Változatok egy témára 3/12

- Nem jajgatok - morogta sértődötten a férfi, oldalra fordult, megmarkolta a lepedőt és szemhéjait összeszorítva becsukta a szemét.

A két nő összenézett, mintha ezer éve ismernék egymást. A nővér csak a fejével intett, mire Kate az ágy másik oldalára ment, kezét finoman Castle vállára és csípőjére tette. A férfi fél szemét félve kinyitotta és Kate biztató tekintetével találkozott. 

- Nem baj, ha jajgatsz - mosolygott rá a nő, miközben lopva a nővér kezére pillantott, aki szétnyitotta a hátul kötős hálóinget, és egy mozdulattal lehúzta az alatta levő bokszert Castle hátsójáról. - Csak ne mocorogj!

A férfi elkapta a pillantást, és ha nem félt volna az injekciótól, még élvezné is a nő érdeklődését, és biztosan tenne valami pajzán megjegyzést, de így csak arra tudott gondolni, hogy a hideg fertőtlenítő után jön a szúrás, amit utált.

- Á.á.á.á.áááá! - kiáltott fel önkéntelenül. Mozdult volna, de Kate kezei ránehezedtek, ráadásul a bordái is mintha be akartak volna szakadni, így csak megfeszültek az izmai.

- Na meg is volnánk! Én nem értem magukat férfiakat! Az életüket kockáztatják a barátjukért, de egy tűszúrás miatt cirkuszt csinálnak! Remélem legközelebb csak akkor játssza el a reggeli műsort Janet nővérnek, ha hiányzom magának és újra látni szeretne! - mondta derűsen a nővér. - Sietnem kell a saját betegeimhez. Megtenné, hogy felöltözteti és befejezi vele az ebédet? - kérdezte Katet.
- Persze.
- Sok sikert hozzá! - intett a férfi felé fejével a nővér, majd ugyanolyan gyorsan viharzott ki  a szobából, mint amilyen gyorsan jött.
Castle látta, hogy a két nő cinkosan összenevet. - Na szép! Nem elég a bajom, még ki is nevetnek - gondolta. Amikor Kate visszafordult felé, sértődött képpel szólalt meg.
- Van fegyvered, megmenthettél volna ettől az injekció-terminátortól, de nem, te inkább ellenem szövetkeztél vele! Legszebb öröm a káröröm, ugye?
- Csak egy kicsit - mosolygott rá Kate, miközben felhúzta a bokszert és megigazította a hálóinget. - Én azt hittem, hogy ő az egyik dögös nővér, aki le akart támadni - heccelte még egy kicsit a férfit, aztán elé tette a tálcát. - Na gyere, fejezzük be az ebédet!
- Nem kell segíteni - mondta még mindig durcásan Castle.
- Oké - egyezett bele Kate, és hagyta, hogy bal kezével ügyetlenkedve egye a levest, majd az apróra vágott húst a rizzsel. Hallgattak. Kate nézte az étellel harcoló sebesült férfit, és azon gondolkodott, mennyivel más érzés tölti el Castle mellett, mist Josh-sal. Az íróval sosem unatkozik, minden együtt töltött percet élvez. Ha nyáron elfogadta volna a hamptonsi meghívást, talán minden másképp alakult volna köztük! Majd szétvetette a kíváncsiság, mégsem merte megkérdezni, hogy mit akart mondani a nővér belépése előtt.
Castle örült, hogy látszólag az evésre koncentrálhat. Teljesen összezavarodott. Már nem tartotta olyan jó ötletnek a Beckett-tel való beszélgetést. Újra bizonytalanná vált, és most először bevallotta magának, hogy miért. Mindig, minden nőnek hamar és könnyen kitárulkozott, sosem voltak kétségei a választ és a nő érzelmeit illetően, de Beckett más volt. Ő nem a sikeres írót látta benne, nem érdekelte, hogy gazdag, hogy befolyásos bizonyos körökben, hogy nagyvilági életet él, ő nem Richard Castlet látta, még ha Castle-nek szólította is, csak egy szellemes, fantáziadús, nagyszájú, kotnyeles, csipkelődő férfit. Elég ez ahhoz, hogy vonzónak találja? Még sosem félt attól, hogy nem elég jó egy nőnek, sosem gondolt arra, hogy egy nő egyszer azt mondja neki, hogy bocs, de legyünk csak barátok! Most azonban rettegett. Az étel lassan elfogyott és a csend kezdett kínossá válni.
- Elvennéd a tálcát? - nézett a nőre.
- Még a zselét meg kell enned, különben kikapsz a szexi injekció-terminátorodtól! - figyelmeztette csintalan mosollyal a nő.
- Na azt már nem! Miért akarjátok, hogy megegyem azt a szörnyűséget? - vágott fancsali képet az író.
- Sok benne a kollagén, ami segíti a csontok gyógyulását, úgy hogy ne légy finnyás!
- Honnan tudsz te ilyeneket? - csodálkozott. - Akkor sem bírom megenni - nézett olyan szemekkel a zselére, mintha valami szörnyűség lenne.
- Tegnap dél óta nem ettem, majd éhen halok, úgy hogy besegítek, ha akarod, de neked is enned kell - mondta végül Beckett, azzal fogott egy kiskanalat, egy darabot kihasított a remegő zöld zseléből és bekapta. Castle olyan tekintettel meredt rá, mintha azt várná, hogy mikor jön vissza a szörnyűség a nőből, de Kate jóízűen még egy falatot bekapott. A következő kanállal azonban a férfi szája felé közelített, aki próbált egyre hátrébb húzódni, száját összeszorította, kétségbeesetten a nőre nézett és megrázta a fejét.
- De, de! Meg kell enned! Életben maradtam, látod? - szólalt meg Kate, de most nem mosolygott, és hangjában túlsúlyba került az utasítás.
Castle feltörekvő gyomrával harcolva kinyitotta a száját és becsukta a szemét, hogy legalább ne lássa a gusztustalanságot. Meglepődött, mert az étel csak furcsa állagú és színű volt, az íze azonban kellemesen édeskés volt cseppnyi citromos ízzel. Amikor kinyitotta a szemét Beckett már mosolygott.
- Látod, ezt is kibírtad!
- Szép kis nap! - sóhajtott a férfi. - Injekció, anyám fejmosása, "szexi" hálóing, még egy injekció, zöld trutyi! Ez még egy szupermannek is sok, nem hogy egy szuperírónak! - félve a szemét forgató, mosolygó nő szemébe nézett. - Ugye nem meséled el a fiúknak, hogy félek az injekciótól, és hogy láttad a meztelen ... khm...
- Megőrzöm a titkodat és azt is, amit a bokszer alatt láttam, de vigyázz, egy kaján megjegyzés vagy suskus a hátam mögött, és a titkod már nem titok többé! - válaszolt a szája sarkában bujkáló mosollyal, de összehúzott szemmel, szúrós tekintettel Kate.
- Ahogy kívánja Beckett nyomozó! - bólintott színpadiasan Castle.