Változatok egy témára 3/15

- Megtaláltam, elvesztettem, újra keresem, amíg meg nem találom - mosolyodott el szomorú titokzatossággal Martha, aztán hogy fia ne feszegesse tovább a kérdést, gyorsan elbúcsúzott, és kiviharzott az ajtón.

Castle hanyatt feküdt az ágyban és becsukta a szemét. Újra és újra átrágta anyja szavait, de nem lett okosabb. Csak reménykedett abban, hogy ha Beckett bejön a kórházba, akkor nem csak Josh-hoz, hanem hozzá is benéz. Keserűen gondolt arra, hogy Kate az orvost szerelmes nőként, őt pedig barátként látogatja meg. Kár, hogy nem az egyik könyvében vannak, akkor úgy alakítaná a cselekmény szálát, hogy a végén a gyönyörű nyomozónő beleszeressen a sármos íróba. A kellemes gondolatok ellazították, és lassan elnyomta az álom.

Beckett megírta  a jelentést, tájékoztatta a kapitányt a fejleményekről, elbúcsúzott a fiúktól, majd elindult a boncterembe Laniehez. Muszáj volt valakivel beszélni a kialakult helyzetről.

- Szia kislány! Azt hittem már nem is akarsz beszámolni a fejleményekről! - üdvözölte a barátnője.

- Javi úgy is elmesélt mindent - nézett huncut mosollyal rá Kate.

- Tudod, hogy nem a hivatalos nyomozásra vagyok kíváncsi, hanem arra, ami Josh és Castle között történt, és arra, hogy mi az ördögöt fogsz most csinálni. Mekkora bajban vagy?

- Ennyire látszik? - nézett rá csodálkozva Beckett. Tudta, hogy Lanie jó megfigyelő, és olyanokat is leolvas róla, amiket a tapasztalt férfi nyomozótársai még csak nem is sejtenek, de mindig abban a hitben ringatta magát, hogy jó pókerarca van.

- Na gyere, igyunk meg egy kávét. Mr. Johnson úgy sem fog elszaladni - mutatott a boncasztalon fekvő holttestre.

Néhány perc múlva csendesen kevergették a kávéjukat. Lanie kitartóan fürkészte barátnője gondterhelt arcát, Kate pedig úgy tett, mintha a kávé kevergetéséből következő örvénylő mozgás szemlélése lenne a világon a legérdekesebb néznivaló.

- Na ki vele kislány! A tettesek megvannak, a két áldozatunk szépen gyógyul, te meg egyre feszültebb vagy - szólalt meg végül türelmét vesztve szelíden az orvos.

-  Még sosem voltam így összezavarodva Lanie - emelte fel lassan a tekintetét Kate. - Egyikük sem mondja el, mit keresett Josh Castlenél, de tudom, hogy valami fontosról lehetett szó, amihez szerintem nekem is közöm van, mert mindketten titkolóznak és furcsán viselkednek. 

- De nem csak emiatt vagy összezavarodva ugye? - akarta belőle kihúzni a lényeget Lanie.

- Josh letargikus és távolságtartó, tulajdonképpen azt mondta tegnap, hogy ne menjek be hozzá, majd hív. Castle olyan, mintha valami fontosat el szeretne mondani, de aztán mégsem teszi meg. Nem értem őket! - mondta egyre bosszúsabban.

Lanie egy ideig hallgatott, végiggondolta a hallottakat, aztán barátnője arcát maga felé fordítva mélyen a szemébe nézett.

- Nem ők bosszantanak a legjobban, igaz?

Kate lesütötte a szemét.

- Nem értem az érzéseimet - suttogta a szavakat, mintha félne kimondani a legnagyobb félelmét. - Josh a szerelmem, Castle a társam, a barátom, mégis a mentőben Josh-al voltam, de állandóan azon járt az eszem hogy mi lehet Castlelel, a kórház folyosóján önkéntelenül az ő szobája felé indultam. Josh ágya mellett feszengtem, mindig valami szorongást éreztem, Castelel minden olyan természetes, felszabadult. Lanie ez nem normális, hogy így érzek! - Kate szeme könnybe lábadt, tekintete segélykérően kapaszkodott Laniébe.

- Ó drágám! - simított végig a karján az orvos. - Ez annak a jele, hogy ideje lenne átértékelned az érzéseidet mindkét férfivel kapcsolatban. Ezt viszont magadnak kell megtenned, és bármennyire is szeretnék, ebben nem tudok segíteni.

- Van más is - sóhajtott Kate. Barátnője kérdő tekintetét látva vett egy nagy levegőt és belekezdett. - Segítened kell Lanie. Castle hamarosan hazamehet a kórházból, de kell mellé valaki, aki ápolja, viszont sem Martha, sem Alexis nem lesz otthon.
Itt megállt, hátha Lanienek lesz valami korszakalkotó ötlete a helyzet megoldására, és nem kell bevallania, hogy ő tulajdonképpen felajánlkozott erre a feladatra. A nő csak nézett rá értetlenül, nem tudta, hova akar kilyukadni Kate, elvégre Castle gazdag, könnyen meg tud fizetni egy ápolót. Kate kétségbeesett arcát látva egyszer csak egy képtelen ötlet villant az agyába.
- Nem, az nem lehet! - kiáltott fel. - Katherine Beckett, ugye nem csináltál olyan őrültséget, hogy elvállalod az ápolását?
Kate csak egy sóhajjal válaszolt. Lanie a mennyezetre nézett, aztán vissza a barátnőjére.
- Josh-ra gondoltál? - kérdezte megrovón.
- Érts meg! Abban a pillanatban csak az járt a fejemben, hogy meg kell oldani az ellátását, és én ráérek. De nyugodj meg, csak azt ígértem Marthanak, hogy megoldom a helyzetet. Szerinted Josh féltékeny lenne?
- Féltéke-eny? Kate, te egy gyönyörű, dögös csaj vagy, Castle meg három éve odavan érted! Szerinted mit érezne Josh, ha Castlet ápolgatnád, vagy ki tudja mint csinálnátok, amíg ő kórházban van?
- De Lanie! Tudod, hogy nem történne semmi! - háborodott fel Kate.
- No-no! Járhatsz Demming-gel vagy Josh-sal, de ha Castlelel vagy, szikrázik köztetek a levegő. Bár úgy látszik, hogy rajtad kívül ezt mindenki látja, csak te nem akarod tudomásul venni, és olyan kapcsolatokba menekülsz, amikben nem vagy felhőtlenül felszabadult és boldog. Ennek ellenére azt hiszem, Josh nem érdemli meg, hogy ilyen helyzetbe hozd.
Kate hallgatott. Végiggondolta barátnője szavait. Valóban csak Castle  és a valódi érzelmei elől menekült? Valóban többet jelent neki Castle, mint egy barát? De vajon hogyan érez iránta Castle? És hogyan érez ő Josh iránt?
- Jaj Lanie! Ahelyett, hogy segítenél, csak még jobban összezavarsz!
- Oké. Akkor először is gondold végig, mit érzel Josh iránt! Kedveled? Szereted? Szerelmes vagy belé? Vele akarod leélni az egyetlen életed egész hátralevő részét? Tőle akarsz gyerekeket? Ha az utóbbi három kérdésre igen a válasz, akkor segítek keresni Castle mellé egy megbízható ápolónőt. Ha a válasz nem, akkor először Josh-sal kell beszélned.
Kate összeszorította a száját, idegességében beharapta az alsó ajkát. Egy percig hallgatott, aztán nyíltan, megkönnyebbüléssel a szemében Laniere nézett. Tudta mit fog tenni.
- Köszönöm, hogy mindig számíthatok rád - mondta hálásan.
- Én nem vagyok olyan biztos abban, hogy segítettem, csak reménykedek, hogy nem lesz zavarosabb a helyzet. Boldognak szeretnélek látni! Megérdemled - ölelte meg a nyomozót. Bárhogy döntesz,  én mindig mellett állok.
- Tudom, és hálás vagyok érte. Mennem kell Lanie. Fontos megbeszélni valóm van - nézett sokatmondóan a patológusra.
Kate kilépett az épületből, de nem szállt be az autójába. Jólesett a hűvös szél, ami a hajába kapott. Elmosolyodott. Hát így kap a szél egy nő hajába - gondolta, amikor eszébe jutott, hogy kigúnyolta Castlet azon a két évvel ezelőtti könyvbemutatón. Most szüksége van egy kis levegőre és egy kis időre. Sétált. Nem gondolkodott semmin. Figyelte a lüktető várost olyan szemmel, ahogy eddig sosem. Nem az utat, nem az épületeket, nem az autók áradatát nézte, hanem az embereket, akik élték mindennapi életüket. Az arcukat fürkészte. Boldogok? Kétségek gyötrik őket? Döntéseken tépelődnek? Várnak valakire vagy vár rájuk valaki? Már tisztán látta, mit kell tennie. Ő is csak olyan ember, mint bárki más. Válaszút elé került és döntenie kell. Talán nem is olyan nehéz az! Csak a szívére kell hallgatnia.
Jólesett a séta. Az órájára nézett, de már meg sem lepődött azon, hogy megint cserbenhagyta az időérzéke. Leintett egy taxit, és a kórházhoz vitette magát.
Most nem tévesztette el az irányt, egyenesen Josh szobája felé tartott. Határozott mozdulattal nyomta le a kilincset, de halkan nyitotta ki az ajtót. A férfi éberebb volt mint tegnap. Meglepett tekintettel nézett a felé közeledő nőre.
- Mondtam, hogy majd hívlak. Miért jöttél Kate? - kérdezte kiszáradt szája miatt kicsit érces hangon.
- Beszélnünk kell Josh - mondta szelíden a nő.
- Az ügyről vagy rólunk?
- Mindkettőről.