Sóhajtott
egyet, a képet visszacsúsztatta a fiókjába, és elszánt tekintettel,
határozott léptekkel indult Gates kapitány irodája felé.
- Úgy emlékszem, szabadnapot kapott mára - szólalt meg a Vaslady anélkül, hogy felnézett volna az iratokból.
Beckett megállt az íróasztal előtt és várt, hogy a nő ránézzen. Érezte, hogy nem találta jókedvében a kapitányt, bár lehet, hogy nem is létezik olyan. A nő hangos koppanással tette le kezéből a tollat, és kelletlenül felemelte a fejét éppen csak annyira, hogy szemüvege kerete felett a nyomozóra nézzen.
- Ha magyarázkodni próbál, hogy megvédje Mr. Castle, bele se kezdjen! - szűkült össze a szeme haragosan.
- Ön azt mondta, reméli, hogy az FBI elismeri a munkánkat - szólalt meg Kate komolyan, egyenesen a nő szemébe nézve, mintha nem is hallotta volna a megjegyzését.
Gates tekintete érdeklődve villant, és várakozón dőlt hátra a székében. Most már kíváncsi volt, mit akar a legjobb nyomozója.
- Nem kell az elismerés. Helyette engedélyt kérek, hogy tovább nyomozhassunk a gyerekek ügyében - mondta Kate eltökélten, miközben állta Gates rászegeződő tekintetét.
- Letartóztatták az FBI ügynök pap gyilkosát. Ugye tisztában van vele, hogy ezzel a feladatát elvégezte? - szólalt meg hosszú hallgatás után a kapitány. Figyelte Beckett minden rezdülését, és látta az elszántságot tükröző vonásait. Tudta, hogy a nyomozó rendkívül szabálytisztelő, most mégsem volt biztos abban, hogy ha nem kapja meg az ügyet, akkor távol tartja magát tőle. Itt állt előtte egy fiatal nő, aki abban a korban van, amikor a nőkbe kódolt genetikai üzenet egyre sürgettőbben kiált a gyerek után. Ráadásul szerelmes. Bár az egy megfejthetetlen rejtvény volt Gates számára, hogy Beckett hogyan táplálhat ilyen mély érzéseket az idegesítő író iránt, tiszteletben tartotta a nő érzéseit. Most pedig itt van vagy húsz eltűnt gyerek ügye, ami valószínűleg ebben a helyzetben másképp hat rá, mint egy gyilkossági ügy. - Ha kijárom az FBI-nál, hogy a csapata folytathassa a nyomozást, akkor a kapitányságom túlterhelt nyomozóira még több feladat hárul.
- Egy hetet kérek - nézett pislogás nélkül a fekete szemekbe Beckett.
- Öt nap - mondta némi töprengés után Gates. - Feltéve, ha az FBI is engedélyezi.
- Köszönöm Asszonyom - bólintott Kate.
A kapitány figyelmét nem kerülte el, hogy a nő vonásai ellágyultak, arcán alig észrevehető mosoly suhant át, miközben az ajtó felé indult.
- Beckett nyomozó! - szólt utána keményen Gates, mire Kate megtorpant. - Ha nem tudja kordában tartani az árnyékát, akkor az öt nap semmissé válik! Ja, és természetesen nincs akció! Remélem, világos voltam! - mondta a kapitány, és választ sem várva intett a kezével, hogy Beckett távozhat.
Kate megkönnyebbülve ment vissza a fehér táblához. A gyerekek képeit életkorok szerint csoportosították, és most azon gondolkodott, lehet-e kapcsolat a kor és az elrablás oka között. Nem volt semmi új ötlete, ezért visszaült az asztalához, és újraolvasta a jegyzőkönyveket az elrablások körülményeiről. Valami kis morzsát keresett, amin elindulhatnak. Jegyzeteket készített arról, hogy melyik napszakban és milyen helyszínről tűntek el a gyerekek, volt-e szemtanú, vagy gyanús körülmény. A jegyzeteivel megállt a tábla előtt, és másképp csoportosította a fényképeket, bár nem hitte, hogy ezzel előbbre jut, de nem akart egyetlen lehetőséget sem figyelmen kívül hagyni. Minél tovább járatta a szemét az adatokon, egyre inkább úgy tűnt neki, hogy a gyerekrablók alapvetően két módszer alapján dolgoztak. Kisebb eltérések persze adódtak, de egyre biztosabb volt abban, hogy két elkövető bandával van dolguk, csak azt nem tudta, vajon az indítékuk is különböző, vagy egy megbízónak dolgozik két banda.
Egy pillanatra lehunyta fáradtságtól égő szemeit, amikor megérezte, hogy áll mellette valaki.
- Khm ... itt van, amit eddig össze tudtunk szedni Samuel Eckhard-ról és Ben Jacobs-ról - szólalt meg zavartan pislogva Ryan, és két dossziét tett az asztalra.
- Kösz - nézett a férfira Kate, és megállapította, hogy legalább olyan fáradt mint ő. - Mára ennyi elég lesz. Espo? - kérdezte körbepillantva.
- Főz egy kávét - intett fejével a pihenő felé a férfi.
- Szólj neki, hogy ne főzzön! Meg kell beszélnünk valamit.
Egy perc múlva a két férfi beleegyezően bólogatott, mintha teljesen természetes lett volna nekik, hogy ők nyomoznak tovább.
- Castle is jöhet? - kérdezte félve Ryan, de mielőtt Beckett válaszolhatott volna, Espo vágott egy grimaszt, és megrázta a fejét.
- Azután, hogy Gates parancsa ellenére belemászott az ügybe? - nézett döbbenten a társára. - Ha beteszi a lábát az őrsre, Gates elevenen felnyársalja a tekintetével!
- De ő találta meg a gyerekeket - ellenkezett Ryan.
- Jöhet - szólt közbe Kate, mielőtt a két férfi vetélkedni kezdett volna. - Nem vehet részt akcióban, és be kell tartania a szabályokat, különben elveszik tőlünk az ügyet.
Espo szemei összeszűkültek.
- Szóval, ha egy rosszalkodik, a többi is bűnhődik - állapította meg.
- Ez a kollektív büntetés elve - pillantott szorongva Gates irodája felé Ryan, aztán tekintete találkozott Espo értetlenkedő nézésével. - A katolikus suliban is állandóan ezt csinálták az apácák - magyarázta a férfi.
- Hát, Castle-t ismerve, szerintem két napig lesz ügyünk - vágott egy grimaszt Javi.
- Három! - kontrázott rá Ryan kihívó tekintettel.
- Tíz dolcsi?
- Fiúk! Ti most arra fogadtok, hogy hány napig bírja Castle betartani a szabályokat? - emelte meg a hangját Kate, miközben mérgesen összevonta a szemöldökét.
- Te mennyit tippelsz? - tette zsebre a kezét Espo, és pimasz mosollyal várta a választ.
Beckett fejében végigfutott a gondolat, hogy más körülmények között egy napot sem adna az írónak, de ez az ügy mélyen érintette, és számtalanszor előfordult, hogy egészen másképp reagált a férfi, mint más eseteknél.
- Nem tippelek, de meg fogtok lepődni! - mosolygott magabiztosan, mire a két nyomozó csak gyanakodva pislogott. - Késő van, induljatok ti is haza! Pihenjetek, mert csak öt napunk lesz az ügyre, és nagy lesz a hajtás - fogta a blézerét Beckett, és a lift felé indult.
Alexis simára egyengette az ebélőasztal terítőjét, aztán a konyhaszekrényhez lépett, hogy elővegye a tányérokat a vacsorához. Lopva apjára pillantott, aki egyre többször nézett a telefonjára, miközben a vacsorához készített szószt kevergette.
- Sok a dolga - szólalt meg a lány, mivel lerítt a férfiról a feszültség. - Biztosan hazaér hamarosan - tette le a tányérokat az asztalra, aztán vigasztalón átölelte az apját, aki kényszeredetten elmosolyodott, és sóhajtott egyet.
- Tudom - mondta.
- Nem értem, miért vagy ilyen ideges. Kate máskor is sokáig dolgozik, ha új ügyet kapnak.
- Nem vagyok ideges - morogta összevont szemöldökkel a férfi, és nem értette, hogyan érezhette meg lánya a visszafojtott feszültségét. Látta, hogy Alexis lemondóan sóhajt egyet, és megcsóválja a fejét, de legalább nem kérdezgette. Nem azért volt ideges, mert Kate még nem volt otthon, hanem azért, mert éppen csak elment otthonról a nő, amikor a kórházból hívták. Az orvos barátságosan érdeklődött a hogyléte felől, és megkérdezte, megfelelne-e a holnapi nap a vizsgálatra. Castle egy pillanatig nem értette, milyen vizsgálatról beszél a férfi, de amikor rájött, hirtelen kiszáradt a szája, és szinte páni félelem lett rajta úrrá. Emlékezett, hogy dadogva nyökögött egy "igen"-t, mire az orvos megkérdezte, hogy volt-e szexuális aktusa a műtét óta, és mivel nemmel válaszolt, felhívta a figyelmét, hogy ne hódoljon a testi örömöknek ma éjszaka sem, mert akkor a vizsgálat nem ad értékelhető eredményt. Amióta letette a telefont, kavarogtak a gondolatok a fejében. Elmondja Kate-nek, vagy hallgasson róla? Nem akarta, hogy elkísérje a kórházba, anélkül is elég kínos lesz a dolog, hát még ha tudja, hogy Kate kinn áll az ajtó előtt. Azt sem akarta, hogy a nő idegeskedjen az eredmény miatt, elég, hogy ő retteg. Ráadásul Kate egy érzéki szerelmes éjszakára vágyik, ahogy ő is, de az most tiltott gyümölcs. Fogalma sem volt, milyen kifogást keressen a szeretkezés elkerülésére úgy, hogy Kate ne fogjon gyanút. Már számtalan lehetőséget végiggondolt, a fejfájás imitálásától egészen addig, hogy a paradicsomszósszal vért utánozva eljátssza, hogy felszakadt a heréjén levő seb, de egyiket sem tartotta jó ötletnek, Az egyik olyan átlátszó volt, amit csak a férfiak hisznek el a nőknek, a másik túl veszélyes, mivel Kate azonnal rohanna vele a kórházba. Gyötrődve gondolt az előtte álló éjszakára és a következő napra, amikor nyílt a bejárati ajtó, és szerelmesen mosolyogva belépett rajta a nő, akiért meghalni is képes lett volna.
Kate megkönnyebbülve ment vissza a fehér táblához. A gyerekek képeit életkorok szerint csoportosították, és most azon gondolkodott, lehet-e kapcsolat a kor és az elrablás oka között. Nem volt semmi új ötlete, ezért visszaült az asztalához, és újraolvasta a jegyzőkönyveket az elrablások körülményeiről. Valami kis morzsát keresett, amin elindulhatnak. Jegyzeteket készített arról, hogy melyik napszakban és milyen helyszínről tűntek el a gyerekek, volt-e szemtanú, vagy gyanús körülmény. A jegyzeteivel megállt a tábla előtt, és másképp csoportosította a fényképeket, bár nem hitte, hogy ezzel előbbre jut, de nem akart egyetlen lehetőséget sem figyelmen kívül hagyni. Minél tovább járatta a szemét az adatokon, egyre inkább úgy tűnt neki, hogy a gyerekrablók alapvetően két módszer alapján dolgoztak. Kisebb eltérések persze adódtak, de egyre biztosabb volt abban, hogy két elkövető bandával van dolguk, csak azt nem tudta, vajon az indítékuk is különböző, vagy egy megbízónak dolgozik két banda.
Egy pillanatra lehunyta fáradtságtól égő szemeit, amikor megérezte, hogy áll mellette valaki.
- Khm ... itt van, amit eddig össze tudtunk szedni Samuel Eckhard-ról és Ben Jacobs-ról - szólalt meg zavartan pislogva Ryan, és két dossziét tett az asztalra.
- Kösz - nézett a férfira Kate, és megállapította, hogy legalább olyan fáradt mint ő. - Mára ennyi elég lesz. Espo? - kérdezte körbepillantva.
- Főz egy kávét - intett fejével a pihenő felé a férfi.
- Szólj neki, hogy ne főzzön! Meg kell beszélnünk valamit.
Egy perc múlva a két férfi beleegyezően bólogatott, mintha teljesen természetes lett volna nekik, hogy ők nyomoznak tovább.
- Castle is jöhet? - kérdezte félve Ryan, de mielőtt Beckett válaszolhatott volna, Espo vágott egy grimaszt, és megrázta a fejét.
- Azután, hogy Gates parancsa ellenére belemászott az ügybe? - nézett döbbenten a társára. - Ha beteszi a lábát az őrsre, Gates elevenen felnyársalja a tekintetével!
- De ő találta meg a gyerekeket - ellenkezett Ryan.
- Jöhet - szólt közbe Kate, mielőtt a két férfi vetélkedni kezdett volna. - Nem vehet részt akcióban, és be kell tartania a szabályokat, különben elveszik tőlünk az ügyet.
Espo szemei összeszűkültek.
- Szóval, ha egy rosszalkodik, a többi is bűnhődik - állapította meg.
- Ez a kollektív büntetés elve - pillantott szorongva Gates irodája felé Ryan, aztán tekintete találkozott Espo értetlenkedő nézésével. - A katolikus suliban is állandóan ezt csinálták az apácák - magyarázta a férfi.
- Hát, Castle-t ismerve, szerintem két napig lesz ügyünk - vágott egy grimaszt Javi.
- Három! - kontrázott rá Ryan kihívó tekintettel.
- Tíz dolcsi?
- Fiúk! Ti most arra fogadtok, hogy hány napig bírja Castle betartani a szabályokat? - emelte meg a hangját Kate, miközben mérgesen összevonta a szemöldökét.
- Te mennyit tippelsz? - tette zsebre a kezét Espo, és pimasz mosollyal várta a választ.
Beckett fejében végigfutott a gondolat, hogy más körülmények között egy napot sem adna az írónak, de ez az ügy mélyen érintette, és számtalanszor előfordult, hogy egészen másképp reagált a férfi, mint más eseteknél.
- Nem tippelek, de meg fogtok lepődni! - mosolygott magabiztosan, mire a két nyomozó csak gyanakodva pislogott. - Késő van, induljatok ti is haza! Pihenjetek, mert csak öt napunk lesz az ügyre, és nagy lesz a hajtás - fogta a blézerét Beckett, és a lift felé indult.
Alexis simára egyengette az ebélőasztal terítőjét, aztán a konyhaszekrényhez lépett, hogy elővegye a tányérokat a vacsorához. Lopva apjára pillantott, aki egyre többször nézett a telefonjára, miközben a vacsorához készített szószt kevergette.
- Sok a dolga - szólalt meg a lány, mivel lerítt a férfiról a feszültség. - Biztosan hazaér hamarosan - tette le a tányérokat az asztalra, aztán vigasztalón átölelte az apját, aki kényszeredetten elmosolyodott, és sóhajtott egyet.
- Tudom - mondta.
- Nem értem, miért vagy ilyen ideges. Kate máskor is sokáig dolgozik, ha új ügyet kapnak.
- Nem vagyok ideges - morogta összevont szemöldökkel a férfi, és nem értette, hogyan érezhette meg lánya a visszafojtott feszültségét. Látta, hogy Alexis lemondóan sóhajt egyet, és megcsóválja a fejét, de legalább nem kérdezgette. Nem azért volt ideges, mert Kate még nem volt otthon, hanem azért, mert éppen csak elment otthonról a nő, amikor a kórházból hívták. Az orvos barátságosan érdeklődött a hogyléte felől, és megkérdezte, megfelelne-e a holnapi nap a vizsgálatra. Castle egy pillanatig nem értette, milyen vizsgálatról beszél a férfi, de amikor rájött, hirtelen kiszáradt a szája, és szinte páni félelem lett rajta úrrá. Emlékezett, hogy dadogva nyökögött egy "igen"-t, mire az orvos megkérdezte, hogy volt-e szexuális aktusa a műtét óta, és mivel nemmel válaszolt, felhívta a figyelmét, hogy ne hódoljon a testi örömöknek ma éjszaka sem, mert akkor a vizsgálat nem ad értékelhető eredményt. Amióta letette a telefont, kavarogtak a gondolatok a fejében. Elmondja Kate-nek, vagy hallgasson róla? Nem akarta, hogy elkísérje a kórházba, anélkül is elég kínos lesz a dolog, hát még ha tudja, hogy Kate kinn áll az ajtó előtt. Azt sem akarta, hogy a nő idegeskedjen az eredmény miatt, elég, hogy ő retteg. Ráadásul Kate egy érzéki szerelmes éjszakára vágyik, ahogy ő is, de az most tiltott gyümölcs. Fogalma sem volt, milyen kifogást keressen a szeretkezés elkerülésére úgy, hogy Kate ne fogjon gyanút. Már számtalan lehetőséget végiggondolt, a fejfájás imitálásától egészen addig, hogy a paradicsomszósszal vért utánozva eljátssza, hogy felszakadt a heréjén levő seb, de egyiket sem tartotta jó ötletnek, Az egyik olyan átlátszó volt, amit csak a férfiak hisznek el a nőknek, a másik túl veszélyes, mivel Kate azonnal rohanna vele a kórházba. Gyötrődve gondolt az előtte álló éjszakára és a következő napra, amikor nyílt a bejárati ajtó, és szerelmesen mosolyogva belépett rajta a nő, akiért meghalni is képes lett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése