anyja vitáznak, hogy melyik fűszert használják a húshoz, edények zörögtek, tányérok csörögtek. Castle néhány másodpercig még várt, aztán felállt, és mankóit a hóna alá kapva a gardrób egyik fiókos szekrényéhez ugrált. Kihúzta a legalsó fiókot, és mélyen benyúlt a ruhák mögé. Egy darabig kotorászott, aztán széles mosoly terült el az arcán, és diadalittasan előhúzott egy hosszú kötőtűt. Visszament a szobába és lábát az ágyra fektetve, kényelmesen elhelyezkedett. A gipsz még elég szoros volt kissé megdagadt lábán, ezért egy ideig próbálkozott, mire utat talált magának a hosszú, tompa végű tű hegye, és végre elérte az idegesítően viszkető területet. Castle behunyta a szemét a megkönnyebbülést érezve, ahogy a hűvös fémdarab jótékonyan siklott a bőrén.
Maga sem tudta, hogy miért nyitotta ki a szemét, és miért nézett az ajtó felé. Talán a hatodik érzéke akarta figyelmeztetni a veszélyre, de már késő volt. Az ajtóban Kate állt mozdulatlanul, kezében egy papírtáskával, és szikrákat szóró, dühös tekintettel, összeszorított szájjal nézte. Castle szája elnyílt meglepetésében, de a torkában érzett gombóctól nem tudott megszólalni. Az első gondolata az volt, hogy Lanie mégis elmondta, hogy kiszedte belőle a titkukat, de aztán látta, hogy a nő szeme a kötőtűt markoló kezére siklik.
- Ez ... ez nem az, aminek látszik - dadogta, de fogalma sem volt, minek látszhatna másnak, mint ami.
- Castle! - mozdult meg a nő, és az ágyhoz lépett. Hangja vészjóslóan csengett. - Olyan vagy, mint egy szófogadatlan ötéves! Már megint a kötőtű?
- De te nem tudod, milyen rettentően tud viszketni! - morogta, miközben kihúzta a fémet a gipsz alól, el kelletlenül Kate kinyújtott tenyerébe tette.
- Lehet, hogy ezek után meg sem érdemled az ajándékot - révedt a távolba töprengést színlelve Kate, és szeme sarkából figyelte, ahogy izgatottan felcsillan a férfi szeme. Tényleg olyan volt, mint egy kisfiú.
- Ajándékot hoztál? - nézett kíváncsian a zacskóra.
- Azt mondták a rádióban, hogy egy hőhullám söpör végig New York-on, ezért hazafelé jövet beugrottam egy üzletbe, és ezt vettem neked - mosolygott Kate, és a zacskóból kihúzott egy térdnadrágot, és a férfi arcát fürkészve várta a hatást.
Castle először meglepődött, aztán sejtelmesen elmosolyodott.
- Nem tetszik? - hervadt le a mosoly a nő arcáról, de a férfi még mindig nem szólt, csak lehajolt az ágy mellé, és a másik zacskóból kihúzta azt a nadrágot, amit Martha és Alexis vett.
- Ó! - lepődött meg Kate, és szeme hitetlenkedve járt a két tejesen egyforma ruhadarab között. - Látom egy kicsit elkéstem - mondta cseppnyi csalódottsággal a hangjában.
- Nem! Ez csak azt jelenti, hogy mindannyian szerettek, gondoskodni akartok rólam, és ez nagyon jólesik - mosolygott Castle, aztán megfogta Kate kezét, és maga mellé húzta az ágyra. Átölelte, és gyengéden megcsókolta.
- A legszebb ajándékot kaptam tőled, amit csak kaphattam - suttogta két apró, leheletnyi csók között.
- Persze. Egy második nadrágot - bosszankodott még mindig Kate.
Castle egy kicsit hátrahúzódott, hogy belenézehessen a nő szomorúan ragyogó, zöldes árnyalatú szemébe.
- Nem - mondta szerelmesen suttogva a szavakat. - Azt mondtad, "hazafelé" - nyomta meg a szó elejét jelentőségteljesen, és amikor látta, hogy Kate szeme kitágul és felcsillan, lágyan a hajába túrva magához húzta egy hosszú, lassú, édes csókra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése