Olyan közel kerültek egymáshoz, hogy tudták, átlépték a maguk, vagy inkább a Kate által húzott határt, ahol az érzelmek irányíthatatlan vágyakká alakultak, ami felett nincs hatalma az akaratnak.
- Kate - suttogta Castle bódultan a nő közelségétől. Szemét behunyta, hogy érzékszerveivel magába szívhassa édes illatát, érezze a lélegzését, bőrének simogató közelségét.
A nő tudta, ha engedi eltűnni a köztük levő néhány centiméternyi távolságot, akkor nem lesz számára visszaút. Létta a férfi arcán, hogy kívánja őt, a saját érzéseivel azonban még mindig viaskodott. Mi tartja vissza attól, hogy átlépjen azon a néhány centin?
Ösztösen megsimította Castle arcát, mire a férfi felnézett, egyenesen a szomorkás, most inkább barnás fényben ragyogó szemekbe. Érezte, hogy ebben a finom, leheletnyi simogatásban benne van Kate minden pillanatnyi érzelme: félelmei a saját érzéseitől, bizonytalansága, mély kötődése hozzá, viaskodása a szeretet és a szerelem között, keménysége és gyengesége egyaránt.
- Miért félsz Kate? - ejtette ki alig hallhatóan a szavakat az író, miközben kezét levette a nő derekáról. Mindennél jobban vágyott rá, hogy ugyanazt érezze iránta, amit ő már évek óta érez. Nem erőszakkal akarta kikényszeríteni, hogy Kate megtegye az utolsó lépést kettejük között, és nem is ő akart lépni először. Tudta, hogy csak akkor lehetnek boldogok, ha félelmek és feltételek nélkül, szabad akaratából akarja őt a nő.
Kate érezte, hogy a döntés az ő kezében van, mert Castle készen áll. Meglepte a suttogva feltett kérdés. Ennyire ismeri a férfi, vagy ennyire látszik rajta a kétségbeesett tépelődés? Melegség járta át a testét, amikor ujjaival megérintette Castle arcát, a biztonság melegsége. Nem tudta megmagyarázni, hogy miért, de félt.
Lesütötte a szemét, és már tudta, hogy megint bezárta lelke képzeletbeli kapuját a férfi előtt. Amikor felnézett, már a régi, kemény Beckett volt, aki nem engedi meg, hogy holmi kis varázslat eluralkodjon rajta.
- Gusztustalanok a zombijaid! - válaszolt bosszúságot tettetve, bár nagyon jól tudta, hogy a kérdés egészen másra irányult, és egy hirtelen mozdulattal visszaült a férfi mellé, de most egy kicsit távolabb húzódott tőle. Rápillantott az íróra, aki szótlanul ült, megkövülve, összeszűkült szemekkel meredt maga elé. Követte a tekintetét, és ekkor vette észre, hogy keze még mindig markolja Castle combját. Engedett a szorításon, és gyengéden végigsimítva a feszülő izmokon, elhúzta a kezét.
Castle csak magában sóhajtott. Nem is tudta, hogy sírjon, vagy kínjában nevessen, amiért már megint ábrándokat kergetett. Hát soha nem lesz vége a hullámvasútnak? Igaz, már akkor is utálta a szerkezetet, amikor Alexis kicsi korában akarata ellenére felrángatta rá, de akkor csak a teste élt át kellemetlen perceket, de most a lelke szenved. A kérdés csak az, hogy meddig tudja ezt elviselni. Mégsem tudott haragudni Kate-re, annál sokkal jobban szerette.
- Gusztustalanok, de hogy lehetnek félelmetesek egy gyilkossági nyomozónak, aki nap mint nap szörnyűségeket lát? - mosolyodott el halványan. Belátta, hogy nincs más választása, mint folytatni az eddigi kapcsolatukat.
- A hullák nem jönnek felém egy hatalmas késsel 3D-ben - védekezett Beckett, de érezte, hogy ez elég gyenge indok, ezért egy grimasz kíséretében hozzátette: - Különben sem szeretem a zombis filmeket!
- Te választottad ezt, nem én!
- De csak azért, mert tudom, hogy te odavagy értük - vágta rá a kicsit gúnyos megjegyzésre.
- Nocsak Beckett nyomozó, a kedvemre akart tenni? - kérdezte incselkedve, kutató tekintetével megpróbálta zavarba hozni a nőt.
- Beteg vagy Castle, és azt ígértem Marthának, hogy mindent megteszek a gyógyulásod érdekében. Ha ehhez zombik kellenek, akkor azt kapod! - villantott egy fölényes mosolyt.
- A gyógyításhoz tartozik az is, hogy kék foltokat csinálj a combomra? - nézett kihívón Kate-re, és örömmel nyugtázta, hogy zavarában elpirult.
- Aki velem akar mozizni, annak fel kell készülnie mindenre. Hát még annak mire kell készülnie, aki ki mer gúnyolni! - szeme fenyegetően villant a férfire, és Castle tudta, hogy nem szabad túlfeszítenie a húrt, mert akkor ő fogja a rövidebbet húzni.
Évődésüknek a csengő hangja vetett véget. Beckett felállt, még egy figyelmeztető pillantást vetett a férfire, aki éppen válaszra nyitotta a száját, és elindult az ajtó felé.
- Szia Kate! Jöttünk megnézni, bírsz-e a beteggel, vagy elkel egy kis segítség - viharzott be a szobába Lanie, Ryan és Esposito.
- Mi inkább azt szeretnénk megnézni, hogy a beteg bír-e a kis ápolónőjével? - szólalt meg kajánul vigyorogva Espo, mire Kate egy szúrós tekintettel elhallgattatta.
-Á, ezt én is elviselném! - hüledezett Ryan.
- Na igen. Kényelmes kanapé, finom kaja, zombis horror, dögös nővérke ... - tett rá egy lapáttal Javi, mire Beckett ugrásra készen felé fordult.
- Ti is élvezitek? - kérdezte ártatlan tekintettel Ryan.
- Igen! Nem - csattant egyszerre Castle és Beckett válasza.
A két fiú jelentőségteljesen egymásra nézett, tudták, hogy ezzel bosszanthatják Beckettet a legjobban.
- Óvodások - szólalt meg Lanie, és Kate hálás volt, hogy ezzel megzavarta a kínos jelenetet. - Na gyere nagyfiú, megvizsgállak, aztán ha minden rendben, akkor jöhetsz játszani a barátocskáiddal!
- De Lanie! Te csak hullákat vizsgálsz - kapkodta a tekintetét ijedten Castle. Volt egy olyan sejtése, hogy semmi jó nem származik abból, ha Lanie kezei közé kerül.
- Még egy ilyen megjegyzés, és az asztalomra kerülsz! - mondta sértetten a patológus. - Beszéltem az orvosoddal, és megegyeztünk, hogy időnként rád nézek, betartod-e az utasításait. Azt hiszem, nem bízik benned azok után, ahogy a kórházban viselkedtél!
- De hát mi baj volt velem?
- Csak két szót mondok: Janet, injekció.
Lanie beszédes barna szemeibe nézve nem tudott szólni, csak nyelt egyet, majd megerősítést kérőn Beckett-re nézett.
- Jó beteg vagyok! Igaz, Kate?
- Na gyere - nézett rá a nő elnéző mosollyal, és felé nyújtotta a kezét, hogy fel tudjon állni a kanapéról. - Irány a hálószobába lefeküdni!
- Anyám! Hallottad? - suttogta elképedve Espo Ryan felé fordulva úgy, hogy azért a nő is hallja. - Gondoltad volna, hogy Beckett egy domina?
- Ha akarjátok, lehetek veletek is domina főnök - szólt halkan, de annál vészjóslóbban Kate, erőteljesen megnyomva a két utolsó szót.
- Vége a gyereknapnak - pirított rájuk Lanie. Szeme szikrákat szórt nem csak a két nyomozó, hanem a nyögdécselő, de pimaszul vigyorgó beteg felé is. Átérezte Kate helyzetét. Nem könnyű ezekkel a tesztoszteron bomba nyomozókkal, ha egy nő a főnökük. - Ti tévézzetek, - szólt a fiúknak - mi meg egy kicsit megkínozzuk Castle - nézett cinkosan Kate-re, majd gonosz kis fénnyel a szemében az íróra.
Lesütötte a szemét, és már tudta, hogy megint bezárta lelke képzeletbeli kapuját a férfi előtt. Amikor felnézett, már a régi, kemény Beckett volt, aki nem engedi meg, hogy holmi kis varázslat eluralkodjon rajta.
- Gusztustalanok a zombijaid! - válaszolt bosszúságot tettetve, bár nagyon jól tudta, hogy a kérdés egészen másra irányult, és egy hirtelen mozdulattal visszaült a férfi mellé, de most egy kicsit távolabb húzódott tőle. Rápillantott az íróra, aki szótlanul ült, megkövülve, összeszűkült szemekkel meredt maga elé. Követte a tekintetét, és ekkor vette észre, hogy keze még mindig markolja Castle combját. Engedett a szorításon, és gyengéden végigsimítva a feszülő izmokon, elhúzta a kezét.
Castle csak magában sóhajtott. Nem is tudta, hogy sírjon, vagy kínjában nevessen, amiért már megint ábrándokat kergetett. Hát soha nem lesz vége a hullámvasútnak? Igaz, már akkor is utálta a szerkezetet, amikor Alexis kicsi korában akarata ellenére felrángatta rá, de akkor csak a teste élt át kellemetlen perceket, de most a lelke szenved. A kérdés csak az, hogy meddig tudja ezt elviselni. Mégsem tudott haragudni Kate-re, annál sokkal jobban szerette.
- Gusztustalanok, de hogy lehetnek félelmetesek egy gyilkossági nyomozónak, aki nap mint nap szörnyűségeket lát? - mosolyodott el halványan. Belátta, hogy nincs más választása, mint folytatni az eddigi kapcsolatukat.
- A hullák nem jönnek felém egy hatalmas késsel 3D-ben - védekezett Beckett, de érezte, hogy ez elég gyenge indok, ezért egy grimasz kíséretében hozzátette: - Különben sem szeretem a zombis filmeket!
- Te választottad ezt, nem én!
- De csak azért, mert tudom, hogy te odavagy értük - vágta rá a kicsit gúnyos megjegyzésre.
- Nocsak Beckett nyomozó, a kedvemre akart tenni? - kérdezte incselkedve, kutató tekintetével megpróbálta zavarba hozni a nőt.
- Beteg vagy Castle, és azt ígértem Marthának, hogy mindent megteszek a gyógyulásod érdekében. Ha ehhez zombik kellenek, akkor azt kapod! - villantott egy fölényes mosolyt.
- A gyógyításhoz tartozik az is, hogy kék foltokat csinálj a combomra? - nézett kihívón Kate-re, és örömmel nyugtázta, hogy zavarában elpirult.
- Aki velem akar mozizni, annak fel kell készülnie mindenre. Hát még annak mire kell készülnie, aki ki mer gúnyolni! - szeme fenyegetően villant a férfire, és Castle tudta, hogy nem szabad túlfeszítenie a húrt, mert akkor ő fogja a rövidebbet húzni.
Évődésüknek a csengő hangja vetett véget. Beckett felállt, még egy figyelmeztető pillantást vetett a férfire, aki éppen válaszra nyitotta a száját, és elindult az ajtó felé.
- Szia Kate! Jöttünk megnézni, bírsz-e a beteggel, vagy elkel egy kis segítség - viharzott be a szobába Lanie, Ryan és Esposito.
- Mi inkább azt szeretnénk megnézni, hogy a beteg bír-e a kis ápolónőjével? - szólalt meg kajánul vigyorogva Espo, mire Kate egy szúrós tekintettel elhallgattatta.
-Á, ezt én is elviselném! - hüledezett Ryan.
- Na igen. Kényelmes kanapé, finom kaja, zombis horror, dögös nővérke ... - tett rá egy lapáttal Javi, mire Beckett ugrásra készen felé fordult.
- Ti is élvezitek? - kérdezte ártatlan tekintettel Ryan.
- Igen! Nem - csattant egyszerre Castle és Beckett válasza.
A két fiú jelentőségteljesen egymásra nézett, tudták, hogy ezzel bosszanthatják Beckettet a legjobban.
- Óvodások - szólalt meg Lanie, és Kate hálás volt, hogy ezzel megzavarta a kínos jelenetet. - Na gyere nagyfiú, megvizsgállak, aztán ha minden rendben, akkor jöhetsz játszani a barátocskáiddal!
- De Lanie! Te csak hullákat vizsgálsz - kapkodta a tekintetét ijedten Castle. Volt egy olyan sejtése, hogy semmi jó nem származik abból, ha Lanie kezei közé kerül.
- Még egy ilyen megjegyzés, és az asztalomra kerülsz! - mondta sértetten a patológus. - Beszéltem az orvosoddal, és megegyeztünk, hogy időnként rád nézek, betartod-e az utasításait. Azt hiszem, nem bízik benned azok után, ahogy a kórházban viselkedtél!
- De hát mi baj volt velem?
- Csak két szót mondok: Janet, injekció.
Lanie beszédes barna szemeibe nézve nem tudott szólni, csak nyelt egyet, majd megerősítést kérőn Beckett-re nézett.
- Jó beteg vagyok! Igaz, Kate?
- Na gyere - nézett rá a nő elnéző mosollyal, és felé nyújtotta a kezét, hogy fel tudjon állni a kanapéról. - Irány a hálószobába lefeküdni!
- Anyám! Hallottad? - suttogta elképedve Espo Ryan felé fordulva úgy, hogy azért a nő is hallja. - Gondoltad volna, hogy Beckett egy domina?
- Ha akarjátok, lehetek veletek is domina főnök - szólt halkan, de annál vészjóslóbban Kate, erőteljesen megnyomva a két utolsó szót.
- Vége a gyereknapnak - pirított rájuk Lanie. Szeme szikrákat szórt nem csak a két nyomozó, hanem a nyögdécselő, de pimaszul vigyorgó beteg felé is. Átérezte Kate helyzetét. Nem könnyű ezekkel a tesztoszteron bomba nyomozókkal, ha egy nő a főnökük. - Ti tévézzetek, - szólt a fiúknak - mi meg egy kicsit megkínozzuk Castle - nézett cinkosan Kate-re, majd gonosz kis fénnyel a szemében az íróra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése