Változatok egy témára 6/75

Amikor meglátta a neki háttal álló írót a pince végén álló hatalmas hordó előtt, megkönnyebbült, hangtalan sóhaj hagyta el a száját, aztán vett egy nagy levegőt, és határozottan rákiáltott. 

- NYPD! Kezeket fel! - zengett a hangja a zárt pincében. Alig tudta visszafojtani a mosolyát, amikor látta, hogy Castle ijedten összerezzen, és nyakát behúzva, engedelmesen emeli kezeit a magasba. Már harmadszor látta ezt a jelenetet, de míg az előző két alkalommal szorongva gondolt arra, hogy talán bűnt követett el a férfi, most felszabadultan szórakozott a jeleneten. Igaz, kicsit gonosz játékot űz vele, de Beckett úgy érezte, nem hagyhatja ki a lehetőséget. Egy perce még átjárta a félelem, amikor a vércseppet meglátta, de most, hogy látja, nincs semmi baja, elégtételt akart venni az átélt izgalmakért, és a felelőtlenségéért. Elvégre azt feltételezték, hogy ez egy bűnügy helyszíne, ahol ki tudja milyen veszély leselkedhet rá. - Ne mozduljon! - kiáltott rá, amikor látta, hogy Castle szembe akar fordulni vele.

- Beckett! Én vagyok az! - fordította hátra bátortalanul fejét a férfi anélkül, hogy a többi testrészét meg merte volna mozdítani. Amikor meglátta a rászegezett pisztolyt a nő kezében, elszánt tekintetét és komoly vonásait, meglepődött. Abban a pillanatban, hogy meghallotta a hangját, tudta, hogy Kate jött utána a pincébe,  de azt hitte, talán a nő nem ismerte fel. Most szembesült vele, hogy tévedett mivel Beckett közelebb lépett, és lecsatolta övéről a bilincset. - De ... de ezt te sem gondolod komolyan ugye? - pislogott reménykedve. - Nem követtem el semmi rosszat - mentegetőzött ártatlan szemekkel.

- Biztos ön ebben, Mr. Castle? - kérdezte Kate szigorúan, aztán eltette a fegyverét, lehúzta a férfi magasba tartott kezét, és rákattintotta a bilincset, miközben magában jót derülve figyelte, ahogy Castle a másik kezét engedelmesen hátranyújtotta, hogy rázárja a bilincs másik felét. - Illetéktelenül tartózkodik egy bűntény feltételezett tetthelyén. Ez elég indok a letartóztatásra.

- Igaz, bejöttem - kezdte lassan - de csak azért, hogy megnézzem, hátha mégis itt vannak a gyerekek. - Mire a mondat végére ért, hangjában keserűség csendült.  Lehajtotta a fejét, mint aki minden reményét elvesztette.

Kate megsajnálta. Ugyanezt a csalódást élte át, amikor eredménytelenül kutatták át a házat, de ő nem élt át olyan félelmet, mint a férfi, amikor elrabolták Alexis-t. Tudta, hogy Castle még jobban szeretné megtalálni, és visszaadni azokat a gyerekeket a szüleiknek, mint ő. A gonosz kis játék, amit Castle-lel játszott, túl komorra sikerült, ezért éppen mondani akart valami kedveset, amikor az hirtelen megfordult, és oldalra billentett fejjel kíváncsian nézett rá.

- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - ráncolta össze a szemöldökét.

Kate tekintete elgondolkodva cikázott a férfi vonásain. Sokszor feledkezett már rá, hogy milyen gyorsan tud az egyik érzelemből egy ellentétesre váltani a férfi, ahogy a gondolkodása is képes volt pillanatokon belül valami egészen másra váltani.

- Ezt komolyan kérdezed?  - nézett lesújtóan a férfira. - Nyomozó vagyok, és te egy nyitott könyv vagy előttem. Tudtam, hogy nem hagy nyugodni az ügy, és szeretnél ott lenni a gyerekek kiszabadításánál. Itt pedig feltűnt egy apróság - húzta fel kihívóan a szemöldökét Kate. Nézte, ahogy Castle koncentrál, és próbálja kitalálni, milyen apróság vezethette a nőt a nyomára. Szerette látni a pillanatot, amikor a férfi szeme felcsillan, szája pedig győzelemittas mosolyra húzódik. Nem sokáig kellett várnia.

- Az ablak! - kiáltott fel Castle. - Kinyitottam az újságárus házikó ablakát! -  Az arcán átsuhanó mosoly csak egy pillanatig jelezte az örömöt, amit Kate utalásának megfejtése jelentett, aztán átvette helyét a bosszúság. Behunyta a szemét, és egy nagyot sóhajtott, mint aki maga sem hiszi, hogy egy ilyen apróság árulta el. Mivel kezei hátra voltak bilincselve, és nem tudott mérgében a homlokára csapni, ezért az előtte álló hordó fájába verte a fejét. Érezte a fájdalmat a homlokán, de azt is, hogy a fa felület megremeg. Felnézett, és megrökönyödve figyelte, ahogy a hordót lezáró falap az ütéstől résnyire nyílik, mintha egy ajtó lenne, amit nem zártak be rendesen, aztán a huzat becsapja, és visszapattanva az ajtófélfáról, még jobban kinyílik. Kate-re pillantott, aki szemöldökét összevonva, gyanakodva méregette a hatalmas hordót, aztán közelebb lépett, megfogta a falapot, és kinyitotta. A következő másodpercekben mindketten csak álltak, és elkerekedett szemmel nézték az eléjük táruló látványt. A hatalmas hordót teljesen a falhoz nyomták, és nem volt alja. Ahogy szemük hozzászokott a sötétséghez, látták, hogy a falon egy jókora nyílás tátong, egy alagút bejárata, ahova a hordón keresztül lehetett belépni. 

- Egy titkos földalatti járat - hüledezett Castle, és arcán először a gyermeki lelkesedés jelent meg, aztán az izgalom, végül a szorongás. - Lehet, hogy a pince befalazott helyiségébe vezet - suttogta, mintha félne belegondolni, mi lehet a feltételezett rejtekhelyen.

- Milyen befalazott helyiségbe? - fordult felé kíváncsian Kate.

Castle érezte, hogy előnyre tett szert, mivel a nő nem fedezte fel a ház pincéjében a befalazott ajtót, ezért alkudozni kezdett.

- Elmondom, ha ezt leveszed - fordította Beckett felé összekulcsolt kezeit, és önelégült mosollyal várta a győzelem mámorító érzését.

Kate néhány másodpercig farkasszemet nézett vele, aztán elhúzta a száját, hogy elrejtse mosolyát, végül a zsebébe nyúlt a kulcsért. Szerette látni a férfi arcán ezt a fajta mosolyt. Az elégedettség és a győzelem érzése keveredett a büszkeséggel. 

- Tényleg letartóztattál volna? - dörzsölgette a csuklóját Castle, és hitetlenkedve nézett a nőre.

Kate szigorú arccal olyan közel lépett a férfihoz, hogy az láthatta a pince félhomályában sötéten csillogó szemekben a haragot, ezért önkéntelenül hátrálni kezdett, de nekiütközött egy hordónak.

- Ha ezzel megakadályozom, hogy veszélybe sodord magad azzal, hogy egyedül bóklásszál egy tetthelyen, akkor a legközelebbi akció előtt valóban letartóztatlak, és beduglak egy zárkába - mondta komolyan, aztán egy pillanattal később elmosolyodott. Úgy érezte, ennyi gonoszkodás elég volt, ezért újra lépett egyet Castle felé, kezeit megtámasztotta a férfi két oldalán a hordón, és addig közelített felé, amíg a testük össze nem ért.

- Nem jöttem volna ide egyedül, ha Gates nem tilt ki az akcióból - magyarázkodott a férfi, aztán amikor megérezte Kate testét az övéhez nyomódni, nyelt egyet. Érezte, ahogy a nő egyre közelebb hajol, míg ajkaikat már csak milliméterek választják el egymástól.

- Még egyszer ne csinálj ilyet! - suttogta Kate szinte a férfi szájába.

- Nem fogok - hunyta be a szemét Castle.

Amikor Kate érezte, hogy a férfi becsukja a szemét, és ajkai vágyakozva elnyílnak, ellökte magát a hordótól, és hátralépett.

- Tudod te, mit éreztem, amikor megláttam a vércseppeket? - kérdezte mérgesen, de hangjában a szeretetből fakadó féltés csendült.

Castle zavartan pislogott. Egyik pillanatban még a mámorító csókot várja, a másikban szembesül azzal, hogy csak játszott vele Kate.

- Megkaptam érte a büntetésemet - morogta durcásan, az elmaradt csókra utalva. - Csak megvágta a tégla a kezem, amikor meg döngettem a falat - forgatta meg vérző kézfejét.

- Milyen befalazott helyiségről beszéltél? - tért vissza az ügyhöz a nyomozó.

Castle elmondta, hogy az a feltételezése, hogy az alagút talán a ház alatti üregbe vezet, aminek a pince felőli ajtaját a közelmúltban befalazták.

Kate figyelmesen hallgatta a férfit, és magában bosszankodott, amiért a pincét átvizsgáló kollégái nem tulajdonítottak jelentőséget a friss falazásnak. 

Miközben Beckett tekintetét körbejáratta a pincén egy lámpát keresve, Castle előrehajolva, nyakát behúzva belépett a hordóba, onnan pedig az alagútba.

- Kate - szólt hátra a nőnek, amikor végigtapogatva az alagút bejáratának nyirkos falát, keze egy villanykapcsolóra lelt. Ahogy megnyomta a billenő műanyagot, az alagutat fény árasztotta el.

- Mögöttem jössz! - nézett rá ellentmondást nem tűrőn Beckett, és elővette a fegyverét. Castle engedelmesen átadta helyét a nőnek, és szó nélkül követte. Az alagút szűk volt és alacsony, éppen csak egy ember tudott benne közlekedni kicsit lehajolva. A behúzott villanyvezetéket sűrűn szakították meg az égők, így szinte vakított a fény. Beckett előretartott fegyverrel, megfontoltan haladt előre. Az adrenalin készenlétbe helyezte minden érzékszervét. Castle olyan halkan lépkedett mögötte, hogy a nő inkább csak érezte, hogy ott van. Úgy tűnt, mintha soha nem akarna véget érni a földalatti járat, amikor Kate megtorpant. Castle átnézett a válla fölött, és meglátta a vasráccsal védett vastag tölgyfaajtót. Szíve vad kalimpálásba kezdett a félelemmel vegyes izgalomtól. Beckett közelebb lépett, és lassan lenyomta a rácson levő kilincset. Nem lepődött meg, hogy nem nyílt ki. Hátrapillantott, de mivel a férfi szemében is csak tanácstalanságot látott, döntött.

- Lépj hátrébb! - utasította Castle-t, és ő is visszalépet néhány métert, aztán pisztolyával a zárra célzott, és háromszor meghúzta a ravaszt. A fegyver dörrenése és a fémet roncsoló golyók csattanása fülsiketítő hanggal töltötte be a szűk alagutat. Castle ösztönösen a fülére szorította a tenyerét, és minden lövésnél rezzent egyet. A zár engedett, a vasrácsos ajtó kinyílt. Beckett újra célzott, most már a tölgyfaajtó zárjára, Castle pedig újra összerezzenve várta, hogy a pisztoly diadalt arasson a zár felett. Aztán csend lett. Egymásra néztek, aztán a golyó ütötte lyukakkal tarkított ajtóra. Castle látta az előtte álló nő emelkedő mellkasát, ahogy egy nagy levegőt vesz, aztán előretartott fegyverrel az ajtóhoz lépett, és lassan kitárta. A szívverésük is elállt egy pillanatra az eléjük táruló látványtól.