Változatok egy témára 7/21

- Hm ... tudja, szeretem a különleges gondolkodású embereket - mosolyodott el a nő - még akkor is, ha néha idegesítőek. Na meg örülök, hogy nem tévedtem magukkal kapcsolatban. Kínos szakmai tévedés lett volna! Csak egy dologgal tudtak meglepni. Nem gondoltam, hogy ennyi időre van szükségük!

- Rajtam múlt - ismerte el Beckett, és szemeiben ott volt az elszalasztott lehetőségek szomorúsága. 

- Tudom - mosolyodott el Jordan, ujjait Kate kezére tette, és finoman megszorította - de nem érdemes azon töprengeni, mi lett volna, ha ... Jöjjön, én iszom egy kávét, maga meg elmond minden apró részletet Tyson-ról, azt is, amit Castle, vagy maga csak érzett vele kapcsolatban! A megérzések néha többet mutatnak meg egy emberről, mint a hivatalos akták. 

Beckett-tet meglepte Jordan bensőséges gesztusa, és a megérzésekkel kapcsolatos gondolkodása is. Most érezte csak meg, mennyire szüksége van egy profira, akire emberként, nőként is számíthat. Miközben a pihenő felé lépkedtek, lopva az órájára pillantott, és összeszorult a szíve. Ha nincs Tyson, akkor most sétálna apjába karolva a templom padsorai között az oltár felé. Mindenhol virágok, illatuk betölti a hatalmas teret, ünnepélyes dallamok úsznak a levegőben, kíváncsi, örömteli arcok mosolyognak rá, és az oltár előtt csillogó szemekkel, boldogan mosolyogva várja a férfi, akivel le akarja élni az életét.

- Kate! - rántotta vissza a valóságba az ügynök hangja. 

- Igen ... szóval ... - kezdett bele zavartan, miközben próbálta kerülni Jordan fürkésző tekintetét. Átkozta magát, amiért hagyta, hogy a képzelete magával ragadja. - Castle sokszor mesélt azokról a pillanatokról, amikor személyesen találkozott Tyson-nal.

- Próbálja meg felidézni, pontosan milyen jelzőket használt, mit érzett azokban a pillanatokban!

Kate a pohara felé nyúlt, de az ügynök egy finom mozdulattal megállította. Egy pillanatra találkozott a tekintetük, aztán Beckett a nő kezében levő pohárra pillantott, nagyot lélegezve beszívta a frissen főtt kávé aromás gőzét, aztán beleegyezően bólintott, és leült az asztalhoz. Pattanásig feszülő idegrendszerének valóban nem volt szüksége a ki tudja hányadik kávéra aznap. Egy másodpercre behunyta a szemét. Egy emléket hívott elő agya rejtett zugából, azt, amikor a nappali kanapéján ülve bevackolta magát Castle ölelésébe, felhúzott térdekkel, hátát a férfi mellkasának támasztva hallgatta, ahogy az felidézi azt a pillanatot, amikor Tyso leütötte Ryan-t, őt pedig kikötözte a székhez. Kinyitotta a szemét, Jordan feszülten figyelő szemébe nézett, és szinte szó szerint kezdte felidézni Castle szavait.

A nap magasan járt, és mire a bicskával levágta a konténerről a vastag hevedereket, már elviselhetetlennek érezte a hőséget. A fehér ing visszaverte ugyan a sugarak egy részét, de fejét nem védte semmi, a fekete gyapjúszövet nadrág pedig szinte itta magába a hőt. Kihúzta az inget a nadrágjából, mert az övrésznél már átitatta az izzadság, és egy pillanatra jó érzéssel töltötte el, ahogy a száraz levegő beáramlott a hasára és a derekára, és felszárítva a verejtékcseppeket, jótékonyan hűtötte a testét. Végighúzta kézfejét gyöngyöző homlokán. Egy pillanatig elgondolkodva nézte nedves kezét, és nyelt egyet. Vajon mennyi ideig lesz elég a két liternyi ásványvíz, ha ilyen ütemben veszíti teste a vizet? Már most szomjas volt, de tudta, hogy egyelőre egy kortyot sem engedélyezhet magának. Először megpróbálta összehajtogatni a hatalmas fakó piros ejtőernyőt, de amikor rájött, hogy olyan óriási méretű az anyag, hogy nem bír el vele, a késsel levágott belőle egy akkora darabot, amit szorosan összehajtogatva el tud vinni a hátán. A zsinórokkal erősen összekötötte, a hevederekből pedig pántokat kötött rá. Elégedetten nézte a méretes hátizsákhoz hasonlító csomagot, aztán a hátára vette, hogy kipróbálja, nem nyomja-e valahol. Nehezebb volt, mint gondolta, de viszonylag kényelmesen lehetett vele mozogni. Belépett a konténerbe, hogy kihozza az ásványvizes palackokat. A fém burkolat úgy átforrósodott, hogy nem lehetett hozzáérni, a hangszigetelő anyag pedig nem akadályozta meg a hősugarakat, hogy a konténer belsejébe jussanak, így odabenn a hőség elviselhetetlenebb volt, mint kinn. Kihozta az ásványvizes palackokat, és a konténer árnyékába húzódva leült az ejtőernyőből hajtogatott hátizsákra. Úgy döntött, megvárja, amíg a forróság alább hagy egy kicsit, akkor indul útnak. A megerőltető gyaloglás a sziklás, egyenetlen felszínen, a tűző nappal párosítva, túl sok folyadékvesztéssel jár. Hiába próbált viszonyítási pontokat keresni, nem tudta felmérni a rá váró út hosszát, de sejtette, hogy minden sokkal távolabb van a valóságban, mint amennyinek ítéli, különben Tyson nem pont ezen a helyen dobta volna ki a repülőből. Emlékezett, hogy olvasott egy cikket a Monument Valley-ről, ami tele volt fotókkal. Az írás arról szólt, hogy az indiánok hogyan próbálnak megélni a kíváncsiskodó turistákból, de ami fontosabb volt a számára, a képeken egy főutat is látott, ami valószínűleg Phoenix felé vezet. A képek tanúsága szerint azonban az út a jellegzetes sziklatornyok túloldalán vezetett, azaz rendkívül messze tőle. Lehet, hogyha másik irányba indulna, találna egy turistautat, de úgy gondolta, inkább a hosszabb, de biztos utat választja. Felnézett az égre. Semmi nyomát nem látta annak, hogy repülőgépek útvonalába esne a fölötte levő légtér, mivel egyetlen kondenzcsíkot sem látott azalatt a néhány óra alatt, amit itt töltött. Ez viszont azt jelenti, hogy a repülőgép, ami hozta, letért a szokásos útvonalról. Lehet, hogy éppen ez lesz az, ami gyanút kelt majd Beckett-ben - gondolta reménykedve. Ha nem tud eljutni ember lakta településig, akkor nem húzza sokáig ezen a félsivatagos tájon, és akkor csak Beckett-ben reménykedhet. Könyökét a térdén támasztva, a tenyerébe temette az arcát. Mit érezhet Kate? Ha Tyson valóban azt akarja, hogy versenyt fussanak az idővel az életéért, akkor Kate már teljes erőbedobással nyomoz. Halványan elmosolyodott. Milyen sokáig csak Kate Beckett nyomozót ismerte! Mennyi küzdelembe és várakozásba telt, mire a nő megnyitotta előtte a szívét, és megmutatta Kate Beckett-tet, a nőt! Emlékei között egymást követték a kihallgatások, ahogy türelmesen, hideg logikával szorította sarokba a gyanúsítottakat, a fehér tábla előtt töltött pillanatok, amikor összevont szemöldökkel, szorosra zárt szájjal, figyelemtől csillogó szemekkel kereste az összefüggéseket, vagy a hiányzó láncszemet. Az emlékek lassan átváltottak Kate másik arcára, arra, amit csak alig két éve ismert, és ami még mindig meglepetéseket tartogatott a számára. Maga előtt látta a kihívó, érzéki mosolyt, amivel egy pillanat alatt feltüzelte a vágyait, néha finom, máskor csábítóan kacér nőiességét, a meglepő játékosságát. Ahogy megjelent emlékeiben az elmúlt hetek szeretkezéseinek képe, hirtelen mintha egy vasmarok szorította volna össze a szívét. Miután Kate változtatott a döntésén, és bár nem minden félelem nélkül, de teljes szívéből szeretett volna gyereket, még néhány hónapig úgy gondolták, ráérnek a babával. Néhány héttel ezelőtt viszont történt valami, ami miatt most megnövekedett benne a félelem, de az elszántság is. Amikor Kate abbahagyta a fogamzásgátló szedését, közölte vele, hogy három hónapig rajta a sor, hogy vigyázzon, mivel nem akar addig teherbe esni, amíg a hormonháztartása vissza nem áll a természet adta állapotba. 

- Jézusom, Castle! Ne vágj már olyan arcot, mint akit most visznek a vesztőhelyre! - térdelt a hanyatt fekvő íróval szembe Kate.

- De ... de hát ... - dadogott Castle kétségbeesetten, mivel lelki szemei előtt megjelentek az óvszerekkel való első próbálkozásainak kínos jelenetei. 14-15 éves lehetett, amikor már minden barátja azzal dicsekedett, hogy elvesztette a szüzességét, amikor ő még azt sem merte bevallani, hogy óvszert is csak becsomagolva látott. Bár sejtette, hogy a fiúk nagy része hazudik a dologgal kapcsolatban, csak hogy megerősítse az osztályban betöltött vezető szerepét, mégis szégyellte, hogy még nem volt lánnyal. Aztán egyik délután bement egy eldugott kis üzletbe, és miközben vásárolt egy halom apróságot, egy doboz óvszert észrevétlenül a zsebébe dugott. Az idős kínai boltos nem értette, miért hagyta ott a visszajárót, és fejcsóválva nézett utána, ő pedig rohant hazáig, hogy mielőtt hazaér az anyja, kipróbálhassa a szerzeményét. Még jó, hogy senki nem tudja, hogy csak a harmadik sikertelen próbálkozás után olvasta el a használati útmutatót, és jött rá, hogy a használat előtt nem ártana izgalomba jönnie! Aztán valahogy úgy alakult, hogy élete során nem kellett sokszor az óvszerhez folyamodnia, ezért most is idegenkedve gondolt rá, és inkább más megoldáson törte e fejét. - Jó, persze, majd vigyázok, csak attól félek, hogy akkor neked nem lesz olyan jó, ha arra kell koncentrálnom, hogy én ... mikor ... szóval ... - mentegetőzött zavarában.

Kate-en látszott, hogy rendkívül jól szórakozik a férfi zavarán. 

- Nem kell semmi másra koncentrálnod, csak arra, amire eddig - hajolt Castle fölé, és gyengéden megcsókolta.

- De ... akkor én most ... - aggodalmaskodott a férfi, mire Kate felegyenesedett, kacéran felhúzta egy pillanatra a szemöldökét, és sejtelmesen mosolyogva meglengette Castle előtt az addig a tenyerében rejtegetett óvszert. - Ne félj Castle! Segítek! - suttogta érzéki hangon, és újra fölé hajolva puhán érintette ajkát a férfiéhoz, miközben finom ujjai becsúsztak a sötétkék póló alá, és könnyedén végigsimítottak a mellkasán, majd lefelé indulva utat találtak a pizsamanadrág alá.

Önkéntelenül elmosolyodott az emléken, meg azon is, hogy nem is gondolta, milyen játékossá lehet tenni egy kényszerű helyzetet. Néhány héttel ezelőtt, amikor már egészen megszokta, sőt élvezte a kis játékaikat, és az első csók után már az éjjeli szekrény fiókjában kutatott a keze, Kate megfogta a karját, és gyengéden a derekára vonta.

- Most aztán megmutathatja Mr. Castle, mire képes! Már nem kell vigyáznod! - suttogta a fülébe mosolyogva két csók között. Talán még soha nem szeretkeztek olyan önfeledten, ugyanakkor izgatott boldogsággal!

Castle felemelte a fejét, és kinyitotta a szemét.

- Lehet, hogy már apa vagyok? - mondta ki a szavakat hangosan, miközben érezte, hogy a végtelenbe nyúló táj képe elhomályosul a szeme előtt.