- Mi az ördög történt veled, hogy átalszod a délelőttöt, és nem lehet beléd életet lehelni? - méregette gyanakvón Kate.
- Csak egész éjjel forgolódtam, fájt a fülem, és csak hajnalban tudtam elaludni - mondta erőtlen hangon fájdalmas képet vágva az író a jó előre begyakorolt mondatot. Nem hazudott, valóban eleget forgolódott, hogy az ágyban ülve gépelni tudjon a törött kezével, tényleg fájt a füle is, és mire mindennel végzett, már hajnalodott. Elégedett volt magával: nem gondolta volna, hogy egy éjszaka össze tud hozni egy regényvázlatot. Szemhéjain mintha ólomsúly lett volna, mégis lassan felemelte őket és Beckettre nézett. Hát, nem egészen azt látta, amit várt. A nyomozó arca sajnálatot tükrözött, de ragyogó zöld szeméből sütött a harag. - Túllőttem volna a célon? - töprengett magában.
Kate érzelmei kavarogtak, másodpercenként kerekedett felül a sajnálat a dühön, és fordítva. Ha nem felejtett volna el sót melegíteni a fülére, vagy fájdalomcsillapítót adni Castle-nek, akkor nem kínlódta volna végig az éjszakát; de hogyan írhatott kettőjükről olyan fülledt erotikájú jelenetet, ami a Hőhullám érzéki pillanatait messze felülmúlja, pedig már az is kínos volt a számára! Castle rettentő fáradtnak látszott, sajnálta is, ezért úgy döntött, egyenlőre nem leplezi le, hogy tud az új könyvről, más módját választja a visszavágásnak! Sejtelmesen elmosolyodott, és gyengéd hangon szólalt meg:
- Gyere te kis mormota, ideje magadhoz térni, mert már rég meg kellett volna kapnod a reggeli gyógyszereket!
- Persze - mondta zavartan a férfi, közben azon morfondírozott, vajon megnyitotta-e Kate az "NH újratöltve" mappát. Próbálta kifürkészni az arcát, de meglepetésére a nő teljesen lehúzta róla a takarót egészen az ágy végéig, és érzéki tekintettel végigmérte a lábujjától a szeméig, majd amikor találkozott a pillantásuk, csábosan elmosolyodott. Álmossága mintha soha nem is létezett volna, szíve heves dobogásba kezdett a mellkasában. Kate lassan, nagyon lassan kezdte kigombolni a pizsamáját, miközben folyamatosan hozzáértek ujjai a bőréhez, amitől minden idegszála készenlétbe helyezkedett, észvesztő bizsergés hullámzott végig rajta, és érezte, hogy elvesztette az uralmat teste irányítása felett.
Castle érezte, hogy valami megváltozott, mert Kate akarattal izgatja fel csábítóan csillogó tekintetével, az érzéki simogatással. Érezte a nő finom illatát, szapora lélegzete simogatta az arcát, szemében a vágy tüzét vélte felfedezni. Az őrületbe fogja kergetni. Nyelt egyet, de még mindig nem tudott szabadulni a zöld szempártól.
Beckett minden nőiességét bevetette, hogy olyan vágyakat keltsen Castle-ben, amilyeneket Nikki Heat keltett Jameson Rook-ban. Gonosz kis bosszút forralt.
A férfi szeme elhomályosult, amikor Kate annyira lehúzta a nadrágját, hogy az éppen csak takarta az ágyékát, aztán olyan érzéki mozdulatokkal simította el a kenőcsöt a sárgászöldbe hajló foltokon, hogy Castle még a hidegséggel sem foglalkozott. Érezte, ahogy Kate már nem csak a zúzódásokat kenegeti, hanem körmével leheletfinoman végigsimít az oldalán, majd kis kört ír le a mellbimbója körül. Tudatán felülkerekedtek az ösztönei, és engedte, hogy testét elárassza a vágy tüze.
Pislantott egyet, és ahogy újra belenézett Kate varázslatos szemébe, meglátta benne a csintalan lángocskát. Rossz érzése támadt. Keze önkéntelenül vándorolt a pizsamanadrág takarásában ágaskodó férfiasságára, hogy elrejtse azt, bár tudta, hogy a mozdulattal csak egyértelműbbé teszi Kate számára, hogy milyen hatást váltott ki belőle. Becsukta a szemét. Rendezni akarta a gondolatait, hogy rájöjjön, miért teszi vele ezt a nő.
Beckett jóleső büszkeséggel állapította meg, hogy hamarabb elérte a célját, mint gondolta, de a dolgok nem egészen úgy alakultak, ahogy elképzelte. Kihagyta a számításból saját érzelmeit, és azt, hogy a férfi testének érzéki érintése az ő vágyait is felkelti. Legszívesebben megcsókolta volna a férfit, érezni szerette volna a puha, meleg ajkak bizsergető érzését, hozzásimult volna, hogy bőre minden négyzetcentiméterével érezhesse a testét, és mindennél jobban vágyott arra, hogy a férfi elmerüljön benne. De az érzései és az esze csatát vívtak, és most is az esze győzött.
Egyik kezével még cirógatta a bőrét, a másikkal a kis tálcáról levette a fertőtlenítő spray-t és a férfi hasára fújta, majd elégedetten látta, hogy Castle teste megfeszül, szemhéjai felpattannak és a mámorító érzést felváltja a szemében tükröződő meglepetés és a félelem.
- De ... de Kate! Mit ... csinálsz? - dadogta rémülten, miközben szíve még mindig eszeveszetten kalimpált az előbbi csodálatos érzésektől. Teljesen megzavarodott. Kate űzi, hajtja a vágyait csak azért, hogy a végén beledöfhesse a tűt? - Mi ... Miért teszed ezt velem? - nézett rá esengve.
- Hogy miért? - kérdezett vissza dühösen Beckett. - Azt hitted, hogy büntetlenül írhatsz olyan szenvedélyes szerelmi jelenetet Nikki és Rook között, ami még a papír lapjait is meggyújtja? Hát rám egyáltalán nem vagy tekintettel? - tört ki belőle az elfojtott harag. - Belegondoltál egyáltalán abba, mit szólnának az őrsön a munkatársaim és az ismerőseim?
- Nem tudom miről beszélsz - játszotta az ártatlant Castle, mire a nő összehúzta szépen ívelt szemöldökét, és villámokat lövellt a tekintete a férfire. - Na jó, bevallom, hogy írtam egy erotikus jelenetet - adta meg magát lemondóan, de magában elmosolyodott a tudatra, hogy bevált a számítása, és nem volt hiábavaló az egész éjszakai munkája, bár nem hitte, hogy ekkora vihart indít a jelenet megírásával. - De várjunk csak! Honnan tudsz te az új könyvről? - méregette kíváncsian Kate-t, mintha nem tudná a választ.
- Nyomozó vagyok Castle! Azt hiszed, hogy lehetnek előttem titkaid?
- Reménykedtem benne - mondta durcásan, aztán mint aki megvilágosodott, hozzátette: - Te most csak bosszúból játszadoztál velem?
Beckettnek nem kellett válaszolnia, az arcára kiülőkárörvendő mosoly mindent elárult.
- És még mindig játszadozom - kacsintott egyet, és Castle elé tartotta az injekciós tűt.
Egyik kezével még cirógatta a bőrét, a másikkal a kis tálcáról levette a fertőtlenítő spray-t és a férfi hasára fújta, majd elégedetten látta, hogy Castle teste megfeszül, szemhéjai felpattannak és a mámorító érzést felváltja a szemében tükröződő meglepetés és a félelem.
- De ... de Kate! Mit ... csinálsz? - dadogta rémülten, miközben szíve még mindig eszeveszetten kalimpált az előbbi csodálatos érzésektől. Teljesen megzavarodott. Kate űzi, hajtja a vágyait csak azért, hogy a végén beledöfhesse a tűt? - Mi ... Miért teszed ezt velem? - nézett rá esengve.
- Hogy miért? - kérdezett vissza dühösen Beckett. - Azt hitted, hogy büntetlenül írhatsz olyan szenvedélyes szerelmi jelenetet Nikki és Rook között, ami még a papír lapjait is meggyújtja? Hát rám egyáltalán nem vagy tekintettel? - tört ki belőle az elfojtott harag. - Belegondoltál egyáltalán abba, mit szólnának az őrsön a munkatársaim és az ismerőseim?
- Nem tudom miről beszélsz - játszotta az ártatlant Castle, mire a nő összehúzta szépen ívelt szemöldökét, és villámokat lövellt a tekintete a férfire. - Na jó, bevallom, hogy írtam egy erotikus jelenetet - adta meg magát lemondóan, de magában elmosolyodott a tudatra, hogy bevált a számítása, és nem volt hiábavaló az egész éjszakai munkája, bár nem hitte, hogy ekkora vihart indít a jelenet megírásával. - De várjunk csak! Honnan tudsz te az új könyvről? - méregette kíváncsian Kate-t, mintha nem tudná a választ.
- Nyomozó vagyok Castle! Azt hiszed, hogy lehetnek előttem titkaid?
- Reménykedtem benne - mondta durcásan, aztán mint aki megvilágosodott, hozzátette: - Te most csak bosszúból játszadoztál velem?
Beckettnek nem kellett válaszolnia, az arcára kiülőkárörvendő mosoly mindent elárult.
- És még mindig játszadozom - kacsintott egyet, és Castle elé tartotta az injekciós tűt.
- Ezt ... ezt nem teheted! Nem voltam annyira rossz, hogy már megint ezzel gyere! Különben is, tegnap már kaptam egyet, nem kell több!
- De bizony! Annyira rossz kisfiú voltál, hogy most a gonosz nővérke kegyetlenül beléd fogja szúrni a tűt anélkül, hogy elvonná a figyelmedet! - mosolygott élvezettel a riadt tekintetű íróra. - Nem érdemled meg, hogy segítsek legyőzni a félelmedet! Egyébként te is tudod, hogy minden nap be kell adni - folytatta elkomolyodva.
- Ne Beckett! Kérlek, csak ezt ne! - fogta könyörgőre a férfi, de Kate-t nem hatotta meg. Bosszút akart állni, és itt volt az alkalom, hogy Castle megfizessen azért, hogy egyáltalán el merte képzelni azokat a jeleneteket! Kicsit sajnálta a férfit, de dühe erősebb volt. A leginkább az bosszantotta, hogy ennyire zavarba tudta hozni a jelenet olvasása.
- Én ... én kitörlöm, vagy átírom! Amit csak akarsz! Csak kérlek felejtsük el azt a tűt! - Castle már bánta, hogy éjszaka annyira elszabadult a fantáziája, de azok után, amit a nő tett vele az elmúlt napokban, nem volt meglepő. - Különben sem rólunk írtam, hanem Nikki-ről és Rook-ról - próbálta előhúzni az utolsó érvet a tarsolyából.
- Nem Castle, nem rólunk írtál, hanem arról, amit fantáziálsz rólunk. A gond az, hogy erről mindenki tud! - mérgelődött tovább Beckett.
- Én bírnám, ha nem csak fantáziálás lenne! - szaladt ki Castle száján, de abban a pillanatban, ahogy elhagyták ajkát a szavak, tudta, hogy nagyot hibázott.
Kate szeme között megjelent a kis ránc, ahogy összevonta a szemöldökét, tekintetével ölni tudott volna.
- Most engedd szabadon a fantáziádat Castle! Minden pillanatot képzelj el! - Beckett szeme egészen mélyzöld árnyalattal csillogott ahogy a férfi rémült szemébe nézett, aztán kacsintott egyet, elmosolyodott, végül lassan folytatta: - Most összecsípem kicsit a bőrödet a hasad legérzékenyebb pontján, aztán ezt a hegyes végű tűt jó mélyen, tövig beleszúrom! - búgott érzékien a hangja. Még csak közelített a férfi hasához, amikor látta, hogy Castle félelmében megfeszül, arca elsápad, verítékezni kezd és egy hang sem jön ki a torkán. - Ennyi elég, nem kínzom tovább - gondolta Kate. Megesett rajta a szíve. - Na jó! Figyelj, megmondom mi lesz - mondta minden gonoszkodás nélkül, gyengéden.
- De bizony! Annyira rossz kisfiú voltál, hogy most a gonosz nővérke kegyetlenül beléd fogja szúrni a tűt anélkül, hogy elvonná a figyelmedet! - mosolygott élvezettel a riadt tekintetű íróra. - Nem érdemled meg, hogy segítsek legyőzni a félelmedet! Egyébként te is tudod, hogy minden nap be kell adni - folytatta elkomolyodva.
- Ne Beckett! Kérlek, csak ezt ne! - fogta könyörgőre a férfi, de Kate-t nem hatotta meg. Bosszút akart állni, és itt volt az alkalom, hogy Castle megfizessen azért, hogy egyáltalán el merte képzelni azokat a jeleneteket! Kicsit sajnálta a férfit, de dühe erősebb volt. A leginkább az bosszantotta, hogy ennyire zavarba tudta hozni a jelenet olvasása.
- Én ... én kitörlöm, vagy átírom! Amit csak akarsz! Csak kérlek felejtsük el azt a tűt! - Castle már bánta, hogy éjszaka annyira elszabadult a fantáziája, de azok után, amit a nő tett vele az elmúlt napokban, nem volt meglepő. - Különben sem rólunk írtam, hanem Nikki-ről és Rook-ról - próbálta előhúzni az utolsó érvet a tarsolyából.
- Nem Castle, nem rólunk írtál, hanem arról, amit fantáziálsz rólunk. A gond az, hogy erről mindenki tud! - mérgelődött tovább Beckett.
- Én bírnám, ha nem csak fantáziálás lenne! - szaladt ki Castle száján, de abban a pillanatban, ahogy elhagyták ajkát a szavak, tudta, hogy nagyot hibázott.
Kate szeme között megjelent a kis ránc, ahogy összevonta a szemöldökét, tekintetével ölni tudott volna.
- Most engedd szabadon a fantáziádat Castle! Minden pillanatot képzelj el! - Beckett szeme egészen mélyzöld árnyalattal csillogott ahogy a férfi rémült szemébe nézett, aztán kacsintott egyet, elmosolyodott, végül lassan folytatta: - Most összecsípem kicsit a bőrödet a hasad legérzékenyebb pontján, aztán ezt a hegyes végű tűt jó mélyen, tövig beleszúrom! - búgott érzékien a hangja. Még csak közelített a férfi hasához, amikor látta, hogy Castle félelmében megfeszül, arca elsápad, verítékezni kezd és egy hang sem jön ki a torkán. - Ennyi elég, nem kínzom tovább - gondolta Kate. Megesett rajta a szíve. - Na jó! Figyelj, megmondom mi lesz - mondta minden gonoszkodás nélkül, gyengéden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése