Változatok egy témára 3/39

Anélkül, hogy kíváncsiságát kielégítve Castle ágyékára nézett volna, megfordult, az ajtó felé indult, és vissza sem nézve fölényesen vetette oda: - Látom nagyfiú vagy! Egyedül is meg tudsz mosakodni, és fel tudsz öltözködni!

Castle úgy állt a kád mellett, mint akit leforráztak. Dermedten nézett a becsukódó ajtóra, aztán lángoló arccal végignézett magán, miközben Beckett szavai csengtek a fülébe: "nagyfiú vagy". Csak szekálni akarta, vagy mégis meglátta a lényeget? A gondolatra ösztönösen maga elé kapta a kezét, mintha valaki meglátná, aztán magában morogva a tiszta pizsamanadrágért nyúlt. 

- Szép dolog mondhatom! Magára hagyja a beteget Beckett nővér? - kiáltott a nő után durcásan, de csak remélni tudta, hogy meghallotta.

Kate az ajtó túloldalán azon igyekezett, hogy rendezze rakoncátlan csikóként ugráló szívét. Vett néhány mély lélegzetet és becsukta a szemét, de abban a pillanatban maga előtt látta az előbbi jelenetet, és újra érezte mellkasában a dübörgő dobogást. Pajzán mosoly jelent meg a szája sarkában, mert biztos volt abban, hogy mégis sikerült zavarba hoznia a férfit. Már csak azon mérgelődött, hogy ő is zavarba jött.

Castle  most érezte igazán, milyen sokat jelentett Kate segítsége. Fájó bordái miatt nem tudott lehajolni, orra lüktetett, ezért csak kínkeservvel tudta végigtörölgetni a lábát és magára cibálni a pizsamát. Milyen csodálatosan indult az este, aztán mi lett a vége? Fáradt volt és sajgott mindene, mire végzett. 

Kilépett a hálószobába, de Kate nem volt ott, ezért kinézett a nappaliba, de ott sem látta. Hirtelen megrémült. Csak nem a dolgozószobában van? Kutatva járt a szeme és hegyezte a fülét. Hatalmas kő zuhant le a szívéről, amikor meghallotta a vendégszoba melletti fürdőszobából kiszűrődő zubogó hangot. Megkönnyebbülten sóhajtott, amikor rájött, hogy Beckett zuhanyozik, de azt is tudta, hogy mielőbb titkosítania kell a titkos nyomozása adatait, mert ha rájön, azt soha nem bocsájtja meg neki. Elindult a dolgozószoba felé, de a vízcsobogás abbamaradt. Castle megtorpant. Ha Kate meglátja, hogy bekapcsolta az érintőtáblát, meg akarja nézni a nemlétező új regényének a vázlatát. Ha kiderül, hogy nincs semmiféle regény, akkor kíváncsivá válik, hogy mi a csudát találtak Ryan-ék, amit ennyire titkolni kell. Akkor pedig neki annyi!

Visszament a hálószobába, befeküdt az ágyba és ártatlan arccal várta Beckettet, miközben megtervezte az éjszakát.

- Látom egyedül is boldogultál - mondta a szobába lépő nő, mintha nem is történt volna semmi különös a fürdőszobában, de Castle-nek feltűnt, hogy kerüli a tekintetét.

- Tudod, az ápolónőm cserbenhagyott, így muszáj volt egyedül boldogulnom.

- Ha a beteg illetlenül viselkedik, akkor megérdemli a sorsát - nézett nyíltan a férfi szemébe, aztán komolyabban folytatta. - Itt a gyógyszer, ideje bevenni.

Castle a szájába vette a hosszúkás, méretes tablettát, elvette a pohár vizet Kate kezéből és egy nagyot kortyolt belőle, de a gyógyszer nem csúszott le a torkán. Minél inkább igyekezett, hogy lenyelje, annál erősebb hányinger tört rá, ráadásul a tabletta oldódni kezdett, és rettentő keserűség áradt szét a szájában. Végül fancsali arcot vágva kivette a szájából szenvedése okozóját. 

Beckett összevont szemöldökkel nézte Castle harcát, de bármennyire is sajnálta a férfit, nem állta meg, hogy ne csipkelődjön egy kicsit.

- Tényleg olyan vagy mint egy ötéves! Add oda, majd összetöröm - mondta lemondóan sóhajtva, és odanyújtotta a tenyerét.

- Csak nem gondolod, hogy a kezedbe teszem ezt a nyálas, olvadt szörnyűséget? - nézett undorodva a gyógyszerre.

- Castle!

- Na de ...

- Nincs semmi "na de"! - emelte fel a hangját Kate, és kikapta a tabletta maradványát az író kezéből, megtörte egy kanálban, összekeverte egy kis mézzel, és odanyújtotta a férfinak.

- Keserű méz? - nézett jelentőségteljesen egyenesen a zöld szempárba Castle. - Tudod, ez pont olyan, mint te. Egyszerre édesíted és keseríted meg az életem!

Beckett annyira meglepődött a férfi nyílt célzásán, hogy megszólalni sem tudott. Zavarba jött, aztán dühös lett magára, amiért nem tudott valami frappáns válasz adni, sőt, bénát sem.

- Én keserítem meg a te életed? - kérdezte felháborodva, amikor végre legyőzte a meglepettségét. - Én ezt fordítva tapasztalom! - folytatta évődve.

Castle arcán szemtelen mosoly jelent meg, ezzel leplezte, mennyire komolyan is mondta az előbbi mondatot. A mosoly azonban fintorrá változott, amikor a kanál tartalmát Kate a szájába nyomta, mert a méz édessége nem tudta elnyomni a gyógyszer rettentő keserűségét.

- Ez a beteg kínzása nővérke!

- A beteg csak ne panaszkodjon, hanem legyen szófogadó! - mosolyodott el Kate. - Fordítsd oldalra a fejedet, hogy cseppenthessek a füledbe.

- Szóval ne panaszkodjak, csak tűrjem némán a kínzást - játszotta morogva a sértődöttet az író, miközben engedelmeskedett.
Kate leheletfinoman megfogta a halántékát, miközben a fülébe cseppentette a gyógyszert, de Castle csak a nő érintését érezte, és azt kívánta, bárcsak sokáig tartana.
Beckett szótlanul fürkészte a csendesen fekvő férfit.  Eltűnt arcáról a megszokott évődő, huncut mosoly, a kisfiús tettetett durcásság, csak szomorúságot látott rajta. Lelkiismeret furdalása lett. Castle kimutatta az iránta érzett érzelmeit, ő közel engedi magához, aztán mindig elutasítja. Meddig bírja elfogadni ezt a helyzetet?
Lehajtotta a takarót és kigombolta a pizsamakabátot. Castle csak akkor fordította vissza a fejét és nézett rá, amikor Kate széthajtotta a ruhadarabot. Nem szólalt meg, és tekintetében még mindig szomorúság bujkált. - Ne légy telhetetlen Rick! - gondolta magában. - Élvezd ki minden érintését!
- Vigyázz, hideg lesz! - Kate hangja gyengéd és együttérző volt. Érezte, hogy most nem szabad elviccelni a helyzetet, már eleget kínozta a férfi lelkét, pedig nem akarta bántani.
Castle nem válaszolt, csak becsukta a szemét, és várta, hogy Kate finom keze végigsimítson a mellkasán és a hasán. A kenőcs jeges hidegsége hatására akaratlanul megfeszültek az izmai, de pár pillanat múlva már csak azt érezte, ahogy a bársonyosan sima ujjak végigsiklanak a bőrén, lázba hozva minden idegvégződését.