A következő pillanatban látta, ahogy a férfi elrugaszkodik a peremtől, és kitárt karokkal a mélybe veti magát.
A rendező másik nézőpontra váltott. Kate az előbb észre sem vette, hogy Castle fejére is szereltek egy apró kamerát, ami azt mutatta, ahogy szabadesésben száguld a víz felé. Hallotta a férfi felszabadult, adrenalin fűtötte kiáltását, amiben nem érzett félelmet, csak izgalmat. A másik monitor képére pillantott, ami távolabbról mutatta a zuhanó testet. Ahogy a víz felé közeledett, a gumikötél megnyúlt, lassan csökkentette a sebességet, de ennek ellenére Kate úgy látta, hogy Castle őrült erővel csapódik az öböl szürke hullámai közé. Lélegzetvétel nélkül, rettegve nézte, ahogy a férfi néhány másodpercre elmerül a vízben, aztán a kötél eléri megnyúlásának végső határát, kezd összehúzódni, végül magával emeli a férfi testét a felszínre. Amikor Castle újra a víz fölé ért, a kamera ráközelített. Kate látta a csurom vizes férfit, amint levegő után kapkod, aztán kinyitja a szemét, és büszkén elmosolyodik.
Beckett pár pillanatra behunyta a szemét, és hosszú idő után vett egy nagy levegőt, és zsebre tette a kezét, hogy ne vegyék észre a remegését. Mintha egy mázsás súly gördült volna le a mellkasáról! Megkönnyebbült és dühös volt egyszerre. Ha együtt lenne Castle-lel, minden haragját rázúdítaná a felelőtlensége miatt, de így vajon mennyi joga van beleszólni a tetteibe? Ha nem is élnek együtt, úgy gondolta a közös múltjuk feljogosítja arra, hogy elmondja a véleményét neki. Nézte, ahogy felhúzzák Castle-t a hídra, és lecsatolják róla a hevedert, miközben egy riporter azonnal rázúdította a kérdéseit. Annak ellenére, hogy az író mosolyogva ecsetelte, milyen semmivel össze nem hasonlítható érzés volt a szabadesés, és mennyire félelmetes volt, ahogy közeledett a vízhez, miközben tudta, hogy bele fog csapódni, Kate figyelmét nem kerülte el, hogy az erős szélben egész testében reszket a vizes ruhákban, és az sem, hogy miután válaszolt a kérdésekre, és elindult, minden tépésnél eltorzult az arca a fájdalomtól.
Beckett megköszönte, hogy a közvetítő kocsiban lehetett, és néhány perc múlva már karba font kézzel várta, hogy Castle-t lehozzák a híd pillérjéről. Hiába szeretett volna a közelébe menni, a riporterek hada megrohanta az írót, és hiába tartotta a magasba a jelvényét, rá sem hederítettek. Akkor tudott utat törni, amikor a riporterek széledni kezdtek, de hiába tekintgetett körbe, sehol nem látta a férfit. Már éppen meg akarta kérdezni az egyik operatőrt, amikor észrevette a vízfoltokat a földön, amelyek Castle vizes ruhájából származhattak. Tekintete a nyomokat követte, amelyek egészen az egyik várakozó mentőig vezettek, aminek éppen akkor csukódott be az ajtaja. Kate futni kezdett, bár az autónak nem járt a motorja. Vett néhány mély lélegzetet, aztán határozottan megkopogtatta a mentő hátsó ajtaját.
- Nem jöhet be, hölgyem - szólt ki a résnyire nyitott ajtón a mentőorvos. - Beteget látunk el.
Beckett hirtelen nem tudta, hogy azt mondja, hogy ő egy hozzátartozó, vagy felmutassa a jelvényét, hogy rendőr.
- Mr. Castle a társam - mondta átmeneti megoldás gyanánt, de a biztonság kedvéért megvillantotta a derékszíjára csatolt jelvényt.
- Rendben - mondta meglepve az orvos, és kitárta az ajtót.
Egy szempillantás alatt befogadta agya a szeme elé táruló látványt. Castle a betegszállító ágyon ült, és egy ápoló éppen a vizes ruháktól segített neki megszabadulni. Az író nagy nyögések közepette emelte magasba a kezét, a férfi pedig a pólót húzta le róla.
- Kate? - fordult meglepve felé az író.
Beckett csak állt szótlanul. Mit is mondhatott volna egy orvos és egy ápoló előtt? Ráadásul a félelem szülte harag, ami eddig majd szétvetette, a férfi látványától egy pillanat alatt megszelídült. Másodpercekig csak nézte a meztelen felsőtestű, még mindig reszkető férfit, és a düh mellett csak végtelen megkönnyebbülést érzett, amiért nem lett nagyobb baja.
- Gates rettentő dühös, amiért egy ilyen őrültséggel veszélybe sodortad magad - mondta keményen, bár szíve szerint odarohant volna, hogy szorosan magához ölelje, és aztán leteremtette volna, amiért az életével játszott, és rettegést keltett benne.
- Ó! Tehát van valaki, aki aggódik értem? - jelent meg egy pimasz vigyor a férfi arcán, de a tekintete fürkészőn fúródott a nőébe.
- Fél, ha valami bajod esik, akkor nem lesz pontos a Tyson elleni vádemelés - sütötte le a szemét Kate.
- Á! Értem - húzta el a száját Castle letörten, aztán elgondolkodva összehúzta a szemét, és éllel a hangjában folytatta. - Azért jöttél, hogy ezt elmondd? Vagy csak azért, mert Gates ideküldött?
- Féltettelek - nyögte ki nehezen a nő, és szemét a férfiére emelte. - Hogyan vállalkozhattál erre?
- Csak emlékeztetni szeretnélek, milyen veszélyes az élet - mondta megenyhülve Castle, és már tudta, hogy elérte a célját, és jó úton jár, hogy meggyőzze Kate-t az igazáról.
- De ...
- Bocsásson meg hölgyem, de erre most nincs idő - vágott közbe az orvos, aztán szigorúan Castle-re nézett. - Vesse le a nadrágját! Szerzett néhány sérülést, ezért meg szeretném vizsgálni, és a vizes ruháktól is mielőbb meg kell szabadulnia, mert a végén még összeszed egy tüdőgyulladást. Marad? - fordult Beckett felé, aki azonnal bólintott, és belépett a mentőbe. Látta, hogy Castle egy pillanatig ellenkezni akart, mert vett egy nagy levegőt, és felemelte a kezét, de aztán örömmel vette tudomásul, hogy a férfi mégsem szólt, hanem láthatóan beletörődött a helyzetbe.
- Remélem, nem szégyenlős a társa előtt! - kapcsolt az orvos, amikor rájött, hogy nem egy barátnőt vagy feleséget invitált a mentőbe.
- Én nem félek semmitől, ahogy láthatta - nyomta meg a személyes névmást jelentőségteljesen Castle, aztán halványan elmosolyodott. - Egy kis vetkőzéstől főleg nem! - tette hozzá, de amikor le akarta húzni a nadrágot, eltűnt az arcáról a mosoly. - Áááúúú! - kapott fájdalmasan felkiáltva a combjához.
- Van egy kígyómarás okozta seb a combján - világosította fel a meglepett orvost Kate.
Amikor végre lekerült az íróról a nadrág, a mentős letekerte az átázott kötést, és rosszallóan megcsóválta a fejét.
- Ugye tisztában van azzal, hogy az East River koszos vize nem használ egy nehezen gyógyuló sérülésnek? - kérdezte, és anélkül, hogy választ várt volna, fertőtlenítőt és kötszert vett elő a gyógyszerkészletből. - Nem lehetett valami élvezetes, amikor visszarántotta a kötél, és megfeszült a sérült izom - jegyezte meg.
- Á, csak egy pillanatig hittem, hogy kiszakad a combom a helyéről - legyintett Castle flegmán, miközben elismerte, hogy mennyire szenvedett.
- Van valami panasza? Fáj valamije? - kérdezte az orvos, miután ellátta a sebet, mire Castle bizonytalanul megrázta a fejét.
Kate, karba tett kézzel, csendben figyelte az orvos ténykedését, és Castle minden apró reakcióját. Megpróbált nem azon töprengeni, milyen vonzó a bokszer-alsóban üldögélő férfi, hanem arra figyelni, nincs-e fájdalma, amit megpróbál eltitkolni az orvos elől. Néhány apró arcrándulás, és egy-egy túl óvatosan megtett mozdulat felkeltette a gyanúját, és most elérkezettnek látta az időt, hogy az észrevételének hangot adjon, ezért megelőzve a válasszal az írót, megszólalt.
- Fáj a háta.
- De ... nem ... de hát, honnan ... - dadogta Castle.
- Higgyen nekem! - pillantott magabiztosan Kate az orvosra. - Ismerem minden rezdülését. Biztos, hogy fáj a háta.
- De nem is! - próbálkozott rosszul füllentve az író, mivel az járt az eszében, ha kiderül, hogy összeszedett egy kisebb sérülést, és ez az anyja és Alexis tudomására jut, akkor szobafogságra, vagy ami még rosszabb, ágyfogságra fogják kényszeríteni. Akkor pedig a következő programját el kell halasztania, pedig ő nem akar várni. Debby mindent megszervezett, és ő részt akar venni a két nap múlva induló túrán. - Csak egy kis húzódás lehet, vagy túlságosan szoros volt a heveder - próbálta menteni a helyzetet.
- Azt majd én eldöntöm - vette át az irányítást az orvos. - Forduljon meg!
Alaposan végigtapogatta Castle hátát, amit az sziszegve, és időnként meg-megrándulva tűrt, aztán mosolyogva Beckett felé fordult.
- Jó szeme van! Velem elhitette volna, hogy nem fáj semmije, pedig ez a két izom eléggé meghúzódott, - húzta végig Castle gerince mellett és a lapockája fölött az ujját - és néhány helyen a heveder is zúzódásokat okozott - mutatott a halványlila bőrelszíneződésekre.
- De egyik sem komoly sérülés - fordult meg Castle duzzogva. Nem akarta, hogy ügyet csináljanak egy kis hátfájásból.
- Ez igaz, de nagyon sokáig fog fájni, ha nem kezelik. Adok egy kenőcsöt. Ezzel kenje be neki minden reggel és este! - nyújtott egy jókora tubust a nő felé az orvos, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy ő kenje be a sérült hátát.
Kate elvette a tubust, de zavarában éppen csak rápillantott az íróra. Meg mert volna esküdni, hogy a férfi szemében huncut fényt látott felvillanni, és mintha a szája sarkában is megjelent volna egy alig észrevehető, elégedett mosoly.
- Jó lenne, ha valaki hazakísérné, mert egy ilyen extrém ugrás nagyon megterheli a szervezetet - hallotta meg az orvos hangját, miközben látta, hogy az ápoló segíti felvenni Castle-nek a száraz ruhákat.
- Majd én hazaviszem - mondta olyan hangsúllyal Kate, mintha ez teljesen magától értetődő lenne. Maga is meglepődött, hogy megfeledkezett arról, hogy Castle talán mást szeretne, hiszen már nem tartoztak össze, de a férfi nem ellenkezett, csak meglepődve rápillantott, miközben nehézkesen beledugta a kezét egy bolyhos belsejű melegítőfelsőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése