- Le kellene venned a pizsamanadrágod - szólalt meg szinte suttogva
Kate, miközben a smaragdzöld és az égkék szemek ragyogása még mindig
közös táncot járt.
Castle lélegzete elakadt. Lassan felállt. Olyan közel kerültek egymáshoz, hogy érezték a másik bőréből áradó meleget. Az addigi békés pillanat varázsa elszállt, felváltotta a érzéki vágyak lángolása.
Kate nem nézett fel, félig lesütött szemmel az író mellkasának finom bőrére szegezte a tekintetét. Zakatolt a szíve és forróság öntötte el a testét. Régóta vonzódott Castle-höz, még ha ezt sokáig nem is vallotta be magának. Szerette a szellemességét, szárnyaló fantáziáját, humorát, a vele vívott szócsatákat, kíváncsiságát, kisfiús sármját, gyermeki és érzékeny énjét egyaránt ... De ez más volt. Hazudna ha letagadná, hogy sokszor feledkezett rá tekintete a férfi testére, és nem csak az utóbbi napokban. A fantáziálás után a látvány már magával ragadó volt, de össze sem lehetett hasonlítani a fizikai közelség hatásával! Tudta azt is, ha felnézne az író szemébe, már nem lenne visszaút. Nem nézett fel. Félt, és agya állj-t parancsolt!
Castle beszívta Kate hajának mámorító illatát. Nem mozdult, csak élvezte a nő közelségét. Félt, hogy ha bármivel megtöri a pillanatot, azzal elriasztja Kate-t. Mindennél jobban szerette volna, hogy felnézzen rá, mert az azt jelentené, hogy készen áll, és akarja azt, amire ő már évek óta vágyik. De Kate nem mozdult. Ujjával finoman a nő álla alá nyúlt, és lassan felemelte a fejét. Egy pillanatra találkozott a tekintetük. A zöld szempárban a vágy csillogott, Castle szája pedig résnyire nyílt. Kate nyelt egyet, hátralépett és lesütötte a szemét.
Castle úgy érezte, mintha egy jeges kéz szorítaná össze a szívét. - Hát most sem! Még mindig nem áll készen - gondolta keserűen. - Nem kerülte el a figyelmét, hogy a nő kapkodva lélegzik és lángol az arca, de tudta, hogy csak akkor lehet kettőjük között valaha is a barátságnál mélyebb kapcsolat, ha Kate megnyílik, és ő teszi meg az első lépést. Tudta, hogy itt volt a lehetőség, de Beckett nem akart, vagy még nem tudott vele élni. Tudomásul vette, hogy még várnia kell. Fájt ugyan, de egyenlőre az is boldoggá tette, hogy a nő vele foglalkozik.
- Levenni a pizsamanadrágom? - szólalt meg egy fájdalmas kis mosollyal a szája sarkában. - Mit akar tenni egy meztelen íróval Beckett nyomozó? - próbálta egy kis évődéssel oldani a feszültséget és Kate zavarát.
- Lenne néhány ötletem, de egyik sem az, amiről álmodozol - nézett Kate kihívón Castle szemébe, miközben gyorsan rendezte a vonásait, és vette fel a szokásos évődés fonalát. Hálás volt, hogy a férfi visszaterelte a kapcsolatukat a szokásos mederbe. - Na gyerünk! Ha csak álldogálunk, soha nem lesz vége az esti műszaknak!
- Levegyem? - kérdezte kaján vigyorral az arcán Castle.
- Segítek, ha akarod! - nézett rá gúnyos kis mosollyal a nő.
Sokáig farkasszemet néztek, aztán Castle arcáról kezdett lefagyni a vigyor.
- Komolyan mondod? - próbált magabiztosságot sugározni, de már érezte, hogy elvesztette a játszmát. A külvilág előtt játszotta a vagány szexistent, de a valóságban Beckett előtt nagyon is szégyenlős volt. Ha legalább megcsókolhatta volna a nőt, minden gátlásától megszabadult volna, de így meg akart felelni neki, el akarta fogadtatni magát. Egyre jobban zavarba jött a gondolatra, hogy Kate előtt meztelenre vetkőzzön úgy, hogy a nő közben őt méregeti, és talán azon töpreng, megfelelne-e neki az ágyban. Eddig abban a hitben ringatta magát, hogy Kate úgyis zavarba jön, de egyre inkább kételkedett benne.
