Változatok egy témára 6/81

Castle vágott egy bosszús grimaszt az őt kinevető két nőt látva, aztán megfordult, kicsatolta az övét, és letolta a nadrágját.

- Ó, de megbátorodott! - kiáltott fel nevetve a nővér.

- Ha tudni akarja, valójában rettegek - sóhajtotta maga elé halkan Castle.

Beckett megfogta a nővér karját, és kérlelőn nézett rá, mire az bólintott, és arcán a nevetést felváltotta a megértő mosoly. Kate úgy érezte, azok után, amin keresztül ment a férfi, igazán megérdemli, hogy segítsen neki legyőzni a félelmét, a nővér pedig a legkedvesebb betegei között tartotta számon az írót, akit nagyszerű és érzékeny embernek ismert meg az évek során. Mindketten szerették egy kicsit szeretetből szekálni, vagy játékosan évődni vele, de mindketten azon igyekeztek, hogy elviselhetővé tegyék neki a kórházi kellemetlenségeket.

Kate mellélépett, keze simogatva siklott végig a férfi halántékát és tarkóját borító sűrű hajszálakon, és megállapodott a hátán.

- Tudod, hogy muszáj kibírnod, és mi segítünk.

- Azzal, hogy kinevettek? - pillantott hátra bánatos tekintettel Castle.

- Dehogy nevetjük ki - lépett hozzá Margo nővér, és gyengéden megfogta a férfi vállát, hogy kiengesztelje - csak olyan arcot vágott, hogy azon muszáj volt nevetni. 

Castle olyan arckifejezéssel nézett a nővérre, mint egy megbántott kisfiú, aki hinni szeretne a felnőtteknek, de a lelke mélyén tudja, hogy csak meg akarják nyugtatni a kedves szavakkal. 

- Igyekszem úgy beadni, hogy a lehető legkevésbé fájjon - mondta szokatlanul szelíden a nővér, bár tudta, hogy a férfi nem a fájdalomtól fél. - Feküdjön fel az ágyra, úgy könnyebb lesz!

- Gyerekeket szoktak lefektetni az injekcióhoz - állt eltökélten az ágy mellett Castle, és megtámaszkodott a szélében. Elvégre felnőtt férfi. Ki fogja bírni állva is, ha már nem szabadul a két határozott nő kezei közül.

- Na, hát a maga kedvére is nehéz ám tenni! - tette mérgesen csípőre a kezét a nő. - Ha áll, feszülnek az izmai, ezért jobban fáj az injekció, de ha fekszik, el tudja lazítani, és könnyebben eloszlik a hatóanyag az izomban. Ezért ajánljuk mindenkinek, hogy inkább feküdjön, de néhány öntudatos férfi azt hiszi, attól lesz nagy legény, ha állva kapja.

Castle nagyokat pislogott, zavarában elkapta tekintetét a nővérről, és lehajtotta a fejét. Lehet, hogy a nő csak jót akart neki?

- Feküdj le Castle! - szólalt meg Kate. A férfi felnézett, és húzódozva, de engedelmeskedett.

Margo nővér magában elmosolyodott. A nyomozó hangja határozott volt, ugyanakkor szerelemmel teli. Mintha a maga és a férje kapcsolatát látta volna viszont. Náluk is ő irányított, de szeretettel tette, és csak addig a határig, amit a férje is elfogadott, sőt talán még szerette is. Ha a nyomozónál és az írónál is olyan jól fog működni ez a kapcsolat mint náluk, akkor boldoggá fogják tenni egymást egy életen át.

Amikor Castle feszengve, hason fekve elhelyezkedett az ágyon, Kate mellé lépett, és meg akarta fognia a kezét, de a férfi ingerülten elhúzódott, és a fal felé fordult.

- Nem kell - mondta  morcosan, arra utalva, hogy eddig mindig úgy élte túl a számára félelmetes szúrást, hogy Kate elterelte a figyelmét azzal, hogy simogatta, fogta a kezét, és elvarázsolta a szavaival, illatával, ragyogó tekintetével, de most nem akarta ezt. Azt szerette volna, ha a nő egy igazi kemény férfit látna benne, nem pedig egy anyámasszony katonáját.

Kate meglepve húzta vissza a kezét, és hátrébb lépett. Egy pillanatig nem értette a férfi viselkedését, de amikor rájött, hogy miről lehet szó, elszomorodott. Mivel Castle attól fél, hogy elveszíti a termékenységét, bizonyítani akarja, hogy igazi férfi, ezért keménynek akar látszani. Ha már most ennyire megváltoztatja a lehetőség, hogy nem lehet gyereke, milyen lesz, ha valóban nem lehet neki? Sokkal jobban szerette a félős, belé kapaszkodó beteget, mint a hőst játszót.

- Nocsak! - csodálkozott el a nővér a jelenetet látva, de nem szólt többet. Megérezte a hirtelen kialakult feszültséget, ezért szótlanul lefertőtlenítette a bőrt, és egy határozott mozdulattal a farizomba szúrta a tűt.

Castle nyögött egyet. A nővér felpillantott, és azon töprengett mi okozhatta a férfi viselkedésének változását. Ahelyett, hogy a nyomozóba kapaszkodna és jajgatna, összeszorított szemmel és szájjal tűri a számára oly félelmetes műveletet. Amikor az egész hatóanyag az izomba került, felhúzta a férfi alsóját a csípőjére, és hogy oldja a feszültséget, megpaskolta a hátsóját.

- Ez igen! Látom igazi férfi lett Mr. Castle! - szánta dicséretnek a szavait a nővér, és nem is gondolta, hogy milyen kényes témát érintett. Amikor érezte, hogy szinte megfagyott a levegő, és még Beckett nyomozó is ijedtséggel vegyes rosszallással néz rá, gyorsan menteni próbálta a helyzetet. - Aki le tudja győzni a saját félelmeit, az olyan erős, hogy bármit le tud győzni - mondta. Tudta, hogy közhelyes amit mond, de legalább nem trafálhat bele semmi kínosba. Beckett felé fordult, és megpróbálta másfelé terelni a szót.
- Otthon tegyen rá borogatást. Jól fog esni neki. Ha belázasodik, kapjon lázcsillapítót, és előfordulhat, hogy fájni fog a lába, és úgy érzi, mintha lebénulna, de ne ijedjen meg, ez csak egy kellemetlen érzés, és hamar elmúlik.
- Köszönjük, Margo nővér - bólintott Kate, és az ingét igazgató, morcos arcú, szótlan íróra nézett. A férfi vágott egy grimaszt, aztán a nővérre nézett.
- Nem is fájt annyira. Köszönöm - mondta kényszeredetten, de amikor a nő megkönnyebbülten elnevette magát, Castle is elmosolyodott. - Azért remélem, többet nem akarja gyakorolni rajtam az injekcióbeadás tudományát!
- Ez csak magán múlik - kacsintott rá a nő, aztán gyorsan elbúcsúzott tőlük, mivel egy nővér beszólt az ajtón, hogy a doktor úr kezdi a vizitet.
Egy ideig szótlanul ültek egymás mellett az autóban, aztán Kate törte meg a csendet.
- Van egy szabad délutánunk. Mit szeretnél csinálni most, hogy túlélted a kórházat? - pillantott mosolyogva a férfira.
- Lehetne, hogy csak otthon lustálkodjunk? - kérdezte félénken, de mivel Kate meglepődve nézett rá, folytatta. - Fáj a varrat helye a herémen, lüktet a kezem, ég a hátsóm és le akar szakadni a jobb lábam - húzta el fájdalmasan a száját.
- Hát, azt hiszem, ez elég indok, hogy lustálkodjunk - bólintott Kate együtt érzőn.
Egy óra múlva már Castle otthon, a kanapén fekve válogatott a DVD-k között, míg Kate a tányérokat rakta a mosogatógépbe.
- Nem is tudom, most valahogy egyik sem tetszik - forgatott két zombis filmet a kezében a férfi.
- Akkor mit csináljunk? - nyújtotta Kate a kezében tartott egyik pohár narancslét az író felé.
- Az igazat megvallva, egyre csak az a sok eltűnt kicsi gyerek jár az eszemben. Szívesebben lennék most a kapitányságon - vallotta be a férfi, miközben elvette a poharat. 
Kate egy pillanatra felhúzta a szemöldökét, és elmosolyodott.
- Én is - ismerte el, aztán pajkos fény villant a szemében, és miközben Castle mellé ült, izgatóan végighúzta ujját a férfi combján. - Ha már mást nem csinálhatunk!
- Hát, én szívesen csinálnék valami nagyon-nagyon, észbontóan jót, de azt hiszem, arra legalább estig várni kell - nézett szomorú szemekkel a nőre.
- Csak estig? - húzta fel kacéran a szemöldökét Kate.