Változatok egy témára 3/26

- Ugye nem azt akarod tenni, amire gondolok? - kérdezte rémülten, amikor meglátta, hogy a kenőcs és a fülcsepp mellett még van valami.

- Mivel a logikád kiválóan szokott működni - leszámítva amikor a zombiknál és az ufóknál lyukadsz ki - azt hiszem a következtetésed most hibátlan.

Castle csak hallgatott, nagyot nyelt, arcán valódi félelem látszott, ami nem kerülte el Beckett figyelmét.

- Castle! Ez dicséret volt!

- Igen, igen, tudom, csak ... - dadogta, miközben azon járt az agya, milyen logikus érvet találjon ki, amivel elkerülhetné az injekciót.

- Elárulhatnád, miért rettegsz ennyire egy kis tűszúrástól, akkor talán tudnék segíteni - mondta Kate megértően, miközben lerakta a tálkát.

- Nem tudsz. Egy buta gyerekkori baleset, amiből nagyon kínosan kerültem ki  - árulta el a lényeget szomorkásan, de aztán megkönnyebbülten felkiáltott: - Beckett! Te nem adhatsz injekciót! Nem vagy ápolónő!

- Ez véralvadásgátló, minden beteg kap, aki sokáig fekszik. Sokan beadják maguknak, vagy egy hozzátartozó segít nekik, úgy hogy én is beadhatom. Nyugodt lehetsz, a kórházban Margo nővér megtanított rá, még ki is próbálhattam egy egészségügyi modellen.

Beckett türelmesen magyarázott, nem akart még nagyobb ellenállásba ütközni. Nyoma sem volt a megjátszásnak, látta a férfi falfehér arcán, az összehúzott szemein, hogy valóban fél.
- Modellen? De hát én igazi vagyok, nem egy modell! Mi lesz ha valami félresikerül? - most már valóban félt.
- Nem sikerül semmi félre, csak bízz bennem, kérlek!

- Esélyem sincs, ugye? - nézett rá Castle bánatosan, beletörődve az elkerülhetetlenbe.

- Te is tudod, hogy fontos. Azt nem hiszem, hogy magad képes lennél rá, ahhoz túl erős a félelmed, de én beadom, és ígérem vigyázni fogok rád. - Kate mélyen a férfi szemébe nézett. Határozott, de barátságos hangjával már sok tanúnál vagy gyanúsítottnál elérte, hogy megbízzanak benne, miért ne tudná legyőzni Castle félelmekből táplálkozó ellenállását is!

- Oké - egyezett bele hosszú hallgatás után a férfi. Lassan oldalra fordult és ép kezével lejjebb tolta a pizsamanadrágját.

Kate csak állt mosolyogva, és pajzán tekintettel nézte a férfi félig csupasz fenekét, és csak jó sokára szólalt meg.

- Castle! Örülök, hogy már másodszor láthatom a szexis, izmos hátsódat, de az injekciót a hasfalba vagy combba kell adni! Kinyithatod a szemed és megfordulhatsz. - Kate megpróbált komoly maradni, de igencsak nehezére esett nevetés nélkül megállni.
Rick úgy érezte, elsüllyed. Kinyitotta összeszorított szemhéjait, amilyen gyorsan tudott hátranyúlt és felhúzta a pizsamáját.Visszafordult, és sértődötten nézett Katere.
- Mondhattad volna!
- Azt hittem, tudod - mondta ártatlanul a nő. - Bár, az igazat megvallva nem bánom, hogy így alakult - tette hozzá sejtelmesen.
- Ó! Csak nem ez hozza izgalomba Beckett nyomozó? - élénkült fel a férfi, és pajzánul elmosolyodott.
- Nem, csak lesz mit mesélnem Lanienek és a fiúknak.
Castle arcáról lefagyott a mosoly. Dühösen nézett Kate huncutul csillogó szemébe.
- Ezt nem teheted!
- Megtehetem, de nem fogom. Nem vagyok olyan gonosz, hogy kínos helyzetbe hozzalak a barátaid előtt. De jól vigyázz, ha rossz kisfiú leszel, akkor eszembe fog jutni ez a pillanat! - mosolygott, de a tekintete elárulta, hogy nagyon is komolyan mondja.
A férfi csak bólintott. Úgy gondolta jobb, ha nem megy bele tovább az évődésbe, mert ma úgyis mindig alul marad. Azért bosszantotta, hogy ilyen lehetetlen helyzetbe hozta saját magát, de nem volt ideje mérgelődni, mert Kate elkezdte kigombolni a pizsamakabátját. A szíve gyorsabban kezdett verni, lélegzete kapkodóvá vált, és szorongva figyelte a nő ügyes mozdulatait. Csak arra tudott gondolni, hogy hamarosan a tű átszúrja a bőrét, behatol a sejtek közé és szinte felnyársalja őket. Kezdett eluralkodni rajta a pánik.
Beckett nem mutatta, de izgult. Még soha nem adott be senkinek injekciót, és a próbák ugyan jól sikerültek, az egészen más volt, mint Castlet megszúrni. Ráadásul meg kell nyugtatnia a férfit, pedig ő sem nyugodt.
- Majdnem elfelejtettem megkérdezni: hasba vagy combba? Ha a combot választod, akkor le kell húznod a pizsamanadrágot - mosolygott huncutul. Remélte, hogy egy kis pajzán megjegyzéssel ki tudja zökkenteni a férfit a szorongásból.
- Hátulról már kétszer is láttál, egyenlőre legyen elég ennyi! Mit szólnának az őrsön a társai Beckett nyomozó, ha értesülnének a perverz kis szokásáról? - vette át az évődés fonalát Castle.
A nő terve bevált! Amíg a férfi elégedett tekintettel a válaszra várt, Kate egy mozdulattal lefertőtlenítette a köldök melletti bőrfelületet, két ujjával összecsípte a bőrt és egy határozott mozdulattal beleszúrta a tűt.
Castle teste megfeszült, egy nagy levegőt vett  és már nyitotta aszáját, amikor a nő megszólalt:
- Már felesleges jajgatni Castle, túl vagy rajta!
- Ááááá - sóhajtott a kiáltás helyett a férfi. - Már jajgatni sem lehet? - morogta sértődötten.
- Látod, mindketten túléltük - nézett rá megkönnyebbülten a nő.
- Te is féltél? - esett le Castlenek. - Jól titkoltad!
- Mi lenne velünk, ha legalább az egyikünk nem tudna felnőttként viselkedni? - húzta fel egy pillanatra a szemöldökét Kate.
- É beteg vagyok, nekem lehet nyafogni, félni, jajgatni, mint egy kisgyereknek. De mi a te mentséged arra, hogy féltél? - vágott vissza az író.
- Az, hogy féltettelek - komolyodott el a nyomozó.
Castle sokféle választ el tudott volna képzelni, de erre nem számított. A szónak súlya volt. Csak nézte a gyönyörű nőt, ahogy elrakja a fecskendőt, majd ujjai végére egy adag hűsítő gélt nyom a tubusból.
- Készülj! Hideg lesz - mondta, és figyelmét a zúzódásokra összpontosítva finoman rásimította a kenőcsöt a férfi mellkasára, aki homlokát összeráncolva halkan sziszegett.
A következő percekben egyikük sem szólt. Katet elfoglalta a gondoskodás, Castlet pedig az, hogy ezt túlélje, sőt, amennyire lehet élvezze.Figyelte, ahogy a nő finom, hosszú ujjai simogatják a hasát, oldalát, és megpróbálta elképzelni ezt az érzést a jéghideg kenőcs nélkül. Miután minden kék folt sorra került, kérés nélkül oldalra fordította a fejét, hogy mielőbb túl legyen a fülcseppen.
Amikor végzett mindennel, Kate betakarta a férfit és jólesően végig nézett rajta.
- Egész jól túléltük az első közös reggelünket - mondta.
- A második volt - javította ki a férfi. - Én el tudnék képzelni többet is - nézett sóvárogva Katere, remélve, hogy a nő érti a célzást.