Fogott egy taxit, hazament, felvett egy farmert, inget, bőrdzsekit,
magához vette a fegyverét, és elszánt tekintettel indult a 12-es őrsre.
Erőteljes léptekkel száguldott végig az íróasztalok között, hullámos haja lobogott, mintha a szél fújná.
- Fiuk! Van valami? - kérdezte üdvözlés helyett, de Ryan és Esposito most elnézték. Átérezték a társuk helyzetét és mindent megtettek, hogy segítsenek.
- A térfigyelő kamerák felvételeit átnéztük. Látszik, amikor megérkezik Castle, majd hamarosan Josh. Aztán két férfi és a terhes nő jön, beszélgetnek, aztán bemegy az épületbe a nő, és amikor megérkeznek a mentők, bemegy a két férfi is. Nyolc percet töltenek benn, aztán távoznak, épp, amikor a mentőbe teszik a nőt - mutatták a felvételt a nőnek. - Sajnos az arcuk nem látszik - nézett rá homlokát összeráncolva Ryan.
Kate merőn nézte a felvételt. Bár tudta, hogy két társa már minden képkockát tüzetesen átvizsgált, mégis a saját szemével is meg akart győződni arról, hogy nincs-e a filmen valami apró jel, amin elindulhatnak. Agya megpróbált minden apróságot felkutatni, idegpályáin száguldottak a haszontalan információk.
- Ott! - mutatott hirtelen az egyik kép sarkára. Espo és Ryan közelebb hajoltak a monitorhoz. A kép sarkában egy autó látszott, ami közvetlenül a mentő után indult el.
- Látszik a rendszám! - mondták egyszerre.
- Ti nézzetek utána, kié a kocsi, én beszélek a mentősökkel, ki volt a nő és hova vitték!
Beckettet elfogta a nyomozás izgalma, amit minden egyes ügy megoldása során érzett, amikor valami nyomra bukkantak. Tudta, hogy sok zsákutcát ki kell iktatni, mire kitalálnak a labirintusból, de most, hogy volt min elindulni, elszántsága megsokszorozódott. Miközben a mentősöket tárcsázta azon töprengett, vajon Castlenek milyen vad ötlete lenne ebben a helyzetben. Egy másik gondolat már szinte állandóan ott kavargott a fejében: mit keresett Josh Castlenél.
Lassan jutottak el agyáig a szavak. Hallotta őket, de nem értette. Megpróbált koncentrálni, aztán egy nagyobb levegőt vett. Olyan éles fájdalom hasított a mellkasába, mintha kést forgatnának benne. Felnyögött és megpróbált nem mozdulni, de az oxigénhiány erősebb volt és újra beáramlott a tüdejébe a levegő, ami újabb fájdalommal járt. Megpróbált úgy lélegezni, hogy bordái a lehető legkevesebbet mozduljanak. Szólni akart, de kiszáradt a szája. Kinyitotta a szemét. Érezte, hogy valaki fölé hajol és halkan megszólítja. Homályosan látott és a fény bántotta a szemét, de lassan élesedett a kép, és a foltból egy kedvesen mosolygó arcot látott meg.
- Mr. Castle! Hogy érzi magát? - kérdezte a nővér barátságosan.
Rick nyelt egyet és suttogva szólalt meg.
- Nagyon fáj ... Kaphatnék ... vizet? - nézett fájdalmas arccal a nőre. A nővér egy pohárért nyúlt, vizet öntött bele, óvatosan megemelte a beteg fejét, és lassan a szájába öntött egy kortynyit.
- Szólok a doktor úrnak, hogy felébredt, és hozok fájdalomcsillapítót.
Castle egyedül maradt a kórházi szobában. Becsukta a szemét és kezdte visszapergetni a délután és az este eseményeit, de a történet mindig véget ért azzal a jelenettel, hogy a Josh-sal folytatott beszélgetés közepén kopognak. A következő, amire emlékezett az, hogy mindene fáj, egy vizsgálóasztalon fekszik, gipszelik az egyik kezét, a másikba infúziót kötnek be. Később ott volt nála Beckett, Alexis, Lanie, majd az anyja. Kate Beckett! Teljesen megbolondította a nő. Először csak tetszett neki a határozottsága, keménysége, az elkötelezettsége, tiszta logikája, elrejtett nőiessége. Aztán megismerte a törékeny, sebezhető oldalát. El akarta hitetni, hogy megközelíthetetlen, de ez csak még vonzóbbá tette. Valódi kihívás volt. Gyönyörű, átlagon felüli intelligenciájú nő, akibe halálosan beleszeretett. Akkor vallotta be magának, amikor életében először valódi féltékenységet érzett. Mindent elért az éltben amit csak szeretett volna. Kate volt az egyetlen, akit mindennél jobban akart, és amikor már azt hitte, hogy talán érez iránta valamit a nő, akkor mindig történt valami, ami megakadályozta abban, hogy elárulja neki az érzelmeit. Nehezen vallotta be, hogy féltékeny volt Demmingre is, de a nő Josh-sal való kapcsolata szinte fizikai fájdalmat okozott neki. Talán azért, mert úgy érezte, nem tudja felvenni a férfival a versenyt. Jóképű volt, okos, szívsebész, aki életeket ment, a hivatása elkötelezettje, vagány motoros. Ez azonban csak a kisebbik gond volt. Az igazi fájdalmat az okozta Castlenek, hogy látta Katet kivirulni, mosolyogni, felszabadultnak és boldognak lenni a férfi mellett. Van joga megfosztani ettől a nőt, akit szeret? Nem, nincs, és ennyire nem is önző. Egyszerűen csak nagyon fájt.
