Változatok egy témára 3/9

Hálásan vette tudomásul, hogy újra kap fájdalomcsillapítót, bár úgy érezte a lelke most jobban fáj, mint a teste.

Az orvos megérezte a beteg rosszkedvét, ezért nem hozta elő többet a nőt. Megvizsgálta az orrát, a bordákat, a zúzódásokat.

- Tudom, hogy nagyon fáj a levegővétel, de kérem próbáljon meg háromszor, négyszer nagyot sóhajtani, hogy meg tudjam hallgatni a tüdejét.

Castle arra gondolt, ha csak a lelkiállapotát néznénk, akkor nem esne nehezére a sóhajtás. Most ért csak el a tudatáig, hogy majdnem meghalt egy olyan emberért, aki miatt esélye sincs elnyerni Beckett szerelmét. Így volt helyes - nyugtatgatta magát. Automatikusan hajtotta végre az orvos utasításait amíg gondolkodott. Érezte, hogy eluralkodik rajta az önsajnálat, de nem tudta túltenni magát a tényen, hogy Josh meg akarja kérni Kate kezét. Néha felcsillant a remény szikrája, hogy a nő érzelmei talán nem olyan mélyek (hiszen ezt érzi Josh is), vagy hogy ő is fontos Katenek (erre utalt az idős orvos az imént), de optimista életszemlélete valahogy most mégis cserbenhagyta. Elesettnek, kiszolgáltatottnak és magányosnak érezte magát. A fizikai fájdalom szinte jólesett sebzett lelkének, úgy érezte, hogy amíg a teste kínjaival küzd, addig kicsit háttérbe szorulnak a lelki sebei.
A vizsgálatot megszenvedte, de a fájdalomcsillapító megtette jótékony hatását, és aludt néhány órát. Amikor tudata kezdett visszakúszni a valóságba hallotta, hogy valakik suttogva beszélgetnek a szobában. Nem volt ereje kinyitni a szemét, csak a hangokra koncentrált.
- De nagyi! Hogyan történhetett ilyen? Ő soha nem bántana senkit! - ismerte fel Alexis kétségbeesett hangját.
- Édesem! Vannak emberek, akikben mérhetetlen gyűlölet halmozódik fel, és ártani akarnak másoknak, de nyugodj meg, biztosan nem apád volt a támadás célpontja. Ő jó ember! Büszke vagyok rá. Sokszor nem is értem, hogyan lett ilyen nagyszerű férfi belőle, amikor nem volt könnyű gyerekkora. Tudod, én nem voltam egy hétköznapi értelemben vett jó anya. Feltétel nélkül szerettem, de ez egy gyereknek nem elég.
- De igen - szólalt meg halkan, csukott szemmel Rick.
- Ó Richard! - lepődött meg Martha. Pislantott néhányat, hogy a szeme sarkában gyülekező könnycseppeket kordában tartsa.
- Apa! Ugye jobban vagy? - kérdezte Alexis aggódva, és megfogta a kezét.
Rick kinyitotta a szemét és elmosolyodott. Itt van két gyönyörű nő, akik rajongva szeretik, ő meg néhány órája majdnem belemerült az önsajnálat posványába!
- Igen, jobban vagyok ... Igazad van ... anya, nem én ... voltam a ... célpont. - lassan, szaggatottan, lényegre törően mesélte el a történteket. Inkább gyönyörű vörös hajú lánya égszínkék szemébe nézett, mert tudta, anyja kutató tekintete előtt nincsenek titkok, és ő még nem akart mindent megosztani velük.
- Drágám, hoznál egy kávét nekem? - szólt Martha az unokájának.
A kérés átlátszó volt, mindannyian tudták hogy csak négyszemközt szeretett volna maradni a férfival. Alexis kelletlenül elindult, Rick pedig megállapította, hogy anyja előtt gyerekkorában sem tudott titokban tartani semmit, és a helyzet azóta sem lett jobb.
- Na ki vele Richard! Mi a baj? - nézett szeretettel a fiára, amikor becsukódott Alexis után az ajtó.
- Nincs semmi baj, ... csak fáj - mondta Castle, de nem nézett az asszonyra.
- Ugyan már kisfiam! Egy kis bordatörés miatt nem lógatnád a törött orrodat! Ha nem bántana valami, akkor már legalább három gyönyörű nővérnek csapnád a szelet, és a történetet kiszínezve a fél sebészetet elkápráztatnád a hőstetteddel.
Rick hallgatott. Mozdulatlanul feküdt az ágyon, és azon gondolkozott, talán mégis meg kellene osztania valakivel az érzéseit. Anyja megértő, szeretetteli arcára nézett, de még nem szólt.
- Kateről beszélgettetek Dr. Davidsonnal, igaz? - kérdezte a nő biztatón, és Rick megint elcsodálkozott, honnan tudja mindig a legfontosabb dolgokat az anyja.
- Igen - szólalt meg egy kis idő után, aztán halkan hozzátette - meg akarja kérni Beckett kezét.
Martha egy darabig nem szólt, csak összeszorult szívvel nézett fai szokatlanul szomorú szemébe. Nem szokott beleszólni a kapcsolataiba, igaz, a véleményét sem rejtette soha véka alá. A saját kapcsolataiban sem volt igazán sikeres, de nem akarta, hogy a fia ugyan azokat a hibákat kövesse el, mint ő. Szinte az első pillant óta tudta, hogy a nyomozónő különleges szerepet fog betölteni Rick életében. Látta a lassan három éve tartó vívódását, a be nem vallott érzéseit, és szomorúan látta, hogy ez a nagy gyerek még mindig nem tudja hogyan kell meghódítani egy igazi nőt. Sikeres volt, gazdag, ráadásul szellemes, sármos. Szinte ragadtak rá a könnyű nőcskék, akiknek Rick mindig őszinte szívvel odaadta magát, és mindig megcsalták vagy kihasználták, ráadásul tőle sem látott követendő jó példát. Azon gondolkodott, hogy szép szóval, szelíd kedvességgel, vagy határozott, szerető keménységgel vegye-e rá arra, hogy végre lépjen a nő felé, amíg késő nem lesz. Szíve szerint az első variációt választotta volna, de esze tudta, hogy ebből a mélységes önsajnálattal vegyes szomorúságból csak az utóbbi módszer tudja kibillenteni. A férfi el akarta fordítani a fejét, de Martha finoman megsimította a kezével, kényszerítve ezzel a szemkontaktusra.
- Richard Castle! Igazán akarod Beckett nyomozót? Mert ha igen, akkor ne úgy viselkedj, mint egy pityergő óvodás, hanem mint egy férfi! Harcolj érte, és legfőképpen légy őszinte! Eddig habzsoltad az életet, megkaptál mindent, amit csak akartál. Ideje megtanulnod küzdeni! - mondta határozottan, de fia kétségbeesett arcát látva anyai szíve felülkerekedett, és gyengéden folytatta. - Ő is szeret téged! Hidd el, egy anya megérzi ezt. De gondold végig a kapcsolatotokat, te megtettél-e mindent azért, hogy szeressen, kimutattad-e az érzéseidet? Éreztetted-e vele, hogy mindennél fontosabb a számodra? Richard! Kate nem olyan nő, aki futni fog utánad! Ő egy kemény, okos nyomozó, de mindenekelőtt NŐ, aki szeretetre, szerelemre, biztonságra, gyengédségre vágyik, és ha úgy érzi, hogy ezt egy másik férfi tudja megadni neki, akkor az ő karjaiban fog kikötni. Gondold meg fiam, el tudod-e érni, hogy higgyen abban, hogy ezeket te tudod neki megadni, nem pedig Josh.
Az asszony látta, hogy Rick töpreng a hallottakon, de látta szemében a bizonytalanságot is.
- Egyet ne felejts! Soha nincs késő - tette hozzá egy gyengéd, biztató mosoly kíséretében és megszorította a kezét.
Kinyílt az ajtó és Alexis lépett be kávéval a kezében. Meglepve lett tanúja apja és nagyanyja bensőséges kapcsolatának. Tudta, hogy a civódások ellenére lelki társak, mégis ritkán látott ilyen meghitt pillanatokat. Nem tudta, hogy miről beszélgettek, csak azt látta, hogy apja elmosolyodik, és annyit mond: - Beszélek vele.

Kate visszarohant a kapitányságra, és meglepve látta, hogy Espo egy latin férfit kísér ki. Csak nem az ő autóját látták a felvételen?
- Espo! - kiáltott utána, mire a férfi azonnal visszafordult, és már számolt is be a kihallgatás eredményéről.
- Az autó az övé, de kölcsönadta az unokaöccsének és a Nicaraguából tegnapelőtt érkezett barátjának. Neki biztos alibije van, Ryan az előbb ellenőrizte. Az unokaöccse adatait felvettük, mindjárt indulunk és behozzuk - mondta szinte egy levegővétellel. - Hogy vannak? - nézett kérdőn a nőre.
- Jobban. Nem lesz baj - mondta szűkszavúan. Egész éjjel nem aludt, és bár a tettesek elfogásának izgalma éberen tartotta, érezte, hogy milyen kimerült. Jól esne egy kávé - gondolta. - Ha Castle itt lenne, talán éppen most lépne be kisfiús, csintalan mosolyával a pihenőbe, kezében két bögre forrón gőzölgő fekete itallal. Elmosolyodott a gondolatra. Aztán a mosoly elillant. Josh az életéért harcol, ő meg Castle kávéjáról álmodozik. Lelkiismeret furdalása volt. Hogy csillapítson a rossz érzésen, felhívta a kórházat és az orvos állapota felől érdeklődött. A nővér megnyugtatta, hogy minden rendben, magához tért néhány pillanatra, de most alszik a beteg.
Kate leült a székére, az asztalra hajtotta a fejét és becsukta a szemét. Csak néhány perc pihenést akart engedni magának, amíg nem gondol semmire, hogy fáradt agya újult erővel pörögjön, ha Ryan behozza a gyanúsítottat.