Változatok egy témára 3/18

- Nem lesz ez jó nekem Beckett nyomozó! Nagyon nem lesz jó, érzem - mondta Castle saját magának, miközben fejét hátravetette a párnára, becsukta a szemét, és megpróbált nem gondolni arra, hogy micsoda "szörnyűséget" tervez ellene a nő.

Aztán elterelődtek a gondolatai. Fogalma sincs milyen kapcsolat van Beckett és Josh között. Lehet, hogy baklövést követett el, amikor rákérdezett a lánykérésre. Beckett zavarba jött, és bonyolultnak nevezte az orvossal való kapcsolatát. Ha tudná, hányszor nevezte az anyjának ugyan így a vele való kapcsolatát! Tapasztalatból tudta, hogy ez nem jelent jót. Akkor talán még van esélye?  Soha nem tudnak komolyan beszélni itt a kórházban, valaki mindig megzavarja őket. Úgy érezte, Beckett titkol valamit, de nem rohanhatja le, mert akkor bezárkózik. Mi lett volna, ha el tudta volna mondani az érzéseit a múltkor? Bár, talán jobb, hogy így alakult, mert Kate ugyanúgy viselkedik vele mint mindig: abban a pillanatban, amikor tekintetük összefonódik, és több lesz, mint baráti, a nő azonnal visszakozik és megtöri a varázst. Semmire nem vágyott jobban, mint hogy Kate egyszer szerelmet érezzen iránta!

Minél többet gondolkodott, annál pesszimistábban látta a helyzetét. 

Elhatározásra jutott: mielőbb a saját kezébe vegye az irányítást. Ma már nem vár látogatót, úgy hogy később megkeresi Josh szobáját, és beszél a férfival. Tudnia kell, hogyan éreznek egymás iránt még mielőtt hiú ábrándokba kergeti magát. Aztán felhívja Laniet, ajánljon egy ápolót, akivel ki lehet bírni néhány napot, amíg jobban nem lesz. Még csak az hiányzik, hogy Beckett odapaterolja hozzá a kedves Margo-terminátort! Örült, hogy hazamehet, és ugyan nem kívánt senki idegent az otthonába, belátta, hogy egyedül nem boldogulna.

Gondolataiból a telefon csörgése zökkentette ki. 

- 100 dollárt rá, hogy Alexis hív - játszott a megérzésére felvidulva, de amikor meglátta a kijelzőn megjelenő vörös hajú nő képét, elkomorult. - Vesztettem - húzta el kényszeredetten a száját miközben fogadta a hívást.

- Richard jól vagy? - hallotta Meredith mesterkélten aggódó hangját, aki választ sem várva folytatta. - Miért nem hívott senki, hogy megsérültél? A rendőr barátaid is jól el tudták titkolni az ügyet a sajtó elől, különben már rég a címlapokon és a híradóban lettél volna! A híres bestseller író megmentette a híres szívsebész életét!

- Nem történt semmi számodra figyelemre méltó - vágott közbe Castle. - Nincs komoly bajom, holnap már haza is mehetek.

- És Alexis, ő nem volt veszélyben?

- Nem, nem volt és most sincs veszélyben! Táborban van.

- Tudom, beszéltem vele.

Castle összeszorította a száját és a mennyezetre nézett. Tudhatta volna, hogy Meredith már mindent kiderített, csak újra akarja hallani a történteket az ő szájából.

- Miért hívtál? - kérdezte türelmetlenül.
- Csak arra gondoltam, hogy átugorhatnék New Yorkba és találkozhatnánk. Elmesélnéd milyen kalandod volt, aztán nosztalgiázhatnánk egy kicsit - mondta sejtelmesen.
Castlet már a gondolattól is kirázta  hideg, hogy az exneje esetleg hosszabb ideig maradna a városban, főleg most, hogy ilyen zavarosak az érzelmei és a Katetel való kapcsolata.
- Hát, főzhetnél rám és ápolhatnál, mert nem tudok felülni sem egyedül, "nosztalgiázásra" pedig még hetekig alkalmatlan leszek - mondta komoly hangon.
Meredith egy darabig hallgatott, aztán sajnálkozó hangnemben megszólalt.
- Hát ha ennyire megsérültél, akkor azt hiszem inkább egy ápolónőre van szükséged, mert sajnos nekem nincs ebben komoly tapasztalatom. Alexis sincs otthon ..., azt hiszem jobb lesz, ha későbbre halasztom a látogatásomat.
Castle önelégülten mosolygott. Tudta, hogyan kell a nőt elijesztenie: házimunka, gondoskodás, szexmentes napok. Még jó, hogy Alexis elutazott! Egy okkal kevesebb, hogy jöjjön.
- Ez szerintem is jó ötlet. Sajnálom, hogy most nem tudok neked mást nyújtani - mondta kedvesen, olyan őszintének tűnő hangon, hogy színésznő anyja is megdicsérte volna.
Még beszélgettek néhány jelentéktelen dologról, aztán elköszöntek egymástól. Megkönnyebbülten tette le a telefont. Még szerencse, hogy Gina Európában van szerződést kötni a Hőhullám második kiadására. Már csak az hiányozna, hogy ő is gondoskodni akarjon róla. Néhány hónapja szakítottak ugyan, de tudta, a nő bármikor szívesen újra kezdené a kapcsolatot vele. De ő nem akarta. Még sosem volt ennyire tisztában az érzéseivel! Nem Ginara vágyott!
Sóhajtott egy kicsit. Már megint ábrándozik - korholta magát. Ideje a tettek mezejére lépni!
Nem tudta, hogy Beckett visszajön-e még hozzá, ezért a Josh-hoz tervezett látogatását későbbre halasztotta. Felvette a telefont és Laniet hívta.

- Szia nagyfiú! Remélem jobban vagy már - hallotta a patológus vidám, életteli hangját.
- Kösz Lanie, jobban vagyok. Éppen ezért hívlak. Holnap ha minden jól megy hazamehetek, és a segítségedre lenne szükségem.
Lanie arcáról lehervadt a mosoly a vonal túlsó végén. Mire akar kilyukadni Castle? Biztos kapcsolatos Katetel! Óvatosnak kell lennie, bármire is akarja megkérni a férfi, mert nem tudja, hogy milyen döntést hozott a barátnője, és nem akarja még jobban megkeverni a dolgokat.
- Lanie itt vagy? - szólt a készülékbe Castle, mivel a nő nem reagált a szavaira.
- Persze, persze, csak azon töprengtem, miben tudnék segíteni. Érted menjek és hazavigyelek? - kérdezte gyorsan a nő.
- Hát, az is jó lenne, de nem erre gondoltam. Anya és Alexis nincsenek otthon. Tudnál szerezni egy ápolót, aki segítene otthon néhány hétköznapi dologban, amit egyedül nem tudok megcsinálni? Öltözni, vetkőzni, meg ilyenek.
Lanie megkönnyebbült. Ó, hát erről van szó - gondolta. - Ezt meg tudom oldani. Már attól féltem, hogy szerelmi ügyekben kér tanácsot!
- Oké Castle, ebben tudok segíteni. Több barátom is van, akik foglalkoznak otthoni ápolással, de csak akkor beszélek bármelyikükkel, ha megígéred, hogy szófogadó, jó beteg leszel, mert ha szégyent hozol rám, akkor ne akarj a szemem elé kerülni! - próbált komolyan beszélni, de szinte látta maga előtt az író riadt ábrázatát, ami mosolyt csalt az arcára.
- A kriminális krimiíró mi?  - mondta kicsit sértődötten a férfi. - Nem vagyok ám olyan kibírhatatlan, mint amilyennek hiszel! Csak a nővér se legyen kibírhatatlan, jó?
- Rendben, ezt megbeszéltük. Hívj, ha már tudod, hogy mikor mehetsz haza, érted megyek, az ápoló pedig már otthon fog várni.
- Köszi Lanie! Ugye tudod, hogy megbízom a választásodban? - kérdezte a biztonság kedvéért.
- Castle! - csattant határozottan a nő hangja. - Ne légy beijedve! Minden rendben lesz!
- Oké, oké, akkor majd holnap hívlak!
Egy probléma megoldva - gondolta az író. - Margo nővérnél csak nem lesz rosszabb akit Lanie szerez! Csukott szemmel, mozdulatlanul feküdt az ágyon. A vizsgálatok és a sok beszéd kimerítette. A mellkasa majd beszakadt, orra lüktetett. A déli fájdalomcsillapító hatása már megszűnt, újat még néhány óráig nem kaphat, ezért megpróbálta kényszeríteni az agyát másra koncentrálni, hogy ezzel elnyomja a fájdalmat.
Felidézte a pillanatot, amikor Kate felhúzta a pólóját. Ahogy fölé hajolt a nő, olyan közel kerültek egymáshoz, hogy érezte a finom, nőies parfüm illatát, ujjai simító mozdulatát a két oldalán. Az emlékbe is beleborzongott. Mit éreznék, ha egyszer igazából megsimogatna, ha az érintése ilyen intenzív hatással van rám? - játszott el a gondolattal.

Beckett a kórház parkjában egy padon üldögélt. Csak tíz percet adott magának, de erre az időre most nagy szüksége volt. Még egyszer át akarta gondolni az érzéseit, a döntését és a következő lépését. Az orvossal és a nővérekkel elintézett mindent, jobban és könnyebben mentek a dolgok, mint ahogy gondolta. Még mindig bántotta, hogy Josh akkor szembesült a ténnyel, hogy nem akar vele életre szóló kapcsolatot, amikor a férfi épp hogy csak túl van az életveszélyen, és nem elég, hogy testi fájdalmai vannak, ő még a lelkét is megsebezte. Két dolog nyugtatgatta: az egyik, hogy Josh már érezte, valahol a lelke mélyén tudta is ezt, azért ment Castlehöz, a másik, hogy őszinteséget ígértek egymásnak, és a férfi nem érdemli meg, hogy kegyesnek hitt hazugságokkal áltassa. Nem hitte, hogy az elmúlt időszakot csak úgy ki tudja törölni az életéből. Nem is akarta, hisz az orvossal töltött idő mindig biztonságérzettel és örömmel töltötte el. Be fog hozzá jönni minden nap a kórházba, látni akarja, hogy a férfi megküzd a nehézségekkel, tudatosítani akarja benne, hogy fontos neki, és mindig számíthat rá. És ott van Castle! Vele mit tegyen? Attól a pillanattól fogva, hogy a pimasz kis sármos mosolyát először rávillantotta, valami ellenállhatatlan erő vonzotta az íróhoz. Olyan sok mindenen mentek együtt keresztül és olyan sok mindent tudtak egymásról, mégis ott van egy láthatatlan fal kettejük között amit ő épített, hogy megvédje magát a fájdalomtól vagy a csalódástól.
Felállt a padról. Most nem akart belebonyolódni semmi komoly kapcsolatba. Most még nem. Szabadságot akart és egy szusszanásnyi nyugalmat. Sima, egyszerű hétköznapokat, amikor négyen  felderítenek egy szövevényes gyilkosságot, amikor Castle reggel megjelenik mosolyogva, kezében a két kávéval, amikor az író lehetetlennek tűnő ötleteit lehurrogják, aztán elgondolkodnak rajta, végül felhasználják a nyomozásban, amikor csipkelődnek egymással vagy amikor Alexisről mesél, ő meg megállapítja, hogy milyen jó apa.
Leintett egy taxit. Először haza akart menni, aztán meggondolta és Lanie címét adta meg. Ő ébresztette rá, hogy őszintén végig kell gondolnia az érzéseit, ezért vele szerette volna megosztani a döntését.
- Kate! Gyere beljebb - üdvözölte a törvényszéki orvos a barátnőjét. Tudta, hogy Kate el fog jönni hozzá, ha végiggondolta a dolgokat, de nem számított rá, hogy ilyen hamar. Alaposan végigmérte, és megállapította, hogy a nő fontos döntést hozott, mert a komolyságon kívül magabiztosság és nyugalom áradt belőle. Hova tűnt a néhány órával ezelőtti bizonytalanság és vívódás? - gondolta mosolyogva.
- Hallgatlak - mondta bátorítón, miközben egy-egy pohár vörösbort öntött maguknak.
Kate belekortyolt a borba, aztán barátnője érdeklődő szemébe nézve belekezdett.
Laniet több dolog is meglepte, például Josh lánykérési szándéka. Nem gondolta, hogy a sebész ennyire odavan Kateért, mivel úgy látta, hogy a barátnője számára ez csak egy könnyed kapcsolat. A legjobban azonban azon csodálkozott, hogy milyen hamar és mennyire határozottan döntött Kate Josh-sal kapcsolatban.
- És mi lesz Castlelel? - kérdezte szemöldökét felvonva.
- Mi lenne? Minden folytatódik ott, ahol a támadás előtt. Társak vagyunk, együtt nyomozunk, elviselem az infantilizmusát, vigyázok rá a terepen - már amennyire engedi - ő meg mindenféle extrém ötletekkel hozakodik elő, amivel segíti a nyomozást, és gyűjti az anyagot a következő könyvéhez - mondta könnyed hangon Kate, de közben nem nézett Lanie szemébe, hanem a bort bámulta.
- Ez most komoly kislány? - próbálta felvenni vele a szemkontaktust Lanie, de Kate nem  nézett fel.
- Egyszerre csak egy lépés - mondta Kate, és hangján éreződött, hogy ezzel lezárta a témát.
- Na és megoldottad a Marthanak tett ígéretedet? Ki fogja ápolni, ha hazaengedik? - kérdezte kíváncsian, nem minden hátsó szándék nélkül.