Változatok egy témára 5/32

- Mi a ... - suttogta Kate, és mintha választ várna, Castle-re nézett. A férfi arcán éppen olyan döbbenet ült, mint az övén, de mielőtt bármit mondhatott volna, meghallották a mögöttük bekanyarodó mentőautó szirénáját.

Beckett gyors léptekkel, idegesen indult a rönkház felé, ahol néhány órája békésen reggeliztek, és ő Castle meztelen combját simogatta, most pedig rendőrautók villogtak előtte. El nem tudta képzelni, mi történt a nyaralójukban, amíg a városban jártak! Az író sántítva próbált lépést tartani a sietős léptű nővel, közben hátra pillantott a mentőre, ami olyan hatalmasat fékezve kanyarodott a rendőrautók mellé, hogy kerekei feltúrták a szépen elegyengetett murvát. 

Amikor Kate belépett az ajtón, olyan hirtelen állt meg az elé táruló látványtól, hogy Castle nekiütközött. A férfi önkéntelenül felkiáltott, de amikor átnézett a nő válla fölött, elakadt a hangja.

- Mi történt seriff? - eszmélt a nyomozó, miután szemét végigjáratta a felforgatott szobán, ami inkább emlékeztetett egy csatatérre, mint békés hétvégi házra, és tekintete megállapodott az étkezőasztalnál álló egyenruhás férfiakon. Green seriff oldalra lépett, így láthatóvá vált a széken ülő, megtört Dr. Moore. Arca halál sápadt volt, tekintetében félelemmel vegyes fájdalom honolt. Kezével egy ruhadarabot nyomott a halántékához, amit már átitatott a vér. Mellette egy idősödő, szép vonású nő ült, csillogó tekintete tele volt aggódással. - Elisabeth, Andrew! Mi történt? - kiáltott fel Kate, amikor meglátta a számára oly fontos két embert.

Castle csak kapkodta a szemét. Az orvost láthatóan leütötték, a nappali és a hálószoba felforgatva, a fiókok, szekrények tartalma szanaszét dobálva a földön. Az idős hölgyet még nem látta azelőtt, de azonnal tudta,hogy csak az orvos felesége lehet. Eszébe villant, hogy az első találkozásukkor Dr. Moore Kate-hez hasonlított a feleségét, és az is, hogyan jellemezte a kapcsolatukat: " Tudja, Kate nagyon hasonlít a feleségemre: gyönyörű, szellemes, örök kihívás. Minden együttérzésem barátom! Nem lesz egyszerű megszerezni, de mindent megér, higgye el! 43 éve boldog izgalomban telik minden napom!" Most már értette az idős férfi akkori szavait. A nő most is szép volt, fiatalon pedig gyönyörű lehetett. Tekintete, mozdulatai intelligenciát és eleganciát sugároztak, és ahogy féltőn nézett a férjére miközben törölgette arcáról a rászáradt vércseppeket, le sem tagadhatta volna a szerelmet, amit már több mint négy évtizede érez az idős férfi iránt. 

Castle dermedten állt az ajtóban, szíve zakatolt, az első gondolata az volt, hogy mi történhetett, de nem kezdett teóriákat gyártani, hanem az suhant át az agyán, hogy vajon ők ketten Kate-tel megérik-e, hogy ilyen szeretetteli öregkort éljenek meg együtt?

Nézte, ahogy Elisabeth feláll, és megöleli Kate-t, mintha erőt gyűjtene a nyomozóból, aztán újra a férjére irányította figyelmét. 

- Nem lesz semmi baj Andrew! - nyugtatta az orvost.

Castle beljebb lépett, hogy a mentősök be tudjanak jönni, és amíg a mentőorvos a Dr. Moore fején levő sérülést vizsgálta, Kate kérdőn nézett a seriffre.

-  Elisabeth hívott bennünket, hogy megtámadták Andrew-t, és megsérült. Azonnal jöttünk, és hívtam a mentőket, mert nem tudtam, milyen súlyos a sérülése.

Kate az orvosra és a feleségére nézett, azt mérlegelte, vannak-e olyan állapotban, hogy kérdéseket tegyen fel nekik, de kérdeznie sem kellett, az orvos fájdalmas arccal mesélni kezdett. - Elisabeth délelőtt érkezett a birtokra. Úgy terveztük, hogy ebédre bemegyünk a városba, de Elisabeth hozott az utánozhatatlan pitéjéből, gondoltam, hozok át nektek belőle, hogy mire visszajöttök a kórházból, várjon benneteket valami finomság. Éppen letettem a tálat a terasz asztalára, amikor mintha motoszkálást hallottam volna odabentről. Lenyomtam a kilincset, és meglepetésemre nyitva volt az ajtó. Egy pillanatig azt hittem, hogy visszajöttetek, de eszembe jutott, hogy nincs itt a kocsi. A zár nem volt felfeszítve, tehát valaki kulccsal jött be. Óvatosan benyitottam, de nem láttam senkit. Hallottam, hogy valaki a hálószobában kihúz egy fiókot, de aztán csend lett. Úgy gondoltam jobb, ha hívom a seriffet, és ki akartam jönni, amikor valaki hátulról leütött, és elsötétült előttem a világ.

- Én türelmesen vártam egy ideig, hogy Andrew visszajöjjön, de hiába, ezért egy idő után átjöttem, és ez fogadott - mutatott körbe Elisabeth. Láthatóan nem akarta ecsetelni a következő perceket, amikor azt hitte, hogy meghalt a férje, és kétségbeesve szólítgatta, míg végre magához tért. 

- Andrew, láttad a támadót? - nézett újra a férfire a nyomozó.

- Nem. Sajnálom. Még azt sem tudom, hogy férfi volt, vagy nő.
- Magas lehetett? - szólalt meg Castle, és hirtelen minden szem felé fordult. Kate szeme egy pillanatra összeszűkült. Egyedül ő tudta, miért kérdezi ezt az író.
- Fogalmam sincs - sóhajtott az orvos.
A mentősök közölték, hogy a sebet össze kell varrni, ezért a sérültet beviszik a kórházba. Az asszony természetesen a férjével tartott.
A nyomozó elgondolkodva nézett körül.
- Mire gondol? - kérdezte a seriff Kate-t, amikor magukra maradtak. - Kihívjuk a helyszínelőket?
- Felesleges. Azt sem tudjuk, hogy vittek-e el valamit, és valószínűleg olyan ember volt, aki már járt itt, így az ujjlenyomatokkal nem sokra mennénk. 
- Nyilvánvalóan valaki nagyon keresett valamit. A kérdés az, hogy mit? Kérem, derítse ki, hogy ki lakott a házban előttünk! Lehet, hogy az előző lakóhoz van köze, és nem is hozzánk.

- Rendben - bólintott a seriff. - Azért meg kell mondjam, nincs nagy nyugalmam, amióta maguk megérkeztek - sóhajtott, aztán intett a helyettesének, hogy induljanak.
- Most mit csinálunk? - nézett kérdőn Castle az összehúzott szemöldökkel töprengő Kate-re, aki annyira belemerült a gondolkodásba, hogy nem is hallotta a kérdést. - Kate! - emelte meg a hangját az író, mire a nő megrezzent, és ránézett.
- Rakodjunk össze, és nézzük meg nem hiányzik-e valami! - hajolt le a nő a földön fekvő ruhahalomhoz.
- Csak nem gondolod, hogy a Tom és Jerry-s bokszeralsómért tört be valaki? - kérdezte Castle bosszúsan. - Csak ruhákat hoztunk magunkkal! Mégis, mi a fenét kereshetett itt akárki? - morgolódott, miközben egy kupac ruhát tett az asztalra, és kezdte összehajtogatni őket. 
- A fegyverem! - nézett ijedten Kate az íróra, és már rohant is a hálószobába.
- Mi? Te elhoztad a fegyveredet a nyaralásra? - rökönyödött meg a férfi.

- Igen Castle, elhoztam - vágta rá ingerülten a nő, és szinte feltépte az éjjeliszekrény fiókját. Ahogy belenézett és meglátta a fekete fém szerkezetet, becsukta a szemét, és hálát adott az égieknek.
- Beckett! Te itt hagytad a fegyvered? - lépett oda Castle, és meglepve nézett a nőre, akin látszott, hogy forr benne a düh. Még egy kezdő sem követ el ilyen hibát, hogy ilyen helyen hagyja a fegyverét őrizetlenül. Még szerencse, hogy Andrew megzavarta a betörőt, és nem találta meg, különben holnap már nem lenne gyilkossági nyomozó!
 - Túlságosan elvontad a figyelmemet reggel, azért feledkeztem meg róla - próbálta Castle-re adni az utat.
- Mi? - háborodott fel az író. - Csak nehogy azt mondd, hogy én vagyok a bűnös! 
- Ha nem ölelgettél volna reggel, és nem kellett volna állandóan leállítanom a vágyaidat, akkor jobban tudtam volna figyelni a fegyverre - mondta szemrehányón a nő, de maga sem gondolta komolyan, hogy Castle miatt volt ilyen felelőtlen, egyszerűen megfeledkezett a pisztolyról, de esze ágában sem volt ezt beismerni.
Castle vett egy nagy levegőt, hogy mérgesen visszavágjon, amikor meglátta a nő dacos tekintetét, és máris megértette, bántja az önérzetét, hogy egy ilyen komoly hibát követett el, ezért keres bűnbakot.
 - Ezek szerint a vágyaim ilyen nagy hatással vannak rád? - mosolyodott el, és incselkedve felhúzta a szemöldökét.
- Ne bízd el magad Castle! - jelent meg egy kis gúnyos mosoly Kate szája sarkában. 
- Miért? Szerintem ez igenis nagy dolog! Fogadjunk, hogy még senki nem volt rád ilyen hatással! - lépett közelebb a nőhöz, és egy határozott mozdulattal magához húzta. - Vallja be Beckett nyomozó, hogy elveszti az eszét, ha egymáshoz ér a testünk! - suttogta a nő fülébe, és még szorosabbra fonta a dereka köré a karját, hogy egymáshoz préselődött csípőjük érezze a másik minden domborulatát.