- Castle! Ez az a kérdés! Ne akarj mellébeszélni - emelte fel a fejét, és az íróra mosolygott.
A férfi kényszeredetten elhúzta a száját. Pontosan tudta, miért tette fel neki a kérdést Kate, de nem válaszolhatott őszintén. Ha nem akarja elveszíteni Kate-et, akkor semmiképp.
- Én sem értem, miért reagáltam a finoman szólva nem éppen baráti megjegyzésére dühösen. Talán azért, mert még sosem volt semmi bajom a férfiasságommal, és soha senki nem is kérdőjelezte meg. - Elhallgatott, mert hirtelen bevillant egy emlék. - Illetve egyszer előfordult - vágott egy grimaszt, és ahogy Kate érdeklődő arcára nézett, már tudta, hogy hiba volt elárulni. - Na jó! Slaughter nyomozó azt hitte, azért nem feküdtem még le veled, mert valami baj van velem - ismerte el kényszeredetten, mivel tudta, hogy Kate előbb-utóbb úgyis kiszedi belőle. Látta, hogy a nő alig tudja visszafojtani a mosolygását, de legalább elterelődött a szó az eredeti kérdésről, amire ő már tudta a választ, de Kate nem tudhatja meg. A játszótéren üldögélve nehezen, de bevallotta magának, mi dúlta fel igazából a lelkét, miért reagált szokatlanul hevesen egy otromba megjegyzésre. Őszinte szívvel mondta Kate-nek, hogy gyerekkel vagy gyerek nélkül, vele szeretné leélni az életét, mert szereti, de amióta megtudta, nem biztos, hogy lehet gyereke a sérülés miatt, már másképp érez. Mindennél jobban vágyik egy gyerekre. Egy pici kis életre, aki Kate és az ő közös gyermeke. Ha azonban Kate ezt megtudja, akkor el fogja hagyni, mondván, hogy ő nem tudja megadni neki azt, amire vágyik. A nő zöldesen ragyogó szemébe nézett. - Félek, Kate - mondta, és örült, hogy nem kell hazudnia. Valóban félt. - Félek, hogy nem fogom teljes értékű férfinak érezni magam.
A nő kutatón vizsgálta a férfi szomorú vonásait. Hihetőnek hangzott, amit mondott, de hatodik érzéke azt jelezte, hogy valamit titkol előle. Túlságosan feszült volt. Mintha egy láthatatlan falat húzott volna maga köré a férfi, amin nem engedi át őt sem. A rossz érzést csak növelte, amikor eszébe jutott a Meredith-szel folytatott beszélgetés. Vajon megnyílik neki egyszer Castle? Tapasztalatból tudta, hogy milyen nehéz, ezért nem nyaggatta tovább, inkább úgy tett, mintha megelégedne a válasszal.
- Nem kell félned. Szeretlek, és ezen nem változtat, hogy lehet-e gyereked, vagy nem.
Castle mintha a Moore birtokon a nőhöz intézett szavait hallotta volna vissza. Halványan elmosolyodott.
- Ne lógasd az orrod! Ez már szépen gyógyul - húzta végig ujját leheletfinoman a férfi arcán levő karmolásnyomokon - és remélem a másik seb is, bár azt mostanában nem láttam - húzta pajkos mosolyra a száját Kate, amivel megpróbálta oldani a feszültséget. Ha eljön az ideje, talán elmondja majd a férfi a teljes igazságot, addig meghagyja abban a hitben, hogy megelégedett a válaszával.
- Az is gyógyul - mondta húzta el a száját komoran Castle, mivel félve gondolt arra, hogy másnap kell mennie varratszedésre, és fogalma sem volt róla, hogy mi vár rá. Kate-nek nem is mondta, mert nem akart nyafogni, és Kate-t ezzel terhelni. Önkéntelenül az ágyéka felé nézett. Nem tudta eldönteni, hogy örüljön vagy bánkódjon, hogy a Kate-tel folytatott beszélgetés lelohasztotta a percekkel ezelőtti vágyait.
- Holnapra szabadnapot kaptam, így el tudlak kísérni a kórházba - szólalt meg a nő meleg, bársonyos hangon.
- Mi? Te ... te ... honnan tudod - dadogott meglepetésében Castle.
- Varratszedés, kéz kötözés és tetanusz. Csak nem hitted, hogy elfelejtem?
Kate-nek nem kellett a férfira néznie ahhoz, hogy tudja, hogyan reagál erre a néhány szóra. Látta maga előtt a rémült arcot, ahogy erősen gondolkodik, hogyan menekülhetne meg az injekciótól és attól, hogy ő elkísérje.
- Hm ... biztosan sok dolgod van. Kihallgatások, papírmunka ...
- Sajnálom, hogy nem én hallgathatom ki Patricia Mars-ot és Ian Carpenter-t, mivel csak segítők vagyunk egy FBI ügyben - húzta fel a vállát Kate - de minden rosszban van valami jó: így legalább elkísérhetlek.
- Pihenhetsz is! Elboldogulok egyedül - próbálkozott tovább meggyőződés nélkül a férfi.
- Egyedül? Castle, ha egyedül engedlek oda, meg sem fogod említeni a tetanuszt! - emelkedett fel Kate, mert érezte, hogy határozott fellépésre van szükség, különben a férfi elodázza az injekciót. Összevont szemöldökkel, szigorúan nézett a zavarában nagyokat pislogó íróra.
- De már beoltottak tetanusz ellen!
- Megnéztem a zárójelentésedet. Az 15 hónappal ezelőtt volt. Bemegyek veled, és segítek túlélni - mondta ellentmondást nem tűrő hangon Kate, aztán bevackolta magát a férfi ölelésébe, jelezve, hogy nincs miről tovább beszélniük.
Castle néhány másodpercig csak kapkodta a levegőt, aztán beletörődve az elkerülhetetlenbe, sóhajtott egyet. A lelke mélyén jólesett neki, hogy Kate számon tartotta a varratszedés napját, de örült volna, ha a gondoskodása kimerül ebben, és nem nézett volna utána annak, hogy mikor kapta a legutóbbi tetanusz elleni injekciót.
Csendesen feküdtek egymást ölelve. Castle hamarosan érezte a nő lassuló, mély légzését, simogató ujjai alatt elernyedő izmait, és ő is becsukta a szemét. Még sokáig nem tudott elaludni. Egyre csak azon zakatolt az agya, hogy mi vár rá a következő napokban.
Úgy érezte, mintha csak néhány percet bóbiskolt volna, amikor megérezte Kate cirógatását az arcán, aztán puha ajkait a száján.
- Jó reggelt álomszuszék - suttogta kedvesen a nő a fülébe, aztán finoman megpuszilta a fülcimpáját.
- Ne Kate! Még nem lehet reggel - nyöszörögte Castle álomittasan, miközben résnyire nyitotta egyik szemhéját, hogy meggyőződjön a lehetetlenről, de azonnal össze is zárta, hogy megóvja szemét a reggeli napsugár aranyló fényétől. - Időutazó lettem, hogy kimaradt az éjszaka? - kérdezte morogva, aztán úgy tett, mintha aludna. A nyugtalan alvást alig érzékelő tudata minden idegszálával harcolt a felkelés ellen.
- Tudom, hogy félsz, de azzal, hogy alvást színlelsz, nem úszod meg a mai napot - figyelmeztette kedvesen Kate, aztán kiment, hogy hozzon egy éltető kávét a férfinak.
-Nem is tettetem - morogta Castle, miközben hasra fordult, és a párnát a fejére húzta. Néhány perc múlva megérezte a forrón gőzölgő kávé mennyei illatát, de nem mozdult.
- Talán nem tiszta a lelkiismereted, hogy egész éjjel csak forgolódtál?
Castle erőt vett magán, megfordult, és a felé nyújtott pohárért nyúlt.
- Nem tudom, miről beszélsz - pislogott ártatlanul, és igyekezett nyitva tartani a szemét, aztán sóhajtott egyet. - Csak semmi kedvem varratszedésre menni. Kínos lesz és fájdalmas - nyögte szenvedő arccal, miközben behunyta a szemét, és várta, hogy a keserű ital életre keltse az idegsejtjeit.
Kate megértő mosollyal nézte. Hát még az injekció! - gondolta, de nem akarta szekálni a férfit, aki nehézkesen feltápászkodott, és öklével a szemét dörzsölgetve lépett a konyhába.
- Ó! - lepődött meg, amikor a reggelihez megterített asztalt meglátta. - Te aludtál az éjszaka egyáltalán? Mikor csináltál ennyi finomságot? - húzta fel kérdőn a szemöldökét.
- Kilenc óra van Castle! Jobb lesz, ha nem csak tátod a szádat, hanem teszel is bele valamit - nevetett Kate a megrökönyödött arcú írón.
- Kilenc? - nézett a férfi maga elé tűnődve. - Akkor tényleg időutazó lettem.
Kate mosolyogva figyelte a kócos, nyúzott, borostás arcú férfit, ahogy egyre élénkebbé válik a kávétól, miközben jóízűen falatozik. Amikor Castle jóllakottan hátradőlt, Kate mögé lépett, gyengéden átölelte, halántékát a férfiéhoz érintette, és megsimogatta arcán a borostát.
- Gyere, segítek megborotválkozni, nehogy összevagdosd magad a bekötözött kezeddel.
- De hát azt mondtad, hogy tetszik a borostám - méltatlankodott a férfi.
- Az egy-két napos borosta igen, de már inkább hasonlítasz Robinson Crusoe-ra, mint Richard Castle-re.
- Valld be, hogy Gates miatt akarod!
- Jó, bevallom, nem szeretném, ha még jobban utálna a kapitány. Már így is eléggé kihúztad nála a gyufát - adta meg magát Kate, és gyengéden, mégis határozottan húzta a férfit a fürdőszoba felé. Castle morgott még egy kicsit, aztán engedelmesen leült a tükörrel szemben. Mosolyogva figyelte a tükörképüket, ahogy Kate finoman simogatva rásimítja arcára a borotvahabot, aztán ujjával az álla alá nyúlva feljebb emeli a fejét. Nézte a nő szemöldökei között megjelenő apró ráncokat, amik jelezték, minden idegszálával arra koncentrál, hogy úgy húzza végig a borotva pengéjét a férfi arcán, hogy a szőrszálak eltűnjenek, de a bőr ne sérüljön. Amikor Castle nyakán is megtette az első mozdulatot, Kate észrevette, hogy a férfi addig ragyogó tekintete megváltozik. Kicsit hátrébb lépve rosszallóan nézett rá.
- Csak nem félsz, hogy elvágom a nyakadat?
- Mi? Dehogy! - kérte ki magának a feltételezést Castle, de amikor látta, hogy a nő kemény vonásai nem enyhülnek, vett egy nagy levegőt. - Ha a nyakamat vágod meg, akkor a fiúk az őrsön egy hétig azzal fognak szekálni, hogy biztos valami bűnöm van, amiért el akartad metszeni - ráncolta össze kétségbeesve a homlokát.
- Majd azt mondod, hogy egy vámpírral éjszakáztál - húzódott gúnyos mosolyra a nő szája. - Na, fel a fejjel Castle! - villant egy gonosz kis fény a szemében, és élvezettel nézte, ahogy a férfi engedelmesen megemeli a fejét.
Amikor Kate az utolsó habos sávon is végighúzta a borotvát, Castle megkönnyebbülten felsóhajtott, aztán elégedetten szemlélte meg sima arcát a tükörben.
- Igyekeznünk kell - pillantott az órájára Kate, miközben a franciaágyhoz ment, hogy megigazítsa az ágyneműt. - Öltözz fel és indulhatunk a kórházba - mondta, de amikor megfordult, látta, hogy Castle tétován toporog mögötte.
- Kimennél? - kérdezte könyörgő tekintettel a férfi. Mivel Kate megütközve nézett rá, zavartan folytatta. - Nem akarom, hogy fecskében láss.
Kate szemei kikerekedtek a csodálkozástól, aztán tenyerét hitetlenkedve a homlokához csapta, és hogy feltörni készülő nevetését visszafojtsa, megingatta a fejét.
- Férfiak - sóhajtotta, és kiment a szobából.
Úgy érezte, mintha csak néhány percet bóbiskolt volna, amikor megérezte Kate cirógatását az arcán, aztán puha ajkait a száján.
- Jó reggelt álomszuszék - suttogta kedvesen a nő a fülébe, aztán finoman megpuszilta a fülcimpáját.
- Ne Kate! Még nem lehet reggel - nyöszörögte Castle álomittasan, miközben résnyire nyitotta egyik szemhéját, hogy meggyőződjön a lehetetlenről, de azonnal össze is zárta, hogy megóvja szemét a reggeli napsugár aranyló fényétől. - Időutazó lettem, hogy kimaradt az éjszaka? - kérdezte morogva, aztán úgy tett, mintha aludna. A nyugtalan alvást alig érzékelő tudata minden idegszálával harcolt a felkelés ellen.
- Tudom, hogy félsz, de azzal, hogy alvást színlelsz, nem úszod meg a mai napot - figyelmeztette kedvesen Kate, aztán kiment, hogy hozzon egy éltető kávét a férfinak.
-Nem is tettetem - morogta Castle, miközben hasra fordult, és a párnát a fejére húzta. Néhány perc múlva megérezte a forrón gőzölgő kávé mennyei illatát, de nem mozdult.
- Talán nem tiszta a lelkiismereted, hogy egész éjjel csak forgolódtál?
Castle erőt vett magán, megfordult, és a felé nyújtott pohárért nyúlt.
- Nem tudom, miről beszélsz - pislogott ártatlanul, és igyekezett nyitva tartani a szemét, aztán sóhajtott egyet. - Csak semmi kedvem varratszedésre menni. Kínos lesz és fájdalmas - nyögte szenvedő arccal, miközben behunyta a szemét, és várta, hogy a keserű ital életre keltse az idegsejtjeit.
Kate megértő mosollyal nézte. Hát még az injekció! - gondolta, de nem akarta szekálni a férfit, aki nehézkesen feltápászkodott, és öklével a szemét dörzsölgetve lépett a konyhába.
- Ó! - lepődött meg, amikor a reggelihez megterített asztalt meglátta. - Te aludtál az éjszaka egyáltalán? Mikor csináltál ennyi finomságot? - húzta fel kérdőn a szemöldökét.
- Kilenc óra van Castle! Jobb lesz, ha nem csak tátod a szádat, hanem teszel is bele valamit - nevetett Kate a megrökönyödött arcú írón.
- Kilenc? - nézett a férfi maga elé tűnődve. - Akkor tényleg időutazó lettem.
Kate mosolyogva figyelte a kócos, nyúzott, borostás arcú férfit, ahogy egyre élénkebbé válik a kávétól, miközben jóízűen falatozik. Amikor Castle jóllakottan hátradőlt, Kate mögé lépett, gyengéden átölelte, halántékát a férfiéhoz érintette, és megsimogatta arcán a borostát.
- Gyere, segítek megborotválkozni, nehogy összevagdosd magad a bekötözött kezeddel.
- De hát azt mondtad, hogy tetszik a borostám - méltatlankodott a férfi.
- Az egy-két napos borosta igen, de már inkább hasonlítasz Robinson Crusoe-ra, mint Richard Castle-re.
- Valld be, hogy Gates miatt akarod!
- Jó, bevallom, nem szeretném, ha még jobban utálna a kapitány. Már így is eléggé kihúztad nála a gyufát - adta meg magát Kate, és gyengéden, mégis határozottan húzta a férfit a fürdőszoba felé. Castle morgott még egy kicsit, aztán engedelmesen leült a tükörrel szemben. Mosolyogva figyelte a tükörképüket, ahogy Kate finoman simogatva rásimítja arcára a borotvahabot, aztán ujjával az álla alá nyúlva feljebb emeli a fejét. Nézte a nő szemöldökei között megjelenő apró ráncokat, amik jelezték, minden idegszálával arra koncentrál, hogy úgy húzza végig a borotva pengéjét a férfi arcán, hogy a szőrszálak eltűnjenek, de a bőr ne sérüljön. Amikor Castle nyakán is megtette az első mozdulatot, Kate észrevette, hogy a férfi addig ragyogó tekintete megváltozik. Kicsit hátrébb lépve rosszallóan nézett rá.
- Csak nem félsz, hogy elvágom a nyakadat?
- Mi? Dehogy! - kérte ki magának a feltételezést Castle, de amikor látta, hogy a nő kemény vonásai nem enyhülnek, vett egy nagy levegőt. - Ha a nyakamat vágod meg, akkor a fiúk az őrsön egy hétig azzal fognak szekálni, hogy biztos valami bűnöm van, amiért el akartad metszeni - ráncolta össze kétségbeesve a homlokát.
- Majd azt mondod, hogy egy vámpírral éjszakáztál - húzódott gúnyos mosolyra a nő szája. - Na, fel a fejjel Castle! - villant egy gonosz kis fény a szemében, és élvezettel nézte, ahogy a férfi engedelmesen megemeli a fejét.
Amikor Kate az utolsó habos sávon is végighúzta a borotvát, Castle megkönnyebbülten felsóhajtott, aztán elégedetten szemlélte meg sima arcát a tükörben.
- Igyekeznünk kell - pillantott az órájára Kate, miközben a franciaágyhoz ment, hogy megigazítsa az ágyneműt. - Öltözz fel és indulhatunk a kórházba - mondta, de amikor megfordult, látta, hogy Castle tétován toporog mögötte.
- Kimennél? - kérdezte könyörgő tekintettel a férfi. Mivel Kate megütközve nézett rá, zavartan folytatta. - Nem akarom, hogy fecskében láss.
Kate szemei kikerekedtek a csodálkozástól, aztán tenyerét hitetlenkedve a homlokához csapta, és hogy feltörni készülő nevetését visszafojtsa, megingatta a fejét.
- Férfiak - sóhajtotta, és kiment a szobából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése