- Talán mégis jobb lett volna egy szakképzett ápoló - mondta szelíden
Kate, miközben reménykedett, hogy a férfi izgalmának már nincs látható
jele, és engedi, hogy segítsen. - Le tudsz egyáltalán egyedül
zuhanyozni?
- Hát persze! Nem vagyok ám olyan tehetetlen! Csak ez a fránya zokni nem akar lejönni a lábamról - mérgelődött.
Kate megfordult és jót derült a látványon. Castle egy szál bokszerben azzal kínlódott, hogy a lábujjai segítségével megpróbálta letolni a másik lábán levő zoknit, de valahogy soha nem sikerült. A nő lehajolt, és egy határozott mozdulattal lehúzta az egyik zoknit.
- A másikat - mondta, mire Castle engedelmesen felemelte a másik lábát, közben kezével megtámaszkodott a nő vállán. Beckett nem nézett fel, mert feje egy vonalban volt a férfi bokszerével, és már a tudattól, hogy félreérthető helyzetben vannak, zavarban volt. Gyorsan felállt, és most már nyíltan végignézett az izmos, egy szál alsónadrágban álló férfin, és kacéran megkérdezte: - Segítsek levetni azt is? - mutatott az utolsó ruhadarabra.
- Csak szeretné Kate nővér! - vágott vissza Castle, hogy leplezze a zavarát, és huncutul a nőre nézve belépett a fürdőszobába.
Kate hallgatta, ahogy sokáig zubog a víz, és izgatottan várt. Még most is elég hihetetlen volt, hogy néhány nappal ezelőtt elegáns ruhában, szolidan kisminkelve várta Josh-t, hogy egy romantikus estét töltsenek együtt (ráadásul, mint kiderült a férfi meg akarta kérni a kezét), most meg itt várakozik Castle lakásán, hogy a zuhany alól előbotorkáljon a meztelen férfi, és ő gondoskodhasson róla. Ha valaki egy ilyen történetet mesélne neki, biztosan azt mondaná, ilyen csak a romantikus regények írójának valóságtól elrugaszkodott képzeletében van! Tessék! Ő meg saját maga ilyen helyzetet teremtett magának! Mellesleg bevallotta, hogy nagyon is élvezi ezt a helyzetet!
Rick a zuhany alatt először csak arra tudott koncentrálni, hogy ne áztassa el a kezén levő gipszet és az orrán levő kötést, de a mellkasán levő bordasínre se folyjon folyamatosan a víz. Óvatosan mozogva mosta le az izzadtságot a bőréről és mosta meg a haját, aztán csak állt a frissítő vízsugár alatt, és arra gondolt, milyen hihetetlen fordulatokat produkált az utóbbi néhány nap. Még az egyik regényébe is beírhatná a történteket!
Elzárta a csapot. Vajon Kate a hálószobában várja? - töprengett, miközben félig-meddig megtörülközött. Körülnézett. Hol a köntöse? Hiába járatta újra meg újra körbe a szemét a helyiségen, egyetlen felvehető ruhadarabot sem látott a földön heverő levetett bokszerén kívül. Fogta a méretes törülközőt és a dereka köré csavarta. Eddig azt képzelte, ha egyszer ilyen szerelésben lehetne Katetel, az az álmai netovábbja lenne, most azonban inkább érezte kínosnak, mint érzékinek a helyzetet. Vett egy nagyobbacska levegőt, és megpróbált felkészülni Beckett csipkelődő vagy zavarba ejtő szavaira, és kilépett a fürdőszobából.
A nő annyira elmerült a gondolataiba, észre sem vette, hogy már nem hallani a víz csobogását, így meglepődve nézett a szobába lépő férfire. Régóta nem volt számára közömbös, mégsem gondolta, hogy ilyen észvesztően vonzó egy szál törülközőben, kócos, vizes hajjal! A lélegzete elakadt egy pillanatra, aztán mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, megfogta az odakészített pizsamát és elindult a férfi felé. Nem akart semmiféle pajzán megjegyzést tenni, hátha olyan lavinát indít el vele, amit később megbán. Jobb lesz, ha maradnak az eddigi kapcsolatuknál.
- Na gyere Castle, itt van a pizsamád. Ne legyél szégyenlős, csak segíteni akarok, nem zavarba hozni! - mondta kedvesen.
- Engem? Zavarba hozni? - nevetett erőltetetten a férfi, mire Kate-től egy szúrós pillantás volt a válasz. - Oké, oké, de ne nézz oda - mondta megadóan.
Kate fogta a pizsamanadrágot és Castle lábához tartotta, hogy bele tudjon lépni, aztán a törülközőig felhúzta és oldalra fordítva a fejét becsukta a szemét.
- Nem nézek oda - mondta komolyan, de szája sarkában egy kicsi mosoly bujkált.
Castle felhúzta a nadrágot, miközben a törülközőt leengedte a derekáról.
- Megvagyok - szólalt meg megkönnyebbülten.
A nő feladta rá a pizsamakabátot, és gyors mozdulattal begombolta a gombokat. Bár eljátszott a gondolattal, ha lassan, a férfi hasát megcirógatva végezné a mozdulatot, vajon újra felizgatná?
- Feküdj le, pihenj, én addig elkészítem a vacsorát.
- Csak nem főzni akarsz? - kérdezte csodálkozva Castle, miközben néhány nyögés kíséretében befeküdt az ágyba.
- Miért? Nem nézed ki belőlem, hogy tudok főzni? Csak figyelj! - nézett kihívóan az íróra, és gyengéd mozdulattal betakarta.
- Már főztél nálam, nem felejtettem ám el! Csak rendelhetnénk is. Nem akarok gondot okozni!
- Ó! - csúszott ki a nő száján. - Nem gond Castle, Lanievel már mindent elkészítettünk, csak ki kell sütni a húst.
Beckett elindult a konyhába, Castle pedig meglepetten nézett utána. Még a vacsorát is elkészítették? Ennyire fontos lenne Katenek? Nem tudott sokáig örülni a gondolatnak, mert elgyötört teste pihenésre vágyott. Megviselte a hazautazás, az öltözés, vetkőzés, a sok beszéd. A zuhanyozás jólesett, de a frissítő hatás már a múlté volt. Lecsukta a szemét, és még hallotta, ahogy Kate a konyhában az edényeket rakosgatja, aztán elnyomta az álom.
A szobában félhomály volt, amikor felébredt. Az ablakokon a lemenő nap utolsó sugarai hatoltak át rózsaszínbe hajló arany színnel. Először csak a különös fényt figyelte, ahogy egyre veszítve erejéből átadja ragyogását a szürkeségnek, aztán megérezte, hogy valaki őt nézi. Elfordította fejét az ablaktól, és meglátta Katet, ahogy a szoba ablakkal szemben levő sarkában levő fotelban ülve őt figyeli. A furcsa fények különös ragyogást kölcsönöztek gyönyörű szemének.
- Te engem figyeltél? - csengett hangja kicsit erőtlenül.
- Ez a dolga egy ápolónőnek, nem? - mosolyodott el. - Különben arra voltam kíváncsi, hogy horkolsz-e?
- No és horkolok?
- Nem. Tulajdonképpen olyan arccal alszol, mintha egy ártatlan, ötéves kisfiú volnál - ami igaz is, kivéve az ártatlanságot! - mondta évődve, közben arra gondolt, hogy milyen jó érzés volt az alvó férfit nézni.
Castle nem válaszolt, csak megbabonázva nézte, ahogy a nő szemében csillognak a lemenő nap utolsó fénysugarai, mintha kis lángocskák lennének a lassan mindent beborító szürkeségben. Kate hirtelen elkapta a tekintetét, és ezzel kihunytak a lángocskák.
- Csak szeretné Kate nővér! - vágott vissza Castle, hogy leplezze a zavarát, és huncutul a nőre nézve belépett a fürdőszobába.
Kate hallgatta, ahogy sokáig zubog a víz, és izgatottan várt. Még most is elég hihetetlen volt, hogy néhány nappal ezelőtt elegáns ruhában, szolidan kisminkelve várta Josh-t, hogy egy romantikus estét töltsenek együtt (ráadásul, mint kiderült a férfi meg akarta kérni a kezét), most meg itt várakozik Castle lakásán, hogy a zuhany alól előbotorkáljon a meztelen férfi, és ő gondoskodhasson róla. Ha valaki egy ilyen történetet mesélne neki, biztosan azt mondaná, ilyen csak a romantikus regények írójának valóságtól elrugaszkodott képzeletében van! Tessék! Ő meg saját maga ilyen helyzetet teremtett magának! Mellesleg bevallotta, hogy nagyon is élvezi ezt a helyzetet!
Rick a zuhany alatt először csak arra tudott koncentrálni, hogy ne áztassa el a kezén levő gipszet és az orrán levő kötést, de a mellkasán levő bordasínre se folyjon folyamatosan a víz. Óvatosan mozogva mosta le az izzadtságot a bőréről és mosta meg a haját, aztán csak állt a frissítő vízsugár alatt, és arra gondolt, milyen hihetetlen fordulatokat produkált az utóbbi néhány nap. Még az egyik regényébe is beírhatná a történteket!
Elzárta a csapot. Vajon Kate a hálószobában várja? - töprengett, miközben félig-meddig megtörülközött. Körülnézett. Hol a köntöse? Hiába járatta újra meg újra körbe a szemét a helyiségen, egyetlen felvehető ruhadarabot sem látott a földön heverő levetett bokszerén kívül. Fogta a méretes törülközőt és a dereka köré csavarta. Eddig azt képzelte, ha egyszer ilyen szerelésben lehetne Katetel, az az álmai netovábbja lenne, most azonban inkább érezte kínosnak, mint érzékinek a helyzetet. Vett egy nagyobbacska levegőt, és megpróbált felkészülni Beckett csipkelődő vagy zavarba ejtő szavaira, és kilépett a fürdőszobából.
A nő annyira elmerült a gondolataiba, észre sem vette, hogy már nem hallani a víz csobogását, így meglepődve nézett a szobába lépő férfire. Régóta nem volt számára közömbös, mégsem gondolta, hogy ilyen észvesztően vonzó egy szál törülközőben, kócos, vizes hajjal! A lélegzete elakadt egy pillanatra, aztán mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, megfogta az odakészített pizsamát és elindult a férfi felé. Nem akart semmiféle pajzán megjegyzést tenni, hátha olyan lavinát indít el vele, amit később megbán. Jobb lesz, ha maradnak az eddigi kapcsolatuknál.
- Na gyere Castle, itt van a pizsamád. Ne legyél szégyenlős, csak segíteni akarok, nem zavarba hozni! - mondta kedvesen.
- Engem? Zavarba hozni? - nevetett erőltetetten a férfi, mire Kate-től egy szúrós pillantás volt a válasz. - Oké, oké, de ne nézz oda - mondta megadóan.
Kate fogta a pizsamanadrágot és Castle lábához tartotta, hogy bele tudjon lépni, aztán a törülközőig felhúzta és oldalra fordítva a fejét becsukta a szemét.
- Nem nézek oda - mondta komolyan, de szája sarkában egy kicsi mosoly bujkált.
Castle felhúzta a nadrágot, miközben a törülközőt leengedte a derekáról.
- Megvagyok - szólalt meg megkönnyebbülten.
A nő feladta rá a pizsamakabátot, és gyors mozdulattal begombolta a gombokat. Bár eljátszott a gondolattal, ha lassan, a férfi hasát megcirógatva végezné a mozdulatot, vajon újra felizgatná?
- Feküdj le, pihenj, én addig elkészítem a vacsorát.
- Csak nem főzni akarsz? - kérdezte csodálkozva Castle, miközben néhány nyögés kíséretében befeküdt az ágyba.
- Miért? Nem nézed ki belőlem, hogy tudok főzni? Csak figyelj! - nézett kihívóan az íróra, és gyengéd mozdulattal betakarta.
- Már főztél nálam, nem felejtettem ám el! Csak rendelhetnénk is. Nem akarok gondot okozni!
- Ó! - csúszott ki a nő száján. - Nem gond Castle, Lanievel már mindent elkészítettünk, csak ki kell sütni a húst.
Beckett elindult a konyhába, Castle pedig meglepetten nézett utána. Még a vacsorát is elkészítették? Ennyire fontos lenne Katenek? Nem tudott sokáig örülni a gondolatnak, mert elgyötört teste pihenésre vágyott. Megviselte a hazautazás, az öltözés, vetkőzés, a sok beszéd. A zuhanyozás jólesett, de a frissítő hatás már a múlté volt. Lecsukta a szemét, és még hallotta, ahogy Kate a konyhában az edényeket rakosgatja, aztán elnyomta az álom.
A szobában félhomály volt, amikor felébredt. Az ablakokon a lemenő nap utolsó sugarai hatoltak át rózsaszínbe hajló arany színnel. Először csak a különös fényt figyelte, ahogy egyre veszítve erejéből átadja ragyogását a szürkeségnek, aztán megérezte, hogy valaki őt nézi. Elfordította fejét az ablaktól, és meglátta Katet, ahogy a szoba ablakkal szemben levő sarkában levő fotelban ülve őt figyeli. A furcsa fények különös ragyogást kölcsönöztek gyönyörű szemének.
- Te engem figyeltél? - csengett hangja kicsit erőtlenül.
- Ez a dolga egy ápolónőnek, nem? - mosolyodott el. - Különben arra voltam kíváncsi, hogy horkolsz-e?
- No és horkolok?
- Nem. Tulajdonképpen olyan arccal alszol, mintha egy ártatlan, ötéves kisfiú volnál - ami igaz is, kivéve az ártatlanságot! - mondta évődve, közben arra gondolt, hogy milyen jó érzés volt az alvó férfit nézni.
Castle nem válaszolt, csak megbabonázva nézte, ahogy a nő szemében csillognak a lemenő nap utolsó fénysugarai, mintha kis lángocskák lennének a lassan mindent beborító szürkeségben. Kate hirtelen elkapta a tekintetét, és ezzel kihunytak a lángocskák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése