Változatok egy témára 5/14

Kate érezte, hogy neki is mondania kellene valamit, de a megható jelenet láttán összeszorult a torka. Castle boldogan mosolygó, ragyogó kék szemébe nézett, és már nem töprengett.Tudta, mit fog mondani.

- Köszönöm, hogy ennyire szeretitek azt a férfit, aki mindenkinél fontosabb a számomra, aki mindig mellettem állt, és aki a szerelmét adta nekem, amit soha nem tudok eléggé megköszönni neki. - Kate először Martha-ra és Alexis-re  nézett ragyogó, hálás szemekkel, aztán szerelmes tekintete összefonódott Castle meghatottságtól csillogó kék szemével. Néhány másodpercig mindannyian meghatottan, könnyeikkel küszködve álltak, mintha most értették volna meg, mi az a boldogság, amit el akart tőlük venni néhány terrorista. 

Castle csak nézte a nőt, akibe négy éve szerelmes, és aki végre viszonozza a szerelmét. Igaz, még mindig vár arra, hogy Kate kimondja azt a bizonyos szót, de biztosan tudta, hogy ha kellőképpen türelmes lesz, hallani fogja. Lassan kezdte megszokni, hogy Kate úgy vall neki szerelmet, hogy nem mondja ki, hogy "szeretlek", és azon kapta magát, hogy ez boldoggá teszi. Talán nem is az igazi Kate Beckett lenne, ha csak úgy, egyszerűen kimondaná, amit érez, és talán akkor nem is szeretné ennyire.

- Akkor hát igyunk az életre, a szerelemre, a szeretetre és a családra - szólalt meg poharát magasra emelve, mosolyogva Martha. Hangjából eltűnt a szokásos harsányság, és átvette helyét a csendes, mindent beborító boldogság.

Kate egy pillanatra zavarba jött, amikor a család szót meghallotta, elkapta a tekintetét Castle-ről, de a férfi - mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga - magához húzta, és szenvedélyesen megcsókolta.

- Khm, khm - köszörülte meg a torkát rosszallást színlelve Martha és Alexis, mire Kate hátra húzódott és zavartan megszakította a csókot.

- Most mi a baj? Már mindenki elmúlt 18 éves! - nézett rájuk ártatlanul Castle, aztán huncut mosollyal hozzátette: - Tudom, tudom, csak féltékenyek vagytok! - azzal karjaiba zárta lányát és anyját, és finoman megringatta őket, miközben a fülükbe suttogta: - Köszönöm, hogy vagytok.

- Na jól van fiatalok, mert a végén még elérzékenyülök, olyan szentimentálisra sikeredik ez a darab - bújt ki az ölelésből Martha, és már nyoma sem volt rajta a meghatott édesanyának, újra a színpadon álló díva volt. - Gyere drágám! - szólt Alexis-nek. - Adjuk elő, hogy mi is történt a gépen, mert apád kíváncsisága nem sokáig bírja információk nélkül. Richard, ti üljetek oda - mutatott a kanapéra, - ez lesz az utastér, az étkező pedig a pilótafülke - mondta, miközben két széket tett egymás mellé a nappaliban, mintha az üléseik lennének a repülőgép utasterében.

Castle és Kate izgalommal figyelték az "előadást". Szinte megelevenedett a szemük előtt a történet. Egy idő után Castle meg is feledkezett róla, hogy amit lát, az valóban megtörtént, és halálosan komoly, úgy érezte magát, mint anyja egyik darabjának otthoni előadásán, amikor magával ragadja a cselekmény és a színészi játék. Kate azonban minden apró részletre figyelt, hogy minél több tényből rakhassa össze az események láncolatát. Közben oldalra pillantott, és elmosolyodott a látványra. Castle-nek ragyogott a szeme, a feszültségtől megizzadt tenyerét végighúzta a combján, és még a szája is tátva maradt, úgy figyelt. 

- Szóval ez történt, ami miatt most nem élvezhetem a párizsi éjszaka fülledt romlottságát egy francia gavallér karjaiban - ábrándozott színpadiasan Martha nagyot sóhajtva.

- De Anya! És én még rád bíztam Alexis-t! - kiáltott fel megbotránkozva Castle, mire mindannyian elnevették magukat.

- Ne félj Apa, biztosan nem maradtam volna egyedül! Szerintem én is találtam volna egy gavallért, hogy elszórakoztasson abban a bizonyos fülledt párizsi éjszakában - tett még rá Alexis egy lapáttal.

- Nem vicces. Nagyon nem vicces - duzzogott sértődött arccal Castle, de a három nő csak mosolygott rajta.

Kate közben a látottakon gondolkodott, és szerette volna tisztán látni az eseményeket.

- Szóval akkor a következő történt - szólalt meg elkomolyodva. - Amikor felszálltatok a gépre, Alexisnek feltűnt a két arab férfi viselkedése, idegességük, a ruhájukhoz nem illő furcsa kinézetű órájuk, és az, hogy az egyikük állandóan a nyakában lógó medált csókolgatja.

- Igen. Tudod Kate, utazáskor gyakran figyelem meg az embereket, olyan szemmel, hogy milyen karakterek lehetnének apa egyik könyvében. Hát, ők lettek volna a tipikus terroristák. Az egyikük az ideges, a másik a halálosan nyugodt fajta. Mivel megakadt rajtuk a szemem, kezdtem jobban megfigyelni őket.

- Ekkor tűnt fel, hogy titkos pillantásokat vetnek, és egyikük egy hengeres tárgyat ad át a másiknak, ahogy elhalad mellette - folytatta Kate, mire a lány bólintott. - Rájöttél, hogy a gépre hozott házilagos készítésű alkatrészekből fegyvert állítanak össze. Szóltál a légiutas-kísérőnek, de ő csak nyugtatgatott, és nem vette komolyan, amit mondtál, és hiába követelted, hogy beszélni akarsz a kapitánnyal, nem engedték. Ekkor vontad be a dologba Martha-t.

- Pontosan - bólintott Alexis. - nem mondom, hogy a Nagyi nem rémült halálra az első pillanatban, de rájött, hogy az ő színészi képességeire van szükség a helyzetmegoldásához - nézett elismerően mosolyogva nagyanyjára, aki szerényen lesütötte a szemét.

- Életem legjobban előadott haldokló jelene volt - sóhajtott.

- Szóval - folytatta Kate az összefoglalót - Martha eljátszotta a haldoklót, mire elértétek, hogy szóljanak a pilótának, hogy valami baj van az utastérben.

- Igen, és amikor elértük az utazómagasságát, a kapitány kijött a pilótafülkéből, és Alexis lecsapott rá - mondta Martha.

- Csak annyit súgtam a fülébe, hogy 09. 11. WTC, és ő döntött: visszafordulunk és leszállunk - folytatta Alexis. - Az igazat megvallva most sem tudom, hogy azért döntött így, mert elhitte amit mondtam, vagy azért, mert a Nagyi produkcióját látva halálra rémült, hogy az egyik utas az ő gépén fog meghalni.

- Akármit hitt a kapitány, az biztos, hogy egy terrortámadást akadályoztál meg a hihetetlen megfigyelőképességeddel, és ezzel ki tudja hány ember életét mentetted meg - mondta elismerően Kate, majd Marta-ra nézve hozzátette: - Persze mindez hiábavaló lett volna egy rendkívüli előadás, és egy rendkívüli színésznő nélkül - mosolygott az asszonyra. 

Csengettek. A futár meghozta a megrendelt vacsorát, amit Castle átvett és gyorsan kirakott az asztalra. Most érezte meg, hogy az az egy falat szendvics egész napra igencsak kevés volt, és hogy milyen éhes.

- Köszönöm kedvesem! - mondta Martha Kate-nek, aztán a tányérokat előszedő fiára mutatott. -  No de azt hiszem, mára elég volt az izgalmakból, vacsorázzunk!

Egy óra múlva Castle bekopogott Alexis ajtaján, és amikor meghallotta az invitáló szót, belépett. Leült lánya ágya szélére, és megfogta a kezét.

- Tudod, - kezdte nehezen, és nyelt egy nagyot, hogy erős tudjon maradni -  nagyon örülök, hogy ilyen okos lányom van - nézett a fáradtan csillogó égszínkék szemekbe. - De ma megértettem, hogy ha valami baj érne, azt nem élném túl. - Szeméből félelem és szeretet sugárzott.

- Tudom Apa! - mosolyodott el a lány. - De ugye nem akarod eltörni az ujjaimat, -kérdezte a szemöldökét összehúzva, mert Castle önkéntelenül egyre szorosabban fogta a kezét.

- Nem, persze, bocs - engedett zavartan a szorításon a férfi.

- Szeretlek. Te is tudod, hogy nem tarthatsz burokban, de ne félj, tudok magamra vigyázni, mert mindent megtanítottál nekem, hogy meg tudjam védeni magam a világ gonoszságától.

Castle sóhajtott egyet, és eltöprengett, mivel érdemelte ki a sorstól, hogy ilyen nagyszerű gyermeke legyen. Adott egy puszit lánya arcára, jó éjszakát kívánt, és kilépett a szobából. Lépett néhányat, egy pillanatra megtorpant anyja szobája előtt, és mielőtt dönthetett volna, hogy bekopogjon, kinyílt az ajtó, és Martha majdnem beleütközött. Ránézett fia arcára, és már mindent tudott.

- Richard drágám! Nem kell elmondanod, hogy szeretsz, anélkül is tudom - simított végig fia arcán. - Majd holnap még beszélünk. Most nagyon fáradt vagyok, csak a kis táskámat lenn felejtettem.

- Azonnal hozom - mondta a férfi, és már ment is.

Kate rakodott a konyhában, amikor meglátta a békés, de fáradt arcú férfit lesétálni az emeletről.

- Zuhanyozz le! Hosszú volt ez a nap - mondta, mire Castle elmosolyodott, és megadóan bólintott.
Néhány perc múlva Kate elégedetten nézett végig az étkezőn. Lekapcsolta a villanyokat, és belépett a hálószobába. - Úgy viselkedek, mintha otthon lennék - gondolta kicsit meglepve, de aztán elmosolyodott. Egyrészt nem akarta feladni a függetlenségét, másrészt egyre jobban vágyott családra. Elhessegette a gondolatot, hiszen a Castle-lel való kapcsolata még igencsak friss. Önkéntelenül elnevette magát, amikor arra gondolt, milyen arcot vágna erre Lanie, aki szerint ez már egy négy éves kapcsolat! Négy éves, mégis új. Hallgatta a fürdőszobából kihallatszó zubogó víz hangját, és egy pillanat alatt pajzán gondolata támadt. Gyorsan levetette ruháit, és halkan belépett a fürdőbe. A bepárásodott üvegen keresztül látta, ahogy Castle előrehajolva két kézzel támaszkodik a zuhanyrózsa alatti csempének, fejét előrehajtva élvezi, ahogy a meleg víz beborítja a haját és az arcát, aztán végigcsorog a testén. Az üvegajtóhoz lépett, és lassan elhúzta.