- Megjöttek az óvodás barátaid, és éppen az előbb vallották be, hogy felfedezték a titkodat - mondta összeszűkült szemekkel.
Castle megdermedt. Minden erejét arra összpontosította, hogy el ne árulja a kétségbeesését azzal, hogy azonnal magyarázkodni kezd, és hogy olyan pókerarcot öltsön, amit nem tud megfejteni Kate. Ez utóbbival kapcsolatban ugyan kétségei voltak, hiszen jól tudta, hogy a nő - noha soha nem tanulta - mestere a az emberi viselkedés elemzésének. Egy ideges mozdulatból, egy elkapott tekintetből, egy szájtartásból is ösztönösen megérzi, ha hazudnak neki, ezért olyan hatékonyak a kihallgatásai.
- Nem tudom miről beszélsz - nézett egyenesen Kate szemébe, miközben arra gondolt, lehet, hogy ez élete legfontosabb pókerjátszmája. Most nem hibázhat! Néhány másodpercig állta a nő tekintetét, aztán akaratlanul nyelt egyet. Kate mintha megbabonázta volna összeszorított ajkaival és résnyire szűkült szemeivel.
- Kate, én nem akartam - kezdett mégis magyarázkodni az író komoly arccal, szinte suttogva.
- Mit nem akartál Castle? - kérdezte kicsit meglepetten a nő. Arra gondolt, hogy az író elkezdte egy olyan könyv vázlatát készíteni, amit még titkolt előtte, de a reakciói valami komolyabb titkot sejtettek.
Castle figyelmét nem kerülte el a nő meglepett hangsúlya, ezért óvatosabban folytatta.
- Csak nem akartam, hogy titkaink legyenek egymás előtt - tért ki a pontos válasz elől lesütött szemmel. Jobbnak látta, ha meg sem próbál a nő átható tekintetébe nézni.
- Nem tudom miért nem mertél szólni, hogy új könyvet kezdtél írni! Azt hiszed, olyan önző vagyok, hogy megharagszom, ha nem rólam szól minden regényed? - csattant fel sértődötten Kate, aztán az író csodálkozó vonásait látva elgondolkozott. - Vagy rólam írtál valami olyat, aminek nem örülnék?
A férfi meglepetésében szóhoz sem tudott jutni. Cikáztak a gondolatai, de egyre zavarosabb lett minden. Egyben azonban biztos volt, a nő nem tudta meg, mit rejt a Beckett akta. De milyen új regényről beszél?
- Soha nem írnék rólad olyat, amivel megbánthatnálak - nézett most már Kate szemébe. Akár mit is gondol, ez a mondat nem sülhet el rosszul - gondolta.
- De ugye nem valami fülledt erotikájú szálat bonyolítasz, amiben mi vagyunk a főszereplők? - kérdezte rosszallón, és csak úgy perzselt a tekintete.
- Mi? De hiszen és Nikki Heat-ról és Jameson Rook-ról írok!
Castle érezte, hogy nincs akkora baj, mint amire először számított, így visszatért a kettejük közti szokásos évődő stílusba, arcán a kétségbeesést felváltotta a csintalan mosolygás.
- Castle! Ugye tudod, hogy van pisztolyom, és használom is, ha kell? - fenyegetőzött komolytalanul a nő.
- De Beckett nyomozó! Én ártatlan vagyok! -emelte fel színpadiasan kezét az író.
- Injekciós tűm is van! - mosolyodott el gonoszul Kate.
- Ne, ne! Megígérem, hogy minden Nikki Heat-tel kapcsolatos fontos információt meg fogok osztani a múzsámmal, mielőtt a kiadóba kerülne!
Mindketten elnevették magukat. Kate csak a komikus jeleneten nevetett, míg Castle a megkönnyebbüléstől. Most már csak azt kell kiderítenie, hogy mit csináltak Esposito-ék, és milyen regényről beszélt Beckett.
- Itt a gyógyszered - mutatta a tenyerében levő a tablettákat Kate. - Gyere, segítek felülni! - nyújtotta a kezét.
Castle belekapaszkodott a vékony, de annál erősebb kézbe, és fájdalmas arccal, nagyot nyögve felült. Beckett a kezébe adta a gyógyszert, majd egy pohár vizet. Egyszerű mozdulatok voltak, mégis jelentőségteljesek, mert közben ujjaik finoman összeértek, végigsimítottak egymáson, és ez az apró érintés mindegyikük tudatalattijában titkos vágyakat indított útnak. Néhány másodpercnyi csend telepedett a szobára.
- Beszélgess egy kicsit azokkal a csirkefogókkal, addig én készítek vacsorát - szólalt meg Kate, és a nappali felé indult.
Ryan és Esposito lehajtott fejjel, épp csak felpillantva lépett be a hálószobába. Castle alig várta, hogy végre kiderüljön, milyen titkot tudtak meg.
- Mi a fenét csináltatok? - kérdezte dühösen suttogva, nehogy Kate esetleg megsejtsen valamit egy kiszűrődő hangból.
- Bekapcsoltuk az érintőtáblát - nézett jelentőségteljesen a szemébe Ryan.
- És? - tettette az értetlent az író. Nem akart abba a csapdába esni, hogy többet elárul ő maga, mint amit a fiúk tudnak.
- Láttuk a Beckett mappát Castle. Tudjuk, hogy nyomozol.
Castle hátrahanyatlott a párnára, ép kezével a homlokát dörzsölgette, száját összeszorította dühében. Ez az ő ügye, az ő nyomozása, az ő titka. Nem akarta megosztani senkivel, legalább is egyenlőre nem. Dühös volt. Aztán a düh helyét átvette a félelem.
- De nem szóltatok Beckettnek, ugye? - szúrta tekintetét a nyomozókéba.
- Ugyan Castle! Nem vagyunk hülyék! - háborodott fel Javi.
- Akkor mit tud? - nézett rájuk kissé nyugodtabban, kérdőn az író.
A két nyomozó felváltva, néha egymás szavába vágva mesélték el az eseményeket Espo ötletétől egészen Kevin kamu meséjéig. Castle figyelmesen, szemöldökét felhúzva figyelte őket. Mintha egy rossz vígjáték jelenete lenne - állapította meg magában, miközben maga előtt látta a helyzeteket.
- Most mi lesz? - kérdezte végül Ryan.
- Semmi - felelte egyszerűen Castle. - Ti elfelejtitek a mappát, én meg azt, hogy belepiszkáltatok a dolgaimba, amihez semmi közötök.
- Még hogy semmi közünk? Beckett a társunk! Szólnod kellett volna, hogy új információd van az anyja gyilkosáról, és segítettünk volna! De ha a kis nyomozásod miatt valami baj éri, akkor nem marad ép csontod, ugye tudod? - emelte fel a hangját Espo, szeme villámokat szórt a dühtől.
- A kíváncsiságod miatt majdnem megtudta, akkor viszont nyomozni kezdene, és el sem tudod milyen veszélyben lenne! Hidd el, ha miattad érné baj, neked sem maradna ép csontod! - fenyegetőzött most már Castle is.
Rayen békítőleg felemelte a kezét, és nyitotta a száját, hogy megnyugtassa ugrásra kész barátait, amikor meghallották a nyitott ajtóban álló Beckett hangját.
- Mikor nem maradna Espo-nak ép csontja? - kérdezte érdeklődve.
A három férfi szinte sóbálvánnyá dermedt. Egyikük sem tudta, mióta áll az ajtóban a nő, és hogy mennyit hallott. Bár azt egy pillanat alatt felmérték, hogy jókedvű, és talán csak az utolsó szavakat csípte el, zavartan hallgattak. Újra csak Ryan ocsúdott először, és próbálta megmenteni a helyzetet.
- Á! Tudod milyenek! Csak Castle bizonygatta Javi-nak, hogy neki sem maradt volna ép csontja, ha olyan haramiákkal került volna szembe, mint Josh támadói.
- Aha -szólalt meg lassan Kate, mert valami gyanús volt a három jómadár viselkedésében. - És Castle, te ezt komolyan is gondoltad? - nézett az íróra gúnyosan.
- Miért? A meglepetés ereje akkora lehet, hogy akármilyen jó bunyós, megropogtatják a csontjait! - reagált sértődötten a gúnyos megjegyzésre.
- Kész a vacsora. Ha kértek, nektek is kerül - ajánlotta fel Beckett, ezzel lezárva a témát. Sejtette, hogy nem osztják meg vele a teljes valóságot, lerítt róluk a ködösítés, de nem is mindig várta el. Férfiak! Akkor boldogok, ha megvannak a kis titkaik a nők előtt. Ha tudta volna az igazságot, valószínűleg nem lett volna ilyen elnéző.
- Kösz, de Jenny vár bennünket, meghívtam hozzánk Javit is - mondta indulás közben Ryan. - Aztán vigyázz magadra, és fogadj szót Kate-nek! - fordult az író felé, és meglepve látta, hogy Castle a "köszönöm" szót formálja némán a szájával, miközben hálás tekintettel sóhajt egyet.
Miután a fiúk elmentek, Kate a férfira nézett.
- Tudod Castle, Lanie-nek igaza van. Minden titokra fény derül egyszer! - mondta jelentőségteljesen, szemében a titok megfejtésének izgalma ragyogott.
- Injekciós tűm is van! - mosolyodott el gonoszul Kate.
- Ne, ne! Megígérem, hogy minden Nikki Heat-tel kapcsolatos fontos információt meg fogok osztani a múzsámmal, mielőtt a kiadóba kerülne!
Mindketten elnevették magukat. Kate csak a komikus jeleneten nevetett, míg Castle a megkönnyebbüléstől. Most már csak azt kell kiderítenie, hogy mit csináltak Esposito-ék, és milyen regényről beszélt Beckett.
- Itt a gyógyszered - mutatta a tenyerében levő a tablettákat Kate. - Gyere, segítek felülni! - nyújtotta a kezét.
Castle belekapaszkodott a vékony, de annál erősebb kézbe, és fájdalmas arccal, nagyot nyögve felült. Beckett a kezébe adta a gyógyszert, majd egy pohár vizet. Egyszerű mozdulatok voltak, mégis jelentőségteljesek, mert közben ujjaik finoman összeértek, végigsimítottak egymáson, és ez az apró érintés mindegyikük tudatalattijában titkos vágyakat indított útnak. Néhány másodpercnyi csend telepedett a szobára.
- Beszélgess egy kicsit azokkal a csirkefogókkal, addig én készítek vacsorát - szólalt meg Kate, és a nappali felé indult.
Ryan és Esposito lehajtott fejjel, épp csak felpillantva lépett be a hálószobába. Castle alig várta, hogy végre kiderüljön, milyen titkot tudtak meg.
- Mi a fenét csináltatok? - kérdezte dühösen suttogva, nehogy Kate esetleg megsejtsen valamit egy kiszűrődő hangból.
- Bekapcsoltuk az érintőtáblát - nézett jelentőségteljesen a szemébe Ryan.
- És? - tettette az értetlent az író. Nem akart abba a csapdába esni, hogy többet elárul ő maga, mint amit a fiúk tudnak.
- Láttuk a Beckett mappát Castle. Tudjuk, hogy nyomozol.
Castle hátrahanyatlott a párnára, ép kezével a homlokát dörzsölgette, száját összeszorította dühében. Ez az ő ügye, az ő nyomozása, az ő titka. Nem akarta megosztani senkivel, legalább is egyenlőre nem. Dühös volt. Aztán a düh helyét átvette a félelem.
- De nem szóltatok Beckettnek, ugye? - szúrta tekintetét a nyomozókéba.
- Ugyan Castle! Nem vagyunk hülyék! - háborodott fel Javi.
- Akkor mit tud? - nézett rájuk kissé nyugodtabban, kérdőn az író.
A két nyomozó felváltva, néha egymás szavába vágva mesélték el az eseményeket Espo ötletétől egészen Kevin kamu meséjéig. Castle figyelmesen, szemöldökét felhúzva figyelte őket. Mintha egy rossz vígjáték jelenete lenne - állapította meg magában, miközben maga előtt látta a helyzeteket.
- Most mi lesz? - kérdezte végül Ryan.
- Semmi - felelte egyszerűen Castle. - Ti elfelejtitek a mappát, én meg azt, hogy belepiszkáltatok a dolgaimba, amihez semmi közötök.
- Még hogy semmi közünk? Beckett a társunk! Szólnod kellett volna, hogy új információd van az anyja gyilkosáról, és segítettünk volna! De ha a kis nyomozásod miatt valami baj éri, akkor nem marad ép csontod, ugye tudod? - emelte fel a hangját Espo, szeme villámokat szórt a dühtől.
- A kíváncsiságod miatt majdnem megtudta, akkor viszont nyomozni kezdene, és el sem tudod milyen veszélyben lenne! Hidd el, ha miattad érné baj, neked sem maradna ép csontod! - fenyegetőzött most már Castle is.
Rayen békítőleg felemelte a kezét, és nyitotta a száját, hogy megnyugtassa ugrásra kész barátait, amikor meghallották a nyitott ajtóban álló Beckett hangját.
- Mikor nem maradna Espo-nak ép csontja? - kérdezte érdeklődve.
A három férfi szinte sóbálvánnyá dermedt. Egyikük sem tudta, mióta áll az ajtóban a nő, és hogy mennyit hallott. Bár azt egy pillanat alatt felmérték, hogy jókedvű, és talán csak az utolsó szavakat csípte el, zavartan hallgattak. Újra csak Ryan ocsúdott először, és próbálta megmenteni a helyzetet.
- Á! Tudod milyenek! Csak Castle bizonygatta Javi-nak, hogy neki sem maradt volna ép csontja, ha olyan haramiákkal került volna szembe, mint Josh támadói.
- Aha -szólalt meg lassan Kate, mert valami gyanús volt a három jómadár viselkedésében. - És Castle, te ezt komolyan is gondoltad? - nézett az íróra gúnyosan.
- Miért? A meglepetés ereje akkora lehet, hogy akármilyen jó bunyós, megropogtatják a csontjait! - reagált sértődötten a gúnyos megjegyzésre.
- Kész a vacsora. Ha kértek, nektek is kerül - ajánlotta fel Beckett, ezzel lezárva a témát. Sejtette, hogy nem osztják meg vele a teljes valóságot, lerítt róluk a ködösítés, de nem is mindig várta el. Férfiak! Akkor boldogok, ha megvannak a kis titkaik a nők előtt. Ha tudta volna az igazságot, valószínűleg nem lett volna ilyen elnéző.
- Kösz, de Jenny vár bennünket, meghívtam hozzánk Javit is - mondta indulás közben Ryan. - Aztán vigyázz magadra, és fogadj szót Kate-nek! - fordult az író felé, és meglepve látta, hogy Castle a "köszönöm" szót formálja némán a szájával, miközben hálás tekintettel sóhajt egyet.
Miután a fiúk elmentek, Kate a férfira nézett.
- Tudod Castle, Lanie-nek igaza van. Minden titokra fény derül egyszer! - mondta jelentőségteljesen, szemében a titok megfejtésének izgalma ragyogott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése