Változatok egy témára 3/33

- Ti tévézzetek, - szólt a fiúknak - mi meg egy kicsit megkínozzuk Castle - nézett cinkosan Kate-re, majd gonosz kis fénnyel a szemében az íróra.

- Ha-ha! Nagyon vicces! - vágott egy sértődött fintort az író, és felkészülve a legrosszabbra, követte a két nőt a hálószobába. 

Ahogy becsukódott az ajtó, Ryan kíváncsian nézett körbe, aztán lenyűgözve kezdte nézegetni a polcokon sorakozó könyveket. Esposito érdeklődését nem az írott, hanem a képi történetek keltették fel, és ámulva járatta szemét  az író CD és DVD gyűjteményén.

- Azt a ...! Tuti filmek! Ha én ezt tudom, hogy Castle-nek ennyi CD-je van, nem a kölcsönzőbe megyek!

- A plazma tv se semmi! - nézett fel Ryan, fejével a falra szerelt nagy képernyős tv felé intve. - Én inkább arra lennék kíváncsi, miért kell egy írónak egy akkora érintőképernyős tábla - mutatott be a dolgozószobába.

- Szerintem nem haragudna, ha kipróbálnánk - kacsintott Espo Ryan-re. - Úgyis gyakorolnunk kellene a működését, hátha az őrsre is kapunk egyet Beckett fehér táblája helyett!

Ryan rosszallóan nézett Javi-ra. Néha bele akarta vinni a barátja olyan dolgokba, ami az ő erkölcsi normáinak a határát súrolta, és szíve szerint ellentmondott volna, ugyanakkor gyáva nyúlnak sem akart látszani, aki nem mer belemenni egy kis csínybe. 

- Biztos csak a regényeihez gyűjt anyagot - mondta bátortalanul, remélve, hogy Javi azt unalmasnak tartja, és elmegy a kedve a dologtól.

- Azért csak nézzük meg, gyere! Bírom ezeket az új technikai kütyüket. Nem piszkálok bele, csak megnézzük, hogyan működik - noszogatta Ryan-t, akin látszott, hogy egyáltalán nincs ínyére az ötlet, a végén mégis megadóan bólintott.

- Castle ne nézz már ilyen rémülten! Nem boncolásra készülünk - nézett összevont szemöldökkel Lanie a megszeppent kisfiúnak látszó íróra.
- Nálatok soha nem lehet biztos az ember semmiben - morogta Castle kétkedve, miközben leült az ágy szélére. - Mit akarsz rajtam vizsgálni? Már gyógyulok, nincs szükségem orvosra! - próbált kitérni a vizsgálat elől. Nem tetszett neki ez a helyzet! Előre látta, ahogy Lanie is rajta köszörüli a nyelvét, hogy félős, szégyenlős, vagy azon, hogy milyen a teste, aztán a háta mögött kibeszélik Beckettel.
- Hát, ha olyan jól vagy, akkor ápolónőre sincs szükséged, ugye?
Castle szája kinyílt, mintha mondani akarna valamit, de a lélegzete elakadt. Csapdába esett. Szeme ide-oda járt a két nő között, aztán szembesült a ténnyel, hogy ha azt akarja, hogy Kate maradjon, akkor nincs más választása, mint megadni magát.
- Oké, oké, bevallom, hogy nagyon fáj! Megvizsgálhatsz, de egy feltétellel: nem nevettek ki! - alkudozott a férfi.
- Mi? Egy súlyos beteget? Castle! Hát ilyen szívtelennek ismersz minket? - játszotta túl a felháborodást Lanie csodálkozó szemekkel, aztán Katere nézett megerősítésért, aki karba tett kézzel, kihívó tekintettel mosolygott.
- Szívtelennek? Lehet, hogy élő szívdonorok vagytok? - gondolkodott el a férfi. Elrévedő tekintetén látszott, hogy fantáziája eljátszik a lehetőséggel. Aztán a két nőre nézve visszatért a valóságba. - Tudom, hogy úgysem könyörültök rajtam - mondta  durcás fintorral az arcán, beletörődve a vereségbe.
- Maradj ülve amíg megvizsgálom a tüdődet és a füledet! - Lanie hangja már komolyan csengett, érezhető volt, hogy befejezte az élcelődést. Amíg orvosi táskájában kutatott, fel sem nézve odaszólt Kate-nek: - Segítsd le róla a pizsamát!
Ha Lanie ránézett volna valamelyikükre, láthatta volna a zavarukat. Még csak néhány perce volt, hogy olyan közel volt a testük egymáshoz, mint még soha, hogy majdnem megtettek egy sorsdöntő lépést. Egymás előtt már nem titkolták, hogy olyan testi vonzódás van köztük, ami mindegyiküket meglepte, de nem szerették volna, ha ennek egy harmadik fél is tanújává válik. Castle ijedten gondolt arra, mi lesz, ha Kate közelsége most is olyan izgalommal tölti el, mint amikor végigsimított a hasán. Fogalma sem volt arról, hogyan reagálna az orvos, ha észrevenné teste látható izgalmi jeleit, de nem is akarta tudni. Most először azon imádkozott, hogy Kate úgy vegye le róla a pizsamát, hogy ne érjen a bőréhez.
Kate látta Castle kétségbeesését, és ösztönösen érezte, hogy ebben a helyzetben nem szabad semmilyen intim, érzéki mozdulatot tennie. Lanie a legjobb barátnője volt, de nem akarta, hogy többet lásson a férfivel való kapcsolatába, mint amennyi a valóság. De mennyi is a valóság? - futott át az agyán, de gyorsan elhessegette a gondolatot. Odalépett az íróhoz. Megpróbált kedves, de kicsit közömbös arcot vágni, és úgy kigombolni a pizsama gombjait, hogy ne érjen a férfihez. Érezte, hogy a Castle izmai megfeszülnek, arcáról lerítt, hogy erősen koncentrál. Ha Kate tudta volna, hogy gondolatelterelésként éppen a Star Wars szereplőit próbálja felsorolni az utolsó robotig, talán megmosolyogta volna, így azonban együtt érzett vele.
- Nahát! Egész szép kis izmokat raktál magadra - mondta elismerően Lanie és szemével elismerően végigpásztázta a férfi meztelen felsőtestét, miközben a fonendoszkópot a füléhez illesztette.
- Nem vagyok ám olyan puhány! - húzta ki magát az író. - Nem csak a laptopot emelgetem!
A két nő meglepődött. Valahogy egyikük sem tudta elképzelni, ahogy Castle egy edzőteremben súlyzózik. A kérdő tekinteteket látva hozzátette: - Serpenyőket is szoktam ... emelgetni.
Kate-től egy szemforgatást, Lanie-től egy fintort kapott cserébe.
- Ááá! Lanie, ez hideg! - rándult össze Castle, ahogy a fonendoszkóp a mellkasához ért. - Egy kicsit megmelegíthetted volna!
- Maradj nyugton - vetett rá egy szigorú pillantást a nő. - Túl gyorsan ver a szíved - ráncolta össze a homlokát nyugtalanul. - Valami felizgatott?
Mivel a kérdés hangsúlyában nem volt semmi kétértelmű, Castle reménykedett, hogy Lanie nem gondol szapora szívverésének valódi okára, aki ott állt karnyújtásnyira tőle aggódó tekintettel.
- Csak hideg ez az izé - magyarázkodott.
- Castle, csend! Hallani szeretném, ami odabenn történik! Lélegezz mélyeket!
A férfi próbált szót fogadni, de mellkasát elárasztotta a fájdalom. Már egészen megszokta, hogy kicsi levegőket vesz, és a hirtelen változást nem díjazták a gyógyulófélben levő bordák. Halkan felnyögött, arca eltorzult a fájdalomtól.
- Mindjárt vége - nyugtatta szelíd hangon Lanie, aki pontosan tudta, hogy mit él át a férfi.
A félpercnyi beállt csendben Kate azt figyelte, milyen jellemző a két ember arckifejezése és testbeszéde. Lanie mint orvos, feszülten figyelt, minden idegszálával koncentrált a helyes diagnózis megállapításához, ugyanakkor arca együttérzéssel vegyes komolyságot sugárzott. Castle mint beteg, megfeszült izmokkal, szorongva ült az ágyon, tekintetében félelem, fájdalom és bizalom tükröződött.
- Rendben, de még mindig szapora egy kicsit a szívverésed. Hadd lássam a füledet! - mondta, közben finoman megfogta Castle arcát és oldalra fordította a fejét. Műszerével hosszasan nézte a sérült dobhártyát.  
- Valami baj van? -szólalt meg Kate, és reménykedett, hogy hangja nem aggódóbb a kelleténél. Nem akarta, hogy félni lássák, sem azt, hogy Castle a kelleténél jobban megijedjen.
Lanie felegyenesedett, kicsit hátrébb lépett, hogy kutatón a beteg szemébe nézhessen. Tapasztalatból tudta, hogy sok beteg elhallgatja a fájdalmát a kezeléstől való félelem miatt, és úgy sejtette, hogy most is ez a helyzet.
- Castle miért nem szóltál, hogy fáj a füled? - szegezte a kérdést az írónak mérgesen.
- De ... nekem ...
Az orvos sóhajtva Katere nézett, nem is törődve azzal, hogy Castle szemlesütve próbál valami épkézláb magyarázatba kezdeni.
- Begyulladt a dobhártyája és a külső hallójárata is - mondta Beckettnek, mintha a beteg ott sem lenne. - Nem elég hatásos a fülcsepp. Csak azt nem értem, hogy lehetsz ilyen ... ááá, mindjárt rosszat mondok! - nézett dühösen Castle-re. - Akár halláskárosodásod is lehet!
- Még nem fájt annyira, és azt hittem ...
- Hogy majd magától elmúlik? - fejezte be Kate döbbenten a mondatot.
- Férfiak - sóhajtott Lanie olyan hangsúllyal, mintha magában hozzátenné: gyerekek!
- Akkor most mi lesz? - kérdezte Castle ijedt szemekkel.