Castle újra becsukta a szemét, és a Josh-sal folytatott beszélgetés szavait próbálta felidézni magában.
Otthon üldögélt a nappaliban és várt. Meglepődött, amikor Josh felhívta, hogy egy nagyon fontos megbeszélni való miatt szeretne találkozni vele egy nyugodt helyen. Nem akart étteremben vagy kávézóban találkozni a férfival, mert úgy érezte a hangjából, hogy olyan dologról lesz szó, ami csak kettejükre tartozik, és mivel nem tudta hogyan fognak rá hatni a hallottak, nem akart nézőközönséget. Ő ajánlotta fel, hogy találkozzanak nála. Ideges volt. Akár mit is akar Josh, neki biztosan kellemetlen lesz, ezért, hogy elterelje a figyelmét, elővette a Beckettnek szánt ajándékot. Kinyitotta az elegáns fémdobozt, és szemét végigjáratta a pisztolyon. Izgatottan, és kicsit félve gondolt arra, mit szól majd a nő a meglepetésének. Még sosem adott ajándékot a születésnapjára, pedig a kezdetektől fogva tudta, mikor született Kate, de eddig túl intimnek találta az ünnepet ahhoz, hogy megköszöntse. Sokat gondolkodott, minek örülne, aztán amikor döntött, akkor sem volt egyszerű kiválasztani a tökéletes darabot. Egy sereg szakértővel és kereskedővel beszélt, mire megtalálta a mívesen megmunkált, halálosan pontos fegyvert. Nem valami romantikus ajándék, de az egyik legfontosabb tárgy a közös munkájukban Beckett fegyvere volt, mivel számtalanszor mentette meg az életüket. Végigsimított ujjaival a gravírozáson és elmosolyodott. Mennyivel könnyebb és egyben unalmasabb volt ajándékot venni a többi nőnek! Nem igényelt különösebb fantáziát a választás, csak azt kellett eldöntenie, hogy bundát, ékszert vegyen, vagy egy egzotikus utazásra fizessen be. Beckett nem az az nő, akit ezekkel el lehetne kápráztatni, pedig ő azt akarta: elkápráztatni. Eszébe jutott az őszinte örömöt tükröző gyönyörű arc, amikor a robbanás után megcsináltatta az apja óráját, vagy amikor meglepte a Született csábítók színészeinek fotójával, amit minden szereplő dedikált. Újra látni akarta azt az arcot.
Kopogtak. A kellemes emlékek szertefoszlottak, újra rátört az idegesség. Lehajtotta a doboz tetejét, és a polcra tette.
Az ajtóban Josh állt, kezében egy üveg Jack Daniels whiskey-vel. Néhány pillanatig szótlanul álltak keményen egymás tekintetét kutatva, mintha fel akarnák mérni az erőviszonyokat, bár azt sem tudják, lesz-e egyáltalán harc. Aztán Castle oldalra lépett, a mozdulattal beinvitálva a vendéget.
- Úgy gondolod, hogy szükségünk lesz rá? - kérdezte fejével az üveg felé intve.
- Magam sem tudom. Lehet - felelte bizonytalanul Josh. Castle jólesően nyugtázta, hogy a máskor oly magabiztos orvos most kétségekkel küszködik. Első találkozásuk óta nem tudta megemészteni, hogy akkor zavarba tudta hozni a férfi magabiztossága. Férfiak sosem hozták zavarba, csak nők, mert az ő gondolkodásuk kiszámíthatatlan rejtély volt a számára. Leültek a nappaliban, Castle hozott két poharat, és öntött a whiskyből, aztán kérdőn nézett Joshra.
- Kateről van szó - kezdte a mondandóját miközben a kezében levő poharat bámulta. Aztán mint aki nagy elhatározásra jut, felnézett az író szemébe. - Tudom, hogy régebben ismered, talán többet is tudsz róla mint én, tudom, hogy társak vagytok, és az utóbbi időben téged engedett a legközelebb magához. Egy dolgot nem tudok megfejteni, azt, hogy mit érez irántad - elhallgatott és kérdőn nézett Castlere.
Castle zavarba jött. Erre a kérdésre ő maga sem tudta a választ. Voltak időszakok, amikor reménykedett, hogy Kate többet érez iránta a barátságnál, érezte, hogy a nő feltétel nélkül megbízik benne egy ügy felderítésének minden veszélyes helyzetében, de közel sem érezte ezt a bizalmat, ha mint férfi próbált közeledni felé. A saját érzéseivel már tisztában volt. leplezni szerette volna zavarát Josh előtt, ezért visszakérdezett.
- Miért? Szerinted mit érez, és egyáltalán, miért érdekel az téged?
Az orvos némán nézett az író szemébe. Azt latolgatta, mennyit áruljon el a szándékaiból. Végül úgy döntött, hogy nyílt lapokkal játszik.
- Szeretem Katet, és úgy érzem ő is szeret. Nem kell neked bemutatnom, milyen tulajdonságai vannak, amik rabul ejtettek. Ő az első nő az életemben, akivel hosszú távra tervezek, és most egy fordulópontnál állunk a kapcsolatunkban. Szeretném vele leélni az életemet, és este meg akarom kérdezni tőle, hogy ő is így érez-e.
Castle torka összeszorult, úgy érezte nem kap levegőt. Mit akar tőle Josh? Kínozni? Nem elég szenvedés neki nap mint nap látnia, hogy a számára legkedvesebb nő másba szerelmes, ráadásul előbb tudja meg, hogy Josh meg akarja kérni a kezét, mint maga a leendő menyasszony? Olyan halkan szólalt meg, mint egy haldokló, aki már csak a megváltásban reménykedik.
- Miért mondod ezt el nekem?
- Félek - mondta Josh, Castle legnagyobb meglepetésére. - Félek, hogy ő nem olyan biztos az érzelmeiben, mint én. Valami zavar a kettőtök kapcsolatában. Ha te kerülsz szóba, egészen megváltozik. A kapcsolatunk elején rákérdeztem, hogy mi van köztetek, de azt felelte, te a társa vagy, a barátja, semmi több. Mégis, ha rólad beszél mindig mosolyog, ábrándos tekintettel réved a távolba, és olyan örömmel mesél a veled töltött időről, a nyomozásokról, hogy az megijeszt.
Castle lehajtott fejjel, maga elé meredve hallgatta Josh szavait.
- Boldoggá akarom tenni - folytatta a férfi, - de úgy érzem, hogy te kettőnk közé állsz. Ha ez így van, akkor inkább most szeretném tisztázni a dolgot, nem pedig akkor szembesülni vele, amikor féltérdre ereszkedve gyűrűt tartok a kezemben. Ezért szeretném tudni, hogy mit érzel Kate iránt, és ő mit érez irántad?
Az író nem szólt. Mit is mondhatott volna? Azt, hogy megőrül a nőért? Hogy csak egy aprócska jelre várt az elmúlt három év szinte minden napján? Hogy ő is érez iránta valamit, valamit, ami több a barátságnál? Csak egyet tudott biztosan: azt akarta, hogy Kate boldog legyen. Hogy az ő oldalán, vagy másén, az másodrangú kérdés volt eddig. Josh szavai elbizonytalanították. az orvos éppen úgy küszködött a kétségeivel, mint ő. A
A kínos csendez erőteljes kopogás törte meg. - Ki az ördög lehet az? - dühöngött magában Castle, miközben felállt és kinyitotta az ajtót.
Nem tudta mi történt azután. Kik verték meg, és kik lőtték meg az orvost? De gondolatait inkább az a kérdés izgatta, hogy mit válaszolt volna a Joshnak. Újra meg újra végigjátszott magában a mondatokat, mint egy végtelenített magnófelvétel, míg végül - talán a jótékony gyógyszereknek köszönhetően - mély álomba nem merült.
Kate dühösen csapta le a telefont. A terhes nő zsákutca. Nem engedte, hogy a mentősök megvizsgálják, aztán a kórház felé félúton megállíttatta a kocsit, és saját felelősségére kiszállt. A meglepett ápolónak és orvosnak odadobott 200 dollárt, mondván, ez fedezi a felesleges útjukat. Ebből csak annyit tudtak meg, hogy a nőt valóban elterelésnek szánták, hogy a két férfi észrevétlenül bejuthasson Castle lakásába. Most már csak abban bízott, hogy a rendszám eredményre vezet.
Kopogtak. A kellemes emlékek szertefoszlottak, újra rátört az idegesség. Lehajtotta a doboz tetejét, és a polcra tette.
Az ajtóban Josh állt, kezében egy üveg Jack Daniels whiskey-vel. Néhány pillanatig szótlanul álltak keményen egymás tekintetét kutatva, mintha fel akarnák mérni az erőviszonyokat, bár azt sem tudják, lesz-e egyáltalán harc. Aztán Castle oldalra lépett, a mozdulattal beinvitálva a vendéget.
- Úgy gondolod, hogy szükségünk lesz rá? - kérdezte fejével az üveg felé intve.
- Magam sem tudom. Lehet - felelte bizonytalanul Josh. Castle jólesően nyugtázta, hogy a máskor oly magabiztos orvos most kétségekkel küszködik. Első találkozásuk óta nem tudta megemészteni, hogy akkor zavarba tudta hozni a férfi magabiztossága. Férfiak sosem hozták zavarba, csak nők, mert az ő gondolkodásuk kiszámíthatatlan rejtély volt a számára. Leültek a nappaliban, Castle hozott két poharat, és öntött a whiskyből, aztán kérdőn nézett Joshra.
- Kateről van szó - kezdte a mondandóját miközben a kezében levő poharat bámulta. Aztán mint aki nagy elhatározásra jut, felnézett az író szemébe. - Tudom, hogy régebben ismered, talán többet is tudsz róla mint én, tudom, hogy társak vagytok, és az utóbbi időben téged engedett a legközelebb magához. Egy dolgot nem tudok megfejteni, azt, hogy mit érez irántad - elhallgatott és kérdőn nézett Castlere.
Castle zavarba jött. Erre a kérdésre ő maga sem tudta a választ. Voltak időszakok, amikor reménykedett, hogy Kate többet érez iránta a barátságnál, érezte, hogy a nő feltétel nélkül megbízik benne egy ügy felderítésének minden veszélyes helyzetében, de közel sem érezte ezt a bizalmat, ha mint férfi próbált közeledni felé. A saját érzéseivel már tisztában volt. leplezni szerette volna zavarát Josh előtt, ezért visszakérdezett.
- Miért? Szerinted mit érez, és egyáltalán, miért érdekel az téged?
Az orvos némán nézett az író szemébe. Azt latolgatta, mennyit áruljon el a szándékaiból. Végül úgy döntött, hogy nyílt lapokkal játszik.
- Szeretem Katet, és úgy érzem ő is szeret. Nem kell neked bemutatnom, milyen tulajdonságai vannak, amik rabul ejtettek. Ő az első nő az életemben, akivel hosszú távra tervezek, és most egy fordulópontnál állunk a kapcsolatunkban. Szeretném vele leélni az életemet, és este meg akarom kérdezni tőle, hogy ő is így érez-e.
Castle torka összeszorult, úgy érezte nem kap levegőt. Mit akar tőle Josh? Kínozni? Nem elég szenvedés neki nap mint nap látnia, hogy a számára legkedvesebb nő másba szerelmes, ráadásul előbb tudja meg, hogy Josh meg akarja kérni a kezét, mint maga a leendő menyasszony? Olyan halkan szólalt meg, mint egy haldokló, aki már csak a megváltásban reménykedik.
- Miért mondod ezt el nekem?
- Félek - mondta Josh, Castle legnagyobb meglepetésére. - Félek, hogy ő nem olyan biztos az érzelmeiben, mint én. Valami zavar a kettőtök kapcsolatában. Ha te kerülsz szóba, egészen megváltozik. A kapcsolatunk elején rákérdeztem, hogy mi van köztetek, de azt felelte, te a társa vagy, a barátja, semmi több. Mégis, ha rólad beszél mindig mosolyog, ábrándos tekintettel réved a távolba, és olyan örömmel mesél a veled töltött időről, a nyomozásokról, hogy az megijeszt.
Castle lehajtott fejjel, maga elé meredve hallgatta Josh szavait.
- Boldoggá akarom tenni - folytatta a férfi, - de úgy érzem, hogy te kettőnk közé állsz. Ha ez így van, akkor inkább most szeretném tisztázni a dolgot, nem pedig akkor szembesülni vele, amikor féltérdre ereszkedve gyűrűt tartok a kezemben. Ezért szeretném tudni, hogy mit érzel Kate iránt, és ő mit érez irántad?
Az író nem szólt. Mit is mondhatott volna? Azt, hogy megőrül a nőért? Hogy csak egy aprócska jelre várt az elmúlt három év szinte minden napján? Hogy ő is érez iránta valamit, valamit, ami több a barátságnál? Csak egyet tudott biztosan: azt akarta, hogy Kate boldog legyen. Hogy az ő oldalán, vagy másén, az másodrangú kérdés volt eddig. Josh szavai elbizonytalanították. az orvos éppen úgy küszködött a kétségeivel, mint ő. A
A kínos csendez erőteljes kopogás törte meg. - Ki az ördög lehet az? - dühöngött magában Castle, miközben felállt és kinyitotta az ajtót.
Nem tudta mi történt azután. Kik verték meg, és kik lőtték meg az orvost? De gondolatait inkább az a kérdés izgatta, hogy mit válaszolt volna a Joshnak. Újra meg újra végigjátszott magában a mondatokat, mint egy végtelenített magnófelvétel, míg végül - talán a jótékony gyógyszereknek köszönhetően - mély álomba nem merült.
Kate dühösen csapta le a telefont. A terhes nő zsákutca. Nem engedte, hogy a mentősök megvizsgálják, aztán a kórház felé félúton megállíttatta a kocsit, és saját felelősségére kiszállt. A meglepett ápolónak és orvosnak odadobott 200 dollárt, mondván, ez fedezi a felesleges útjukat. Ebből csak annyit tudtak meg, hogy a nőt valóban elterelésnek szánták, hogy a két férfi észrevétlenül bejuthasson Castle lakásába. Most már csak abban bízott, hogy a rendszám eredményre vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése