Változatok egy témára 3/24

Castle nem válaszolt, csak megbabonázva nézte, ahogy a nő szemében csillognak a lemenő nap utolsó fénysugarai, mintha kis lángocskák lennének a lassan mindent beborító szürkeségben. Kate hirtelen elkapta a tekintetét, és ezzel kihunytak a lángocskák.

- Kész a vacsora, biztos éhes vagy - szólalt meg Kate más irányba terelve a beszélgetést, mert látta, hogy a férfi olyan fátyolos tekintettel nézi, aminek nem tud sokáig ellenállni. Felállt a fotelból, Castle ágyához ment és kitakarta a férfit.

- Na gyere! Segítek felkelni - nyújtotta felé a kezét.

- Másképp szoktam elképzelni ezt a jelenetet - mondta a szokásos incselkedést elővéve Castle, miközben belekapaszkodott a nő kezébe.

- Nem akarom hallani, oké? - húzta össze résnyire a szemét Kate.

- Á! - hüledezett a férfi, amikor meglátta a gyönyörűen megterített asztalt tele finomságokkal. Kate-re nézett, aki szerényen lesütötte a szemét. - Ennyit készültél a kedvemért? - mondta ki önkéntelenül a gondolatait.

- A kettőnk kedvéért Castle! Én is itt eszem! - nézett fel keményen.

A vacsora kellemes beszélgetéssel telt. Nem csipkelődtek, csak barátságosan, jókedvűen társalogtak teljesen hétköznapi dolgokról: Alexis egymást követő táborairól, Martha új darabjáról, Ryan és Jenny szépen alakuló kapcsolatáról, Javi és Lanie érezhető vonzódásáról. Egyikük sem akarta szóba hozni sem a támadást vagy Josh-t, sem a kettejük kapcsolatát.

Ahogy Kate szedte le a tányérokat és a maradék ételt az asztalról, Castle arra gondolt, hogy úgy vacsoráztak, beszélgettek, mint a boldog házasok, akik esténként megosztják egymással napi élményeiket. Nagyon is el tudta volna képzelni, hogy minden este így teljen!

- Feküdj le, eleget üldögéltél és beszéltél, most már pihenned kell!  - mondta komolyan a nő.

- Ne már Kate! Az előbb keltem fel, ne akard, hogy állandóan feküdjek - ellenkezett a férfi.

- Ne nyafogj Castle! Te választottad az ápolónőt, már nincs visszaút! - nézett rá szigorúan, aztán tekintete megenyhült és hozzátette: - Elrakodok, és én is megyek.

A férfi szemében huncut fény csillant.

- Te is jössz lefeküdni? - mondta ártatlan csodálkozással, csintalan mosollyal az arcán.

- Castle! - emelte fel Kate a hangját és összevonta a szemöldökét.

- Oké, már itt sem vagyok - nyögte, miközben a bordáit fogva feltápászkodott a székről és elindult a szoba felé. 

Rick az ágyban fekve le sem vette a szemét az ajtóról, türelmetlenül várta Kate-t. Elmosolyodott, amikor nyílt az ajtó és a nő egy kis tálcával a kezében belépett.

- Mr. Castle itt az esti kezelés ideje - tette le a tálcát Kate az éjjeliszekrényre, mozdulatai és hangsúlya elárulta, hogy felvette a nővérszerepet. - Na lássuk először azokat a zúzódásokat!

A férfi csodálkozva fürkészte a nő arcát, nem gondolta volna, hogy belemegy egy kis szerepjátékba. Ha játék, legyen játék! - gondolta Castle, neki nem is kell játszania a beteg szerepét, hiszen tényleg beteg.
- Hiányzik a nővérruha - jegyezte meg a férfi, de Kate csak megforgatta rá a szemét.
- A beteg csak legyen csendben, és fogadjon szót! - mondta szigorúságot tettetve, közben lehúzta a takarót, kigombolta és széthúzta a pizsamakabátot.
- Mehet? - nézett rá kérdőn, ujjai végén egy adag átlátszó, zselés állagú kenőcsöt tartva.
- Persze! - vágta rá Castle, hiszen izgatottan várta, hogy Kate kenegesse a kék-zöld-lila foltokat a mellkasán. Érezni akarta a nő finom kezének érintését, ki akarta élvezni minden pillanatát.
- Á .. á .. ááá! Ez ... ez ... ez ... - akadozott a lélegzete, és alig jött ki hang a torkán. A zselé hatása olyan volt, mintha jeget érintettek volna a tűzforró zúzódásokhoz. Izmai megfeszültek, önkéntelenül elkapta Kate kezét és fájdalmas arccal nézett rá. Hát, nem erre számított!
- Sajnálom ha fáj, de ennél óvatosabban nem tudom bekenni - nézett Castle szemébe sajnálkozva.
- Ne ... nem fáj, ha ... hanem hi ... hi-deg! 
- Jaj Castle! A frászt hoztad rám! Azt hittem, hogy fáj, aztán kiderül, hogy csak egy kis hideg miatt nyafogsz!
Kate bosszúsan, mégis elnézően nézett az íróra, mint az anyuka a kisfiára, amikor meg akarja fegyelmezni, de közben elolvad a pici ártatlan tekintetétől.
- Nem nyafogok - morogta sértődötten az író. - Te nem érzed, milyen rossz!
- Ki fogod bírni. Tudsz te kemény lenni! - nézett kacéran a férfira. Majdnem hozzátette, hogy "láttam ám", de Castle nyelt egyet, mint akin végigfut a felismerés, ezért nem feszítette tovább a húrt, csak addig nézett jelentőségteljesen rá, amíg a férfi zavarában el nem kapta a tekintetét. - Castle! Elengednéd a kezem mielőtt elszorítod a vérkeringésem? - intett fejével a karja felé, amit Castle még mindig annyira szorított, hogy elfehéredtek az ujjai.
- Persze. Bocs. De kérlek valahogy melegítsd fel egy kicsit! - kérlelte a nőt.
- Nem hideg, csak a hatóanyagától érzed annak. Na, készülj - mondta, és a lehető leggyorsabban simította el a gélt, hogy minél rövidebb ideig érezze Castle a kellemetlen érzést.
- Azt hittem fenomenális érzés lesz, ha simogatsz, de te még ebben is tudsz meglepetést okozni - nézett kihívón Beckettre.
- Még nem is tudod mi mindenre vagyok képes! - vágott vissza vészjósló hangon a nő.
- Azt hiszem megkaptam a terminátor2-t - gondolkodott hangosan Castle, mire Kate összeszűkült tekintettel, fenyegető hangon szólalt meg:
- Csak figyelj mi lesz reggel!
Az író fejében végigszáguldottak a reggel rá váró lehetséges veszélyek képei, és már látta is szomorú sorsát: az injekció!
- De Kate! Te nem vagy igazi nővér! Nem adhatsz be nekem injekciót! - próbálta saját magát meggyőzni, de Kate kárörvendő kis mosolyát látva elbizonytalanodott.
- Azt hiszed, hogy ismersz, pedig nem tudod mi mindenre vagyok képes - szinte suttogta a szavakat a nő, miközben egyre közelebb hajolt Castle-höz, aki meglepetésében mozdulni sem tudott, csak nézett tágra nyílt szemekkel. Amikor már elég közel volt, tenyerébe fogta a férfi arcát - aki még levegőt is elfelejtett venni - és oldalra fordította a fejét, majd érzéki hangon a fülébe suttogta: - Most jön a fülcsepp, Castle!
- Ha-ha! Nagyon vicces! - mérgelődött a férfi, amikor rájött, hogy Kate már megint rászedte.