Változatok egy témára 7/101

Tétován körbefordult, de a nőt sehol sem látta. Hirtelen megborzongott, de érezte, hogy nem a hajnali hideg miatt.

Kérdések sora cikázott a fejében. Ha az FBI emberei elmentek, Beckett vajon miért maradt itt? Miért rejtette az autóját egy sötét mellékutcába? Hova tűnt? Mi van, ha megtámadták, ahogy őt is? Igaz, Beckett-nek van fegyvere, de mégsem tudott szabadulni a rossz érzéstől, ami azóta fogva tartotta, hogy meglátta az autót.  Valami azt súgta, hogy segítséget kell hívnia. Espo-t és Ryan-t kellene utolérnie, mielőtt idecsődíti a fél rendőrséget és az FBI-t, mert ha kiderül, hogy vaklárma az egész, és Kate ittlétének logikus magyarázata van, akkor nagy bajba kerül. Az FBI most valószínűleg gőzerővel őt keresi, hogy kiderüljön a számukra is, mi volt Tyson üzenete, azaz már így is elég nagy slamasztikában van. Valószínűleg már nemcsak Kate-nél, de Gates kapitánynál és Shaw ügynöknél is keverte a biztosítékot, hogy megelőzte őket.

Nincs telefonja, pénze, a taxis abban a pillanatban elhúzta a csíkot, amint ő eltűnt a mellékutcában, tehát tőle nem kérhet segítséget. Egyedül a hotel portása könyörülhet meg rajta. Elindult a Royal Castle hotel felé, miközben idegesen tekintgetett be az utca sötét zugaiba. Túl sok kellemetlen meglepetés érte az éjszaka folyamán, nem szeretett volna még egynek részese lenni. Az utca túloldalán magasodó lakóház egyik harmadik emeleti ablakában fény gyúlt, ami odavonzotta a tekintetét. Önkéntelenül megtorpant, és összevont szemöldökkel próbálta kivenni a függöny mögötti árnyékokból, hogy mi zajlik a szobában, de az alakok olyan messze voltak az ablaktól, hogy csak annyit érzékelt, hogy ketten vannak.

- Kérsz egy kortyot, cimbora? - szólalt meg egy alkoholmámoros hang közvetlenül a Castle mögötti kapualj sötétjéből. Az író ijedtében ugrott egyet, és vadul dobogó szívére szorította a kezét. Amikor végre levegőhöz jutott, és megfordult, már átkozta magát, amiért megfeledkezett a két hajléktalanról, akik a fal tövében üldögéltek szedett-vedett gönceiken, amikor a taxi idehozta. Az FBI akció vagy az éjszaka hidege elől védettebb helyre húzódtak. Tétován közelebb lépett. A két férfi arcvonásait eltakarta hónapok óta növekedő szakálluk, ruhájuk rongyos volt, és bűz áradt belőlük, amiben keveredett az áporodott izzadtságszag a alkohol és a romlott ételmaradék szagával. Azt még a derengő fényben is látta Castle, hogy az egyikük vagy húsz évvel idősebb lehet a másiknál. Az idős férfi csak fásultan feküdt egy kartonpapír halmon, a fiatalabb viszont az ócska bortól csillogó, mégis fátyolos tekintettel nézett rá, és egy zöld üveget nyújtott felé. - Hideg van - mondta kásásan, aztán kissé imbolyogva felállt, alaposan végigmérte az írót. - Kabátod sincs! Elvették a kölykök, mi? - csuklott el a hangja az elfojtott nevetéstől. 

Castle zavartan toporgott, hogy még egy hajléktalan is kineveti, aztán hirtelen gondolt egyet.

- Nem láttál egy magas, hosszú barna hajú nőt bemenni valamelyik épületbe? - kérdezte reménykedve.

- Arra a golyóálló mellényes gyönyörűségre gondolsz, aki a Dodge-al jött? - kérdezte olyan természetességgel, hogy Castle meglepetten gondolt arra, talán nem is olyan részeg a fickó, mint amilyennek az első pillanatban hitte.

- Igen, arra - vágta rá gyorsan.

- Oda ment - mutatott kissé tántorogva a szemben álló épületre a hajléktalan férfi.

- Kösz - emelte a karját Castle, hogy hálásan hátba veregesse a  fickót, aztán félúton meggondolta magát, és visszahúzta a kezét. Zavartan elmosolyodott. - Majd meghálálom - mondta, és elindult az épület felé. Úgy gondolta, mielőtt idecsődítené a fiúkat, körülnéz egy kicsit, mit keres Kate abban az épületben. A zárt ajtó jelentette az első akadályt. Lopva körülnézett, nincs-e kéretlen követője, aztán sorban megnyomogatta a csengőket, miközben kíváncsian olvasta a gombok melletti neveket. Hirtelen megállt a tekintete egy néven, és dermedten bámulta. Lehet, hogy paranoiás? A szívbaj kerülgeti, ha meglát egy JT monogramú nevet? Vagy ... A fülében visszhangzottak Tyson szavai: Lassan jobban élvezem, hogy bármikor az életük része lehetek, mint azt, hogy szép, szőke nőket fojtsak meg. A tervezés, az előrelátás, aztán a megvalósítás - ami igazolja minden gondolatom pontosságát - kiváló játék. Lehet, hogy most is részese akart lenni az eseményeknek? Figyelte, hogyan valósul meg a terve? - töprengett, de nem tudott tovább gondolkodni, mert az egyik hangszóróból váratlanul türelmetlen, éles hang reccsent az éjszakai csendbe.

- Már egyszer kinyitottam az ajtót, Beckett nyomozó! Most akkor utánanéz a bejelentett panaszaimnak, vagy nem? - hadarta felháborodottan egy idős női hang. Castle egy pillanatig döbbenten hallgatta a szóáradatot, aztán elégedetten elmosolyodott. Már biztosan tudta, hogy jó helyen jár.

- Elnézést asszonyom! - szólalt meg Castle mézes-mázas hangon. - Én Beckett nyomozó társa vagyok a New York-i rendőrség 12-es őrsén, és természetesen kivizsgáljuk a bejelentéseit. Beckett nyomozó az előbb elfelejtette megkérdezni, melyik lakás az öné, mert  sajnos a nálunk levő iratokra nem írták fel a kollégáink.

A néhány másodpercig tartó csendben Castle azon gondolkodott, vajon tényleg olyan hiszékenyek-e az idős emberek, mint amilyennek tartják őket. Amikor meghallotta az idős asszony ingerült hangját, átfutott a fején, hogy ha hazaér, kiokítja az anyját és a lányát, hogy ilyen szövegnek nehogy bedőljenek.

- Harmadik emelet, 314-es lakás.

Meghallotta a zár nyitódását jelző halk, berregő hangot, és óvatosan belépett az épületbe. Vett egy nagy lélegzetet, aztán lassan kiengedte a levegőt, hogy pattanásig feszült idegeit megnyugtassa, miközben feltette magának a nagy kérdést: hogyan is keverhette magát ilyen helyzetbe. Körülnézett. Csak most döbbent rá, hogy fogalma sincs, melyik lakásba lakik az a bizonyos Jason Tydeman, akinek a neve ugyanolyan monogramú, mint Jerry Tyson-é, ezért a lépcsőház felé indult. Alig tett meg néhány lépést, amikor eszébe jutott, mit mondott a taxis a környék biztonságáról, illetve az autója biztonságáról:  Mire maga visszajön, nem lesz kereke az autómnak.

Hát ezért nem parkolnak a lakók az utcán, hanem valószínűleg a ház alatti mélygarázsban. Még valami az eszébe ötlött: Tyson szereti a Toyota Prius-t. A lifthez lépett, és egy perc múlva már a gyenge lámpákkal megvilágított garázsban járatta végig szemét a szorosan egymás mellett álló változatos korú és típusú autókon. A negyedik sor közepén járt, amikor meglátta az egyedi alakú, áramvonalas autót a sor végén, közvetlenül a fal mellett. A biztonság kedvéért körülnézett, aztán a Toyotához sietett, és kívül-belül alaposan megszemlélte, de semmi különöset nem látott rajta. Csalódottan kiegyenesedett, amikor szeme a falon levő feliratra tévedt: 3. emelet. Egy pillanatra összehúzta a szemöldökét, és értetlenül pislogott, hiszen az alagsorban volt. Átcikázott az autók között, hogy lássa a másik sorok végén levő feliratokat is, és már biztos volt benne, hogy a parkolót úgy alakították ki, hogy minden emelet lakóinak külön sort biztosítottak a parkolóban. A félelem sötét árnyéka suhant át az arcán. Ha a harmadik emeleten lakik az a Jason Tydeman nevű tag, az már nem véletlen. Beckett! Jézusom! A gondolatai cikáztak a tények és a feltételezések között, de bárhonnan is közelítette meg a dolgokat, mindig oda lyukadt ki, hogy valami felkeltette Kate gyanúját, és bejött az épületbe, ahol lakik egy JT monogramú férfi, és van egy Toyota Prius. Ha Tyson itt van, lehet, hogy Kate már a markában van! Segítséget kell hívnia! Már nem érdekelte semmi. Az sem, ha az egész nem igaz, ha teljesen félreéri az apró jeleket és bolondot csinál magából, az sem, ha idecsődül a fél rendőrség az FBI-al együtt, és megfenyítik, ha vaklárma volt az egész. Életében először, azért imádkozott, hogy tévedjen, és nézzék a rendőrök és az ügynökök teljesen hülyének, csak ne lenne igaza. Azt akarta, hogy kiderüljön, valami egészen más miatt jött ide Kate, a név és az autó pedig puszta véletlen. Mindig úgy képzelte, hogy a fehér táblánál kiderítik, hol bujkál 3XK, egy kommandós csapat pedig ráront, és elfogja, ők pedig messziről nézik, ahogy a sorozatgyilkost megbilincselve betuszkolják egy rendőrautóba, vagy a letakart holttestét betolják egy halottszállítóba. Nagyot sóhajtott, és beszállt a liftbe. A második emeleten kiszállt, és az utolsó métereket gyalog tette meg, nehogy valakinek feltűnjön a lift érkezését jelző jellegzetes hang. Zakatoló szívvel osont el az ajtók előtt a neveket fürkészve, amikor végre meglátta a Jason Tydeman nevet. A lélegzetét is visszafojtotta, és az ajtó felé hajolt, hátha meghall valami kiszűrődő zajt, amikor kivágódott a mellette levő ajtó, és egy ráncos arcú, hófehér hajú, töpörödött kis öregasszony nézett rá bosszúsan.

- Azt hittem, már sosem érnek ide! Rossz helyen kopogtat, ez a 314-es - mutatott az ajtón levő számra. - Ugye maga jött a rendőrségtől? Hol van Beckett nyomozó? - vonta össze nem létező szemöldökét, és kíváncsian hajtotta oldalra a fejét, hogy lássa a férfi mögötti folyosórészt.

Castle tudta, hogy olyan lehetőséget kapott a sorstól, amit ki kell használnia. A kérdés csak az, hogyan nyerje el az idős nő bizalmát, mert ha most gyanút fog és kiabálni kezd, az lehet, hogy Kate életébe kerül. Felöltötte hát legelragadóbb mosolyát, miközben azon igyekezett, hogy elrejtse teste remegését. A nénike felé fordult, ezért vett egy nagy levegőt, hogy valami mesével elaltassa a gyanakvását, amikor az asszony levette vastag, aranykeretes szemüvegét, és hunyorogva közelebb lépett hozzá.