Változatok egy témára 3/35

- Csak nem a ... Mi van, ha bekapcsolták? - gondolta rémülten.

Hirtelen pánik lett rajta úrrá. Mi van, ha bekapcsolták az érintőtáblát, és felfedezték a Beckett-mappát?

Lanie figyelmét nem kerülte el az író arckifejezésének megváltozása.

- Neked van ötleted, hogy mit csinálhattak? - kérdezte kíváncsian, mire Kate is megfordult, és mindketten kérdőn néztek rá.

- Én ... honnan ... tudhatnám? - hebegte zavartan, és hogy ne kelljen egyik nővel sem szembe néznie, úgy tett, mintha a kezén levő gipszet vizsgálná. - Végig itt voltam veletek - tette hozzá magabiztosabban. 

Lanie Kate-re nézett, aki összevont szemöldökkel nyugtázta, hogy Castle nem sokat örökölt anyja színészi képességeiből, és viselkedéséből egyértelműen látszik, hogy most már nem csak a két nyomozó, hanem az író is titkol előlük valamit.

- Na, nekem mennem kell. Ryan-ék mindjárt hozzák a gyógyszereidet, Kate-nek majd gondja lesz rá, hogy be is vedd. Ha valami baj van, akkor meg szólj, ne nekem kelljen kitalálnom, hogy fáj valamid! - mondta ellentmondást nem tűrőn az orvos, miközben összeszedelőzködött. - De ne feledd Castle, minden titokra fény derül egyszer - nézett még vissza az ajtóból sokatmondóan, mire a férfi önkéntelenül akkorát nyelt, hogy ádámcsutkája le-föl szánkázott a nyakán, aztán elkapta a tekintetét.

Ahogy becsukódott az ajtó Lanie mögött, Castle elfeküdt az ágyon és becsukta a szemét. Remélte, hogyha megjátssza a nagybeteget, akkor Beckett nem fog kérdezősködni. Megpróbálta logikusan végiggondolni a lehetőségeket, még mielőtt pánikba esik. Túl sokat veszíthet, ha valamit félreért. Először is, lehet, hogy csak valamit elrontottak vagy összetörtek a fiuk, és akkor nincs semmi gond. Másodszor, ha megnyitották a mappát, akkor abból, amit Lanie mesélt, arra lehet következtetni, hogy felfogták a birtokukba jutott információk súlyát, és nem fogják felelőtlenül elkotyogni. Legalábbis reménykedett benne. Nem örült neki, hogy rajta kívül esetleg más is tudomást szerzett a kis külön bejáratú nyomozásáról, még akkor sem, ha azok a barátai. Egyedül az anyja tudott a dologról, és nemcsak azért, mert előtte lehetetlen volt titkot tartania, hanem azért is, mert benne megbízott, hiszen mindent tudott a Kate iránti érzéseiről. De hogyan szedje ki az információkat a Espo-ékból, ha a nő is jelen van?

Beckett nézte a csendben fekvő férfit. Nem kellett kiváló nyomozónak lennie ahhoz, hogy biztosan tudja, titkol előle valamit, elég volt a női megérzéseire hagyatkoznia. Elmosolyodott a gondolatra, hogy milyen gyermekien rosszul titkolózik az író. Tudta, hogy a tettetett alvás csak terelés, így most biztosan nem fog kiszedni belőle semmit sem.

- Látom fáradt vagy, pihenj, én addig készítek vacsorát - mondta halkan, és kilépett a nappaliba.

Castle fellélegzett. Úgy látszik bejött a "nagybeteg megjátszása" terv. Álmaiban sem gondolta, hogy a nő nem a finom falatokat fogja készíteni a konyhában .

Beckett a nappali közepén állt. Körbenézett. - Na lássuk Beckett nyomozó, meg tud-e oldani egy rejtélyes ügyet néhány perc alatt? - tette fel magának a kérdést. Nagyon jó ismerte a két nyomozót. Kevin valószínűleg csendesen nézelődött, mivel ő a szabálytisztelőbb, de hogy Javi mindenhez hozzányúlt, abban biztos volt, mivel ő a kíváncsibb és vagányabb. Az, hogy tétlenül üldögélnek Castle nappalijában tényleg elképzelhetetlen volt. Felmérte a terepet, de a nappaliban semmi olyat nem látott, ami megmozgathatta volna két társa fantáziáját, ezért arra gondolt, talán felfedező útra indultak, és máshol kell keresnie a megoldást.
Belépett Castle dolgozószobájába. Nagyot dobbant a szíve. Itt születnek hát kedvenc regényei! Elvarázsolta a hely légköre. Szinte maga előtt látta az írót, ahogy a forgószékben ül, lábát felteszi az asztalra és az ölében levő laptopra összpontosítja a figyelmét, miközben finom ujjai zongoráznak a billentyűzeten. Ha éjszaka ír, vajon mi van rajta? Pizsama, vagy egy póló bokszerrel?
A képzeletében megjelenő képre elmosolyodott, de aztán gyorsan elhessegette a gondolatot. Nem azért jött ide, hogy ábrándozzon! Tekintete megállt az íróasztalon fekvő laptopon. Ez már elég izgalmas lenne a fiúknak, bár inkább Ryan-t érdekelné a következő Nikki Heat regény, róla viszont nem tudta elképzelni, hogy belenézne a barátja még nem publikus új regényébe, ráadásul feltételezte, hogy Castle jelszóval védi a gépet.
Körbenézett. Az egyetlen dolog, amire ő is kíváncsi lenne, az az érintőtábla. Egyszer már látta, hogy Castle úgy használja a készülő regény felépítéséhez, mint ők az őrsön a fehér táblát, de a két eszköz technikailag  olyan messze áll egymástól, mint  egy Ferrari a szekértől. Megfogta a távirányítót, és szemével a bekapcsoló gombot kereste rajta. Hát persze, hogy a piros az! - állapította meg.
- Hé Beckett! - csattant Esposito hangja abban a pillanatban, amikor Kate az ujját a piros gombra tette. - Meghoztuk a gyógyszereket, be kellene adni őket Castle-nek - mondta szemlátomást sürgetően a nyomozó.
- Annyira azért nem sürgős - húzta össze a szemöldökét a nő.
Elég átlátszó volt Espo szándéka, látszott a szemében, hogy meg akarja akadályozni a tábla bekapcsolását, és Kate úgy gondolta, itt a lehetőség kiugrasztani a nyulat a bokorból.
- Pedig sürgős, mert Lanie azt mondta, hogy nagyon siessünk - tette hozzá gyorsan Ryan.
- Jó, jó, csak kipróbálom Castle tábláját! Ha tetszik, lehet, hogy lecseréltetem a fehér táblánkat - nézett a nyomozókra, közben mint egy western filmben a pisztolyt, kezében megforgatta a távirányítót, majd a képernyő felé fordította.
- Neee! - kiáltott fel egyszerre a két férfi, és közben mindketten léptek egyet a nő felé, mintha meg akarnák akadályozni a mozdulatát.
Ryan kapcsolt előbb. Tudta, hogy mindenképpen meg kell akadályozni, hogy Beckett meglássa amit ők, és csak egy megoldás jutott eszébe.
- Oké, oké! Bevalljuk - nézett megadóan a nőre, remélte, hogyha felkelti a kíváncsiságát, azzal el tudja terelni figyelmét a tábláról és a távirányítóról.
- Mi? Megőrültél tesó? - háborodott fel Espo. - Mi nem csináltunk semmi rosszat! Mit vallanánk be? - értetlenkedett.
- Na ki vele! Mit csináltatok? - mondta olyan hangsúllyal Kate, amit a gyanúsítottaknak szokott fenntartani.
- Hát, Javi kitalálta, hogy nézzük meg a táblát, szóval bekapcsoltuk - közben társára pillantott, nehogy beleszóljon a rögtönzött kis történetébe. - Megtaláltuk Castle új könyvének titkos mappáját a történet vázlatával, aztán megnéztük a szereplőkhöz gyűjtött adatokat, és én véletlenül kitöröltem az egyiket. Amikor Lanie belépett a nappaliba, éppen azon gondolkodtunk, hogan mondjuk el Castle-nek, hogy eltüntettük az egyik szereplőjét.
Ryan bűnbánó szemekkel nézett Kate-re, és megkönnyebbülve látta, hogy Javi-nak is leesett, mi a célja a vallomással, és csatlakozott hozzá a megbánó szerepben. Nem esett nehezükre eljátszani, hogy megbánták, amit tettek!
- Óvodások! - csóválta meg a fejét rosszallóan Kate, aztán letette a távirányítót. - Jobb lesz, ha minél előbb bevalljátok a bűnötöket a barátotoknak, ne akkor szembesüljön a kis akciótokkal, amikor írni akar! Megpróbálhatnátok idehívni az őrsről valamelyik számítógép zsenit, hátha vissza tudja varázsolni az adatokat - tanácsolta a meglepett nyomozóknak, aztán elvette Ryan kezéből az antibiotikumot és az új fülcseppet, és elindult a hálószoba felé.
- Hú, öregem! Ez közel volt - könnyebbült meg Espo. - Most már csak az a kérdés, hogy mit kezdünk a valódi információval? - nézett tanácstalanul toporgó társára.
Castle reménykedve nézett a nyitódó ajtó felé, hátha a fiúk jöttek meg a gyógyszereivel, és amíg Kate vacsorát készít, kiszedheti belőlük, mi volt olyan gyanús Lanie-nek, de Kate lépett be komoly arccal.
- Megjöttek az óvodás barátaid, és éppen az előbb vallották be, hogy felfedezték a titkodat - mondta összeszűkült szemekkel.