- Akkor most mi lesz? - kérdezte Castle ijedt szemekkel.
- Hogy mi lesz? Megérdemelnél egy hülyeség elleni injekciót! - fenyegette meg Lanie, de aztán megkönyörült raja. - Ne ess kétségbe! - folytatta megenyhülve. - Kapsz egy másik fajta fülcseppet, Kate melegít egy kis sót a füledre, és felírok egy antibiotikumot.
- I-injek...ciót? - nyelt egyet a férfi, mire a két nőből kitört a nevetés.
- Csak egy tabletta Castle, csak egy tabletta.
- Jól van na! - morgott halkan. - Utálom az injekciót.
- Utálod? - nézett rá egy kis gúnnyal a szemében Lanie. - A kórházban más szót használtak. Mi is volt az? - emelte égnek a tekintetét, mintha töprengene. - Félelem? Rettegés? - Aztán látva az író bánatos arcát, elnevette magát. - Na jó! Tudom, hogy bátor vagy, hiszen nagyszerűen viselkedtél, amikor megmentetted Josh életét!
- Mégis mindig engem szekáltok.
- Te is tudod, hogy mindig azt szekálják, akit szeretnek, - mondta gyengéden Kate, aztán egy kis szünet után incselkedve hozzátette: - na meg, aki hagyja magát!
Lanie közben az orvosi táskájában kutatott, majd egy fémes eszközzel a kezében visszalépett az íróhoz.
- Hajtsd egy kicsit hátra a fejed!
- Mi ... mit akarsz azzal - húzódott hátrébb Castle, összehúzott szemmel méregetve a különös eszközt.
- Bízz már meg bennem! - emelte fel a hangját Lanie. - Nem fogok akarattal fájdalmat okozni, csak az orrodat akarom megnézni. Fontos, hogy jól forrjon össze, mert ha görbe lesz, nem fogsz tetszeni a csajoknak, ráadásul rosszul tudsz levegőt venni, amitől horkolni fogsz, az pedig minden nő rémálma.
A férfiról lerítt, hogy elgondolkodik a hallottakon. Képzelőerejének köszönhetően maga előtt látta görbe orrú önmagát, akitől megrettennek a nők, undorodva kapják el tekintetüket az arcáról; látta Alexis-t és Martha-t füldugóval a fülükben zombiként járkálva a lakásban, mert a hálószobájából elviselhetetlen horkolás hallatszik ki.
- Felkészültél? - kérdezte türelmesen az orvos.
- Nem igazán. Olyan ciki, hogy hol a fülembe, hol az orromba akarsz belenézni! Nem valami gusztusos.
- Jaj Castle! Szerinted a hullák belső szervei mennyire gusztusosak? Hidd el a te orrod sem rosszabb! - mondta határozottan a nő, megelégelve az időhúzást, aztán Kate-hez fordult. - Tarsd meg a fejét! Na hadd lássam!
Beckett a férfi mellé lépett, puha, meleg kezeivel megfogta kicsit borostás állát és a homlokát, és egy gyengéd mozdulattal hátra hajtotta. A finom mozdulat közben egymásra néztek. Castle-t már nem érdekelte, hogy mi vár rá, hogy fájni fog-e, vagy kínos lesz-e, rabul ejtette Kate szemének zöldes ragyogása. Érezte az orrába egyre mélyebbre hatoló hideg fém fájdalmas feszítését, a szemében gyülekező könnyeket, de nem mozdult, csak pislantás nélkül bámulta a csodásan csillanó fényeket a nő pupillája körül.
Lanie kihúzta a műszert, majd a vizsgálatot megismételte a másik oldalon is. Csend telepedett a szobára. Az orvos figyelmét lekötötte, hogy ez a páciense élő ember, aki fájdalmat érez, és mivel ehhez nem volt hozzászokva, no meg mivel igencsak kedvelte Castle-t, különösen figyelt a mozdulataira.
Kate mosolyt erőltetve az arcára egyre szomorúbb tekintettel nézett az égkék szemekbe. Látta, ahogy gyűlik bennük a fájdalom szülte könny, amitől még ellenállhatatlanabbul csillogtak. Érezte, ahogy a férfi bőre egyre hidegebb, homloka pedig egyre nyirkosabb lett.
Castle csak Kate-re próbált koncentrálni, a tekintetére, az érintésére, ahogy szinte magához öleli a fejét. Nem akart könnyezni, de nem tudta megakadályozni, hogy az orrába dugott műszer ne ingerelje a könnymirigyeit.
- Készen vagyunk - szólalt meg néhány másodperccel később Lanie, és hátrébb lépett.
Castle megkönnyebbülten csukta be a szemét, és élvezte, hogy Kate még nem mozdult. Aztán érezte, ahogy lazul a puha kezek érintése, de mielőtt a nő elengedte volna, finoman cirógatva végigsimított az arcán és kisimította rakoncátlan haját a homlokából. Kimondhatatlanul jólesett neki ez a két apró érintés.
- Felöltöztetheted Kate! Felírom a gyógyszert, aztán elküldöm Ryan-t vagy Espo-t egy gyógyszertárba, hogy mielőbb be tudd venni - hallotta meg Lanie hangját, mire felnézett.
- Nincs egy kötőtűd Lanie? - kérdezte teljes természetességgel, mire a két nő értetlenül meredt rá. - Nagyon viszket a gipsz alatt a kezem - nézett rájuk ártatlanul.
- Kötőtűm? Nincs Castle! Mit képzelsz, mi vagyok én? Kötögető mamika? - háborodott fel az orvos, aztán megenyhülve folytatta. - Hamarosan lecserélik a gipszet egy rögzítősínre, ami kényelmesebb, és nem viszket tőle a bőröd. Addig jó lenne, ha nem áztatnád el, zuhanyozás helyett inkább mosakodnod kellene.
Castle egyedül húzkodta magára a pizsamát, nem akarta, hogy Kate segítsen neki, legalábbis addig, amíg Lanie a szobában van. Az orvos előkereste a recepttömbjét, felírta az antibiotikumot, aztán kisietett a nappaliba.
Ahogy magukra maradta, Kate elkezdett pakolgatni, és véletlenül sem nézett az íróra. Kicsit zavarban volt az előbbi helyzettől. Megint túl közel kerültek egymáshoz, és maga sem értette, miért is simogatta meg. Ösztönösen cselekedett, egyszerűen meg kellett tennie, de nem bánta. Jólesett neki az érintés.
Castle bal kézzel ügyetlenkedett a gombokkal. Néha felpillantott a neki háttal álló nőre és megbámulta formás, izmos, de rendkívül nőies alakját. Ha nem lett volna még az iménti fájdalmas és mámorító érzések hatása alatt, akkor biztos, hogy képzelete őrült táncba kezdett volna Kate vonzó testével kapcsolatban.
A nappaliba lépve Lanie megtorpant. A két nyomozó, mint két jó kisfiú, szótlanul ültek a kanapén.
- Mit csináltok? - kérdezte a nő gyanakodva, mert mindent el tudott volna képzelni róluk Castle nappalijában (főleg Espo-ról), csak azt nem, hogy csendben üldögélnek.
- Semmit! Semmit! - mondták egyszerre, Javi ártatlan, Ryan zavart tekintettel.
- Azt hittem ennyi idő alatt felforgatjátok Castle összes kütyüjét, vagy az Xbox-szal játszotok - nézte őket kutató szemekkel Lanie, és megesküdött volna, hogy valami rosszban sántikál a két fiú. Körbenézett a lakáson, de nem látta, hogy valami megváltozott volna.
- Valamelyikőtök elugorhatna kiváltani ezt a gyógyszert.
- Majd én - ugrottak fel mindketten készségesen.
Lanie tudta, hogy valami rossz fát tettek a tűzre, de azt is, hogy egyikük sem fogja elárulni, annál sokkal jobb barátok. Nem is sejtette, hogy hallgatásukkal nem egymást, hanem Castle-t védték. Így aztán egy sóhaj kíséretében kezükbe nyomta a receptet, és felhúzott szemöldökkel figyelte, ahogy kiviharzanak az ajtón.
- A fiúk mindjárt hozzák a gyógyszert - lépett a hálószobába Lanie elgondolkodó arccal. - Valami nem stimmel velük. Nem tudom mit csináltak, amíg egyedül voltak, de nem csodálkoznék, ha hozzányúltak volna a kütyüidhez, vagy elrontottak volna valamit - nézett az íróra. - Olyan nekikik a lakásod, mint egy rajongónak Batman barlangja! Biztos vagyok benne, hogy felfedező útra indultak, és valami balul sült el. Túl csendesek voltak, amikor kimentem.
Castle töprengett. Tv, DVD lejátszó, Xbox. Azokban nem tehettek nagy kárt. Laptop a dolgozószobában. Jelszóval védett, nem tudnak belépni. Gondolatban feltérképezte a lehetséges "támadási" pontokat. Elfehéredett, még a lélegzete is elakadt. - Csak nem a ... Mi van, ha bekapcsolták? - gondolta rémülten.
- Mégis mindig engem szekáltok.
- Te is tudod, hogy mindig azt szekálják, akit szeretnek, - mondta gyengéden Kate, aztán egy kis szünet után incselkedve hozzátette: - na meg, aki hagyja magát!
Lanie közben az orvosi táskájában kutatott, majd egy fémes eszközzel a kezében visszalépett az íróhoz.
- Hajtsd egy kicsit hátra a fejed!
- Mi ... mit akarsz azzal - húzódott hátrébb Castle, összehúzott szemmel méregetve a különös eszközt.
- Bízz már meg bennem! - emelte fel a hangját Lanie. - Nem fogok akarattal fájdalmat okozni, csak az orrodat akarom megnézni. Fontos, hogy jól forrjon össze, mert ha görbe lesz, nem fogsz tetszeni a csajoknak, ráadásul rosszul tudsz levegőt venni, amitől horkolni fogsz, az pedig minden nő rémálma.
A férfiról lerítt, hogy elgondolkodik a hallottakon. Képzelőerejének köszönhetően maga előtt látta görbe orrú önmagát, akitől megrettennek a nők, undorodva kapják el tekintetüket az arcáról; látta Alexis-t és Martha-t füldugóval a fülükben zombiként járkálva a lakásban, mert a hálószobájából elviselhetetlen horkolás hallatszik ki.
- Felkészültél? - kérdezte türelmesen az orvos.
- Nem igazán. Olyan ciki, hogy hol a fülembe, hol az orromba akarsz belenézni! Nem valami gusztusos.
- Jaj Castle! Szerinted a hullák belső szervei mennyire gusztusosak? Hidd el a te orrod sem rosszabb! - mondta határozottan a nő, megelégelve az időhúzást, aztán Kate-hez fordult. - Tarsd meg a fejét! Na hadd lássam!
Beckett a férfi mellé lépett, puha, meleg kezeivel megfogta kicsit borostás állát és a homlokát, és egy gyengéd mozdulattal hátra hajtotta. A finom mozdulat közben egymásra néztek. Castle-t már nem érdekelte, hogy mi vár rá, hogy fájni fog-e, vagy kínos lesz-e, rabul ejtette Kate szemének zöldes ragyogása. Érezte az orrába egyre mélyebbre hatoló hideg fém fájdalmas feszítését, a szemében gyülekező könnyeket, de nem mozdult, csak pislantás nélkül bámulta a csodásan csillanó fényeket a nő pupillája körül.
Lanie kihúzta a műszert, majd a vizsgálatot megismételte a másik oldalon is. Csend telepedett a szobára. Az orvos figyelmét lekötötte, hogy ez a páciense élő ember, aki fájdalmat érez, és mivel ehhez nem volt hozzászokva, no meg mivel igencsak kedvelte Castle-t, különösen figyelt a mozdulataira.
Kate mosolyt erőltetve az arcára egyre szomorúbb tekintettel nézett az égkék szemekbe. Látta, ahogy gyűlik bennük a fájdalom szülte könny, amitől még ellenállhatatlanabbul csillogtak. Érezte, ahogy a férfi bőre egyre hidegebb, homloka pedig egyre nyirkosabb lett.
Castle csak Kate-re próbált koncentrálni, a tekintetére, az érintésére, ahogy szinte magához öleli a fejét. Nem akart könnyezni, de nem tudta megakadályozni, hogy az orrába dugott műszer ne ingerelje a könnymirigyeit.
- Készen vagyunk - szólalt meg néhány másodperccel később Lanie, és hátrébb lépett.
Castle megkönnyebbülten csukta be a szemét, és élvezte, hogy Kate még nem mozdult. Aztán érezte, ahogy lazul a puha kezek érintése, de mielőtt a nő elengedte volna, finoman cirógatva végigsimított az arcán és kisimította rakoncátlan haját a homlokából. Kimondhatatlanul jólesett neki ez a két apró érintés.
- Felöltöztetheted Kate! Felírom a gyógyszert, aztán elküldöm Ryan-t vagy Espo-t egy gyógyszertárba, hogy mielőbb be tudd venni - hallotta meg Lanie hangját, mire felnézett.
- Nincs egy kötőtűd Lanie? - kérdezte teljes természetességgel, mire a két nő értetlenül meredt rá. - Nagyon viszket a gipsz alatt a kezem - nézett rájuk ártatlanul.
- Kötőtűm? Nincs Castle! Mit képzelsz, mi vagyok én? Kötögető mamika? - háborodott fel az orvos, aztán megenyhülve folytatta. - Hamarosan lecserélik a gipszet egy rögzítősínre, ami kényelmesebb, és nem viszket tőle a bőröd. Addig jó lenne, ha nem áztatnád el, zuhanyozás helyett inkább mosakodnod kellene.
Castle egyedül húzkodta magára a pizsamát, nem akarta, hogy Kate segítsen neki, legalábbis addig, amíg Lanie a szobában van. Az orvos előkereste a recepttömbjét, felírta az antibiotikumot, aztán kisietett a nappaliba.
Ahogy magukra maradta, Kate elkezdett pakolgatni, és véletlenül sem nézett az íróra. Kicsit zavarban volt az előbbi helyzettől. Megint túl közel kerültek egymáshoz, és maga sem értette, miért is simogatta meg. Ösztönösen cselekedett, egyszerűen meg kellett tennie, de nem bánta. Jólesett neki az érintés.
Castle bal kézzel ügyetlenkedett a gombokkal. Néha felpillantott a neki háttal álló nőre és megbámulta formás, izmos, de rendkívül nőies alakját. Ha nem lett volna még az iménti fájdalmas és mámorító érzések hatása alatt, akkor biztos, hogy képzelete őrült táncba kezdett volna Kate vonzó testével kapcsolatban.
A nappaliba lépve Lanie megtorpant. A két nyomozó, mint két jó kisfiú, szótlanul ültek a kanapén.
- Mit csináltok? - kérdezte a nő gyanakodva, mert mindent el tudott volna képzelni róluk Castle nappalijában (főleg Espo-ról), csak azt nem, hogy csendben üldögélnek.
- Semmit! Semmit! - mondták egyszerre, Javi ártatlan, Ryan zavart tekintettel.
- Azt hittem ennyi idő alatt felforgatjátok Castle összes kütyüjét, vagy az Xbox-szal játszotok - nézte őket kutató szemekkel Lanie, és megesküdött volna, hogy valami rosszban sántikál a két fiú. Körbenézett a lakáson, de nem látta, hogy valami megváltozott volna.
- Valamelyikőtök elugorhatna kiváltani ezt a gyógyszert.
- Majd én - ugrottak fel mindketten készségesen.
Lanie tudta, hogy valami rossz fát tettek a tűzre, de azt is, hogy egyikük sem fogja elárulni, annál sokkal jobb barátok. Nem is sejtette, hogy hallgatásukkal nem egymást, hanem Castle-t védték. Így aztán egy sóhaj kíséretében kezükbe nyomta a receptet, és felhúzott szemöldökkel figyelte, ahogy kiviharzanak az ajtón.
- A fiúk mindjárt hozzák a gyógyszert - lépett a hálószobába Lanie elgondolkodó arccal. - Valami nem stimmel velük. Nem tudom mit csináltak, amíg egyedül voltak, de nem csodálkoznék, ha hozzányúltak volna a kütyüidhez, vagy elrontottak volna valamit - nézett az íróra. - Olyan nekikik a lakásod, mint egy rajongónak Batman barlangja! Biztos vagyok benne, hogy felfedező útra indultak, és valami balul sült el. Túl csendesek voltak, amikor kimentem.
Castle töprengett. Tv, DVD lejátszó, Xbox. Azokban nem tehettek nagy kárt. Laptop a dolgozószobában. Jelszóval védett, nem tudnak belépni. Gondolatban feltérképezte a lehetséges "támadási" pontokat. Elfehéredett, még a lélegzete is elakadt. - Csak nem a ... Mi van, ha bekapcsolták? - gondolta rémülten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése