Változatok egy témára 5/15

A bepárásodott üvegen keresztül látta, ahogy Castle előrehajolva két kézzel támaszkodik a zuhanyrózsa alatti csempének, fejét előrehajtva élvezi, ahogy a meleg víz beborítja a haját és az arcát, aztán végigcsorog a testén. Az üvegajtóhoz lépett, és lassan elhúzta. 

Egy pillanatra megállt, megvárta, míg a felgyülemlő gőz kiáramlott a fülkéből, és meglátta a férfi magas, erőtől duzzadó testét. Szemével követte, ahogy a vízcseppek lefelé indulva patakokká duzzadva csorognak le a bőrén, és figyelte, ahogy a támaszkodástól megfeszülnek a karján, combján és a lábszárán  az izmok.

Castle megérezte bőrén a zuhanyfülkébe áramló hűvös levegőt, amitől megborzongott. Ellökte magát a faltól, kezével hátrasimította vizes haját, és végighúzta tenyerét az arcán, így szabadulva meg a vízcseppektől. Mire kinyitotta volna a szemét, két finom kezet érzett a derekán ahogy araszolnak előre, végül összekulcsolódnak a hasán. Érezte a hátához simuló érzéki női testet, és Kate ajkát, ahogy megcsókolja a vállát majd a nyakát. Egy ideig hagyta, hogy a nő simogassa és csókolgassa, aztán lassan megfordult. A mai nap után nem vágyott másra, mint hogy Kate-t a karjaiban tarthassa, ölelhesse, csókolhassa. Az élet mulandóságára emlékeztette ez a nap, és nem akart a boldogságból elmulasztani egy pillanatot sem. Végigcsókolta a nő testét, miközben karjaival végig ölelte, simogatta. Kate felnyögött a gyönyörtől, és belemarkolt a férfi sűrű hajába, és most ő indult felfedezőútra csókjaival és ujjaival. Castle becsukta a szemét, fejét hátravetve élvezte a finom érintéseket. Ahogy hátradőlt, hátával megnyomta a csapot, ezzel elzárta a vizet. Kinyúlt egy fürdőlepedőért, beburkolta vele Kate-t, magához húzta és gyengéden megcsókolta. A nő szája elnyílt, és mindketten élvezték ajkaik puha, édes találkozását, aztán anélkül, hogy megszakították volna a csókot, Castle megemelte Kate-t, aki engedelmesen kulcsolta lábait a férfi csípője köré. Összefonódott testtel érték el a hatalmas franciaágyat. Castle óvatosan fektette gyönyörű szerelmét a selymes lepedőre, majd melléfekve vágytól csillogó szemekkel nézett végig bársonyos bőrén, nőies domborulatain, aztán tekintetét követték az ujjai és ajkai, így juttatva a gyönyör kapujáig a nőt. Kate az utolsó pillanatban fordított a helyzeten és most ő barangolta be a férfi testét, feltüzelve minden sejtjét. Castle maga fölé húzta Kate-t, hátrasimította az arcába hulló rakoncátlan hajtincseket, hogy belenézhessen a tündöklő zöld szempárba, amelyben nemcsak a vágy, de a szerelem tüze is égett. 
- Köszönöm - tört fel a szó vággyal teli sóhajként a férfiból.
- Mindig - suttogta Kate, és hosszan, gyengéden megcsókolta.
Talán még soha nem szeretkeztek ilyen lassan, ilyen odaadással. Érezni akartak minden érintést, sejtjeik bizsergő vágyakozását, és azt akarták, hogy amit ők maguk éreztek, azt a boldogságot érezze szerelmük is. Aztán eljött a pillanat, ahol az ősi ösztönök átvették az irányítást, és az ősi ütemre mozogva, testük eggyé válva érte el a vágyak boldog beteljesülését.
Szótlanul ölelve, bújva feküdtek egymás karjaiban. Hallgatták a másik boldog, békés szívverését és lélegzetét. Ujjaik még finom, cirógató köröket jártak a felhevült bőrön, aztán a simogatások és a lélegzetek lassultak, és tudatuk felett átvette az irányítást az álmok világa.
Szokás szerint Kate ébredt először. Percekig behunyt szemmel élvezte a Castle testéből áradó meleget, aztán lassan kinyitotta a szemét, és elmosolyodott. Úgy érezte, soha nem tud betelni az alvó férfi látványával. Egy darabig mozdulatlanul figyelte, ahogy lassan, nyugodtan lélegzik, tekintete bebarangolta a férfi arcát, a homlokán és szeme sarkában kisimuló a ráncokat, békés ártatlanságot sugárzó vonásait, elnyíló ajkait, ahogy az izmok elernyedtek. Szíve szerint végigsimított volna a borostás arcon, de nem akarta felébreszteni. Eszébe jutott, hogy a megismerkedésükkor, és utána is gyakran látta egy-két napos borostával, mostanában azonban nagyon ügyelt arra, hogy olyan sima legyen az arca, mintha most lépett volna ki a borbélytól, pedig neki nagyon tetszett, ha férfiasan kirajzolódott a bajsza és a szakálla. - Ma lebeszélem a borotválkozásról - gondolta. Aztán mintha Castle álmában is megérezné, hogy figyelik, megrebbent a szempillája, száját becsukta és nyelt egyet.
- Mmm ... - nyújtózott, miközben a nő derekán nyugvó karjával közelebb húzta magához Kate-et.
- Nem szép dolog kifigyelni egy alvó embert - szólalt meg rekedtes hangon, miközben elmosolyodott, és még mindig csukott szemmel megcsókolta a nőt.
- Olyan ártatlannak látszol, amikor alszol - mondta két leheletnyi csók között Kate.
- Csak látszom? De hát én ártatlan vagyok! - húzta fel tettetett sértődöttséggel a szemöldökét, mire Kate megforgatta a szemét, aztán hátrasimította a férfi előrehulló kócos haját és elmosolyodott.
Néhány percig csak csendben simogatták és csókolták egymást, és élvezték a nyugalmat, aztán Castle mélyen Kate szemébe nézett.
- Tudod, tegnap sok mindenen elgondolkodtam. Megéreztem, milyen törékeny az életünk és a boldogságunk, és én nem akarom, hogy a lehetőségekből, amik megadatnak nekünk a szerelemre és a szeretetre, akár csak egy szikrányit is elvesztegessünk.
- Én sem - suttogta Kate. - Négy évet már úgyis elvesztegettünk.
- Ígérem, mindet be fogunk pótolni - simogatta meg az arcát Castle.
A férfi telefonjának zenélése törte meg a meghitt pillanatot. Összehúzott szemöldökkel, bosszúsan nézett a kijelzőre, ami nem írta ki a hívó számát. Hirtelen összeszorult a gyomra, eluralkodott rajta egy rossz előérzet.
- Castle - szólt bele a telefonba.
- A lánya és az édesanyja elutazhatnak az államokból, ha a történtek után még szeretnének - hallotta meg a komoly, de ismerős hangot. Szájával hang nélkül formálta a "Fallon" nevet Kate-re nézve, aki aggódó kíváncsisággal ült fel az ágyban.
- Tudnak már valamit a merénylőkről?
- Maga is tisztában van vele, hogy nem adhatok ki információkat. Legyen elég annyi, hogy jól halad az ügy, és a szerettei biztonságban vannak.
- Köszönöm - szakadt ki egy megkönnyebbült sóhaj Castle tüdejéből.
- Ne nekem köszönje. Elég annyit tudnia, hogy ha nem ilyen okos a lánya, és nem ilyen jó színésznő az édesanyja, akkor most máshol, és másról beszélgetnénk, és azt egyikünk sem akarná. Nekik köszönje meg - mondta elismerően Fallon, azzal le is tette a telefont.
Castle néhány másodpercig bámulta a kezében tartott készüléket, aztán csillogó szemmel Kate-re nézett.
- Azt mondta, biztonságban vannak - ragyogott az arca, és már kelt is fel az ágyból. - El kell nekik mondanom!
A sietős, meggondolatlan mozdulatot azonban nem tűrte éppen csak összeforrt bokája. Éles fájdalom hasított a lábába, mire Castle fájdalmasan felkiáltott.
- Áááá! Hogy az a ... - kapta fel ösztönösen a fájó végtagot, és sántikálva indult ki a szobából. 
- Nem akarsz valamit felvenni? - szólt utána nevetve Kate, és szorosan megmarkolta a lepedőt, amit a férfi le akart húzni róla, hogy magára csavarja. - Meglát a lányod egy szál lepedőben, és még el talál szabadulni a fantáziája! Martha-ról már nem is beszélve!
Castle ijedten megtorpant. Élénk fantáziájával máris több variációt lejátszott magában lánya és anyja lehetséges gondolatairól, amitől még a hideg is kirázta.
- Igaz - mondta, miközben megrázkódott. Felkapott egy bokszeralsót és a köntösét, és bicegve elindult közölni a jó hírt. Miközben a szobájuk felé tartott, azon töprengett, elmondja-e azt is, hogy utazhatnak Európába, ha akarnak. Ő egyáltalán nem akarta, hogy még egyszer az életben repülőre üljenek. Tudta, hogy elenyésző a valószínűsége, hogy még egyszer baj történjen, mégis úgy érezte, beleőszülne az idegességbe, vagy ami még rosszabb, belekopaszodna.
Amíg a férfi az emeleten volt, Kate gyorsan lezuhanyozott, felkapott egy pólót és egy farmert, és összeszedte a kötszereket és a fertőtlenítő kenőcsöt. Már lassan délre járt az idő, és másfél napja nem kötötték át a sebet. Az sem kerülte el a figyelmét, hogy Castle bokája is meg van dagadva, ezért a hűtőben keresett jeget, és egy zacskóba tette. Éppen mindent összekészített, amikor a férfi dúlva-fúlva belépett a szobába. 
- Este el akarnak utazni Párizsba - rogyott le az ágyra, és kétségbeesett tekintettel, segélykérőn nézett Kate-re.
- Te is tudod, hogy nem lesz semmi baj. Nem zárhatod be őket a lakásba csak azért, mert te félsz - hajolt le hozzá a nő, és meggyőzőn a szemébe nézett. 
- Hidd el, megfordult a fejemben. Ellophattam volna a bilincsedet is, nehogy megszökjenek - merengett el fájdalmas tekintettel.
- Elmennek, minden rendben lesz, jól érzik magukat, sok csodálatos helyet bebarangolnak, és élményekkel gazdagon, épségben hazajönnek - próbálta elhitetni Kate, és hogy szavainak nyomatékot adjon, két tenyerébe fogta a férfi durcás arcát, és egyenesen a szemébe nézett.
Castle pislantott, mint aki megadja magát. Három ilyen karakán nővel szemben esélye sincs - mérte fel a helyzetet. Kate elengedte az arcát, és olyan hangsúllyal, mint amit a gyanúsítottakkal szemben szokott használni a kihallgató szobában, Castle-re parancsolt.
- Feküdj le, és mutasd a lábad!
- Miért? Nincs vele semmi baj - morgott a férfi, de azért engedelmeskedett. Igazából jólesett neki a gondoskodás.
Kate az ég felé nézett és sóhajtott egyet, aztán óvatosan lehúzta a régi kötést a sebről. Castle sziszegett egy sort, de Kate rá sem hederített, mert látta, hogy nem a szépen gyógyuló seb fáj, csak a ragasztó húzta magával a vékony, selymes szőrszálakat.
- Ne nyafogj egy kis lábszőrtelenítés miatt! Képzeld el ugyanezt kényesebb testrészen! - kacsintott pajzánul a férfira, és jót derült, amikor látta, hogy a célzás eljutott Castle tudatáig, és arcára kiült a döbbenettel vegyes rémület.