Változatok egy témára 7/31

Néhány percre megszűnt a valóság, helyette felidéződött emlékeiben a néhány nappal ezelőtti múlt, amikor ugyanígy állt a zuhany alatt. 

Aznap este későn ért haza, mivel be akarta fejezni a papírmunkát, mielőtt szabadságra megy. Biztos volt abban, hogy Castle ébren várja, mivel az este folyamán félóránként hívta, hogy mikor ér haza, aztán amikor felhívta a figyelmét, hogy minél több időt tölt a telefonálással, annál később fog végezni, már csak SMS-t mert írni. Fáradtan, de várakozással teli izgalommal lépett a lakásba, mert arra számított, a férfi valami meglepetést tartogat a számára, azért várta olyan türelmetlenül haza. A nappaliban sötétség fogadta, de a hálószoba ajtaja alól világosság szűrődött ki, így odasietett, és ajkán huncut mosollyal nyomta le a kilincset. Hát, nem egészen arra számított, ami a szeme elé tárult, de a látvány olyan aranyos volt, hogy másodpercekig csak állt, és próbált betelni a látvánnyal. Az éjjeli lámpa meleg, sárga fénye derengett a szobában. Castle, a magasra polcolt párnákon félig fekve, félig ülve aludt az ágyban, feje oldalra billent, arca kisimult, száján édes mosoly jelezte, hogy valami szépről álmodik. Ernyedten elnyíló ujjai között egy útikönyvet tartott, és szinte az egész ágyat beborították az utazási prospektusok.

Kate közelebb lépett. Szerette volna megcsókolni a férfit, de nem volt szíve felébreszteni, ezért néhány másodpercig csak nézte a számára oly kedves vonásokat, aztán felvette az egyik prospektust, aminek az elején "Az érintetlen csodák szigete: Palawan" hangzatos cím díszelgett. Érdeklődve nézte a számtalan lélegzetelállító fotót, amelyeken egy részén kristálytiszta tenger, hófehér homokos part, másokon az irreálisan kék tengerből magasra nyúló, növényzet borította sziklatornyok törtek a magasba, aztán beleolvasott a szövegbe, mert még sosem hallott az érdekes nevű helyről. 

Elgondolkodva tette a prospektust az éjjeli szekrényre. Csak nem új helyszínt talált Castle a nászútjukhoz az esküvő előtt néhány nappal? - töprengett összevont szemöldökkel, mivel már megegyeztek egy európai utazásban, sőt mindent le is foglaltak. Igaz, hosszas vita eredményeként született meg a döntés, amelyben ő engedett. Szívesebben ment volna valami csendes, nyugodt helyre, messze a világ szeme elől, de Castle annyira lelkes lett, amikor kiderült, hogy a francia Riviérán még nem járt egyik volt feleségével sem, hogy nem volt szíve tovább vitázni vele. Szinte látta maga előtt Castle-t, amikor élénken gesztikulálva áradozott arról, mennyi látnivaló és élmény vár rájuk Cannes-ban, Nizza-ban, és hogy mennyi izgalmat tartogatnak Monte-Carlo-ban a kaszinók. Választékos szavakkal festette le az Azúr-part, vagy ahogy a franciák nevezik, a Côte d'Azur hihetetlenül kék tengeröbleit, a pálmafák szegélyezte utakat, a szikrázó napsütésben vakító fehér sziklákat. Terveik között szerepelt, hogy átugranak Olaszországba is, és megnézik Capri Kék-barlangját és Rómát, amit Kate nem szeretett volna kihagyni. A férfinak csak egy kérése volt: ne akarjon Párizsba menni.

Újra megpihent tekintete az álmában mosolygó író arcán, aztán a fürdőszobába indult. 

Már percek óta csukott szemmel élvezte a meleg víz keltette kellemes, pihentető érzést a zuhany alatt, amikor megérezte a zuhanyzóba áramló hűvösebb légáramlatot, majd néhány másodperc múlva a hátához simuló erős férfitestet, és a gyengéden simogató kezeket, ahogy derekáról a hasa felé haladva átölelik. 

- Azt hittem, alszol - dőlt hátra az ölelésben, hogy egész testével érezze a férfit.

- Úgy érzed, hogy alszom? - suttogta fülébe az író, miközben csípőjét a fenekéhez nyomta, majd finom csókokkal borította be a nyakát.

Annyira elmerült az emlékben, hogy először csak azt érzékelte, hogy valami irritáló hang az agyába furakodott a mámorító érzést hozó képek közé. Egy pillanatig csak állt a valóság és a képzelet határán egyensúlyozva, aztán az erőszakos hang elűzte az emléket, és Kate-ben tudatosult, hogy a telefonja csörög olyan hangerővel, hogy túlharsogta a zubogó víz hangját is. Sóhajtva zárta el a csapot, de amíg megtörülközött, összeszoruló szívvel gondolt arra, hogy amikor a gyengéd, mégis lángoló szeretkezés után rákérdezett a prospektusokra, a férfi szerelmesen elmosolyodott, és csak annyit mondott: - Azt hiszem, igazad van. Nem kell a csillogás, a tömeg, a hírességek, a kaszinók, a műemlékek és a mindenütt felbukkanó rajongók. Szeretném, ha az az idő, és az a hely, csak a miénk lenne.  Kate keserűen gondolt arra, ha annak idején el tudta volna fogni Tyson-t, akkor éppen most utaznának a mesebeli Palawan-szigetre, és ahelyett, hogy élete legboldogabb napján lenne túl, és a legjobban várt utazást élné át, retteg. Retteg, hogy a férfi, akivel össze akarja kötni az életét, aki nélkül nem tudja elképzelni a napjait, talán az életéért küzd, vagy az is lehet, hogy már ...

Eddig jutott az önmarcangoló gondolatokban, amikor az időközben elhallgató telefon újra megszólalt. Miközben megpróbált nyirkos testére cibálni egy pólót, a füléhez tette a készüléket. Shaw ügynök hívta.

- A gépünk fél óra múlva indul Phoenix-be. Küldtem magáért egy embert, öt perc múlva ott lesz, és kiviszi a reptérre. Ott találkozunk - mondta a nő hivatalos, választ nem váró hangsúllyal.

- Rendben - válaszolt Beckett, és már bontotta is a vonalat. Hirtelen olyan izgalom lett rajta úrrá, amilyet már rég nem érzett. Mindenre elszánt volt, és próbált csak arra gondolni, hogy helyesen döntöttek, és megtalálja Castle-t. Örült, hogy egy órával előbb indulhatnak a tervezettnél. Ki tudja, talán éppen ezen az egy órán múlik minden. 

A Monument Valley-t beborító éjszakai égbolt csillagai ragyogva tündököltek. Castle közelebb húzódott a tűzhöz, és megpróbált viszonylag kényelmes fekvőhelyet találni a vörös por borította földön. Eszébe jutottak a Kalahári-sivatagban élő busmanok, akik az oldalukon fekve, a könyökükre támaszkova alszanak, fejüket a vállukra hajtják, nehogy a talajon élő ízeltlábúak belemásszanak a fülükbe. Próbálgatta a filmen látott testhelyzetet, de képtelen volt így aludni. Tett egy kaktuszdarabot a parázsló tűzre, aztán dacolva a bogarakkal, fejét a keze szárán nyugtatva hanyatt feküdt a földön, és a csillagokat bámulta. Most nem volt szomjas, de megitta az utolsó néhány korty vizét is, és ez nyugtalansággal töltötte el. Következő nap is forróság lesz, és nagyon hosszú út vár rá, ráadásul egyre kimerültebb, lába minden lépésnél sajog, napégette arcán húzódott a bőr, és egyre jobban fájt a feje. Kate-re gondolt, Alexis-re és az Anyjára. Élni akart. Értük, velük. Minden emberileg kibírhatót ki kell bírnia. Egyszerűen nem engedheti meg, hogy Tyson elvegye tőlük. Olyan erős lelki kötelék van köztük, amit egy szociopata el sem tud képzelni, ezért nem is számol vele. Ő nem ismeri a szeretet erejét.

Becsukta a szemét, és hallgatta a lehűlő sziklák pattogó hangját, és hagyta, hogy az álom lassan magával ragadja. Az ébrenlét és az álom határának békés nyugalmát egy új, eddig nem hallott zaj zavarta meg. Nyugtalanul forgolódni kezdett. Néhány másodpercig nem foglalkozott vele, de a furcsa zörgő hang újra és újra megismétlődött. Hirtelen tudatosult benne az ismerős, mégis a valóságban soha nem hallott hang. Kinyitotta a szemét, és éberen fülelt. Már egészen biztos volt abban, hogy nem képzelődik, és a lábától nem messze egy csörgőkígyó adja ki a farkán levő szarulemezek csörgetésével a jellegzetes hangot. Tudta, hogy a hő vonzotta az állatot a közelbe, és a mocorgása felkeltette az érdeklődését, és most támadásra készen figyeli. Túl közelről hallotta a hangot, ezért már esélye sem volt elhúzni a lábát, mivel a kígyó sokkal gyorsabb, mint ő. Csak egy lehetőséget látott arra, hogy megtévessze a hüllőt, ha mozdulatlan marad, és a tűz melege jobban vonzza, mint az ő testhője. Érezte, hogy ez gyenge próbálkozás, de más választása nem lévén, mozdulatlanná dermedt. Óráknak érezte a perceket. Még a lélegzetét is visszafojtotta, miközben hallgatta a szakaszosan csörgő hangot. Már fogyott a türelme, amikor csend lett. Percekig fülelt, de a pattogó köveken kívül semmit sem hallott. Felemelte a fejét, aztán lassan a könyökére támaszkodott.