- Mije fáj? - zökkentette ki az orvos kérdése a gondolataiból, mintha csak belelátott volna a fejébe. Rick kinyitotta a szemét, és szomorúan nézett az idős férfira.
- Mindenem - nyögte.
- Kap fájdalomcsillapítót, és próbáljon aludni. Néhány nap után sokkal jobban lesz!
- Mi történt Dr. Davidsonnal? - kérdezte. Ki nem állhatta a férfit, de tudta, hogy csak a féltékenység miatt gondol rá rossz szájízzel. Ha nem fűznék gyengéd érzelmek Katehez, talán barátok is lehetnének. Bárhogy is érzett a férfival kapcsolatban, abban biztos volt, hogy nem akarta Katet szenvedni látni, ha a férfit érné valami.
- Meglőtték. A műtétet túlélte, stabil az állapota, de még az intenzív osztályon van - foglalta össze röviden az orvos, aztán elbúcsúzott.
Castle újra becsukta a szemét, és a Josh-sal folytatott beszélgetés szavait próbálta felidézni magában.
Lassan jutottak el agyáig a szavak. Hallotta őket, de nem értette. Megpróbált koncentrálni, aztán egy nagyobb levegőt vett. Olyan éles fájdalom hasított a mellkasába, mintha kést forgatnának benne. Felnyögött és megpróbált nem mozdulni, de az oxigénhiány erősebb volt és újra beáramlott a tüdejébe a levegő, ami újabb fájdalommal járt. Megpróbált úgy lélegezni, hogy bordái a lehető legkevesebbet mozduljanak. Szólni akart, de kiszáradt a szája. Kinyitotta a szemét. Érezte, hogy valaki fölé hajol és halkan megszólítja. Homályosan látott és a fény bántotta a szemét, de lassan élesedett a kép, és a foltból egy kedvesen mosolygó arcot látott meg.
- Mr. Castle! Hogy érzi magát? - kérdezte a nővér barátságosan.
Rick nyelt egyet és suttogva szólalt meg.
- Nagyon fáj ... Kaphatnék ... vizet? - nézett fájdalmas arccal a nőre. A nővér egy pohárért nyúlt, vizet öntött bele, óvatosan megemelte a beteg fejét, és lassan a szájába öntött egy kortynyit.
- Szólok a doktor úrnak, hogy felébredt, és hozok fájdalomcsillapítót.
Castle egyedül maradt a kórházi szobában. Becsukta a szemét és kezdte visszapergetni a délután és az este eseményeit, de a történet mindig véget ért azzal a jelenettel, hogy a Josh-sal folytatott beszélgetés közepén kopognak. A következő, amire emlékezett az, hogy mindene fáj, egy vizsgálóasztalon fekszik, gipszelik az egyik kezét, a másikba infúziót kötnek be. Később ott volt nála Beckett, Alexis, Lanie, majd az anyja. Kate Beckett! Teljesen megbolondította a nő. Először csak tetszett neki a határozottsága, keménysége, az elkötelezettsége, tiszta logikája, elrejtett nőiessége. Aztán megismerte a törékeny, sebezhető oldalát. El akarta hitetni, hogy megközelíthetetlen, de ez csak még vonzóbbá tette. Valódi kihívás volt. Gyönyörű, átlagon felüli intelligenciájú nő, akibe halálosan beleszeretett. Akkor vallotta be magának, amikor életében először valódi féltékenységet érzett. Mindent elért az éltben amit csak szeretett volna. Kate volt az egyetlen, akit mindennél jobban akart, és amikor már azt hitte, hogy talán érez iránta valamit a nő, akkor mindig történt valami, ami megakadályozta abban, hogy elárulja neki az érzelmeit. Nehezen vallotta be, hogy féltékeny volt Demmingre is, de a nő Josh-sal való kapcsolata szinte fizikai fájdalmat okozott neki. Talán azért, mert úgy érezte, nem tudja felvenni a férfival a versenyt. Jóképű volt, okos, szívsebész, aki életeket ment, a hivatása elkötelezettje, vagány motoros. Ez azonban csak a kisebbik gond volt. Az igazi fájdalmat az okozta Castlenek, hogy látta Katet kivirulni, mosolyogni, felszabadultnak és boldognak lenni a férfi mellett. Van joga megfosztani ettől a nőt, akit szeret? Nem, nincs, és ennyire nem is önző. Egyszerűen csak nagyon fájt.
- Mije fáj? - zökkentette ki az orvos kérdése a gondolataiból, mintha csak belelátott volna a fejébe. Rick kinyitotta a szemét, és szomorúan nézett az idős férfira.
- Mindenem - nyögte.
- Kap fájdalomcsillapítót, és próbáljon aludni. Néhány nap után sokkal jobban lesz!
- Mi történt Dr. Davidsonnal? - kérdezte. Ki nem állhatta a férfit, de tudta, hogy csak a féltékenység miatt gondol rá rossz szájízzel. Ha nem fűznék gyengéd érzelmek Katehez, talán barátok is lehetnének. Bárhogy is érzett a férfival kapcsolatban, abban biztos volt, hogy nem akarta Katet szenvedni látni, ha a férfit érné valami.
- Meglőtték. A műtétet túlélte, stabil az állapota, de még az intenzív osztályon van - foglalta össze röviden az orvos, aztán elbúcsúzott.
Castle újra becsukta a szemét, és a Josh-sal folytatott beszélgetés szavait próbálta felidézni magában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése