Változatok egy témára 7/28

- Beckett! Találtunk valamit - tört utat agyába Javi halk, komoly hangja. Felnézett, és a nyomozó reménytől és izgatottságtól csillogó tekintetével találta magát szembe.

Olyan éberré vált, mintha a fáradtságát egy tornádó söpörte volna el, és egy mozdulattal lökte magát ülő helyzetbe.

- Megtaláltuk Castle hasonmását, aki a hitelkártyát használta. Felismerte Tyson-t a rajzoló által készített képről. Sajnos még mindig csak az a rajzunk van 3XK-ről, amit a mi elmondásunk alapján készítettek, mivel a kapitányság kamerái nem működtek, amikor Tyson itt volt az őrsön - húzta el a száját a nyomozó, mint akit még mindig bosszant, hogy valaki ennyire bele tud nyúlni a rendszerükbe. - Egy kávéházban találkozott Tyson-nal, aki készpénzzel fizette ki az ATM-es produkciót.

- Ez a "valami"? - nézett Kate csalódottan a férfira. A készpénz lenyomozhatatlan, 3XK pedig soha nem menne egy bekamerázott kávézóba.

- Nem - guggolt le Espo Beckett-tel szembe, hogy szemmagasságban legyen vele, és jelentőségteljesen a nő szemébe nézve, türelmesen folytatta. - A Castle hasonmásunk látta, hogy milyen kocsiba szállt be Tyson, amikor felbérelte a feladatra. Valamit elfelejtett tőle megkérdezni, ezért három utcán keresztül loholt utána, aztán feladta, amikor meglátta, hogy beszáll egy sötétkék Toyota Prius-ba. Ez a típus elég jellegzetes formatervezésű autó, és a hasonmásunk biztos benne, hogy nem téved. - Javi megállt egy pillanatra, amíg Beckett elraktározza a hallottakat, aztán folytatta. - Van más is. Az FBI-osok végignézték az ékszerbolt biztonsági kameráinak felvételeit, és kiderült, hogy van egy időintervallum, amit töröltek. Ha ő buherálta meg a felvételeket, akkor abban az időszakban vette meg a gyűrűt Tyson. Az ékszerbolt vezetője felismerte a rajzról 3XK-t, sőt arra is emlékezett, hogy arról érdeklődött, milyen karikagyűrűt választanak mostanában a hírességek, és említette, hogy az újságokban olvasott a híres krimiíró esküvőjéről. Az eladó persze készségesen megosztotta velük, hogy milyen gyűrűt választottatok, erre ő is olyat kért, bár furcsállotta az eladó, hogy csak egyet. Ryan-nel végignéztük az ékszerbolt körüli térfigyelő kamerák felvételeit. Egyiken sem látszik az arca, tehát fényképünk még mindig nincs róla - ráncolta össze a homlokát Javi. Látta, hogy Kate egyre reményvesztettebben várja a biztató hírt, ezért megfogta a kezét. - Az arcát nem láttuk, de azt igen, hogy néhány utcával arrébb, egy férfi beszáll egy sötétkék Tyoyta Prius-ba, aminek a szélvédőjén egy autókölcsönző logója látható. Ryan most hívja a kölcsönzőt.

Beckett hallgatott, de a férfi látta a tekintetén, hogy száguldanak a gondolatai.

- Kate! Hibázni fog - nézet meggyőződéssel a nő szemébe. - Mindenkinél okosabbnak hiszi magát, ezért egyre bátrabb, és egyre óvatlanabb. Előbb-utóbb hibázni fog, mi pedig lecsapunk rá.

- Igen - bólintott elgondolkodva Kate. - Csak az a kérdés, hogy előbb vagy utóbb, és ha utóbb, az nem lesz-e az túl későn.

Javi látta, hogy a nő kimerült, és ahogy telik az idő egyre jobban megviseli az eredménytelenség, noha próbál rettentő keménynek látszani, máskor ragyogó tekintete most fáradt fénnyel pásztázta a padlót.

- Ha az autókölcsönzőben nem volt elég óvatos a fizetéssel vagy a kamerákkal ...

- Tudom, Javi - emelte szomorú tekintetét a férfira Kate.

- Van még valami. A repülőgép pilótája egy hónappal ezelőtt vásárolt egy házat Phoenix kertvárosában, holott az előző kis lakás hitelét sem tudta addig pontosan törleszteni. A számláján nincs pénzmozgás, de az ingatlanügynök majdnem szívszélhűdést kapott, amikor meglátta, hogy az ügyfele egy szatyor készpénzzel egyenlíti ki a számlát. Az FBI most hallgatja ki a pilótát. Lehet, hogy ő elvezet bennünket Tyson-hoz - mondta a nyomozó bizakodva.

Beckett szinte itta minden szavát, de szemében nem jelent meg a csillogás, szomorú tekintetéből nem tudta száműzni a félelmet. Sóhajtott, miközben megdörzsölte a homlokát, hátha akkor csillapodik az egyre erősödő fejfájás. Nyelt egyet, aztán társa bizakodó, barna szemébe nézve, kimondta azokat a gondolatokat, amelyek a félelmét táplálták.

- Másfél napja az életem csak abból áll, hogy "ha", "talán", "esetleg". Meddig tart ez, Javi? Mi lesz, ha Tyson nyomára bukkanunk? Még ha el is fognánk, attól még nem tudnánk megmenteni Castle-t. Tyson soha nem árulná el, hol tartja fogva.

Espo nézte a nőt, és szinte érezte a félelmét. Tudta, hogy igaza van. Valami reményt adó, bizakodó mondaton törte a fejét, amikor Beckett hirtelen felállt. Tekintetében a félelmet felváltotta az elszántság, összeszorított ajkai olyan akaratot tükröztek, hogy Espo egy pillanatig csodálkozva meredt rá, aztán halványan elmosolyodott. Beckett nyomozó visszatért - gondolta elégedetten.

- Szólj az informatikusoknak és az FBI-nak, hogy kapcsoljanak össze a phoenix-i kihallgatóhelyiséggel! Hallani és látni akarom a pilóta kihallgatását! Valami történt út közben, csak még azt nem tudom, hogy mi. Egyenlőre nem érdekel Tyson elfogása. Castle-t kell megtalálnunk, ehhez viszont úgy kell gondolkodnunk, ahogy Tyson. Ja, és szerezz egy részletes térképet a Colorado-fennsíkról! - mondta, és kiviharzott a pihenőből.

Javi letaglózva a hirtelen változástól, összehúzott szemöldökkel nézett a nő után, aztán amikor meglátta, hova megy, elmosolyodott, és elégedetten bólintott. Ugyan ki más segíthetne egy beteg elme gondolatait kitalálni, ha nem Jordan Shaw ügynök?

A nap még a látóhatár felett járt, és bár csökkent a forróság, Castle még mindig elviselhetetlennek érezte. Elgyötört volt minden porcikája, de megpróbálta kiiktatni agyából a fájdalomérzetet, pedig a füle mögött húzódó vágott seb, amit még a konténerben szerzett, újra húzódott és égett, zoknija beledagadt a sarkán levő vérző, mély horzsolásba, vállába egyre mélyebben vágott bele a heveder. Poros bőréhez már nem tapadt hozzá az ing, ami semmi jót nem jelentett. Már nem izzadt, teste nem tudta magát hűteni, és a kiszáradás határára került. Megpróbált egyenletes ütemet diktálni a lábainak, miközben minden huszadik lépésnél felnézett az égre, hátha a távolban meglátja egy kisgép pontszerű alakját az égszínkék égen. Ha idejében felfedezi a repülőt, akkor lesz ideje jelet adni neki. Miután belátta, hogy semmi más megoldás nincs arra, hogy felhívja magára a figyelmet, mint a füst, kipróbálta, tud-e tüzet gyújtani. Elővette a Tyson-tól kapott nagyítót, letérdelt egy kiszáradt fűcsomó mellé, és megpróbálta olyan messze tartani a domború lencsét az egyik levéltől, hogy az egy pontba gyűjtse össze a nap sugarait, és annyi hőt irányítson egy pontra, hogy a száraz levél meggyulladjon. Emlékezett rá, milyen döbbenettel nézte a Sivatagi shaw című filmben, ahogy a nagyítóként működő harmatcsepp összegyűjti a napsugarakat, és felgyullad tőle egy hatalmas madárfészek. Már kezdett kételkedni fizikai ismereteiben és a természetfilmek képeiben, amikor hosszú próbálkozások sora után végre füstölni kezdett a száraz levél, majd az egész fűcsomó lángra kapott. Euforikus örömöt érzett, öklével a levegőbe csapott, és diadalittas tekintettel nézett körbe, mintha arra számítana, hogy valaki látta a produkcióját és megdicséri, aztán észbe kapott, és gyorsan a már csak parázsló fűcsomóra taposott. Tüzet gyújtani tehát tud, ha meglát egy repülőgépet, de a vörös kőzet borította felszínen a lángokat nem látják meg olyan magasból, ezért miközben újra végigjáratta szemét az égbolton, azon töprengett, hogyan csinálhatna elég nagy füstöt. Reménykedett benne, hogy még napnyugta előtt felbukkan egy alacsonyan szálló kisgép, mert később már nem tud tüzet gyújtani. Éppen azon gondolkodott, vajon mennyi idő lehet hátra napnyugtáig, amikor a távolban meglátott egy ezüstösen megcsillanó kis foltot. Megtorpant. Tenyerét napellenzőként a homlokához emelte, és hunyorogva próbált fókuszálni a kis pontra. Érezte, ahogy szíve vad vágtába kezd a mellkasában, ziháló lélegzete felgyorsul a tudatra, hogy talán itt a soha vissza nem térő alkalom.
- Ez az! - suttogta maga elé bátortalanul, mintha nem merne reménykedni a csodában, de a következő pillanatban már ledobta hátáról a csomagját, kikapta a zakó zsebéből a nagyítót, és egy olyan területre rohant, ahogy viszonylag sűrűn borították a vörös talajt a hosszú levelű fűfélék. Térdre vetette magát a legszárazabbnak tűnő fűcsomó előtt, a napkorongra nézett, és felé fordította a nagyítót. Figyelte, ahogy az összegyűlő sárga fénycsík egyre vékonyabbá válik ahogy közelít a nagyítóval a levélhez, egészen addig, amíg egy pici ponttá nem szűkül a fénycsóva. Remegett a keze. Tudta, hogy kicsi az esélye, hogy meggyulladjon a levél, ha állandóan mozog az összegyűjtött sugár, ezért vett néhány mély levegőt, és egy pillanatra behunyta a szemét, hogy nyugalmat erőltessen magára, aztán felnézett az égre. Már tisztán látszott a kisméretű repülőgép, de még elég messze volt, és Castle-nek úgy tűnt, nem közeledik túl gyorsan, és ez megnyugtatta. Már nem remegett a keze. Mereven nézte a tűhegynyi sárga foltot, de a levél nem kezdett barnulni és füstölni. Tudta, hogy türelmesnek kell lennie, és nem szabad felnéznie az égre, hogy milyen közel van a repülő, mert akkor a nagyító megmozdul, és esélye sem lesz, hogy meggyulladjon a fű, de most a türelem jellemezte a legkevésbé. Amikor feladta volna a küzdelmet, vékony fehér füst jelent meg a levegőben, a levélen pedig egy apró barna lyuk, néhány másodperc múlva pedig lángra lobbant az egész fűcsomó. Egy pillanatig megbabonázva nézte a lángoló növényt, mintha valami csodát látna, aztán minden erejét latba vetve kezdte kitépkedni a környező fűcsomókat a száraz, laza talajból, és a tűzre dobta őket, ami egyre nagyobb lánggal, szikrázva, pattogva égett, de nem füstölt. Castle egyre gyakrabban nézett az égre. A repülőgép veszedelmes gyorsasággal közeledett. Érezte, hogy sürgősen ki kell találnia, mit dobjon a tökéletesen égő száraz fűre, hogy sűrű füst képződjön, különben a pilóta és utasa nem fogják észrevenni. Megpördült a tengelye körül, és kutatva nézett körbe. Tekintete az ejtőernyőn állapodott meg. Egyre kevesebb ereje van cipelni az éjszakai hideg ellen takaróként szolgáló csomagot, és annyira csak nem hűl le a levegő, hogy megfagyjon, így hát döntött. Előkapta a bicskát, elvágta a hevedereket, és a könnyű anyagot az időközben már csak pislákolóvá váló láng fölé húzta. Megvárta, amíg az anyag széle lángra kap, aztán egy kupacba gyűrte az ernyőt, hogy lefojtsa a lángot, és az egész csomagot a tűz fölé nyomta. Lélegzetvisszafojtva várt néhány másodpercet, aztán amikor az összegyűrt anyag közepéről felszállt a sűrű, fehér füst, megkönnyebbülten fellélegzett. Ekkor hallotta meg a repülőgép motorjának jellegzetesen berregő, zúgó hangját. Fejét az ég felé kapta, és már tudta, hogy nagy baj van.