Kate azonnal meglátta Castle arcán a változást, még ha próbálta is leplezni. Megváltozott a szeme csillogása, a kaján vigyor mesterkéltté vált az arcán, pontosan úgy, mint amikor a pókerben blöffölt. Túl jól ismerte, de Castle-nek erről fogalma sem volt. Tudta, hogy fájdalmat okozott az előbb, amikor majdnem megcsókolta, aztán mégis visszakozott, ezért úgy érezte, megérdemel a férfi egy apró győzelmet a csatájukban.
- Persze, hogy komolyan mondom - mondta mosolyogva, aztán leemelt egy nagyobb törülközőt és Castle dereka köré csavarta. - Fogd meg!
Az író engedelmesen megmarkolta a fehér ruhadarabot, és mire észbe kapott volna, Kate leguggolt, és egy határozott mozdulattal lehúzta róla a nadrágot. Castle egy pillanatig dermedten állt a meglepetéstől.
- Castle! Kilépnél belőle? - nézett fel rá Kate.
- Persze - mondta zavartan, de aztán gyorsan összeszedte magát. - Nem így gondoltam! Ez már ismerős helyzet, nem valami izgalmas - folytatta durcás hangon, de közben győzelmi mosoly terült szét az arcán, aztán huncutul hozzátette: - Nem tudod mit vesztettél!
Kate dühbe gurult. Nem elég, hogy ő futamodott meg az előbbi helyzetben és hagyta győzni - pedig nagyon szívesen belement volna, hogy előtte vegye le a nadrágját a férfi - most még henceg is! Mérgében megragadta a törülközőt és lerántotta. Szikrákat szóró tekintettel, száját összeszorítva nézett Castle szemébe, miközben minden energiáját arra fordította, nehogy tekintete a törülköző helyére vándoroljon.
- De ... de ... Kate! - nyögte meglepetten Caste, és ösztönösen férfiassága elé kapta a kezeit. Úgy érezte, már megint fölé kerekedik Kate, de ő nem akart alulmaradni, ezért lassan elvette a kezét, és kihívóan nézett a nő szemébe.
- Élvezed ugye? - szűkült össze a nyomozó szeme, miközben alig észrevehetően megcsóválta a fejét. Hogy felejthette el, hogy Castle olyan, mint egy kisfiú, aki bármit megtenne, csak nehogy ő veszítsen a játékban.
- Nem is tudod mennyire! - válaszolta szemtelenül.
- Én is - mondta Beckett mosolyogva, aztán a gonosz kis fény felvillant a szemében, és elkomolyodva hozzátette: - amikor kínozhatlak!
Anélkül, hogy kíváncsiságát kielégítve Castle ágyékára nézett volna, megfordult, az ajtó felé indult, és vissza sem nézve fölényesen vetette oda: - Látom nagyfiú vagy! Egyedül is meg tudsz mosakodni, és fel tudsz öltözködni!
Castle úgy érezte, mintha egy jeges kéz szorítaná össze a szívét. - Hát most sem! Még mindig nem áll készen - gondolta keserűen. - Nem kerülte el a figyelmét, hogy a nő kapkodva lélegzik és lángol az arca, de tudta, hogy csak akkor lehet kettőjük között valaha is a barátságnál mélyebb kapcsolat, ha Kate megnyílik, és ő teszi meg az első lépést. Tudta, hogy itt volt a lehetőség, de Beckett nem akart, vagy még nem tudott vele élni. Tudomásul vette, hogy még várnia kell. Fájt ugyan, de egyenlőre az is boldoggá tette, hogy a nő vele foglalkozik.
- Levenni a pizsamanadrágom? - szólalt meg egy fájdalmas kis mosollyal a szája sarkában. - Mit akar tenni egy meztelen íróval Beckett nyomozó? - próbálta egy kis évődéssel oldani a feszültséget és Kate zavarát.
- Lenne néhány ötletem, de egyik sem az, amiről álmodozol - nézett Kate kihívón Castle szemébe, miközben gyorsan rendezte a vonásait, és vette fel a szokásos évődés fonalát. Hálás volt, hogy a férfi visszaterelte a kapcsolatukat a szokásos mederbe. - Na gyerünk! Ha csak álldogálunk, soha nem lesz vége az esti műszaknak!
- Levegyem? - kérdezte kaján vigyorral az arcán Castle.
- Segítek, ha akarod! - nézett rá gúnyos kis mosollyal a nő.
Sokáig farkasszemet néztek, aztán Castle arcáról kezdett lefagyni a vigyor.
- Komolyan mondod? - próbált magabiztosságot sugározni, de már érezte, hogy elvesztette a játszmát. A külvilág előtt játszotta a vagány szexistent, de a valóságban Beckett előtt nagyon is szégyenlős volt. Ha legalább megcsókolhatta volna a nőt, minden gátlásától megszabadult volna, de így meg akart felelni neki, el akarta fogadtatni magát. Egyre jobban zavarba jött a gondolatra, hogy Kate előtt meztelenre vetkőzzön úgy, hogy a nő közben őt méregeti, és talán azon töpreng, megfelelne-e neki az ágyban. Eddig abban a hitben ringatta magát, hogy Kate úgyis zavarba jön, de egyre inkább kételkedett benne.
Kate azonnal meglátta Castle arcán a változást, még ha próbálta is leplezni. Megváltozott a szeme csillogása, a kaján vigyor mesterkéltté vált az arcán, pontosan úgy, mint amikor a pókerben blöffölt. Túl jól ismerte, de Castle-nek erről fogalma sem volt. Tudta, hogy fájdalmat okozott az előbb, amikor majdnem megcsókolta, aztán mégis visszakozott, ezért úgy érezte, megérdemel a férfi egy apró győzelmet a csatájukban.
- Persze, hogy komolyan mondom - mondta mosolyogva, aztán leemelt egy nagyobb törülközőt és Castle dereka köré csavarta. - Fogd meg!
Az író engedelmesen megmarkolta a fehér ruhadarabot, és mire észbe kapott volna, Kate leguggolt, és egy határozott mozdulattal lehúzta róla a nadrágot. Castle egy pillanatig dermedten állt a meglepetéstől.
- Castle! Kilépnél belőle? - nézett fel rá Kate.
- Persze - mondta zavartan, de aztán gyorsan összeszedte magát. - Nem így gondoltam! Ez már ismerős helyzet, nem valami izgalmas - folytatta durcás hangon, de közben győzelmi mosoly terült szét az arcán, aztán huncutul hozzátette: - Nem tudod mit vesztettél!
Kate dühbe gurult. Nem elég, hogy ő futamodott meg az előbbi helyzetben és hagyta győzni - pedig nagyon szívesen belement volna, hogy előtte vegye le a nadrágját a férfi - most még henceg is! Mérgében megragadta a törülközőt és lerántotta. Szikrákat szóró tekintettel, száját összeszorítva nézett Castle szemébe, miközben minden energiáját arra fordította, nehogy tekintete a törülköző helyére vándoroljon.
- De ... de ... Kate! - nyögte meglepetten Caste, és ösztönösen férfiassága elé kapta a kezeit. Úgy érezte, már megint fölé kerekedik Kate, de ő nem akart alulmaradni, ezért lassan elvette a kezét, és kihívóan nézett a nő szemébe.
- Élvezed ugye? - szűkült össze a nyomozó szeme, miközben alig észrevehetően megcsóválta a fejét. Hogy felejthette el, hogy Castle olyan, mint egy kisfiú, aki bármit megtenne, csak nehogy ő veszítsen a játékban.
- Nem is tudod mennyire! - válaszolta szemtelenül.
- Én is - mondta Beckett mosolyogva, aztán a gonosz kis fény felvillant a szemében, és elkomolyodva hozzátette: - amikor kínozhatlak!
Anélkül, hogy kíváncsiságát kielégítve Castle ágyékára nézett volna, megfordult, az ajtó felé indult, és vissza sem nézve fölényesen vetette oda: - Látom nagyfiú vagy! Egyedül is meg tudsz mosakodni, és fel tudsz öltözködni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése