- Ha ennyi idő után Alexis után már
fut egy fiú, hányan üldözhetik az anyámat? - töprengett hangosan, aztán
lemondóan sóhajtva hozzátette: - Igaz, nincs olyan szerencsém, hogy
akárcsak egy is utolérje!
- Hívd fel Martha-t, és végre te is megnyugszol, és mondd meg neki, hogy egy Fabien Garrel nevű fiatalember fogja keresni őket Alexis telefonjával.
- Fabien - ízlelgette a nevet Castle morcos ábrázattal. - Nem tetszik nekem ez a fiú.
- Castle! Nem is ismered!
- Azt tudom róla, hogy üldözi a lányomat.
- Castle! - emelte fel a hangját Kate.
- Jó, jó! Akkor legalább azt áruld el, hogy hova megyünk holnap - vette elő könyörgő, kisfiús tekintetét.
Kate olyan sokszor találkozott már ezzel a nézéssel, ami könnyedén meglágyította volna bármelyik nő szívét, de ő élvezte, hogy ellent tud mondani, és élvezte az elutasítást követő durcás ábrázatot is. Sokszor ezek a pillanatok adták az alapot a mindkettejük által szeretett évődésekhez.
- És miért is tenném? - nézett a távolba, mintha valóban töprengene.
- Mondjuk azért, mert szeretsz, és nem akarsz kínozni - jött a frappánsnak hitt válasz a vigyorgó írótól.
- Honnan veszi ezt a badarságot Mr. Castle, hogy nem akarom kínozni? - húzta fel a szemöldökét csodálkozva, miközben szeme huncutul mosolygott. - Bár ... tegyük fel, hogy szeretem. Akkor is jólesik egy kis kínzás - mondta kacéran.
- Ó Beckett nyomozó! Mindig is tudtam, hogy egy igazi domina! - vigyorgott sóvárogva a férfi.
- És maga pont ezt szereti bennem Mr. Castle! - suttogta érzéki hangon Kate. Közelebb lépett az íróhoz, és magába szívta a férfias tusfürdő friss illatát. Ujjbegyével finom vonalat húzott Castle meztelem mellkasán lefelé a köldökéig, aztán amikor elérte a törölköző szélét, felemelte a fejét és megcsókolta.
A férfi érezte, ahogy érzőidegsejtjeit tűzbe hozza az érintés, Kate hajának hullámos tincsei finoman csiklandozzák a bőrét, agya mámoros bódulatba ringatja magát a cseresznyeillattól. A vágytól duzzadt ajkak lágyan érintették meg az övét, és miközben közelebb húzta magához a karcsú testet, élvezte, ahogy a nő felborzolja a haját, és a megszokottal ellentétes irányba kényszerített hajszálak bizseregve reagálnak a mozdulatra.
Kezük sietős felfedezőútra indult, csókjuk egyre szenvedélyesebbé vált, testük követelőzőn simult a másikéhoz.
Amikor Kate megérezte a férfi vágyát, egy érzéki simogatás közben megfogta a törölközőt, és egy mozdulattal kioldotta volna, de Castle ösztönösen odakapott, és szorosan megmarkolta.
- Ha valami terve van velem Beckett nyomozó, akkor árulja el az úticélt - suttogta, miközben apró csókokkal borította be Kate nyakát.
- Miért árulnám el? Hiszen úgysem tud ellenállni nekem Mr. Castle - mosolygott Kate hátravetett fejjel élvezve a csókokat, és közben határozottan rányomta tenyerét a férfi duzzadó férfiasságát takaró törölközőre.
- Ez ... ez ... nem tiszetességes játék - hebegte Castle, de esze ágában sem volt hátrébb húzódni.
- Ki beszélt itt fair play-ről?
- Ígérem, jó fiú leszek - kapkodta egyre gyorsabban a levegőt a férfi, és érezte, hogy elvesztette az irányítást a teste felett.
- Még csak az hiányzik! Most azt akarom, hogy rosszalkodj Castle! Amennyire csak tudsz, rosszalkodj, és akkor talán megjutalmazlak - zihálta Kate a férfi fülébe, mire az kajánul elvigyorodott.
Egy óra múlva a hálószoba félhomályában feküdtek egymást ölelve, lassuló szívveréssel és lélegzettel. Kate a férfi mellkasán nyugtatta a fejét, és elégedett mosollyal az arcán hallgatta, ahogy ki-be áramlik a levegő Castle tüdejébe.
- Eléggé rossz voltam? - szólalt meg reszelős hangon az író, miközben spirált rajzolt ujjával a nő lapockájára.
- Igen, nagyon is - emelte fel a fejét Kate, hogy a kék szemekbe nézhessen. - Azt hiszem megérdemelnéd, hogy megbilincseljelek - mosolygott, és egy pillanatra felhúzta a szemöldökét.
- Ez lenne a jutalom? - háborgott a férfi.
- Na jó! Elárulom, hogy olyan helyre megyünk, ami a törött bokádnak is jót tesz, csak néhány órát kell autóznunk, nyugalmas hely, ahol nincsenek bűnözők, így én is pihenhetek, te írhatsz, ha van kedved, és ami a fő, senki nem ismer bennünket.
Castle szótlanul töprengett, aztán megrázta a fejét, mintha nem stimmelne valami.
- Nincs ilyen hely - jelentette ki határozottan.
- Már miért ne lenne?
- Engem mindenhol ismernek - terült szét az önelégült mosoly az arcán, kire Kate megforgatta a szemét.
Évődésüket Castle telefonjának csengése zavarta meg.
- Anya minden rendben? - szólt aggódva a készülékbe.
- Persze kisfiam! - harsogta életvidáman Martha olyan hangerővel, hogy Kate is hallotta, és már mesélte is az utazással kapcsolatos élményeit, az utastársakat, az elveszett telefont.
Castle megnyugtatta, hogy arról már tud, és hamarosan visszakapják.
- Anya kérhetek valamit? - kérdezte komolyan.
- Természetesen kisfiam. Miről lenne szó? - változott meg az asszony hangja is.
- Ha az a Fabien gyerek Alexis körül akar legyeskedni, kiderítenéd róla, hogy kicsoda valójában?
- Richard! Csak nem gondolod, hogy lenyomoztatok egy fiatalembert csak azért, mert jó ízlése van, és tetszik neki a gyönyörű unokám? - harsogott a telefonból Martha felháborodott hangja olyan hangerővel, hogy Castle messzebb tartotta a fülétől a készüléket.
- Miért? Az is lehet, hogy terrorista.
- Richard ne légy paranoiás! Nyugodtan rám bízhatod, vigyázok rá! Majd hívlak, most valaki kopog. Lehet, hogy Fabien lesz - azzal meg is szakadt a vonal.
Kate megmosolyogta Castle ötletét, bár azzal is tisztában volt, hogy szíve szerint valóban lenyomoztatná a fiút, de amikor meghallotta, mit morog a bajsza alatt a férfi, elnevette magát.
- Már csak abban reménykedhetek, hogy Fabien igazi neve Quasimodo, és nem tetszik Alexis-nek, vagy abban, hogy Anyát nézi ki magának, és magával hurcolja a Notre Dame harangtornyába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése