változatok egy témára 6/83

Bársonyos hangja elbódította a férfi éberségét, ezért csak abban a pillanatban fogott gyanút, hogy nagyon melléfogott Kate szándékait illetően, amikor a nyakára adott puha csókkal egy időben megérezte a fenekére nyomódó jeges zacskót.

- Á ... á ... ááááá! Kate ... ez ... ez ... - kiáltott fel kétségbeesetten Castle, miközben összerándult a kellemetlen érzéstől, és megpróbált elmenekülni előle.

- Tudom, hideg - mondta szenvtelenül Beckett, mintha csak egy egyszerű tényt szögezne le. Egyik kezével a jeget tartotta a férfi hátsóján, a másikat határozottan a hátára tette, jelezve, hogy ne mocorogjon. - Margo nővér szerint jót fog tenni egy kis jég - emlékeztette Castle-t a nővér tanácsára.

- De ... de ... - próbált nyögdécselve ellenkezni a férfi, miközben hason fekve megpróbálta fejét a nő felé fordítani. Kate nem hagyta szóhoz jutni, mert lehajolt, és egy csókkal betapasztotta a száját, aztán felegyenesedve, oldalra hajtott fejjel, kíváncsian méregette. 

- Mégis, pontosan mire számítottál?

- Hát, megfordult a fejemben, hogy jégkockákat hozol, és valami új trükköt mutatsz, de hogy a hátsómra tedd, azt álmaimban sem gondoltam - fúrta durcásan fejét a párnába a férfi, de mivel Kate továbbra is kérdőn figyelte, morcosan folytatta. - Azt hittem, a tejszínhab lesz a nyerő.

- Castle! - tette csípőre a kezét Kate, és megpróbált szigorú arcot vágni, ami elég nehezére esett így, hogy néhány centiméterre előtte feküdt a férfi pucéran, hátsóján a jeges zacskóval. - Csak nem azt gondoltad, hogy az estére készülés hancúrozást jelent, amikor néhány órája még varratokat huzigáltak ki belőled és injekciót kaptál? - kérdezte felháborodva, miközben nem tudta megállni, hogy tekintete ne időzzön a meztelen férfitesten.

Castle elkapta a nő pajzán tekintetét, ahogy őt méregeti, és kapkodva húzta magára a takarót.

- Azt mondtad, készüljünk az estére! - igazgatta a paplant zavarában, sértődött arccal.

Kate leült az ágy szélére, és ujjait a férfi kezére kulcsolta. 

- Úgy értettem, tegyünk meg mindent azért, hogy este már ne fájjon semmid - mondta meleg hangon. Szerette volna kiengesztelni a férfit, amiért megtréfálta, bár egy percig sem bánta. A jelenetet biztosan nem fogja elfelejteni, amíg él.

- De azért jólesett, hogy szórakozhatsz rajtam, ugye? - csendült megbántottan Castle hangja, de tekintetén látszott, hogy egyáltalán nem haragszik, csak bosszantja, hogy már megint nem az ő tervei valósulnak meg. Magában persze elismerte, hogy Kate-nek igaza van, és a szeretkezés ideje még nem jött el.

- Őszinte leszek Castle, jólesett - mosolyodott el a nő. - Tudod, még a jeges zacskóval a hátsódon is nagyon szexi voltál - simogatta meg szeretettel a férfi tarkóját.

- Szóval szexinek tartottál? - élénkült fel a férfi, és felkönyökölt az ágyon, hogy Kate szemébe nézve megállapítsa, nem akarja-e megint megtréfálni a nő.

- Igen, de ezt a jelenetet jól elraktározom azok közé az emlékek közé, amiket bármikor elő tudok húzni, hogy elmeséljem a haverjaidnak, ha netán nem tudnál viselkedni.

- De ... de hát ez zsarolás! - háborgott a férfi, de huncutan csillogó szeme elárulta, mennyire élvezi a kettejük kapcsolatát végigkísérő évődést.

- Bár azt is el tudom képzelni, hogy ezzel a történettel szórakoztatom el a kamasz unokáinkat öregkorunkban, ha cikizni akarom a nagyapjukat - csipkelődött jóízűen nevetve a nő, de amikor meglátta Castle megrökönyödött arckifejezését, azonnal rájött, hogy mit is mondott. Egy olyan jövőről beszélt, amiben gyerekek és unokák veszik őket körül, holott eddig azt hangoztatta, hogy a hivatása mellet felelőtlenség lenne gyereket a világra hoznia, és egyértelműen kijelentette, hogy nem akar gyereket. Úgy érezte, mintha egy pillanatra megfagyott volna a levegő a szobában. - Alexis bizonyára megajándékoz majd néhány kis csibész unokával - mondta elcsukló hangon zavarában, és elkapta tekintetét a férfiról. Dühös volt. Dühös, amiért nem tudta kordában tartani a gondolatait, amiért hagyta, hogy lelkének titkos vágyai irányíthatatlanul a felszínre törjenek. Hetek óta küzdött, hogy ezeket a vágyakat a tudatalattijában elrejtve tartsa, most pedig egy szempillantás alatt semmivé vált erőfeszítése eredménye. 

- Persze - bólintott erőtlenül a férfi, de hiába akarta megfejteni Kate érzéseit a tekintetéből vagy az arckifejezéséből, mert a nő hirtelen felállt, és elfordult. 

A beállt csend kezdett kínossá válni. Kate egy pillanatig azon töprengett, mivel terelje másra a szót, aztán hirtelen mégis másképp döntött. Vett egy nagy levegőt, és a férfi felé fordult.

- Nem szeretném, ha félreértenéd a szavaimat - mondta komolyan. Hangja keményen csendült, de a szeme szomorúan csillogott. - A döntésem nem változott.

Mielőtt a férfi bármilyen módon reagálhatott volna, megfordult és az ajtó felé indult.

- Kate - szólt utána Castle bátortalanul, de a nő mintha nem is hallotta volna, kilépett a szobából.  Még néhány másodpercig bámulta a csukott ajtót, aztán keserűen tudomásul vette, hogy Kate egyhamar nem jön vissza. Felkelt, felvette a pizsamáját, aztán visszafeküdt az ágyba. Néhány perccel ezelőtt még egy különleges szeretkezésen fantáziált, most meg itt van egyedül, és már az esti szeretkezés is elérhetetlen vágyálomnak tűnt. Egyre a nő csilingelő kacagása és szavai jártak az eszében, aztán szomorú tekintete, amikor közölte, hogy a döntése nem változott. Olyan disszonánsnak érezte a jelenetet, mint amikor egy gyilkosság felderítésekor látnak egy csomó, logikusnak tűnő tényt, eseményt, indítékot, és úgy látszik, hogy minden a helyén van, neki mégis az az érzése támad, hogy valami nincs rendben. A birtokon való beszélgetésükkor Kate logikusan megindokolta, miért nem akar gyereket, most pedig nevetve unokákról beszél, aztán Alexis-szal menti ki magát, végül megerősíti, hogy nem kar gyereket. Castle kétségbeesetten őrlődött. Nem akarta hiú reményekkel áltatni magát. Amikor Kate viccelődött az unokákkal, ő már látta maga előtt, ahogy a hamptons-i nyaraló kandallójában lobogó tűz vörös, és az ablakokon beszűrődő hold kékes fénye bevilágítja a szobát, ő a kanapén ül kockás köntösben, egyik kezével átölelve Kate-t, aki huncutan nevetve meséli kalandjaikat a szőnyegen ülő, csillogó szemű gyerekeknek. Abban a pillanatban úgy érezte, nem lenne nála boldogabb ember, ha egyszer megvalósulna ez az álom. Aztán a remény, hogy Kate meggondolta magát, egy pillanat alatt szertefoszlott. Igyekezett elfojtani a remény, és a gyerek utáni vágyát, de valami zavarta. Becsukta a szemét, és újra végigjátszotta az eseményeket attól kezdve, hogy a nő belépett a szobába, egészen az utolsó mondatáig. Nyelt egy nagyot. Már tudta, hogy mi zavarja.  Valami, ami ellentmondott a szavaknak: Kate tekintete.