Fejét az ég felé kapta, és már tudta, hogy nagy baj van.
A repülőgép majdnem a feje fölött volt, így már szinte biztos, hogy kikerült a pilóta látóteréből. Abban reménykedett, hogy talán az utas egy turista, aki a tájat szemléli, és nemcsak előre figyel. Ösztönösen a magasba lendítette karjait, és széles mozdulatokkal integetni kezdett, hátha felhívja magára a figyelmet, de nem történt semmi.
A repülőgép monoton zúgása lassan elhalkult, és hamarosan éppen olyan kicsi ponttá változott a gép teste a rózsaszínbe hajló égbolton, mint amikor Castle meglátta. Erőtlenül hanyatlott le a keze, teste remegett, szíve még mindig dübörögve lökte a vért az ereibe, kiszáradt szája szinte égett minden ziháló lélegzetvételnél. Még egy ideig reménykedve nézett a gép után, hátha egy nagy kört leírva megfordul, de amikor egy alig látható pontként még mindig távolodott, a földre rogyott. A felkeveredett portól köhögni kezdett, de ebben a pillanatban nem érzett semmi testi kínt, mert minden sejtjét a csalódottság érzése járta át. Sírni szeretett volna, de ahhoz sem volt ereje. Elfeküdt a porban, és szemhéjai résén át nézte, ahogy a nap lassan a látóhatár alá bukik.
Elvesztette az időérzékét. Nem tudta, mennyi ideig feküdt mozdulatlanul a földön, de ahogy rohamosan csökkent a hőmérséklet, éberebbé vált. Feltápászkodott, leverte magáról a vastag porréteget, és kezébe vette az utolsó ásványvizes flakont. Már félig sem volt vízzel, de tudta, már nem tartalékolhatja a vizet, mert a kiszáradás fenyegeti. Tanult abból, hogy ne a legnagyobb melegben igyon, mert akkor a folyadékot azonnal izzadsággá alakítja a teste, hanem éjszaka vagy hajnalban, amikor alacsony a kinti hőmérséklet, és sejtjei magukban tudják tartani a vizet. Még várnia kellett volna, de ajka már berepedezett a szomjúságtól, kiszáradt nyálkahártyája pedig vízért könyörgött. Két kortyot ivott úgy, hogy másodpercekig tartotta a vizet a szájában, mielőtt lenyelte. Sosem gondolta, hogy ilyen nehéz megállni, hogy ne igyon meg egy pohárnyi vizet egy húzásra!
Füstszag csapta meg az orrát. Meg is feledkezett a tűzről! A háta mögött még mindig parázslott az ejtőernyő, amire nem tudott másképp nézni, mint kudarca tárgyára. Nem akart arra gondolni, hogy talán a repülőgép volt az utolsó lehetőség a megmenekülésére, ezért megpróbált arra koncentrálni, mit is csináljon, induljon tovább, vagy táborozzon le itt éjszakára. Gyorsan sötétedett, de a bíborszínű felhők még vertek vissza annyi fényt, hogy folytathatta volna az útját, viszont éjszaka tíz fok alá csökken a hőmérséklet, a takarója meg itt füstölög. Döntött. Sokáig úgysem tud már gyalogolni, viszont ha a tüzet táplálja, könnyebben átvészelheti a hideget.
- Hm ... - sóhajtott hangosan. - Őrület ez a sivatagi éghajlat! Nappal megsülök, éjjel megfagyok!
A távolba nézett, ahol a Monument Valley sziklatömbjei mintha sötét bíbor színben izzottak volna. Sokáig méregette a távolságot, és bizakodással töltötte el, hogy úgy látta, elérhető közelségbe került a céljához. Csak azon járt az esze, hogy ki kell bírnia a következő napot, vagy talán még egyet, és megmenekül. Nem győzhet Tyson! Túl kell élnie a sivatagot! Újult erővel nézett körbe, hogy honnan szedjen éghető anyagot, amivel egy darabig még őrizni tudja a tüzet, aztán elindult egy kicsit távolabbra attól a helytől, ahonnan az előbb feltépte a fűcsomókat. Alig ment 40-50 métert, amikor egy viszonylag nagy, hosszan elnyúló, sötét foltot pillantott mag a földön. Kíváncsian lépett közelebb, és boldog mosoly jelent meg az arcán, amikor a félhomályban felismerte a jókora, kidőlt kandeláberkaktuszt. Eszébe jutott, hogy milyen sok westernfilmben látta ezeket a többkarú óriásokat, amelyek Arizona jelképévé váltak, és még a rendszámtáblákon is megjelenítették. Hálásan pillantott az égbolton megjelenő első csillagokra, mintha köszönetet mondana az Univerzumnak, aztán elővette a svájci bicskát, és néhány helyen levagdosta az elszáradt tüskéket, hogy meg tudja fogni a hatalmas növényt, és oda tudja húzni a tűzhöz. Egy idő óta állandósult az éhség okozta tompa fájdalom a gyomrában, és már nem is figyelt rá, de a gondolat, hogy talán ehető a kaktusz belseje, ráébresztette, mennyire éhes.
Nem gondolta, hogy ilyen nehéz a növény. Már örült, hogy nem egy 12-13 méteres több karú matuzsálemet fogott ki, mert ezt a 4-5 méteres példányt is elég volt elvonszolni a tűzig. A következő meglepetés akkor érte, amikor el akarta vágni, mert a kés bele sem akart menni a kiszáradt bőrszövetbe. Mire néhány darabra tudta vágni a kaktuszt, az utolsó, halvány napsugarak is átadták helyüket a csillagok fényének. Amikor meglátta a növény teljesen összeaszalódott belsejét, már tudta, hogy az éhséggel tovább kell küzdenie, viszont a tűzön lassan, de szinte füst nélkül égtek a jókora darabok. Már híre sem volt a nappali hőségnek. Megborzongott az egyre hidegebbé váló levegőtőt, ezért felvette a zakót, és a tűz mellé telepedett. Nem gondolta, hogy a sárgás, vöröses lángokból áradó hő, egy nem kívánt látogatót csalogatott a közelbe.
Előző nap ...
Beckett örömmel látta, hogy néhány órai pihenés után Shaw ügynök újra energikus léptekkel lép ki a liftből, így egyenesen felé indult. Tudni akarta, hogy egy kívülálló hogyan vélekedik arról, amibe ő utolsó szalmaszálként kapaszkodik. Nem akarta, hogy a félelem hatására olyan következtetéseket vonjon le, amelyek tévútra vezetik.
- Tudom, hogy a repülőn nem volt semmi gyanús - előzte meg Jordan, még mielőtt bármit mondott volna, és az okos tábla előtti asztal szélére ült. - Meglepett volna, ha találunk valamit. Tájékoztattak a hasonmás vallomásáról, és az ékszerüzletben történtekről is, de magát nem ezek érdeklik, ugye? - nézett átható tekintettel Kate-re.
- Nem hiszem, hogy ha Tyson nyomát követjük, akkor az elvezet bennünket Castle-hez - nézett nyíltan a nő szemébe, és várta a megerősítést, amit meg is kapott, amikor Shaw ügynök határozottan bólintott.
- Jerry Tyson játszik. Nyomokat hagy, de csak annyit, hogy bizonytalanságot keltsen, és már azt se higgyük el, ami nyilvánvaló, mert mindig a csavart feltételezzük a cselekedeteiben. Ő most lassan Castle felé akarja magát vezetni Kate, de olyan lassan, hogy csak minimális esélye legyen megmentenie őt.
Beckett az utolsó szavaknál beharapta az ajkát, és lehajtotta a fejét, mintha a padló nem létező mintázatát tanulmányozná, miközben arra gondolt, mennyi az a minimális esély. A merengésből Jordan erőteljes hangja zökkentette ki.
- Kate! Nem azt mondtam, hogy nem hagy esélyt! Ha meg akarta volna ölni Castle-t, már rég megtette volna. Ő azt akarja, hogy maga is szenvedjen, hogy egész életében lelkiismeret-furdalása legyen, amiért csak órákon, vagy perceken múlt, hogy megmentse. Biztos, hogy New York-tól messze vitte, és az is, hogy nem zárt helyen tartja fogva. Abban nem lenne számára semmi élvezet, ha mi nyomoznánk, Castle meg tehetetlenül várná, hogy kiszabadítsák. Biztos, hogy neki is szánt valami feladatot! Valami olyan helyre vihette, ahol minden leleményességére szükség van, hogy életben maradjon - mondta meggyőződéssel, és figyelte, ahogy a nyomozó tekintetében megjelenik a bizakodás apró kis fénye. - Castle nem mindennapi fickó, és ezt Tyson is tudja, ezért valami olyan helyet kell keresnünk, ami még a mi kis írónknak is kihívást jelent.
Kate agyában cikáztak a gondolatok. Igen, ez logikusan hangzik, már csak abban nem volt biztos, hogy a repülőtér és a Phoenix-be tartó teherszállító gép csapda, ami napokra tévútra vezetik az egész csapatot, vagy egy Tyson által elszórt morzsa, amit követniük kell. Jordan mintha megérezte volna a bizonytalanságát, felállt, és felé fordult.
- A repülőgép beleillik a profilba, de jöjjön, nézzük meg, mit húznak ki a phoenix-i kollégák a pilótából! - indult az eligazító felé, ahol Espo éppen az egyik technikussal tárgyalt, hogy varázsolja élesebbre a Phoenix-ből közvetített képet. A monitoron egy az övékéhez hasonló kihallgató helyiséget láttak, ahol egy ötven év körüli, ravasz tekintetű ügynök próbálta ki a mikrofont és a szinte láthatatlan fülhallgatót, aztán amikor megállapították, hogy a kapcsolat jól működik, kiszólt, hogy hozhatják a pilótát.
Beckett karba tett kézzel, összeszorított szájjal figyelte a belépő, 35 év körüli, egyenruhát viselő férfi minden rezzenését. Testtartása magabiztosságot sugárzott, de tekintete ide-oda cikázott. lazán hátradőlt a székben, mint akinek nincs takargatnivalója, de ujjait szorosan összekulcsolta. Kate biztos volt benne, hogy van valami takargatnivalója. Hallgatta, ahogy a tapasztalt ügynök a kiépíti vele a bizalmas kapcsolatot, és szép lassan a tárgyra tér. Megállapította, hogy ő, a mostani lelkiállapotában, képtelen lenne ilyen módszeresen feltenni a kérdéseket, valószínűbb, hogy már a nyakát szorongatná, hogy kikényszerítse belőle, hol van Castle. Hiába szorongatta azonban az ügynök a kérdéseivel a pilótát, annyit tudott kicsikarni belőle, hogy honnan szerezte az ötvenezer dollárnyi készpénzt. Azt mondta, a pénzt egy illegális kártyabarlangban nyerte pókeren Las Vegasban, de ennyi, amiért megbüntethetik, mert a repülőútjai legálisak, a szállítmányait leellenőrizhetik, semmi szabálytalanságot nem követett el. Amikor megmutatták neki a Tyson-ról készült fantomképet, flegmán megrázta a fejét, de Kate szemét nem kerülte el, hogy mialatt kimondta, hogy nem ismeri a képen látható férfit, mutatóujjával önkéntelenül megdörzsölte a bajszát. Ha hazudik valaki, gyakran takarja el a száját a hazug szavak kimondása közben.
- Hazudik! - kiáltott fel Kate és Jordan egy időben. A két nő egymásra nézett, és elégedetten elmosolyodott.
Az ügynök, még erősködött egy ideig, hogy nézze meg jobban a képet, de a pilóta csak a fejét rázta. Beckett úgy érezte, itt az idő, hogy feltegye a kérdést, ami órák óta izgatja. A mikrofon felé hajolt, és halkan beleszólt, miközben feszülten figyelte a phoenix-i ügynök vonásait.
- Kérdezze meg tőle, miért csökkentették a magasságot a Colorado-fennsík felett veszélyesen alacsonyra!
Látta, hogy a férfi egy pillanatra a fülesből érkező felszólításra figyel, aztán mintegy mellékesen felteszi a kérdést. Kate előrehajolva, feszülten figyelte a pilóta minden rezdülését. A férfi nyelt egyet meglepetésében, és a kihallgatás kezdete óta először zavarban volt. Előadta a légörvény sztorit, de látszott rajta, hogy csak megjátssza a magabiztosságot. Tyson mindenre felkészítette, és a lelkére kötötte, hogy tartsa magát a meséjükhöz, akkor nem kerülhet bajba.
Kate-nek ennyi elég volt. Érezte, hogy a pilótából ennél többet nem tudnak kicsikarni, tehát nekik kell kitalálni, mi történhetett út közben.
- Javi, szereztél térképet? - fordult a nyomozó felé, miközben kilépett az eligazítóból.
- Shaw ügynöknek jobb térképe van, mint amit én szerezni tudnék - húzta el irigykedve a száját Espo, és az okos táblára mutatott, amin az Egyesült Államok műholdképe díszelgett.
- Ó! - csúszott ki Beckett száján meglepetésében, aztán bosszúsan megrázta a fejét. Nem értette, hogyan feledkezhetett meg az FBI csodamasinájáról.
- Mi volt az a magasságcsökkentés? - kérdezte érdeklődve Jordan.
Miután Beckett beszámolt az irányítótoronyban történtekről, az ügynök a térképhez lépett. Megérintette a táblát, és ráközelített a szóban forgó területre, aztán néhány mozdulattal a műholdképre húzta a repülőgép útvonalátjelző piros csíkot.
- Tehát valaminek ezen a szakaszon kellett történni - mutatott a piros vonal egy szakaszára. - Na nézzük, mi van itt pontosan! - mondta elgondolkodva, miközben még jobban kinagyította a műholdképet, aztán elégedett mosollyal a szája sarkában Beckett-re nézett.
- Sivatag, a Monument Valley-től északra - csillant remény Kate szemében, és egy halvány mosoly suhant át az arcán.
- Mit gondol, Beckett nyomozó? Elég nagy kihívás Castle-nek egy sivatag? - húzta fel jelentőségteljesen a szemöldökét Shaw ügynök.
Nem gondolta, hogy ilyen nehéz a növény. Már örült, hogy nem egy 12-13 méteres több karú matuzsálemet fogott ki, mert ezt a 4-5 méteres példányt is elég volt elvonszolni a tűzig. A következő meglepetés akkor érte, amikor el akarta vágni, mert a kés bele sem akart menni a kiszáradt bőrszövetbe. Mire néhány darabra tudta vágni a kaktuszt, az utolsó, halvány napsugarak is átadták helyüket a csillagok fényének. Amikor meglátta a növény teljesen összeaszalódott belsejét, már tudta, hogy az éhséggel tovább kell küzdenie, viszont a tűzön lassan, de szinte füst nélkül égtek a jókora darabok. Már híre sem volt a nappali hőségnek. Megborzongott az egyre hidegebbé váló levegőtőt, ezért felvette a zakót, és a tűz mellé telepedett. Nem gondolta, hogy a sárgás, vöröses lángokból áradó hő, egy nem kívánt látogatót csalogatott a közelbe.
Előző nap ...
Beckett örömmel látta, hogy néhány órai pihenés után Shaw ügynök újra energikus léptekkel lép ki a liftből, így egyenesen felé indult. Tudni akarta, hogy egy kívülálló hogyan vélekedik arról, amibe ő utolsó szalmaszálként kapaszkodik. Nem akarta, hogy a félelem hatására olyan következtetéseket vonjon le, amelyek tévútra vezetik.
- Tudom, hogy a repülőn nem volt semmi gyanús - előzte meg Jordan, még mielőtt bármit mondott volna, és az okos tábla előtti asztal szélére ült. - Meglepett volna, ha találunk valamit. Tájékoztattak a hasonmás vallomásáról, és az ékszerüzletben történtekről is, de magát nem ezek érdeklik, ugye? - nézett átható tekintettel Kate-re.
- Nem hiszem, hogy ha Tyson nyomát követjük, akkor az elvezet bennünket Castle-hez - nézett nyíltan a nő szemébe, és várta a megerősítést, amit meg is kapott, amikor Shaw ügynök határozottan bólintott.
- Jerry Tyson játszik. Nyomokat hagy, de csak annyit, hogy bizonytalanságot keltsen, és már azt se higgyük el, ami nyilvánvaló, mert mindig a csavart feltételezzük a cselekedeteiben. Ő most lassan Castle felé akarja magát vezetni Kate, de olyan lassan, hogy csak minimális esélye legyen megmentenie őt.
Beckett az utolsó szavaknál beharapta az ajkát, és lehajtotta a fejét, mintha a padló nem létező mintázatát tanulmányozná, miközben arra gondolt, mennyi az a minimális esély. A merengésből Jordan erőteljes hangja zökkentette ki.
- Kate! Nem azt mondtam, hogy nem hagy esélyt! Ha meg akarta volna ölni Castle-t, már rég megtette volna. Ő azt akarja, hogy maga is szenvedjen, hogy egész életében lelkiismeret-furdalása legyen, amiért csak órákon, vagy perceken múlt, hogy megmentse. Biztos, hogy New York-tól messze vitte, és az is, hogy nem zárt helyen tartja fogva. Abban nem lenne számára semmi élvezet, ha mi nyomoznánk, Castle meg tehetetlenül várná, hogy kiszabadítsák. Biztos, hogy neki is szánt valami feladatot! Valami olyan helyre vihette, ahol minden leleményességére szükség van, hogy életben maradjon - mondta meggyőződéssel, és figyelte, ahogy a nyomozó tekintetében megjelenik a bizakodás apró kis fénye. - Castle nem mindennapi fickó, és ezt Tyson is tudja, ezért valami olyan helyet kell keresnünk, ami még a mi kis írónknak is kihívást jelent.
Kate agyában cikáztak a gondolatok. Igen, ez logikusan hangzik, már csak abban nem volt biztos, hogy a repülőtér és a Phoenix-be tartó teherszállító gép csapda, ami napokra tévútra vezetik az egész csapatot, vagy egy Tyson által elszórt morzsa, amit követniük kell. Jordan mintha megérezte volna a bizonytalanságát, felállt, és felé fordult.
- A repülőgép beleillik a profilba, de jöjjön, nézzük meg, mit húznak ki a phoenix-i kollégák a pilótából! - indult az eligazító felé, ahol Espo éppen az egyik technikussal tárgyalt, hogy varázsolja élesebbre a Phoenix-ből közvetített képet. A monitoron egy az övékéhez hasonló kihallgató helyiséget láttak, ahol egy ötven év körüli, ravasz tekintetű ügynök próbálta ki a mikrofont és a szinte láthatatlan fülhallgatót, aztán amikor megállapították, hogy a kapcsolat jól működik, kiszólt, hogy hozhatják a pilótát.
Beckett karba tett kézzel, összeszorított szájjal figyelte a belépő, 35 év körüli, egyenruhát viselő férfi minden rezzenését. Testtartása magabiztosságot sugárzott, de tekintete ide-oda cikázott. lazán hátradőlt a székben, mint akinek nincs takargatnivalója, de ujjait szorosan összekulcsolta. Kate biztos volt benne, hogy van valami takargatnivalója. Hallgatta, ahogy a tapasztalt ügynök a kiépíti vele a bizalmas kapcsolatot, és szép lassan a tárgyra tér. Megállapította, hogy ő, a mostani lelkiállapotában, képtelen lenne ilyen módszeresen feltenni a kérdéseket, valószínűbb, hogy már a nyakát szorongatná, hogy kikényszerítse belőle, hol van Castle. Hiába szorongatta azonban az ügynök a kérdéseivel a pilótát, annyit tudott kicsikarni belőle, hogy honnan szerezte az ötvenezer dollárnyi készpénzt. Azt mondta, a pénzt egy illegális kártyabarlangban nyerte pókeren Las Vegasban, de ennyi, amiért megbüntethetik, mert a repülőútjai legálisak, a szállítmányait leellenőrizhetik, semmi szabálytalanságot nem követett el. Amikor megmutatták neki a Tyson-ról készült fantomképet, flegmán megrázta a fejét, de Kate szemét nem kerülte el, hogy mialatt kimondta, hogy nem ismeri a képen látható férfit, mutatóujjával önkéntelenül megdörzsölte a bajszát. Ha hazudik valaki, gyakran takarja el a száját a hazug szavak kimondása közben.
- Hazudik! - kiáltott fel Kate és Jordan egy időben. A két nő egymásra nézett, és elégedetten elmosolyodott.
Az ügynök, még erősködött egy ideig, hogy nézze meg jobban a képet, de a pilóta csak a fejét rázta. Beckett úgy érezte, itt az idő, hogy feltegye a kérdést, ami órák óta izgatja. A mikrofon felé hajolt, és halkan beleszólt, miközben feszülten figyelte a phoenix-i ügynök vonásait.
- Kérdezze meg tőle, miért csökkentették a magasságot a Colorado-fennsík felett veszélyesen alacsonyra!
Látta, hogy a férfi egy pillanatra a fülesből érkező felszólításra figyel, aztán mintegy mellékesen felteszi a kérdést. Kate előrehajolva, feszülten figyelte a pilóta minden rezdülését. A férfi nyelt egyet meglepetésében, és a kihallgatás kezdete óta először zavarban volt. Előadta a légörvény sztorit, de látszott rajta, hogy csak megjátssza a magabiztosságot. Tyson mindenre felkészítette, és a lelkére kötötte, hogy tartsa magát a meséjükhöz, akkor nem kerülhet bajba.
Kate-nek ennyi elég volt. Érezte, hogy a pilótából ennél többet nem tudnak kicsikarni, tehát nekik kell kitalálni, mi történhetett út közben.
- Javi, szereztél térképet? - fordult a nyomozó felé, miközben kilépett az eligazítóból.
- Shaw ügynöknek jobb térképe van, mint amit én szerezni tudnék - húzta el irigykedve a száját Espo, és az okos táblára mutatott, amin az Egyesült Államok műholdképe díszelgett.
- Ó! - csúszott ki Beckett száján meglepetésében, aztán bosszúsan megrázta a fejét. Nem értette, hogyan feledkezhetett meg az FBI csodamasinájáról.
- Mi volt az a magasságcsökkentés? - kérdezte érdeklődve Jordan.
Miután Beckett beszámolt az irányítótoronyban történtekről, az ügynök a térképhez lépett. Megérintette a táblát, és ráközelített a szóban forgó területre, aztán néhány mozdulattal a műholdképre húzta a repülőgép útvonalátjelző piros csíkot.
- Tehát valaminek ezen a szakaszon kellett történni - mutatott a piros vonal egy szakaszára. - Na nézzük, mi van itt pontosan! - mondta elgondolkodva, miközben még jobban kinagyította a műholdképet, aztán elégedett mosollyal a szája sarkában Beckett-re nézett.
- Sivatag, a Monument Valley-től északra - csillant remény Kate szemében, és egy halvány mosoly suhant át az arcán.
- Mit gondol, Beckett nyomozó? Elég nagy kihívás Castle-nek egy sivatag? - húzta fel jelentőségteljesen a szemöldökét Shaw ügynök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése