Szméagol kedvenc ünnepe

Kedves Olvasóim!

Szeretnélek megörvendeztetni Benneteket Szméagol kis barátom Castle ficcével. Ma kaptam tőle ezt az írást azért, hogy a "tehetcégünkkel vidámícunk fel téged" ! 
Hát, nálam maximálisan működött a dolog! 
Ezt a rendkívül humoros, egyedi stílusban írt "írászt" ajánlom figyelmetekbe! 
Nekem olyan jókedvet okozott, amitől a következő napokon is "örömködhetek"!!! 
Kívánom, hogy Ti is szórakozzatok olyan jól, mint én!

Castle-nek, akárcak Szméagolnak, a karácon volt a kedvensz ünnepeckéje, mert akkor mindenki szeretgetett mindenkit, meg volt egy comó ajándákó, amit cak neki szánt asz anutája, meg a lánya, Alexis, ész moszt már Kate-től isz várakoszhatott ajándákóra. Alexisz egyébként kicit nagyképű leányszó volt, mióta meg együtt éldegéltek Beckettel, különöszen irritáló volt a személyiszége. De Castle ennek ellenére, számunkra érthetetlen módon, isz szerette, talán aszért, mert a lánya volt, ész nem tudott mit keszdeni vele. Szóval, a lényeg, hogy asznap codász reggelre ébredőszött, szütött a nap, persze nem volt meleg, szőt nagyon hideg volt, mondhatni szidri, mert ugye tél volt. Télen meg ninc meleg, eszt még mi isz tudjuk. A lényeg, hogy Castle felébredőszött, ész mindjárt Kate után kotorászott az ágyackájukban, de nem volt ott. Morcoszan gondolt arra, hogy talán megint egy munka miatt kellett lelépnie otthonról, eszért a telefonja után nyúlkálódott, hogy felhívja, ész egy kicit megszürgessze, hogy igyekesszen hasza, elvégre karácon van, ész ilyenkor mindenki a caládjával van, de legalábbisz velük ébredőszik. 

Lasszan, megfontolgatva minden lépészt ütögette be a számokat, majd amikor Kate hangockája felharszant a vonal végén, komolyszágot erőltetett magára, ész szigorúan mondikálta:

-  Aszt hittem, amikor felébredőszök, itten leszel mellettem, ész együtt örülünk, hogy karácon van! Tudod, hogy Szméagolnak isz esz a kedvensz ünnepe!

-  Ne haragudosszál, nem volt szándékosz, de gyilok mindig van New Yorkban, még karáconkor isz. Gates behívatott, hogy ügyeleteszkedjek, amíg a többiek a gyilkoszok után futkorásznak. – szajnálkoszott szomorkászan Kate, miköszben magában mulatoszott, mert nem isz asz őrszön volt, cak átverésznek szánta. Igaszából már asz autójában üldögélőszött, ész Castle anutáját várta, aki egy üszletben ütögette el asz időt, mert még akart veszegetni pár ajándákót a fiának, meg Kate-nek isz, no, de esz isz titok volt. Castle elhúszta a száját, ész fancali ábrászatot vett fel a képe, ahogy beletörődöszött, hogy egyedül tölti a karácon délelőttöt. Ahogy letette a telefont, elhatároszta, hogy meglepi a nyomoszót, ész mire haszajön, codálatoszan, de tényleg codálatoszan feldíszítgeti a szöld színű fenyőfát, ami akkora volt, hogy cak nagyon ámuldoszva lehetett megköszelíteni, ész nem isz lehetett körbeérni. Például egy Szméagol, nem isz látta volna asz egészet, cak mondjuk a felét. Neki isz látott egyből, nehogy időt vesztegesszen. Előszedegetett a szekrények mélyéről egy comó színesz, meg cillogó, gömbölyű bigyuszokat, ész elkeszdte felaggatni őket a fára, asztán meg szórt rá egy rakász hosszú, kídó szerű valamit, aszok isz cillogtak, meg színeszek voltak, a lényeg, hogy mire ebédeszni kellett volna, addigra elkészült. Ebben a pillanatban nyílt asz ajtócka, ész Martha jelent meg, ő volt Castle anutája, ész mellette Castle nagy meglepődgetészére Kate isz ott állt mellette. Tudta, hogy moszt Castle nagyon meglepődgetett, hiszen neki asz őrszön kellett volna lennie, eszért nagyon moszolygott, ész a szemei isz cillogtak, esz amúgy összhangban állt a karáconnal, amikor minden cillog. Castle nagyon örömködött, ész egyből oda futkorászott, hogy megölelgessze, ész még puszmókot isz adott a szájára, amit Kate hatalmasz odaadásszal viszonoszgatott.  Nagy volt a boldogszág, Martha mama meg cak szégyelőszködve piszlogott, de igaszából ő isz boldog volt. Mondjuk, nagy volt a boldogszág. Egyből odamentek a fához, ami ugye még mindig cillogott, ész átadták egymásznak az ajándákókat. Asztán Alexisz isz betoppant, de róla cak ennyit írunk, mert nagyon nem a szívünk cücke. Meg kell mondjuk, tényleg irritáló a sztílusza, ész eszt Szméagolok nem szeretik. Amikor már minden comagolópapírt szétszinszáltak, ész örömködtek a benne rejtőszködő ajándákónak, Kate Castle-re nészett, ész szerelmeszen szúgta:

- Boldog karácont, Szméagol kedvensz ünnepét, Rick! – moszolygott boldogszágoszan, Castle pedig, egy könnyceppel a szemében moszolygott vissza.

-   Neked isz Boldog Szméagol kedvensz ünnepét, Kate! – hajolgatott köszelebb, ész megcókolta szerelmét. Hogy eszután mi követkeszett, aszt nem tudjuk, mert itt már be kell hunynunk a szemeckénket, cukott szemmel meg nem látjuk. De asz bisztosz, hogy Martha ész Alexisz eltakarodtak a szobáckájukba, hogy hagyják a szerelmeszeket ünnepelgetőszni!

Vége!!