Változatok egy témára 3/22

- Ne haragudjon, de azt hiszem mindkettőnknek könnyebb lesz így - mondta, és nem kis félelemmel, mindenre felkészülve kinyitotta a hálószoba ajtaját.

A meglepetés mindent elsöprő volt. Castle csak állt az ajtóban, és nem tudott betelni az elé táruló látvánnyal:  a hálószoba közepén, a szépen megvetett franciaágy előtt Kate állt mosolyogva. 

- Most akkor ... - nem mert arra gondolni, amire mindennél jobban vágyott. Szemét körbefuttatta a szobán, de sehol nem látott ápolónőt. - Én nem ...

A háta mögött kitört a jóízű nevetés. Megfordult, és ahogy meglátta a rajta derülő arcokat, belehasított a felismerés, hogy jól behúzták a csőbe. Esposito a hasát fogta, úgy nevetett, Lanie a szája elé tette a kezét, de még a szende Janet nővér is felszabadultan kacagott, Margo nővérre már rá sem mert nézni.

- Mi van Castle? Nem felel meg az ápolónő? - kérdezte kajánul vigyorogva Espo.

- Ez nem volt szép, nagyon nem volt szép - morgolódott, de szeme csillogott, és szája sarkában megjelent egy hálás, jóleső kis mosoly. Katere nézett, majd hosszan lehunyta a szemét. Meg akart bizonyosodni róla, hogy ha kinyitja, még mindig ott lesz a nő, és nem csak a képzelete játszik vele.

- Ha nem tetszik az az ápolónő, aki én gondoltam melléd, akkor választhatod ám Lanie-ét is - szólalt meg incselkedve Kate, mire Castle kinyitotta a szemét, és most már elhitte, hogy ez a valóság. 

- Tetszik. Nagyon is tetszik - mondta olyan hangsúllyal, mint aki még mindig kételkedik a történtekben. Délelőtt még Joshnál volt látogatóban Kate, most meg őt akarja ápolni? Mit szól ehhez Josh? Vagy talán szakítottak, ezért volt lehangolt az orvos? Bárhogy is van, örült a helyzetnek. Bosszantotta ugyan, hogy összeesküdtek ellene egy tréfa erejéig, és jót nevettek rajta, de tudta, hogy a legjobbat akarták neki a barátai, és ezért hálás volt.

- Mr. Castle, ezennel átadom magát Kate nővérnek. Mindent tud, ami a gyógyulásához szükséges - mondta kedvesen Margo nővér.

- Na gyertek fiúk, lányok, mi megtettük a dolgunkat, a többi már nem rajtunk múlik - terelte az ajtó felé a társaságot Lanie sejtelmesen mosolyogva.

- Aztán fogadj ám szót Beckett nővérnek - szólt még vissza az ajtóból Espo kajánul.

- De hát mindig azt teszem! - méltatlankodott ártatlan szemekkel Castle.
Az ajtó becsukódott, és a hirtelen beállt csendben csak nézte pár pillanatig egymást író és múzsája.
Kate megkönnyebbült. Mialatt a hálószobában várakozott - és titokban hallgatózott - teljesen elbizonytalanodott. Már nem volt biztos abban, hogy jó ötlet volt Lanie terve. Lehet, hogy Castle nyugalmat akar, és jobban érezné magát egy idegennel, aki előtt nem érzi kínosan magát ha jajgat a fájdalomtól, vagy ha le kell vetkőzni, vagy el kell viselni az injekciót. Nem mintha szégyenlősnek ismerte volna meg, de ki tudja hogyan viseli a kiszolgáltatottságot. Érezte, hogy a férfi vonzónak találja, mégsem tett semmit annak érdekében, hogy megakadályozza a Josh-sal való kapcsolatát. Gyomra összeszorult és az ajkát harapdálta idegességében. Elsüllyed szégyenében, ha rosszul sül el a meglepetés! Most azonban madarat lehetett volna vele fogatni! A férfi bedőlt a tréfának, de láthatóan megkönnyebbült, sőt boldognak látszott. Kimondhatatlanul szerette, amikor a férfi szemében kigyúltak a kis lángocskák és révedezve merült el az ő tekintetében!
- Na gyere Castle, segítek levetkőzni, pihenned kell - szólalt meg gyengéden Kate.
- Persze. Csak még mindig olyan hihetetlen! Hogyan tudtatok ennyire átverni? - töprengett a férfi.
- Téged? Könnyedén!
- Igaz, ha az ex feleségeimre gondolok, nekik is könnyedén ment - mondta morcosan, beletörődve az igazságba. - De ez most komoly, Kate? Valóban ezt akarod? - fordította komolyra a szót.
- Igen, ezt akarom! - Beckett arcán most nem volt semmi huncutság. Szeméből áradt a meggyőződés és a nyugodtság, mint aki végre pontot tett egy nagy dilemma végére.
Castle hallgatott, és várta a folytatást. Kate egy ideig csak nézett az átható tekintetű kék szempárba, aztán folytatta. Tudta, hogy mi izgatja a férfit a legjobban, de nem akarta, hogy többat gondoljon az ottlétéről, mint amennyit ő akar.
- Josh-sal barátok vagyunk. Minden nap meg fogom látogatni, és segítek, ha szüksége lesz valamire.
Castle még mindig hallgatott és várt, közben megpróbálta értelmezni a mondatokat.
- Délelőtt megbeszéltem vele mindent. Tudja, hogy itt leszek. - Kate szavai magabiztosan és nyugodtan csengtek, nem tükröztek semmiféle érzelmet, csupán közlés volt minden mondata.
- Mit jelent, hogy a barátod? - kérdezte a férfi, megnyomva az utolsó szót.
- Azt, hogy a barátom. Fontos nekem, és számíthat rám. - A nő hangsúlya egyértelművé tette, hogy ennyit akar megosztani Castlelel, és egyenlőre lezártnak tekinti a témát. Odalépett a férfihez, megfogta a zakót, és óvatosan lesegítette róla. - Most pedig vetkőzés! - mondta ellentmondást nem tűrőn egy félmosoly kíséretében.
- Mindig arra vágytam, hogy egyszer ezt mondja nekem Beckett nyomozó! Akarom mondani: Kate nővér - vette át a szokásos évődést az író, és visszamosolygott a nőre. Aztán a mosoly kicsit alábbhagyott, amikor meglátta a nő szemében megcsillanó gonosz kis fényt. Most gondolta végig, hogy mi is vár rá!
Kate lassan elkezdte kigombolnia a férfi ingét, miközben végig a szemébe nézett. Castle zavarában pislantott és nyelt egyet. Elakadt a lélegzete. A nő keze az alsó gombokhoz érve abbahagyta a mozdulatot, megfogta a férfi derékszíját, és egy határozott mozdulattal kikapcsolta, majd a farmer gombját is kigombolta. Castle meg sem mozdult. Érezte Kate közelségét, még a bőréből áradó meleget is, no meg a bódító, finom cseresznyeillatot. A nő kihúzta az inget a nadrágból és az alsó gombokat is kigombolta, majd egy kicsit hátrébb lépett, és finoman lehúzta a ruhadarabot. A férfi úgy állt mozdulatlanul, mint akit megdelejeztek, de amikor Kate a farmer cipzárja felé nyúlt, megijedt.
- Majd én - mondta rekedt hangon. Túl sok volt Kate közelsége, tekintete, illata, melege, érintése! Nem akarta, hogy a nő megérezze, hogy a teste milyen intenzíven reagált mindezekre. - Elfordulnál?
A nő elmosolyodott és karba tett kézzel megfordult.
- Csak azt ne hidd, hogy ezt minden öltözködésnél eljátszhatod! - mondta rosszallóan, de igazából örült a  kérésnek, mert megérezte a férfi izgalmát, és nem akarta zavarba hozni. Elég, hogy ő zavarba jött! Egyrészt meglepődött, másrészt hízelgett a hiúságának a férfi testének reakciója. Hallotta, hogy Castle nyögdécsel a háta mögött, ahogy a nadrág levetésével kínlódik. Mivel nem tudott lehajolni, ez az egyszerű mozdulatsor nem is volt olyan könnyű.
- Nem szeretnél lezuhanyozni, mielőtt lefekszel? - kérdezte még mindig háttal állva Kate.
- Jó lenne, mert a kórházban olyan fárasztó álmom volt mielőtt Espo megjött, hogy amikor felébredtem, csurom víz voltam.
- Castle! Nem tudok segíteni, ha olyan szégyenlős vagy, hogy nem engeded, hogy lássalak. Talán mégis jobb lett volna egy szakképzett ápoló - mondta szelíden Kate, miközben reménykedett, hogy a férfi izgalmának már nincs látható jele, és engedi, hogy segítsen. - Le tudsz egyáltalán egyedül zuhanyozni?