Változatok egy témára 7/99

Remélte, hogy téved, és az FBI valami más ügy miatt szállt ki, és nem a hotelt rohanják le, de amikor kiért a sikátorból, már tudta, hogy elkésett.

Megtorpant, és mozdulatlanná dermedve nézte, ahogy a kommandós egység körbeveszi a hotelt, miközben egy csapat FBI ügynök tűnik el a bejárati ajtó mögött. Szeme villámként cikázott a messziről hasonló alakok között, amíg fel nem fedezte Beckett sudár alakját. Messze voltak tőle, így esélye sem volt szólni, hogy felesleges átkutatni az épületet, mert Tyson nincs ott, az üzenetét pedig már ő átvette, ezért viszalépett az árnyékba, és nagyot sóhajtva a falnak dőlt. A lehetőségeit latolgatta, aztán döntött. Jobb lesz, ha eltűnik, és majd csak akkor jelentkezik a kapitányságon, amikor már lefújták az akciót. A portás úgyis el fogja mesélni, hogy ott járt, de szerette volna, ha megússza a nyilvános letolást itt az összes ügynök előtt. Körbenézett, de a taxinak még nyoma sem volt. Előhúzta a csokoládét a zsebéből, és elgondolkodva forgatta az ujjai között. Egy keserű édesség. Mintha azt sugározná, hogy semmi nem az, aminek látszik. Eva - ejtette i hangosan a csomagolásra írt nevet. Tyson még azelőtt átadta a borítékot a portásnak, hogy a fiúk rájöttek volna Eva Hopkins igazi kilétének, tehát lehet, hogy Tyson a névvel akarta őket a nő nyomára vezetni. Ha így van, akkor lehet, hogy Eva feltétel nélkül szerelmes a sorozatgyilkosba, de az lelketlenül a saját céljaira használja, és oda dobja nekik csalinak. Gyanúsan nehéznek találta a kis tábla csokoládét. Engedett a kíváncsiságának, lehúzta  a papírt, és óvatosan széthajtogatta az alufóliát. Úgy érezte, mintha kétszer olyan súlyos lenne, mint egy ekkora méretű csokoládé, ezért megszagolta, de semmi különöset nem érzett, csak az tűnt fel neki, hogy a felszíne teljesen sima, nincs rajta semmilyen rovátka, minta, vagy a márkára utaló belenyomott jel, mint a többi édességen. Az jutott eszébe, hogy pont úgy néz ki, mint amikor Alexis csokija megolvadt a melegben, és újra megdermedt, amikor betették a hűtőbe. Talán ezt is megolvasztották? De miért? Talán ... Megfogta a két szélét, és kettétörte. Elégedetten nézett a földre pottyanó kulcsra.

- Nocsak, nocsak! Mi rejtőzhet egy csokoládéban? - hajolt le a kis fémdarabért. Biztos volt benne, hogy egy lakás biztonsági zárjához tartozik. Már csak arra kell rájönniük, hol van a kulcshoz tartozó zár.

A percek óráknak tűntek, amíg a taxira várt. Kezdett kételkedni benne, hogy visszajön-e érte a sofőr, amikor végre feltűnt az utca másik oldalán, a hotel bejáratával szemben egy sárga taxi, de amikor lassított, kilépett egy golyóálló mellényes ügynök, a kocsihoz lépett, és mondott valamit a sofőrnek. Castle már csak annyit látott, hogy a taxi megfordul, és olyan gyorsan eltűnik a sötétben, mint amilyen gyorsan jött.  A falnak dőlt, és a fejét hátra vetve, kétszer a falnak ütötte. Dühös volt. Hogyan keveredhetett ebbe a helyzetbe? Telefonja nincs, pénze nincs, de még a zakóját is elvitték, nála van ellenben Tyson üzenete, egy Eva feliratú csokis papír és egy lakáskulcs. Még azt sem tudta, hogyan jut haza. Hirtelen több ember hangja ütötte meg a fülét. Kikémlelt a sikátor sötétjéből, és figyelte, ahogy a kommandósok beülnek a zárt szállítóautóba, Shaw ügynök pedig utasításokat ad az ügynökeinek, aztán tekintete megállt Beckett-ten. A nyomozó zsebre tett kézzel, lehajtott fejel állt sötétkék Dodge-ának támaszkodva. Egész testtartása dühöt és csalódottságot sugallt. Jordan valamit odaszólt neki, mire Kate bólintott, de nem mozdult. Amikor az FBI sötétített üvegű kocsijai elmentek, Castle fogta a kulcsot és a csokoládét, gyorsan visszacsomagolta őket, és a zsebébe dugta. Még végiggondolta, mit is mondjon Kate-nek, aztán vett egy nagy levegőt, és kilépett a sikátorból, de azonnal meg is torpant. A kocsi ott állt, ahol az előbb látta, de Kate-ne se híre, se hamva nem volt. Tanácstalanul lépkedett közelebb, miközben végignézett a néptelenné vált utcán. Az FBI akció elriasztotta az éjszaka kimerészkedő alakokat is, így egy lelket sem látott a lámpák által megvilágított területen, az utca nagy részén viszont vak sötét volt, mivel nem működött a közvilágítás. Nem tudott másra gondolni, minthogy a nőnek eszébe jutott valami, és visszament a hotelba, ezért arra felé vette az irányt. Ahogy belépett az ajtón, a portás azonnal felé fordult, és olyan szemekkel meredt rá, hogy Castle tudta, átkok sorát szórta rá a férfi gondolatban.

- Mi a fenét akarnak tőlem? - dühöngött. - Maga hozta rám az FBI-t?

- Nekem semmi közöm az FBI-hoz - emelte fel védekezőn a kezét Castle, és magára öltötte legártatlanabb arcvonásait, miközben Kate után kutatva nézett körbe. - Nem jött vissza egy nyomozónő? Sudár, gyönyörű - kezdett személyleírást adni, de a portás közbevágott.

- Ha arra a barna hajúra gondolt, aki majdnem felrobbant a dühtől, amikor megmondtam, hogy maga megelőzte őket, akkor inkább ne akarjon találkozni vele!

- Szóval ... nem jött vissza? - engedte el a füle mellett a vészjósló mondatot Castle.

- Nem - rázta meg a fejét a portás.

Castle a bejárathoz bicegett. A fájdalomcsillapító hatása már a múlté volt, de a feszültsége hirtelen rettentő idegességbe csapott át, és olyan rossz érzés fogta el, hogy el sem jutott a tudatáig, mennyire hasogat combján a nemrég felvágott seb. Csak állt az ajtó előtt, és döbbenten látta, hogy mialatt a portással beszélt, eltűnt Beckett autója. Fogalma sem volt, mit tegyen.

- Hát itt hagytál, Kate? - morogta maga elé a kérdést, miközben körbenézett a kihalt utcán.

Amikor a portás orra elé dugták Tyson képét, és a férfi azt kérdezte: "Maguk is őt keresik?", Beckett-et olyan rossz érzés kerítette hatalmába, mint még soha. Másodpercek alatt kiderült, hogy alig negyed órája járt ott egy jól öltözött férfi, és fizetett azért, hogy megkapja Tyson üzenetét, mire ő bekapcsolta a telefonját, és a portás felé fordította a kijelzőt, amiről az író képe mosolygott rá. 

- Igen, ő az! Valami Ronald vagy Roger Castle - bólogatott ijedten a nagydarab férfi bizonytalanul, mivel rémlett neki, hogy valami más keresztnevet mondott az idegen, akit sikerült jól megkopasztania.

 A kommandósok átkutatták a hotelt, de Tyson-nak nyoma sem volt, így Shaw ügynök lefújta az akciót, és kiadta a parancsot, hogy mielőbb kerítsék elő Castle-t. Érzelmek sokasága kavargott Kate-ben. Először a meglepetés, aztán a düh, majd a keserűség, de amikor próbálta hívni a férfit, és a készülék azonnal hangpostára váltott, megjelent benne félelem. Beckett úgy érezte, hogy most dőlt össze a szépen felépített világa. Amióta elhagyta Castle-t, hogy megvédje, azóta a férfi veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekbe keveredik.

Csak állt a kocsijának dőlve, és próbált felocsúdni a döbbenetből. Nem érdekelte, hogy az FBI autói már elhagyták a helyszínt, szüksége volt néhány percre, hogy összeszedje magát. Nem tudta, hogyan fog reagálni, ha a szeme elé kerül a férfi, bár amióta nem vette fel a telefont, és a rossz érzéstől görcsösen összezsugorodott a gyomra, abba is belement volna, hogy nem önti rá a haragját, csak épségben kerüljön elő. Ellökte magát a kocsitól, de mielőtt kinyitotta volna az ajtót, körülnézett. Furcsa érzés fogta el: mintha valaki figyelte volna. Ekkor csillant meg valamin a fény a hotellal szemben levő épület egyik ablakában. Talán egy távcső üvege az? Valószínűleg az egyik lakó érdeklődését felkeltette a nem mindennapi akció, és azt figyeli, de az is lehet, hogy Tyson figyeli őket, és elégedetten nevet a markába, hogy már megint úgy ugrálnak, ahogy ő fütyül. Átment az út túloldalára, megkereste a kapualjban levő csengőket, és a mellettük álló neveket leírta egy noteszba. Ha Tyson az, és most figyeli, jobb lesz, ha úgy tesz, mintha elmenne. Fogta a telefonját, és azon gondolkodott, felhívja-e Gates-t vagy Jordan-t, de végül a zsebébe csúsztatta a készüléket. Semmilyen bizonyítéka nincs arra, hogy Tyson az épületben van, és ha még egyszer elindít egy hiábavaló rajtaütést egy megérzés miatt, oda lesz a jó híre és az önbecsülése is csorbát szenved. Beült az autóba, és úgy tett, mintha elhajtana, de csak a következő sarokig ment, ott befordult egy szűk mellékutcába, és megállt. Megigazította a golyóálló mellényét, ellenőrizte a fegyverét, és a magas falak vetette árnyékban elindult, hogy kiderítse, ki a titokzatos leskelődő.