- Castle, vegyél levegőt! - szólt oda kacéran mosolyogva a férfinak, mire az nyelt egyet.
- Ez gyönyörű! - suttogta önkéntelenül a férfi.
- Mi a gyönyörű Castle? - kérdezte incselkedve a nő. - A táj, vagy én?
- A táj is lélegzetelállító, de te ...! Gyönyörű vagy Kate! - nézett a ragyogó szemekbe párás tekintettel a férfi.
- Na gyere, mielőtt még elolvadsz - mosolygott rá a nő, miközben kilépett a partra.
- Hát, igaz ami igaz, mindenféle szempontból olvadozok: meleg is van, ráadásul észvesztő ez a csipkeborítású bikini - ölelte át Kate derekát, és húzta magához Castle. Érezte, ahogy a nő vizes bőréből áradó hideg áthatol a köntösén, és hűsíti felforrósodott testét. Lágyan megcsókolta Kate-t, és elégedetten nyugtázta, hogy érintésére szétnyílnak az édes ajkak, és a nő viszonozza a csókot.
Kate keze lassan vándorolt a szétnyíló köntös alá, finoman végigsimított a férfi mellén, majd a hasán, aztán a csók megszakítása nélkül egy lassú mozdulattal kioldotta a köntös övét.
- Kate, ne tedd ezt velem! - suttogta Castle a csókba, amikor megérezte, hogy teste milyen intenzíven reagál a hozzásimuló nő érintésének hatására, ráadásul ezt a kellemes reakciót nem tudja irányítani az akaratával.
- Gyere! - könyörült meg rajta Kate, és megszakította a csókot. Letolta a férfi válláról a köntöst, miközben mosolyogva nézett a vágytól elhomályosult kék szemekbe. - Ez jól fog esni - húzta kezénél fogva a még mindig dermedten álló férfit.
- Ezzel a jéghideg vízzel akarsz lehűteni? - eszmélt Castle, és megborzongott, ahogy elképzelte, ahogy a tó kristálytiszta hideg vize felforrósodott bőréhez ér.
- Lehűteni? Eszemben sincs! Bízz bennem Castle! - húzta maga után pajzán mosollyal a nő.
- Mást sem hallok, mint hogy bízzak benned - duzzogott a férfi.
- Miért? Okoztam már valaha csalódást?
- Igaz - adta meg magát, és mindenre felkészülve elindult a nő után.
Kellemes meglepetés érte, amikor belelépett a vízbe, és kellemes langyosság vette körül a lábát. Értetlenül nézett fel a sziklafalból kiömlő öt forrásra, mert biztos volt abban, hogy onnan csak hideg víz zuboghat alá.
- A tavat alulról egy meleg forrás is táplálja, azért langyos a vize - szolgált Kate magyarázattal kérdés nélkül, miközben elnéző mosollyal nézte, ahogy a férfi beleveti magát a vízbe, mint egy pancsoló kisgyerek. - Mondtam, hogy bízz bennem! - mondta összehúzott szemöldökkel, de a következő pillanatban sikított egy hatalmasat.
Castle megérezte, hogy eljött az ő ideje. Kiemelkedett a derékig érő vízből, meglepetésszerűen elkapta Kate derekát, és könnyedén felemelte. Kate a másodperc törtrésze alatt rájött Castle szándékára, ezért teljes erejéből kapálózni, és nevetve sikítozni kezdett, de érezte, hogy a férfi olyan erővel szorítja magához, hogy esélye sincs megúszni a buktatást. Már csak arra koncentrált, ne érje az a szégyen, hogy a férfi anélkül a vízbe buktatja, hogy még csak ellenállást sem tanúsít, ezért igyekezett karjaival átnyalábolni Castle fejét, így a férfi csak akkor tudja megbuktatni, ha maga is a víz alá kerül.
- Hiába kapálózol, úgyis én vagyok az erősebb! - nevetett Castle, de Kate nem hagyta magát.
- Majd meglátjuk! - szorította magához a férfi nyakát, aki a nagy birkózásban elvesztette az egyensúlyát, és együtt csobbantak a tó vizébe.
Castle és Kate egyidőben bukkant fel prüszkölve a víz alól, kezükkel megszabadítva szemüket, arcukat a cseppektől, és mindketten jóízűen nevettek. A férfi boldogan figyelte az önfeledten nevető nőt, ahogy hátrasimítja vizes haját, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve hátraveti magát, és hanyatt fekve lebeg a csillogó, kristálytiszta vízen. Még soha nem látta Kate-t ilyen felszabadultnak. Úgy érezte, egy másik Kate-et lát maga előtt, aki gondtalan, játékos, szabad. Lassan felfeküdt a vízre a nő mellé, hogy együtt lebegjenek a simogató langyos vízben, de meglepetésére bármennyire igyekezett testét a felszínen tartani, képtelen volt fenn maradni. Bosszúsan nézte, ahogy Kate szinte mozdulatlanul fekszik, és csukott szemmel élvezi a nyugalmat, aztán elmosolyodott, felállt, és ujjaival finoman simogatni kezdte a nő feszes, izmos hasát.
- Szerencse, hogy a férfiak nem tudnak lebegni - szólalt meg csipkelődve. - Ha tudnának, akkor most nem simogatnál.
- Ne szekálj Kate Beckett, mert csak egy mozdulatomba kerül, és a víz alatt találod magadat!
- Azt nem hiszem - incselkedett Kate.
- Nem? És miért nem?
- Mert szeretsz - állt fel a nő, és egy finom csókot adott Castle szájára.
- Igaz - sóhajtott az író.
- Gyere Castle! Ússzunk egyet!
- Verseny? - vigyorodott el a férfi, és már bele is vetette magát a vízbe, és erőteljes karcsapásokkal meg sem állt a lezúduló vízfüggönyig. Kifulladva kapkodta a levegőt amikor megállt, lába már nem ért le a meder fenekére, de a víz olyan tiszta volt, hogy látta az aljzaton fehérlő sziklákat. Lábával taposta a vizet, és körbe fordult, mivel hiába nézett maga mögé, sehol nem látta Kate-t. - Csak nem...? - fordult a sziklafal felé. - Az nem lehet, hogy megelőzött, és már a vízfüggöny mögött van! - gondolta hitetlenkedve, de mivel nem volt jobb ötlete, átúszott a lezúduló vízsugár mögé, de Kate-t ott sem látta sehol. Egyre hangosabban kezdte szólítgatni a nőt, de választ nem kapott. Hirtelen szorongva rándult görcsbe a gyomra, és valami megmagyarázhatatlan rossz érzés kerítette hatalmába. Zavartan, egyre növekvő félelemmel fordult újra körbe, aztán elkezdett a part felé úszni. A part közelébe érve leért a lába, ezért felállt, hunyorogva vizsgálta a napfényt visszatükröző, csillámló vízfelszínt, és zakatoló szívvel kiabálta újra a nő nevét, miközben egyre inkább elhatalmasodott rajta a félelem, hogy Kate esetleg rosszul lett, görcsöt kapott, vagy megtámadta a tóban lakozó szörny, ő meg észre sem vette, és sorsára hagyta.
- Castle - hallotta meg Kate hangját a háta mögül, és szinte látta maga előtt, ahogy huncutul mosolyog rajta. Ennek ellenére megkönnyebbülten csukta be a szemét és sóhajtott egyet, aztán megfordult. Kate a parton feküdt a magasra nőtt virágtengerben egy leterített takarón. Egyik lábát felhúzva, könyökére támaszkodva mosolygott a férfira.
- Ez nem volt szép - mondta halkan, és megbántott arccal leült a nő mellé, térdén összekulcsolta a kezét, és sértődötten maga elé bámult.
Kate érezte, hogy túllőtt a célon, amikor meg akarta viccelni Castle-t. Hallotta a hangján a rémületet, amikor a nevét kiabálva kereste a vízben. Felült, és ujjával finoman cirógatni kezdte a férfi hátát, aztán fejét a vállára hajtva halkan megszólalt: - Ne haragudj! Jó viccnek tűnt.
- Nem volt jó vicc - húzódott el a férfi.
Kate meglepődött. Azt hitte, hogy Castle a szokásos durcás hangon fog megszólalni, ehelyett komoly maradt, és valódi megbántottság csendült a hangjában.
- Féltettél?
- Igen Kate, féltettelek - fordult a nő felé, olyan szomorú tekintettel, hogy Kate-ben bűntudatot ébresztett.
- Köszönöm, hogy féltesz - mondta halkan, de meggyőződéssel. Tekintetét a férfiéba fúrta, és várta, hogy Castle arcán megjelenjen a kisfiús mosoly, mint ilyen helyzetekben szokott, de a markáns arc mozdulatlan maradt. Kate szíve kezdett elszorulni, hogy egy buta tréfával tönkretette a csodálatosan induló délutánt, amikor Castle végre megszólalt.
- Mindig. - Kate még soha nem hallotta ilyen komolyan kiejteni a számukra oly fontos szót. Fejét újra a széles vállra hajtotta, és Castle most nem mozdult. Érezte a bocsánatkérően hozzásimuló nőt, de még csak most eresztett a szorítás a szívén. Sokszor ugratták egymást, és azt sem bánta, ha ezekből a helyzetekből gyakran jön ki Kate győztesen, de most olyan félelmet élt át, amit akkor érzett, amikor hallotta Montgomery kapitány temetésén eldördülni a lövést.
- Kárpótollak - suttogta a fülébe Kate a varázsszót, aminek nem tudott ellenállni. Néhány másodpercig még játszotta a sértettet, aztán elmosolyodott. Már éppen meg akart fordulni, hogy megkapja a vigasztaló csókot, amikor valami furcsára lett figyelmes. Hunyorogva figyelt a sziklafal fölötti égboltra, és megpróbált fókuszálni az erős napsütésben, mert nem akart hinni a szemének.
Kate érezte, hogy megfeszülnek a férfi hátizmai, fejét mereven kicsit felfelé tartja, légzése felgyorsul.
- Valami baj van, Castle? - húzódott hátrébb, és aggódva nézett rá.
- Lehetséges, hogy egy keselyűt látok a szikla fölött körözni? - mutatott hitetlenkedő tekintettel a kék égen kiterjesztett szárnyakkal sikló, fejét előre nyújtó, éles szemeivel a talajt vizsgáló madár felé.
- Lehűteni? Eszemben sincs! Bízz bennem Castle! - húzta maga után pajzán mosollyal a nő.
- Mást sem hallok, mint hogy bízzak benned - duzzogott a férfi.
- Miért? Okoztam már valaha csalódást?
- Igaz - adta meg magát, és mindenre felkészülve elindult a nő után.
Kellemes meglepetés érte, amikor belelépett a vízbe, és kellemes langyosság vette körül a lábát. Értetlenül nézett fel a sziklafalból kiömlő öt forrásra, mert biztos volt abban, hogy onnan csak hideg víz zuboghat alá.
- A tavat alulról egy meleg forrás is táplálja, azért langyos a vize - szolgált Kate magyarázattal kérdés nélkül, miközben elnéző mosollyal nézte, ahogy a férfi beleveti magát a vízbe, mint egy pancsoló kisgyerek. - Mondtam, hogy bízz bennem! - mondta összehúzott szemöldökkel, de a következő pillanatban sikított egy hatalmasat.
Castle megérezte, hogy eljött az ő ideje. Kiemelkedett a derékig érő vízből, meglepetésszerűen elkapta Kate derekát, és könnyedén felemelte. Kate a másodperc törtrésze alatt rájött Castle szándékára, ezért teljes erejéből kapálózni, és nevetve sikítozni kezdett, de érezte, hogy a férfi olyan erővel szorítja magához, hogy esélye sincs megúszni a buktatást. Már csak arra koncentrált, ne érje az a szégyen, hogy a férfi anélkül a vízbe buktatja, hogy még csak ellenállást sem tanúsít, ezért igyekezett karjaival átnyalábolni Castle fejét, így a férfi csak akkor tudja megbuktatni, ha maga is a víz alá kerül.
- Hiába kapálózol, úgyis én vagyok az erősebb! - nevetett Castle, de Kate nem hagyta magát.
- Majd meglátjuk! - szorította magához a férfi nyakát, aki a nagy birkózásban elvesztette az egyensúlyát, és együtt csobbantak a tó vizébe.
Castle és Kate egyidőben bukkant fel prüszkölve a víz alól, kezükkel megszabadítva szemüket, arcukat a cseppektől, és mindketten jóízűen nevettek. A férfi boldogan figyelte az önfeledten nevető nőt, ahogy hátrasimítja vizes haját, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve hátraveti magát, és hanyatt fekve lebeg a csillogó, kristálytiszta vízen. Még soha nem látta Kate-t ilyen felszabadultnak. Úgy érezte, egy másik Kate-et lát maga előtt, aki gondtalan, játékos, szabad. Lassan felfeküdt a vízre a nő mellé, hogy együtt lebegjenek a simogató langyos vízben, de meglepetésére bármennyire igyekezett testét a felszínen tartani, képtelen volt fenn maradni. Bosszúsan nézte, ahogy Kate szinte mozdulatlanul fekszik, és csukott szemmel élvezi a nyugalmat, aztán elmosolyodott, felállt, és ujjaival finoman simogatni kezdte a nő feszes, izmos hasát.
- Szerencse, hogy a férfiak nem tudnak lebegni - szólalt meg csipkelődve. - Ha tudnának, akkor most nem simogatnál.
- Ne szekálj Kate Beckett, mert csak egy mozdulatomba kerül, és a víz alatt találod magadat!
- Azt nem hiszem - incselkedett Kate.
- Nem? És miért nem?
- Mert szeretsz - állt fel a nő, és egy finom csókot adott Castle szájára.
- Igaz - sóhajtott az író.
- Gyere Castle! Ússzunk egyet!
- Verseny? - vigyorodott el a férfi, és már bele is vetette magát a vízbe, és erőteljes karcsapásokkal meg sem állt a lezúduló vízfüggönyig. Kifulladva kapkodta a levegőt amikor megállt, lába már nem ért le a meder fenekére, de a víz olyan tiszta volt, hogy látta az aljzaton fehérlő sziklákat. Lábával taposta a vizet, és körbe fordult, mivel hiába nézett maga mögé, sehol nem látta Kate-t. - Csak nem...? - fordult a sziklafal felé. - Az nem lehet, hogy megelőzött, és már a vízfüggöny mögött van! - gondolta hitetlenkedve, de mivel nem volt jobb ötlete, átúszott a lezúduló vízsugár mögé, de Kate-t ott sem látta sehol. Egyre hangosabban kezdte szólítgatni a nőt, de választ nem kapott. Hirtelen szorongva rándult görcsbe a gyomra, és valami megmagyarázhatatlan rossz érzés kerítette hatalmába. Zavartan, egyre növekvő félelemmel fordult újra körbe, aztán elkezdett a part felé úszni. A part közelébe érve leért a lába, ezért felállt, hunyorogva vizsgálta a napfényt visszatükröző, csillámló vízfelszínt, és zakatoló szívvel kiabálta újra a nő nevét, miközben egyre inkább elhatalmasodott rajta a félelem, hogy Kate esetleg rosszul lett, görcsöt kapott, vagy megtámadta a tóban lakozó szörny, ő meg észre sem vette, és sorsára hagyta.
- Castle - hallotta meg Kate hangját a háta mögül, és szinte látta maga előtt, ahogy huncutul mosolyog rajta. Ennek ellenére megkönnyebbülten csukta be a szemét és sóhajtott egyet, aztán megfordult. Kate a parton feküdt a magasra nőtt virágtengerben egy leterített takarón. Egyik lábát felhúzva, könyökére támaszkodva mosolygott a férfira.
- Ez nem volt szép - mondta halkan, és megbántott arccal leült a nő mellé, térdén összekulcsolta a kezét, és sértődötten maga elé bámult.
Kate érezte, hogy túllőtt a célon, amikor meg akarta viccelni Castle-t. Hallotta a hangján a rémületet, amikor a nevét kiabálva kereste a vízben. Felült, és ujjával finoman cirógatni kezdte a férfi hátát, aztán fejét a vállára hajtva halkan megszólalt: - Ne haragudj! Jó viccnek tűnt.
- Nem volt jó vicc - húzódott el a férfi.
Kate meglepődött. Azt hitte, hogy Castle a szokásos durcás hangon fog megszólalni, ehelyett komoly maradt, és valódi megbántottság csendült a hangjában.
- Féltettél?
- Igen Kate, féltettelek - fordult a nő felé, olyan szomorú tekintettel, hogy Kate-ben bűntudatot ébresztett.
- Köszönöm, hogy féltesz - mondta halkan, de meggyőződéssel. Tekintetét a férfiéba fúrta, és várta, hogy Castle arcán megjelenjen a kisfiús mosoly, mint ilyen helyzetekben szokott, de a markáns arc mozdulatlan maradt. Kate szíve kezdett elszorulni, hogy egy buta tréfával tönkretette a csodálatosan induló délutánt, amikor Castle végre megszólalt.
- Mindig. - Kate még soha nem hallotta ilyen komolyan kiejteni a számukra oly fontos szót. Fejét újra a széles vállra hajtotta, és Castle most nem mozdult. Érezte a bocsánatkérően hozzásimuló nőt, de még csak most eresztett a szorítás a szívén. Sokszor ugratták egymást, és azt sem bánta, ha ezekből a helyzetekből gyakran jön ki Kate győztesen, de most olyan félelmet élt át, amit akkor érzett, amikor hallotta Montgomery kapitány temetésén eldördülni a lövést.
- Kárpótollak - suttogta a fülébe Kate a varázsszót, aminek nem tudott ellenállni. Néhány másodpercig még játszotta a sértettet, aztán elmosolyodott. Már éppen meg akart fordulni, hogy megkapja a vigasztaló csókot, amikor valami furcsára lett figyelmes. Hunyorogva figyelt a sziklafal fölötti égboltra, és megpróbált fókuszálni az erős napsütésben, mert nem akart hinni a szemének.
Kate érezte, hogy megfeszülnek a férfi hátizmai, fejét mereven kicsit felfelé tartja, légzése felgyorsul.
- Valami baj van, Castle? - húzódott hátrébb, és aggódva nézett rá.
- Lehetséges, hogy egy keselyűt látok a szikla fölött körözni? - mutatott hitetlenkedő tekintettel a kék égen kiterjesztett szárnyakkal sikló, fejét előre nyújtó, éles szemeivel a talajt vizsgáló madár felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése