- Na jó! Figyelj, megmondom mi lesz - mondta minden gonoszkodás nélkül, gyengéden.
- Bármit tehetsz velem, csak tedd el azt a tűt! - rimánkodott Castle, szemét rettegve az injekcióra szegezve.
- Bármit? - húzta fel a szemöldökét Kate kacéran, mire a férfi megadóan ránézett. - Nem tehetek veled "bármit" Castle, mert sérült vagy, és ígéretet tettem, hogy vigyázok rád, úgy hogy szót fogadsz! Félhetsz, de nem nyafoghatsz - mondta ellentmondást nem tűrőn a nő. - Először is megkapod a vérhigítót, aztán beveszed a gyógyszert, végül a fülcsepp jön. Remélem észrevetted, hogy a kellemetlentől indultam és a kellemessel zártam a sort, pedig nem biztos, hogy megérdemled.
- Boldog vagyok - morgott éllel a hangjában maga elé Castle. - Megengeded, hogy féljek!
- Ha túlélted a felsoroltakat, akkor a szemem láttára írod át azt a jelenetet - intett a dolgozószoba felé a fejével Kate, mintha nem is hallotta volna a férfi méltatlankodását. - Most pedig szépen oldalra fordítod a fejed, nem nézel ide, nem ugrálsz!
Megvárta, amíg a férfi nagy nehezen levette a szemét az injekciós tűről, és bár még megpróbálkozott egy gyenge ellenállással, de Beckett úgy tett, mintha nem is hallaná, ezzel jelezve, hogy úgyis az lesz, amit ő mond. Akármilyen dühös is volt nemrég Caste-re, ilyenkor sajnálta. Tudta milyen érzés, ha az ember nem tud megküzdeni a saját félelmeivel, ezért igyekezett a lehető leggyorsabban beadni az injekciót.
Meglepetten nézett a férfira. Ugyan összeszorította a száját, megfeszült a teste és olyan erősen markolta a lepedőt, hogy belefehéredtek az ujjai, de nem jajgatott, még csak nem is nyögött.
- Látod, nem is volt kibírhatatlan - mondta vigasztalón, meleg tekintettel nézve az író szemébe.
- Kibírtam, de nem tudod milyen erőfeszítések árán. - Castle hangja halk és szomorú volt. Kate szíve most már valóban megesett rajta.
- Maradj így! - simított végig a férfi arcán, aztán tenyerét finoman a halántékán tartva belecseppentette a gyógyszert a fülébe.
Castle arra gondolt, hogy nem is a fülcsepp következett volna, de olyan jólesett neki Kate meleg, puha kezének gyengéd érintése, hogy inkább csendben élvezte a pillanatot.
- Összetörjem a gyógyszert?
- Brrr ... - rázkódott meg Castle a gondolatra, hogy vagy hányingere lesz a hatalmas tablettától, vagy a rettentő keserűséget kell elviselnie, de tudta, hogy Beckett úgysem engedi megúszni a kellemetlenséget.
- Mézbe teszem - döntött a nő, miután látta, hogy hiába vár a válaszra, aztán huncutul elmosolyodott. - Vagy szólhatok Lanienek, hogy inkább injekcióba írja fel a gyógyszert!
- Jöhet a méz - adta meg magát Castle.
A grimasz most sem maradt el, de Kate a kezébe nyomott egy pohár narancslét, amivel leöblíthette a kellemetlen ízt, ezért hálásan nézett a nőre.
Kate-t azonban nem érdekelték a kiskutyaszemek, szigorú tekintettel nézett a férfira, és egy határozott mozdulattal az ölébe tette a laptopot és kinyitotta.
Castle nem igazán bánta a jelenet átírását, mert az éjjel minden energiáját arra fordította, hogy leírja a képzelete szülte mozdulatokat és érzéseket, most azonban nyugodtan végigolvashatja, és élvezheti a gondolatban maga elé vetített képeket. Még az sem zavarta, hogy Kate szorosan mögé állt, hogy lássa, valóban átírja-e a szöveget. Érezte a nő meleg leheletét és parfümjének finom illatát.
- Melyik részre gondoltál? - kérdezte szemtelenül, amikor megnyitotta a mappát.
- Castle! Ne húzd ki a gyufát!
- Csak biztos akartam lenni benne, hogy ugyanarra a jelenetre gondolunk - mondta ártatlan hangon az író, szerencséjére Kate nem látta az arcán megjelenő csibészes mosolyt.
Castle kijelölt egy mondatot, amikor Rook olyan közel húzza magához Nikkit, hogy annak vágytól duzzadó mellei a férfi mellkasához simulnak, és helyette finoman körbeírta, hogyan érzi meg Nikki a riporter duzzadó férfiasságát.
Beckett figyelte, ahogy a képernyőn eltűnt egy mondat, és helyette a betűk szavakká, végül mondatokká alakultak, miközben képzelete képek formájában megjelenítette a szöveget. A lélegzete is elakadt, úgy érezte arca lángokban áll, a teste felforrósodott, ugyanakkor borzongás futott végig a bőrén. Még sosem érzett ilyet egy szerelmi jelenet olvasásakor. Nem volt prűd, minden partnerével nyíltan tudott beszélni a szexről, de Castle jelenlétében szégyenlőssé vált és zavarban volt. Talán azért, mert a képzelete szülte képkockákon nem Nikki és Rook, hanem Kate és Castle volt a két főszereplő, akik szenvedélyesen, mégis mérhetetlenül gyengéden szerették egymást, és olyan tűzben égtek, ami a testi gyönyör végén nem elhamvadt, hanem égve tartotta a tiszta szerelmet. Vajon ő is érez ilyet? - kérdezte magától, miközben az előtte ülő férfira nézett.
Castle fantáziája újra száguldott. Újabb és újabb jelenetek peregtek az agyában, de mindegyik legalább annyira forró volt, mint amit az éjszaka írt. Kitörölt néhány mondatot, helyette leírta az újakat, és várta a hatást, de Kate nem szólt. Érezte, hogy a nő lélegzete szaporábbá válik, forró lélegzete simogatja a tarkóját, de nem mert hátra nézni. Tudta, hogy a nő megbabonázva nézi a monitort. Gondolt egy merészet, és elkezdte írni élete talán legfontosabb, egész jövőjét meghatározó mondatait. Egy lapra tett fel mindent. Alsó ajkát beharapta izgalmában. Most csak egyszer fogalmazhatja meg a mondatokat, nem törölhet, nem módosíthat. A szavaknak pontosaknak, kifejezőknek kellett lenni. Néhány pillanatig megpróbálta előre megfogalmazni a gondolatait, de mivel sehogy sem találta őket tökéletesnek, úgy döntött, hogy egyszerűen csak őszinte lesz. Ha ez nem lesz elég, akkor úgysem a szavakkal van baj.
Kate megpróbálta összeszedni magát, és éppen le akarta szidni az írót, hogy nem javított, hanem rontott a jeleneten azzal, hogy egyre érzékibbé tette, amikor Castle ujjai újra száguldozni kezdtek a billentyűzeten. Olvasta a megjelenő szavakat, és nem értette őket. Nem illettek a jelenethez, hirtelen nem tudta, hogy Nikki mondja Rook-nak a szavakat, vagy fordítva. Újra elolvasta az első néhány mondatot, amikor ajkai elnyíltak a felismeréstől: a mondatok Castle gondolatai, és neki szólnak!
- Boldog vagyok - morgott éllel a hangjában maga elé Castle. - Megengeded, hogy féljek!
- Ha túlélted a felsoroltakat, akkor a szemem láttára írod át azt a jelenetet - intett a dolgozószoba felé a fejével Kate, mintha nem is hallotta volna a férfi méltatlankodását. - Most pedig szépen oldalra fordítod a fejed, nem nézel ide, nem ugrálsz!
Megvárta, amíg a férfi nagy nehezen levette a szemét az injekciós tűről, és bár még megpróbálkozott egy gyenge ellenállással, de Beckett úgy tett, mintha nem is hallaná, ezzel jelezve, hogy úgyis az lesz, amit ő mond. Akármilyen dühös is volt nemrég Caste-re, ilyenkor sajnálta. Tudta milyen érzés, ha az ember nem tud megküzdeni a saját félelmeivel, ezért igyekezett a lehető leggyorsabban beadni az injekciót.
Meglepetten nézett a férfira. Ugyan összeszorította a száját, megfeszült a teste és olyan erősen markolta a lepedőt, hogy belefehéredtek az ujjai, de nem jajgatott, még csak nem is nyögött.
- Látod, nem is volt kibírhatatlan - mondta vigasztalón, meleg tekintettel nézve az író szemébe.
- Kibírtam, de nem tudod milyen erőfeszítések árán. - Castle hangja halk és szomorú volt. Kate szíve most már valóban megesett rajta.
- Maradj így! - simított végig a férfi arcán, aztán tenyerét finoman a halántékán tartva belecseppentette a gyógyszert a fülébe.
Castle arra gondolt, hogy nem is a fülcsepp következett volna, de olyan jólesett neki Kate meleg, puha kezének gyengéd érintése, hogy inkább csendben élvezte a pillanatot.
- Összetörjem a gyógyszert?
- Brrr ... - rázkódott meg Castle a gondolatra, hogy vagy hányingere lesz a hatalmas tablettától, vagy a rettentő keserűséget kell elviselnie, de tudta, hogy Beckett úgysem engedi megúszni a kellemetlenséget.
- Mézbe teszem - döntött a nő, miután látta, hogy hiába vár a válaszra, aztán huncutul elmosolyodott. - Vagy szólhatok Lanienek, hogy inkább injekcióba írja fel a gyógyszert!
- Jöhet a méz - adta meg magát Castle.
A grimasz most sem maradt el, de Kate a kezébe nyomott egy pohár narancslét, amivel leöblíthette a kellemetlen ízt, ezért hálásan nézett a nőre.
Kate-t azonban nem érdekelték a kiskutyaszemek, szigorú tekintettel nézett a férfira, és egy határozott mozdulattal az ölébe tette a laptopot és kinyitotta.
Castle nem igazán bánta a jelenet átírását, mert az éjjel minden energiáját arra fordította, hogy leírja a képzelete szülte mozdulatokat és érzéseket, most azonban nyugodtan végigolvashatja, és élvezheti a gondolatban maga elé vetített képeket. Még az sem zavarta, hogy Kate szorosan mögé állt, hogy lássa, valóban átírja-e a szöveget. Érezte a nő meleg leheletét és parfümjének finom illatát.
- Melyik részre gondoltál? - kérdezte szemtelenül, amikor megnyitotta a mappát.
- Castle! Ne húzd ki a gyufát!
- Csak biztos akartam lenni benne, hogy ugyanarra a jelenetre gondolunk - mondta ártatlan hangon az író, szerencséjére Kate nem látta az arcán megjelenő csibészes mosolyt.
Castle kijelölt egy mondatot, amikor Rook olyan közel húzza magához Nikkit, hogy annak vágytól duzzadó mellei a férfi mellkasához simulnak, és helyette finoman körbeírta, hogyan érzi meg Nikki a riporter duzzadó férfiasságát.
Beckett figyelte, ahogy a képernyőn eltűnt egy mondat, és helyette a betűk szavakká, végül mondatokká alakultak, miközben képzelete képek formájában megjelenítette a szöveget. A lélegzete is elakadt, úgy érezte arca lángokban áll, a teste felforrósodott, ugyanakkor borzongás futott végig a bőrén. Még sosem érzett ilyet egy szerelmi jelenet olvasásakor. Nem volt prűd, minden partnerével nyíltan tudott beszélni a szexről, de Castle jelenlétében szégyenlőssé vált és zavarban volt. Talán azért, mert a képzelete szülte képkockákon nem Nikki és Rook, hanem Kate és Castle volt a két főszereplő, akik szenvedélyesen, mégis mérhetetlenül gyengéden szerették egymást, és olyan tűzben égtek, ami a testi gyönyör végén nem elhamvadt, hanem égve tartotta a tiszta szerelmet. Vajon ő is érez ilyet? - kérdezte magától, miközben az előtte ülő férfira nézett.
Castle fantáziája újra száguldott. Újabb és újabb jelenetek peregtek az agyában, de mindegyik legalább annyira forró volt, mint amit az éjszaka írt. Kitörölt néhány mondatot, helyette leírta az újakat, és várta a hatást, de Kate nem szólt. Érezte, hogy a nő lélegzete szaporábbá válik, forró lélegzete simogatja a tarkóját, de nem mert hátra nézni. Tudta, hogy a nő megbabonázva nézi a monitort. Gondolt egy merészet, és elkezdte írni élete talán legfontosabb, egész jövőjét meghatározó mondatait. Egy lapra tett fel mindent. Alsó ajkát beharapta izgalmában. Most csak egyszer fogalmazhatja meg a mondatokat, nem törölhet, nem módosíthat. A szavaknak pontosaknak, kifejezőknek kellett lenni. Néhány pillanatig megpróbálta előre megfogalmazni a gondolatait, de mivel sehogy sem találta őket tökéletesnek, úgy döntött, hogy egyszerűen csak őszinte lesz. Ha ez nem lesz elég, akkor úgysem a szavakkal van baj.
Kate megpróbálta összeszedni magát, és éppen le akarta szidni az írót, hogy nem javított, hanem rontott a jeleneten azzal, hogy egyre érzékibbé tette, amikor Castle ujjai újra száguldozni kezdtek a billentyűzeten. Olvasta a megjelenő szavakat, és nem értette őket. Nem illettek a jelenethez, hirtelen nem tudta, hogy Nikki mondja Rook-nak a szavakat, vagy fordítva. Újra elolvasta az első néhány mondatot, amikor ajkai elnyíltak a felismeréstől: a mondatok Castle gondolatai, és neki szólnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése