Változatok egy témára 3/31

- Pihenj - mondta szomorkás hangon, szinte csak suttogva a szavakat, és közben arra gondolt, már megint az esze győzött a szíve felett. Behúzta maga mögött az ajtót, és a falnak dőlve a kezébe temette az arcát.

Castle keserves arccal nézett a becsukódó ajtóra. Másodpercekig várt a csodára, hogy az ajtó kinyílik és Kate visszajön, de a csoda nem történt meg. Arca mérhetetlen szomorúságot és keserűséget tükrözött. AZ elmúlt néhány napban megjárta a mennyországot és a poklot, sokszor úgy érezte, mintha valami őrült érzelmi hullámvasúton utazna, ami hol az egekbe repíti, hol a mélybe taszítja. Egyik pillanatban Kate szakít Josh-sal, meglepetést szervez neki, hogy ápolja, évődnek, csipkelődnek, aztán  már beszélgetni sem akar vele. Megérinti, simogatja, felizgatja, aztán otthagyja. Mindig úgy gondolta, hogy megérti a nők érzelmeit, de Kate csupa talány a számára. Már három éve ismeri, de minden pillanatban szembesül azzal, hogy milyen keveset tud róla. Már abban is bizonytalan volt, hogy Kate is azt az izgalmat érezte amit ő, pedig abban a pillanatban, amikor hozzáért finom ujjaival fájó mellkasához, megesküdött volna, hogy finom remegés futott végig a nő testén, és szemében meleg kis lángok gyúltak, ráadásul sokkal hosszabb ideig kenegette a gélt a bőrén, mint Janet nővér a kórházban.

Már semmit nem tudott biztosan. Lehet, hogy csak a képzelete tréfálta meg, és a vágyait vetítette ki Kate-re? Még egyszer a csukott ajtóra nézett, aztán becsukta a szemét. Az őrületbe kergeti ez a nő! Olyan, mint egy titokzatos, bonyolult rejtvény, amit képtelen megfejteni, és amitől képtelen szabadulni. Akkor is megfejtem - morgolódott magában, miközben szája sarkában ravasz kis mosoly jelent meg.

Kate nem akart gondolkozni. Minden megy tovább, ahogy eddig - döntötte el, és ezzel lezártnak tekintette a döntését. Kicsit összerakodott a nappaliban, aztán elindult a hatalmas könyvespolchoz, kíváncsian szemlélte, milyen könyveket olvas a férfi. Nem csalódott. A szépirodalomtól napjaink számos bestselleréig, a világirodalom remekeitől kezdve a klasszikusnak számító krimiírók művein át a képregényekig mindent megtalált, akár egy könyvtárban. A CD és DVD gyűjtemény ugyan ilyen színes képet mutatott. Sokáig nézegette a borítókat, aztán kiválasztott egy zombis horrort, amiért ugyan ő maga nem rajongott, de tudta, hogy Castle szereti őket. Talán a félelem keltette adrenalinszint emelkedés hozza lázba? - töprengett. Letette a lemezt az asztalra, aztán belépett a dolgozószobába. Mellkasában szorongva zakatolt a szíve, úgy érezte, mintha valami titkokkal teli, titokzatos világba osonna be, ahova nincs joga bemenni. Hát itt született meg Nikki Heat! - nézett körbe ámulva. Szinte látta maga előtt az írót, ahogy székében hátra dőlve, lábát az asztalon pihentetve, ujjaival zongorázik az ölében levő laptopon. Elmosolyodott a képzeletbeli látványtól. Visszament a nappaliba, leült a kanapéra, hátradőlt és becsukta a szemét. Csak pihenni akart néhány percig.

Castle nyugtalan volt. Már több mint egy órája kiment Kate a szobából, és már jó ideje semmilyen zajt nem hallott kintről. A kíváncsisága idegességgel vegyült. Mit csinálhat ennyi ideig a nő? Csak nincs valami baj? De mi baj lehetne? - tűnődött. Gondolt egyet, óvatosan kikecmergett az ágyból, és néhány nyögés kíséretében kilépett a nappaliba.

- Istenem, de gyönyörű! - suttogta maga elé. Szeme elhomályosult az elé táruló látványtól. Kate angyali mosollyal az arcán, elernyedt testtel aludt a kanapén, hullámos haja körbefonta szabályos arcát. Castle még levegőt sem mert venni, nehogy felébredjen a nő, ahogy odalépett mellé. Minél közelebbről szerette volna csodálni! Annyira elvarázsolta a mesebeli kép, hogy észre sem vette, hogy lassan eltűnt a mosoly a nő arcáról.

- Castle! Ne bámulj! - szólalt meg hirtelen erélyesen, mire a férfi ijedten hátraugrott.

- Ááá! - kapott fájdalmasan a bordájához. - Jézusom, Beckett! A szívbajt hozod az emberre! - mondta dühösen, hogy leplezze zavarát, amiért lebukott.

- Miért mászkálsz már megint?

- Otthagytál egyedül, unatkoztam, hát kijöttem - mondta ártatlan szemekkel.

- Na jó! - adta meg magát Beckett. - Te ülj ide, én csinálok neked néhány szendvicset, aztán mozizhatunk!

Tíz perc múlva letette a szendvicses tálcát az író elé, és leült mellé.

- Ha ezt a filmet választottad, - mutatta fel Castle a CD-t - akkor nem lesz szükség az ételre! Ha jól emlékszem, olyan gusztustalanságok vannak benne, hogy fogyókúrás kiegészítőnek is lehetne használni - mondta egy grimasz kíséretében.

- Na kezdjük Castle! Most már kíváncsi vagyok rá, mi hoz izgalomba - nézett egyenesen a férfi szemébe.

- Oké, csak aztán meg ne ijedj! - vágott vissza az író.

Kate szerette a krimiket, sőt a véresebb akció thrillereket is. Annak ellenére, hogy a történetnek semmi köze nem volt a valósághoz, mégis izgalommal, sőt félelemmel töltötte el. Lopva oldalra nézett a férfire, aki már látta a filmet, mégis feszült izgalommal nézte. Amikor Kate visszanézett a képernyőre, a leggusztustalanabb zombi éppen egy hosszú, éles késsel a kezében, érzelemmentes, mégis gyilkos tekintettel, hörögve közeledett a néző felé. Annyira meglepte a kép, hogy ijedtében hátra ugrott, és megmarkolta a férfi combját. Castle -t ugyanúgy meglepte a jelenet, ezért ösztönösen maga elé rántotta a felé mozduló nőt. 

Mindketten megdermedtek, de már nem a horrorisztikus képsortól, hanem egymás közelségétől. 

A férfi érezte a nő hajából áradó meghatározhatatlan friss illatot, ujjai fokozatosan gyengülő szorítását a combján, hátának melegét, és noha majdnem beszakadt a mellkasa, élvezte a pillanatot.

Kate úgy érezte, hogy a szíve szétveti a bordáit, olyan erővel pumpálja a vért, amit csak fokozott az érzés, ahogy Castle erős karjaival magához szorította és csiklandozta nyakát a tüdejéből kiáramló meleg, párás levegő. Ösztönösen szabadulni akart, de a férfi finoman, mégis határozottan ölelte magához. A mozdulatban nem volt semmi erőszakosság, csak mindkettejük vágyait tükrözte.

Kate izmai megfeszültek, aztán megadóan elernyedtek. Lassan megfordult a karok ölelésében, de még nem tudott a férfi szemébe nézni.

Olyan közel kerültek egymáshoz, hogy tudták, átlépték a maguk, vagy inkább a Kate által húzott határt, ahol az érzelmek irányíthatatlan vágyakká alakultak, ami felett nincs hatalma az akaratnak.