Nem érzékelte, hogy a hűvös éjszakában életre kel a sivatag élővilága.
Előző éjszaka ...
Jordan Shaw ügynök minden idegszálával azon igyekezett, hogy ennek a két nagyszerű, különleges embernek a segítségére legyen, de a rendelkezésére álló adatok nem sok reménnyel kecsegtettek, bár ő nem az az ember volt, aki feladja a vadászatot. A fekete furgon rendszámtábláját nem lehetett leolvasni egyik felvételen sem, az arcfelismerő program nem tudta beazonosítani Tyson plasztikai sebész által újjá szabott arcát. Most a kikötők, pályaudvarok és repterek kameráinak felvételein futtatták végig az arcfelismerőt, eddig eredménytelenül. A nő tudta, hogy különösen intelligens sorozatgyilkossal van dolguk, ami rendkívül körültekintő és óvatos. Most nem gyilkolni akar, hanem olyan helyzetbe hozni Castle-t és Beckett-et, hogy a végén a férfi meghaljon, mielőtt a nyomozónő rátalálna. Kell, hogy valamikor hibázzon! A kérdés csak az, hogy lesz-e elég idejük kiszabadítani Castle-t. A szeme sarkából érzékelte a hatalmas léptekkel közeledő nyomozót. Amikor felé fordult, és meglátta a nő tekintetét, már azt is tudta, hogy fordulóponthoz érkeztek.
- A karikagyűrűt nemrég hozta meg az ékszerész - hadarta. Szavaiból sütött az izgalom, de a bizonytalanság is.
Shaw ügynök elgondolkodva oldalra billentette a fejét, miközben megpróbálta megfejteni a mondat jelentőségét, de nem értette, mire gondol Beckett.
- Egész idő alatt azon gondolkodtam, miért pont Castle esküvői öltönyét, ingét, cipőjét és nyakkendőjét vitte magával Tyson - kezdett a gondolatmenetbe Kate, miközben az ügynök szemébe nézve megerősítésre várt. - Bejutott a lakásba, elkábította a pizsamában alvó Rick-et, beletette a hajóládába. Felkaphatott volna egy farmert és egy inget vagy pólót, amik kéznél voltak. Miért pont az esküvői ruhát vitte el?
- Az esküvőjük napja lett volna, ezért lehet egyszerű jelkép - vélte Jordan.
- Tyson-nál semmi sem egyszerű - villant Beckett szeme. - Neki mindennel célja van - mondta meggyőződéssel, aztán beharapta a száját, mintha még egyszer végiggondolná, elképzelhető-e az, amire jutott. Néhány másodpercig várt, aztán belevágott. - Bedrogozta Castle-t. Ha ráadta az öltönyt, az inget, nyakkendőt meg a cipőt, talán azért tette, mert el akarja vele hitetni ...
- hogy megvolt az esküvő - fejezte be Shaw ügynök a mondatot, miközben a lehetőségen töprengve felhúzta a szemöldökét. - Igen, ez beleillik a profilba. Akkor viszont ...
- ... gyűrűt kellett húznia az ujjára, és ha biztosra akart menni, ugyanolyan gyűrűt kellett vennie, mint amit választottunk. - Beckett jelentőségteljesen felhúzta a szemöldökét. - Ezt csak úgy tudta meg, ha ...
- ... járt az ékszerboltban.
Kate bólintott. Hirtelen deja vu érzése támadt. Emlékek sora rohanta meg, amikor Castle-vel egy logikai láncot követve, egymás gondolatai fejezték be. Bizakodással töltötte el az érzés, ezért elmosolyodott.
- Emlék? - kérdezte kíváncsian az ügynök, és kutató tekintettel, mosolyogva méregette Beckett-et, mire az kicsit szégyenlősen elmosolyodott, egyértelművé téve ezzel a választ.
Amíg Shaw ügynök intézkedett, hogy kerítsék elő az ékszerbolt biztonsági kameráinak felvételeit az elmúlt két hétről, valamint a bolt környéki térfigyelőkét, Beckett a pihenőbe ment. Muszáj volt innia egy kávét, hogy éberen tartsa a figyelmét. Amikor a kávéfőző géphez lépett, egy pillanatra behunyta a szemét. Szinte érezte Castle jelenlétét a helyiségben, ahol annyi percet töltöttek együtt. A frissen főtt kávé illata magával hozta a férfi finom érintésének emlékét, ahogy a poharat a kezébe adja, és közben szinte észrevétlenül végigsimít a kezén. Nyelt egyet, és kinyitotta a szemét. Nem engedheti meg, hogy az emlékek magával ragadják. Éppen kortyolt egyet a kávéból, amikor Ryan dugta be a fejét az ajtón. Nyúzott volt, szeme fáradtan és szomorúan szegeződött Kate-re, de tekintetében izgatottság csillogott.
- A jelmezkölcsönző zsákutca - mondta a homlokát ráncolva. - Arra gondoltunk, talán nem is kölcsönözte vagy varratta a londiner ruhát, ezért végighívtuk az összes környékbeli szállodát, ahol piros egyenruhát viselnek a csomagvivő fiúk. A Hotel Phoenix-ben a gazdasági igazgatóhelyettes elmondta, hogy egy héttel ezelőtt valaki ellopott egy londiner egyenruhát, és egy csomagszállító kocsit, de egy rövid belső vizsgálat után senki nem foglalkozott egy ilyen pitiáner üggyel. Odamegyünk Javi-val, hátha felismeri valaki a 3XK-ről készült fantomképet - nézett átható kék szemével megerősítésre várva a nőre.
Kate bólintott. Nem kellett szólnia semmit,
szavak nélkül is értették egymást, és Ryan pontosan kiolvasta a fáradt fényű
szemekből, milyen hálás a nő a kitartásukért.
A férfi sietve távozott, Kate pedig arra
gondolt, hiába bukkannak Tyson nyomára, attól még nem fogják megtudni, hol tartja fogva Castle-t. Minden halvány nyom Tyson felkutatása felé viszi az ügyet, de nincs semmijük, ami közelebb vinné őket Rick-hez. Fogta a maradék kávét, és visszament Shaw ügynök okostáblája elé, aminek egész felületét New York részletes térképe borította.
- Hol vagy Rick? - suttogta, mintha abban reménykedne, hogy valami isteni sugallat választ ad a kérdésére.
- Nem hiszem, hogy New York-ban van - szólalt meg mögötte váratlanul Jordan, mire Kate kérdő tekintettel megfordult.
- A város a maga terepe, Castle-é és a miénk. Az embereink ismerik minden zegzugát. Ez hazai terep, ami előnyt jelentene a számunkra. Ráadásul nyüzsög a város, és nincs egy négyzetmétere, ahol előbb-utóbb fel ne tűnne valaki kíváncsiskodó. Valahova messzebb vitte. Olyan helyre, ahol a madár sem jár, ahol véletlenül sem botlik bele olyan emberbe, aki meghiúsíthatná a tervét. Biztonságban érzi magát, és messze vitte Castle-t, ezért merte elküldeni a képet magának. Kivitte a városból - mondta olyan meggyőződéssel, hogy Kate nem kérdőjelezte meg a következtetését.
A nyomozó visszafordult a hatalmas térkép felé, ujjával megérintette, és kinagyította egy részletét.
- Akkor viszont azt kell megtudnunk, mivel, és merre vitte - nézte töprengve az utcák sokaságát. - A furgon nyomát eddig tudtuk követni - mutatott egy pontra a kinagyított felületen - és ebbe az irányba haladt - húzta tovább az ujját. - Ekkor még Castle a hajóládában volt, de a képen már egy konténer méretű helyiségben van - mondta ki nehezen az utolsó szavakat. A félelem hirtelen újra úrrá lett rajta, ahogy megjelent előtte a férfi kikötözött, öntudatlan alakja.
- Tehát keressünk egy olyan helyet, ahol konténerek lehetnek, vagy konténereket szállíthatnak. Nézzük meg, mi van ezen a területen - lépett Jordan is a táblához, és bekarikázott egy jókora területet, mivel figyelembe vette, hogy a furgon az utolsó ismert helye után bármilyen irányba lekanyarodhatott. - Három jachtkikötő a Hudson északi, kiszélesedő szakaszán, egy vasúti rendező pályaudvar, két magánrepülőtér - sorolta lassan, ahogy szeme rátalált a lehetséges helyekre.
- A jachtok túl kicsik egy konténer elszállításához - gondolkodott hangosan Beckett, hogy szűkíteni tudja a kört. A pályaudvar lehetséges.
- A két repteret ismerem, csak kisgépek felszállására alkalmasak, azokra nem fér fel egy konténer.
- Akkor marad a pályaudvar - szögezte le Beckett, és már éppen kezdett hinni abban, hogy megtalálták az egyetlen megoldást, amikor a mögötte váratlanul megszólaló hangtól összerezzent.
- Vagy ez a használaton kívüli, lezárt katonai reptér, amit időnként bérbe adnak légitársaságoknak, ha telítettek a teherszállítók repterei - bökött a semmiből felbukkanó Sorenson egy nagyobbacska szürke foltra a térképen, miközben önelégülten Kate-re mosolygott.
Castle néhány órán át olyan mélyen aludt a kimerültségtől, hogy semmit nem érzékelt a külvilágból, de amikor teste lassan regenerálódott, lassan eljutott a tudatáig a hideg, az éhség és a szomjúság. Összehúzódva szorosan magára húzta az ejtőernyő, és próbálta megőrizni teste melegét, de ennek ellenére hamarosan vacogni kezdett, a szomjúságot pedig elviselhetetlennek érezte. A takaróba burkolózva nehézkesen felült. Úgy érezte, mindene fáj. Lábfeje még mindig feszülve dagadt bele a cipőbe, a sarkán levő kidörzsölt seb minden mozdulatnál tudatta, hogy nem tűri tovább a megpróbáltatásokat, izmai merevek voltak, és az alvás ellenére fáradtak, arcán és tarkóján húzódott a bőr a napégéstől. Megpróbált nyelni, de kiszáradt nyálkahártyája fájdalmasan összetapadt. Innom kellett volna alvás előtt - állapította meg. Tudta, hogy túl sok vizet veszített a hőségben, mert amióta útnak indult, nem pisilt. Ha így folytatja, le fognak állni a veséi. Felnézett a jellegzetes sziklaalakzatokra. A csillagok és a Hold keltette kékes derengésben még mindig rettentő távolinak tűntek. Lassan kortyolva itta ki az utolsó vízcseppeket a flakonból, aztán kinyitotta a másodikat, és behunyt szemmel élvezte, ahogy az éltető folyadék simogatva beborítja a száját, és hideg patakként csorog le a torkán. Mire feleszmélt, a palack már csak félig volt, de nem bánta. Röhejes lenne, ha elájulnék a vízhiánytól, végül meg szomjan halnék, amikor még van bő egy liter vizem - gondolta. A sziklatömbnek támaszkodva lehunyta a szemét, hogy erőt gyűjtsön, és még napfelkelte előtt, amikor még nem kínozza a hőség, útnak tudjon indulni. A víz jótékonyan keltette életre a sejtjeit, és kellemes félálomba merült. Álom és ébrenlét között lebegett. Érzékelte a külvilág hidegét, de közben álmában Kate mellette feküdt, szerelmesen rámosolygott, miközben ujja lassan bekúszott az inge alá, és finoman cirógatta az oldalát. Élvezte az érintést, de szerette volna érezni a nő meleg bőrét az övéhez tapadni, ezért hogy közelebb vonja magához, megmozdult. Éles fájdalom hasított a lábába, ami egy pillanat alatt elűzte az álmot. Nagyokat pislogva próbálta megkülönböztetni az álmot a valóságtól, ami nem volt egyszerű, mert a cipőtől véresre dörzsölt sarkába valóban éles fájdalom nyilallt, ugyanakkor érezte az oldalától a mellkasa közepe felé közeledő kellemes, kissé csiklandós érzést, de Kate már nem volt mellette. Értetlenül lökte el magát a sziklától, és hámozta le magáról az ejtőernyő anyagát. Kigombolta a zakóját, és felhúzta hasán az inget, hogy lássa, valami tényleg cirógatja-e, vagy csak a képzelete játszik vele. Amikor a derengő fényben meglátta mellkasán a jellegzetes alakú, sötét, mozgó foltot, a lélegzete is elakadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése