Változatok egy témára 6/88

Gyötrődve gondolt az előtte álló éjszakára és a következő napra, amikor nyílt a bejárati ajtó, és szerelmesen mosolyogva belépett rajta a nő, akiért meghalni is képes lett volna.

- Épp jókor! - nevetett rá Alexis. - Apa már alig tudta kivárni, hogy hazaérj.

- Ennyire hiányoztam? - mosolygott huncutan Kate, és hátulról átölelte a szószt kevergető férfit. - Mmmm ... - szívta be mélyen az ínycsiklandó illatot, aztán egy csókot lehelt Castle arcára. - Semmi ellenkezés? - húzódott hátra gyanakodva Kate, mivel a férfi nem reagált a kérdésére, sőt rá sem nézett, csak úgy tett, mintha minden figyelmét lekötné az étel kevergetése.

- Igen, hiányoztál - mosolygott rá Castle, de Kate mintha szorongást látott volna a tekintetében. Alexis előtt nem akarta faggatni a férfit. Tudta, hogy nem lehet neki könnyű, hiszen a sérülése óta most először készültek arra, hogy szeretkezzenek, és lehet, hogy Castle emiatt szorong. Hiába kívánja a teste az intim együttlétet, ha agya fél a fájdalomtól, vagy attól, hogy nem lesz képes teljesíteni a saját maga elé állított elvárásokat. 

A vacsora kellemesen telt, ami főleg Alexis-nek volt köszönhető, aki jókedvvel mesélt egyetemi élményeiről, és néha megmosolyogni való, fura csoporttársairól. 

Kate fel-felpillantott a meglepően csendesen vacsorázó férfira, és azon töprengett, hogyan szedje ki belőle, hogy mi bántja. Amikor kettesben maradtak, beszámolt neki a kapitányságon történtekről és Gates feltételéről. Azt hitte, Castle izgalomba jön a további nyomozás lehetőségétől, de a férfi kissé közönyösen hallgatta és szótlanul bólogatott, majd közölte, hogy lezuhanyozik, és magára hagyta a nőt.

Kate elgondolkodva követte tekintetével a férfit, aztán sóhajtott egyet, és elkezdett rendet rakni. Nem értette a helyzetet. Délben még annyira várta Castle a szeretkezést, hogy meztelenül várta őt az ágyban, most meg mintha menekülne, nehogy kettesben maradjanak. Ha nem ismerte volna, még arra is gondolna, hogy a férfi csak a figyelmét akarja elterelni, miközben valami nagy meglepetésre készül, de szinte biztosan tudta, hogy nem erről van szó. Valami bántja, vagy valamitől fél, ami a férfiasságával van kapcsolatban. Már második alkalommal jutottak eszébe Gates szavai, miszerint "Ügyes nő maga. Oldja meg, hogy férfinak érezze magát!" Egyáltalán nem érezte magát ügyesnek. Várt. Amikor már nem hallotta a zubogó víz hangját, és feltételezte, hogy a férfi már lefeküdt, csak akkor lépett a hálószobába. Jól számított. Castle egy nyitott könyvvel kezében az ágyban feküdt, és úgy tett, mintha olvasna. Kate a zuhany alatt állva is azon töprengett, mihez kezdjen a szótlan, magába zárkózó férfival. Castle még soha nem viselkedett így, ezért nem tudta, hogyan kezelje a helyzetet. Végül úgy döntött, hogy a megérzéseire hallgat, és azt teszi, amit a szíve diktál.
Számításait mindjárt áthúzta az a tény, hogy mire a szobába lépett, Castle neki háttal, az oldalán fekve aludt, illetve Kate meggyőződése szerint alvást tettetett. A nő befeküdt az ágyba, és mozdulatlanul várt egy ideig, aztán közelebb csúszott a férfihoz, és addig mocorgott, amíg melle hozzá nem simult a férfi hátához, öle pedig a csípőjéhez, és hátulról át nem ölelte. Érezte, ahogy az erős, széles mellkas gyors ütemben emelkedik és süllyed, ami igazolta a gyanúját, hogy a férfi nem alszik. 
- Szeretlek Richard Castle - suttogta komolyan, miközben ujjaival megcirógatta a férfi hasát. Hangjában nem volt semmi érzékiség, csak mérhetetlen szeretet. Maga sem tudta, miért bújt a férfihoz, és miért mondta ki az oly ritkán kiejtett szavakat, egyszerűen csak úgy érezte, hogy ezt kell tennie. Pár másodpercnyi csend után a férfi mellkasa megemelkedett, mint aki egy nagy sóhajtásra készül, és rekedt hangon, halkan megszólalt.
- Én is szeretlek - kulcsolta ujjait a simogató kézre. Nem akart hazudni Kate-nek, nem akart mondvacsinált indokokat kitalálni, de a félelmeit sem akarta megosztani vele. Egyrészt vágyott a nő közelségére, másrészt, bármennyire is rettegett a vizsgálat eredményétől, nem akart még napokig kételyek között élni. A bizonytalanság okozta szorongás nagyobb úr volt, mint az érzéki vágy, amit oly gyakran érzett, ha Kate a közelében volt, vagy akár csak gondolt rá. Tudta, hogy bármit is gondolnak most, a vizsgálat eredménye döntően meg fogja határozni a jövőjüket. Lassan megfordult, és megvárta, amíg Kate befészkeli magát ölelő karjába, és fejét a vállára fekteti. Hálás volt, amiért nem faggatja, hogy mi bántja, vagy hogy miért nem akar szeretkezni. Attól is félt, hogy Kate azt hiszi, hogy nem kívánja eléggé, és azért nem közelít hozzá, de amikor mellébújt a nő, minden rossz érzése elszállt. Talán a női megérzésnek köszönhette, hogy Kate pont azt tette, amire ebben a pillanatban vágyott: csendben ölelni egymást. Szavak és mozdulatok nélkül is érezték a szerelmet, ami összekötötte a sorsukat. Néhány perc után mégis úgy érezte, hogy magyarázattal, de legalább egy bocsánatkéréssel tartozik Kate-nek.
- Ne haragudj! - mondta halkan, miközben arcát a nő selymes hajába fúrta és megcsókolta a fejét.
Kate megemelkedett, hogy a szomorúan csillogó kék szemekbe nézhessen.
- Nincs miért haragudnom - csendült megértés és szeretet a hangjából. - Nem kell szeretkeznünk, amíg nem állsz rá készen - mondta, és egy leheletfinom csókot adott a férfi szájára. - Különben is, a világ legmegnyugtatóbb dolga érezni a közelségedet és hallgatni a szívverésedet.
- De ... de tudom, hogy ma este nem megnyugtató dolgokra vágytál - húzta szomorkás mosolyra a száját Castle - hanem nagyon is mozgalmasakra.
- Férfiak! - sóhajtott elnéző mosollyal Kate. - Nem értitek, hogy a szerelem több, mint szex? A szerelem ez, Castle! Ez, ahogy átölelsz, és tudom, hogy mindig számíthatok rád, hogy fontos vagyok neked! Egy szerelmes nő csak akkor vágyik mozgalmas éjszakára, ha az a férfinak is épp olyan öröm.
- De hát egy férfi is csak akkor vágyik rá, ha a nőnek is épp olyan öröm!
- Nem Castle. Akkor nem lennének megerőszakolt nők, néha a férfük által megerőszakolt nők.
- Igaz - ismerte el a férfi, aztán néhány másodpercnyi hallgatás után félve megszólalt. - Akkor nem baj, ha ma nem ...
- Nem. Nem baj - nézett komolyan Castle szemébe, aztán amikor meglátta a megkönnyebbülést a férfi arcán, pajkosan elmosolyodott. - Majd ha teljesen meggyógyultál, kárpótolsz érte.
- Mi? Ho-hogyan? - vonta össze tettetett felháborodással a szemöldökét, miközben kimondhatatlanul hálás volt, hogy Kate a szokásos évődésük felé terelte a komoly beszélgetést. - De hát te még egy csomó kárpótlással tartozol!
- Csak eggyel, Castle! Perlmutter vizsgálatáért valóban tartozom, a sérülésed előttiek viszont elévültek, de ne félj, én be fogom hajtani a nekem járót - kacsintott incselkedve a férfira, aztán fejét visszatette a biztonságot nyújtó, széles mellkasra.
Castle nyitotta a száját, hogy visszavágjon, aztán meggondolta magát, és nem szólt, inkább megkönnyebbült, boldog mosollyal az arcán, becsukta a szemét, és arra gondolt, talán nem is kell félnie annyira a másnaptól. Ha tudta volna, hogy mi vár rá, egyáltalán nem mosolygott volna.