- Fürdeni fogunk? Hol? Az erdő közepén? - kiáltott utána a meglepett író.
- Már megint kíváncsi vagy Castle! - hallotta messziről Kate nevetős hangját.
Castle izgatottan feküdt az ágyon, és azon töprengett, hogy hova mennek fürödni. Egyetlen olyan épületet sem látott, ami fürdőre emlékeztette volna. Csak nem valami jéghideg erdei patakban való megmártózásra akarja Kate rávenni? Azon is eltöprengett, hova mehetett el a nő. Megkönnyebbülve tapasztalta, hogy a csaláncsípések égető érzése lassan bizsergéssé szelídült, ezért felkelt és a fürdőszobába indult, hogy lemossa bőréről a szódabikarbónát. Ahogy a mosdókagyló elé lépett, megszokott mozdulattal emelte tekintetét a tükörre. Egy pillanatig csak bámulta a vörös foltokkal tarkított arcot, aztán amikor rádöbbent, hogy saját képmását látja, nyögött egyet.
- Neee! Ez ... ez ... - keresgélte a szavakat, és csak bámulta magát, aztán mozgást észlelt a háta mögött, majd meglátta az ajtóban álló Beckett tükörképét. Nem fordult meg. Tükörképeik összenéztek. Castle kétségbeesett, és Kate együtt érző tekintete találkozott.
- Mondtam, hogy jobb, ha nem nézel tükörbe - szólalt meg a Kate, mintha egy semmiségről lenne szó, ami nem akadályozhatja meg a terve megvalósításában.
- Csak nem gondolod, hogy emberek közé megyek ilyen arccal? Ha valaki meglátja rosszul lesz a látványtól - háborodott fel az író, miközben fejét forgatta, és jobbról, balról nézegette a foltokat a tükörben.
- Én is megláttam, mégsem vagyok rosszul - simított végig finoman ujjával a gyulladt bőrfelületen a nő.
- Az más.
- A seriff és az emberei sem lettek rosszul tőled, csak megmosolyogtak - fordította maga felé a még mindig a tükörképének panaszkodó férfit, és adott egy gyengéd, biztató csókot a szájára.
- Igaz - kezdett megnyugodni Castle, aztán összehúzta a szemöldökét. - Szóval kinevettek.
- Nem nevettek ki, csak mosolyogtak - simított végig a férfi sűrű, barna haján a füle mögött.
- De ...
- Semmi de! Különben is szerintem kettesben leszünk, úgyhogy csipkedd magad, ha meg akarsz nézni az új fürdőruhámban - húzta fel kihívóan a szemöldökét, és miközben a szoba felé indult, még érzékien végighúzta mutatóujját Castle mellkasán.
A férfinak egy pillanatra elakadt a lélegzete. Meglóduló fantáziája és kíváncsisága legyőzte a hiúságát, úgy hogy amikor újra a tükörbe nézett csak sóhajtott egyet, aztán sóvárgó tekintettel a nő után nézett, majd gyorsan mosakodni kezdett. Mire kilépett a fürdőszobából, Kate már köntösben és papucsban állt az ágy mellett, és éppen egy hajtincset akart megregulázni, ami állandóan kibújt a hátul gondosan felcsavart hajszálak közül.
- És az új fürdőruha? - méltatlankodott Castle a köntös láttán.
- Majd a vízparton meglátod - mosolygott kacéran Kate, és megállapította, hogy kevés olyan jó szórakozás van, mint a férfi vágyának felkeltése. - Ha nem akarsz lemaradni róla, akkor igyekszel - vetette oda mintegy mellékesen, és a bejárati ajtó felé indult.
- Vá ... várj! Kate! Nem hagyhatsz itt! - kiabált utána Castle, és egy lábon ugrálva igyekezett minél gyorsabban megszabadulni a nadrágjától. - Azt sem tudom, hova kell menni!
- Szeretsz nyomozni, nem? - hallotta egyre messzebbről a nő hangját.
Castle vágott egy dühös grimaszt, miközben igyekezett magára ráncigálni a fürdőnadrágját, és a köntösét, ami az ágyra volt készítve. Már csak a papucs hiányzott, de hiába forgatta a fejét, sehol nem látta. Sóhajtott egyet, és elindult mezítláb, de nem sokáig jutott. A murvával egyenletesen felszórt útra lépve rádöbbent, hogy talpa igencsak hozzászokott a cipő nyújtotta kényelemhez. Körbe nézett, hátha meglátja Kate-t, de mivel sehol nem látta, visszament, hogy cipőt húzzon, ekkor látta meg az ágy alá odakészített papucsot. Gyorsan belelépett, és már száguldott is kifelé, de a ház előtt megtorpant, és csak forgolódott körbe, fogalma sem volt, merre induljon. Most tűnt fel neki, milyen kihalt a kis üdülőtelep. Egyedül az étteremben látott néhány idősebb ebédelő párt és egy-két pincért, de nem igazán volt kedve odamenni, még elveszi az étvágyukat a kiütéses arcával. Végignézett az utcácskán, hátha valamelyik udvarban meglát egy lakót, aztán hirtelen támadt egy ötlete, és határozott léptekkel elindult az egyik rönkház felé. Egy hangos sóhajjal kifújta a levegőt, és erőteljesen kopogott az ajtón. Türelmetlenül emelte fel újra az öklét, amikor az ajtó kinyílt, és egy rég nem látott ismerős nézett vele szembe. Az ősz hajú szemüveges férfi kíváncsian mérte végig a látogatót, és addig barátságosan csillogó barna szemében aggodalom csillant, amikor tekintete megakadt Castle vörös foltos arcán
- Ne haragudjon, de ha orvosra van szüksége, a városban talál. Nekem sajnos nincs itt rendelőm - mondta barátságosan, aztán ahogy Castle szemébe nézett, szeme összeszűkült, mintha valamin nagyon gondolkodna. - Ismerjük egymást? - kérdezte gyanakodva.
- Amm ... már találkoztunk Dr. Moore. Kate Beckett, bérgyilkos, kaktusztüskék a ... hm ... hátsómban ...
- Á! Mr. Castle! - derült fel az orvos arca. - Elárulná, most mi történt magával? - fogta meg az író arcát, és szemüvegét a homlokára tolva, figyelmesen megszemlélte a foltokat.
- Csalán.
Az orvos elengedte Castle-t, és jóízűen elnevette magát. - Hát, magának aztán mindig kijut a jóból! Kaktusz, csalán! Tudja, akkoriban hetekig emlegettük az esetet a feleségemmel.
- Gondolom - morogta maga elé Castle.
- Kenje be egy kis alkohollal, vagy szódabikarbónás vízzel, az enyhíti a tüneteket.
- Kate már bekente. Másban kérem a segítségét.
- Kate itt van? Ez nagyszerű! - örvendezett őszintén az idős férfi, aztán ujjával Castle-re bökött. - Akkor maga és Kate most ...
- Igen, de elment valahova fürödni, engem pedig itt hagyott, hogy keressem meg. Van valami elképzelése, hogy hol lehet? - hadarta türelmetlenül.
- Persze barátom. Jöjjön - tette a vállára a kezét, és az erdő felé irányította. Rövid, pontos útmutatást adott az írónak, hogy merre menjen.
- És pontosan mit keressek? - kérdezte kissé tanácstalanul Castle.
- Higgye el, ha odaér, tudni fogja, hogy megérkezett - veregette meg a hátát az orvos.
Az író megköszönte az útbaigazítást, és elindult egy kis erdei ösvényen. Már úgy érezte, mintha órák óta bolyongana fák között, bár tudta, hogy csak 6-7 perce indulhatott el, mégis egyre bizonytalanabb lett, hogy jó irányba halad-e. Kezdett egyre idegesebbé válni, amikor a fák kezdtek ritkulni, és ahogy az ösvény végére ért olyan látvány tárult a szeme elé, amiről azt hitte, csak a filmekben, vagy a természetfotókkal illusztrált utazási prospektusokban léteznek. Önkéntelenül megállt, és szájtátva itta magába a csodálatos képet. Szemben vele meredek hófehér sziklafal meredezett szinte függőlegesen, melyen öt hasadék tátongott különböző magasságban, amelyekből nagy erővel zúdult ki a kristálytiszta víz, mint valami óriási, természet alkotta vízköpőből. A zuhatagként aláhulló víztömeg felhabosította a sziklafal alatt elterülő tavacska vizét, és koncentrikus hullámokat indított a partok felé. A tó kristálytiszta vizében tükröződött az irreálisan kék ég, a parton levő fehér sziklák szinte vakítottak a szikrázó napsütésben, az üde zöld lombok mintha óvón védenék ezt a háborítatlan szépséget, és ami még káprázatosabbá tette az összhangot, az a hihetetlen színpompájú, mindent beborító tarka virágszőnyeg, és a vízpárában keletkezett öt szivárvány volt.
Castle, aki életének nagy részét a nagyváros nyüzsgő, ember alkotta világában élte, elbűvölve csodálta a természet alkotta formákat, színeket, illatokat.
Becsukta a szemét, hogy jobban érezze a friss víz, a föld, az erdő és a virágok illatát, és a nap melegítő sugarait.
Aztán halk csobbanást hallott, és kinyitotta a szemét. Arcán boldog mosoly terült szét, miközben arra gondolt, hogy ennél szebbet még soha életében nem látott.
A fodrozódó víz alól úgy bukkant fel Kate, mintha Aphrodite, az ókori görögök istennője emelkedett volna ki a habokból. Castle lélegzetvisszafojtva nézte a nőt, és arra gondolt, talán az ő lába nyomán nőttek a part gyönyörű virágai, ahogy a mitológiában Aphrodite léptei nyomán is virágba borult Ciprus.
A nő haja kibomlott, és vizesen omlott a vállára, a sima, napbarnított bőrén legördülő vízcseppeken megcsillant a napfény. A vízből kiemelkedő tökéletes testének nőiességét csak még jobban kiemelte a hófehér, csipke hatású bikini, ami éppen annyit takart, hogy még kívánatosabb, izgatóbb legyen a látvány.
- Castle, vegyél levegőt! - szólt oda kacéran mosolyogva a férfinak, mire az nyelt egyet.
- Ez gyönyörű! - suttogta önkéntelenül a férfi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése