Változatok egy témára 3/37

- Tudod Castle, Lanie-nek igaza van. Minden titokra fény derül egyszer! - mondta jelentőségteljesen, szemében a titok megfejtésének izgalma ragyogott.

Castle egy pillanatra ledermedt, de aztán - a legjobb védekezés a támadás elven - gyorsan visszavágott.

- Vigyázzon Beckett nyomozó, mert  ez magára is igaz ám!

Néhány másodpercig mosolyogva farkasszemet néztek, aztán anélkül, hogy pislantott volna, Kate szólalt meg először.

- Gyere vacsorázzunk, már biztosan éhes vagy! Még utána is vár ránk néhány teendő, mielőtt lefekszel.

- Ezektől a mennyei illatoktól tényleg megéheztem - szívta be átszellemült arccal mélyen a levegőt a férfi. - De mi vár még ránk? Netán valami éjszakai különlegességre számítsak? - nézett pajzán tekintettel a nőre.

Beckett oldalra hajtotta a fejét és összeráncolta szemét a kérdésre.

- Lemosdatlak, mivel nem zuhanyozhatsz állandóan a gipsz és a kötések miatt, aztán ellátjuk a sérüléseidet, kapsz tiszta pizsamát, végül jöhet a pihentető alvás. Aki minden mozdulatnál nyögdécsel, annak ne járjon máson az esze! - mondta az ágyból éppen nehézkesen kikászálódó férfinak.

- Már fantáziálni sem szabad? - méltatlankodott Castle.

A vacsora kellemes beszélgetéssel telt. Egyikük sem hozta fel többet sem a titkokat, sem a Nikki Heat könyvek tartalmát, de Castle még arra is kínosan ügyelt, nehogy Ryan vagy Esposito neve felmerüljön. Igyekezett folyamatosan dicsérni az ételt és Beckett konyhatündér oldalát, ami nem esett nehezére, mert a vacsora valóban rendkívül finom volt. Remélte, hogy a bókok elterelik a nő gondolatait és nem kíváncsiskodik többet, de tudta, hogy ez kevés a titka megőrzésére, és mielőbb ki kell valamit találnia, különben örökre elveszítheti Kate-t. Lassan körvonalazódott fejében a megoldás terve.

Kate élvezte a Castle-lel együtt töltött vacsorát. Jólesett a nyugalom, a kellemes beszélgetés, és persze az is, hogy a férfi lépten-nyomon megdicséri a főzőtudományát. Nézte, milyen jóízűen eszik az író, minden falat ízét kiélvezve merült bele a falatozásba. Szerette ezt a helyzetet, hogy gondoskodhat a férfiről. Azt hitte, benne nincs meg az a vágy, mint a nők többségében, hogy valakit ellásson, főzzön neki, gondoskodjon róla. Azt gondolta, ez mind csak terhes velejárója egy kapcsolatban a férfi-nő közti munkamegosztásnak. Nem tudta, alkalmas-e a feleség vagy az anyaszerepre, mert eddig csak nyomozónak tudta elképzelni magát. Most meglepődött saját magán. Nem kényszerű munkának érezte a főzést, a terítést, rakodást, mosogatást, egyszerűen örömöt akart okozni a férfinak, és boldoggá tette, hogy elérte a célját. Lehet, hogy egyszer még jó feleség lesz belőlem? - tette fel magának a kérdést, és a gondolatra elmosolyodott. - Vajon miért most jutnak eszembe ilyenek?

- Egészen elkényeztetsz - mondta Castle, miközben jóllakottan dőlt hátra a székben.

- Örülök, hogy ízlett - pirult el a sokadszorra hallott dicsérettől Kate. - Elpakolok, addig te moss fogat, aztán kezdődhet az esti műszak.

- Esti műszak? Hát olyan vagyok én, mint egy elvégzendő munka? - morgolódott Castle, és elindult a hálószobába.

Kate mosolyogva nézett utána. Gyorsan berakta a tányérokat és az evőeszközöket a mosogatógépbe, összehajtogatta az abroszt és letörölgette a konyhapultot. Elégedetten nézett körül a konyhában és az ebédlőben, aztán a hálóba sietett. Castle még nem végzett a fogmosással, erről a csörgedező víz hangja tanúskodott, ezért Beckett a gardróbban levő szekrényhez ment, elővett egy tiszta pizsamát, majd kezében a ruhadarabbal belépett a fürdőszobába.

Castle a mosdókagylónál állt, éppen elzárta a csapot, amikor érezte az ajtó nyílódását. Felnézett a tükörbe, és meglátta a legcsodálatosabb arcot a magáé mögött a tükröződő felületen. Összemosolyogtak.
- Kezdődik az esti műszak? - kérdezte incselkedve a férfi Kate tükörképétől, aztán lassan megfordult, és épp elkapta, ahogy a nő égnek emeli a szemét és elhúzza a száját.
-  Na gyere, kezdjünk hozzá a mosakodáshoz, mert már az ágyban lenne a helyed!
Castle most szembesült vele, hogy valóban meg akarja mosdatni, eddig valamiért úgy érezte, csak viccelődik ezzel Kate. Hirtelen nem is tudta, hogy megijedjen, vagy örüljön, mert bár ezerszer fantáziált már hasonló helyzetről, mégis attól félt, hogy kínos lesz. Néhány perc múlva már tudta, hogy mindennek lehet nevezni a helyzetet, csak kínosnak nem.
Kate odalépett hozzá, és elkezdte kigombolni a pizsamakabátját. Castle agyán átfutott, hogyan reagált nemrég ezekre a mozdulatokra a teste, és hogy mekkora erőfeszítésébe került, hogy Lanie előtt ez ne történjen meg. Érezte Kate közelségét, de a nő mozdulatai most inkább gondoskodók voltak, nem pedig érzékiek, ezért az érintésen kívül másra is tudott figyelni: egy kósza hajtincs az arcába hullott, szája sarkában alig észrevehető mosoly bujkált, elmerülten figyelt, amitől két kis ránc jelent meg a szeme között, hibátlan bőréből meleg áradt. Szívesen nézte volna még a részleteket, de Beckett befejezte a gombolást, hátrébb lépett, és finoman lehúzta róla a pizsamát.
- Ülj le a kád szélére - szólalt meg kedvesen Kate, de mivel a férfi csak megbabonázva állt a mosdókagyló előtt, felemelte a hangját. - Castle!
- Ja! Persze - mozdult meg az író engedelmesen.
Kate megengedte a vizet és mentát csepegtetett bele. Az író megérezte a jellegzetes illatot, és fancsali képpel hátrafordult.
- Nem nagyon szeretem a mentát - jegyezte meg. - A gyógyteákra emlékeztet.
- Ne nyafogj! Felfrissíti a bőröd, ami fontos, mivel sokat kell feküdnöd.
Castle megadóan sóhajtott és visszafordult, Kate pedig mosolyogva figyelte. Aztán fogott egy  mosdókesztyűt, és a meleg víz áztatta, puha anyagot finoman végighúzta Castle vállán. A férfi becsukta a szemét. Nem tudta, átélt-e ilyen kellemes érzést valaha.
Kate gyengéd mozdulatokkal haladt lépésről-lépésre Castle hátának minden négyzetcentiméterén. Meglepve nézte a sima, puha bőr alatt feszülő izmokat, és újra elcsodálkozott, hogy mit rejtegetett az író a zakója és az inge alatt. Megfogta a férfi karját, kicsit megemelte, és finoman végigtörölgette egészen az ujjak végéig, aztán a másik karját a gipszig.
Egyikük sem szólalt meg, csak élvezték egymás érintését.
Kate keze tovább siklott Castle mellkasára. Szembe állt a férfival, aki kinyitotta a szemét, amikor a nő keze elindult a nyakától a hasa felé. Ködös tekintettel nézett a nőre, bódultan a lassú, finom érintéstől, és a fürdőszobát betöltő mentaillattól. Tekintetük összefonódott, de egyikük szemében sem a testi vágy tüze csillogott, hanem a mérhetetlen szerelemé, a feltétlen bizalomé és a meghittségé.
Kate alig érintve a férfi bőrét, végigsimított a meleg vízzel a homlokán, majd az arcán. A mozdulat már nem mosdatás volt, hanem gyengéd simogatás, és ezt mindketten érezték.
- Le kellene venned a pizsamanadrágod - szólalt meg szinte suttogva Kate, miközben a smaragdzöld és az égkék szemek ragyogása még mindig közös táncot járt.