Változatok egy témára 7/109

Nem akart hiú reményeket kelteni azzal Rick-ben, hogy megcsókolja, aztán közli, hogy a döntésén mégsem változtat, ugyanakkor mindennél jobban vágyott arra, hogy újra érezze a férfi édes, mámorító csókját.

Kate megfeszülő testtel, mereven állt, mozdulni sem mert, nehogy olyat tegyen, amit később nagyon megbán. Látta Castle elhomályosuló tekintetét, aztán a férfi behunyta a szemét, és lágyan megcsókolta. A puha, meleg ajkak alig értek az övéhez, mégis az egész teste bizseregni kezdett. Úgy érezte, nem tehet mást, minthogy megadja magát, csak most az egyszer, és soha többet. Önkéntelenül becsukta a szemét, hogy minden idegszála a finom érintést érzékelje, és pár pillanatra kizárja a zord valóságot.  Tudta, hogy most kellene elhúzódnia, és megálljt parancsolni a vágyainak, ajkai mégis elnyíltak, és csípőjét erősebben nyomta a férfiénak, és érezte, ahogy Castle tenyere lassan lejjebb csúszik a derekáról. Már nem gondolt semmire, csak érezni akarta a férfit, akit szerelemből hagyott el, de abban a pillanatban, amikor átadta magát az érzéki gyönyörnek, Rick hirtelen elengedte és hátrébb lépett.

Kate teljesen megzavarodott. Nem tudott gondolkodni. Még a férfi ajkainak finom érintése, és érzéki vággyal teli testének hatása alatt állt. Kinyitotta a szemét, és értetlenül nézett Rick-re. Meglepődött. Ismerte milyen elhomályosuló a tekintete, ha magával ragadja a vágy, de most egy éber, határozott tekintetű szempár nézett rá.

- Szeretlek Kate - szólalt meg olyan komolyan a férfi, hogy Kate megijedt. Érezte, hogy valami olyat fog mondani, amit nem szeretne hallani. - Szeret a lelkem, és szeret a testem. Vágyom rád, ahogy érezhetted is, mert olyan hatással vagy rám, mint soha, senki. Te viszont nem akarod a közös életet! Ám, legyen, de akkor nem irányíthatsz, nem várhatod el, hogy tekintettel legyek a félelmeidre, vagy hogy felelősségteljesen gondolkodjak. Most én is azt mondom, amit egyszer te mondtál nekem: az én életem ... az enyém. Nem dönthetsz felette.

Kate úgy állt, mint akit leforráztak. Castle eltökélt tekintete, kemény vonásai megdöbbentették, és hirtelen mintha a Mennyországból a Pokolba került volna. A férfi néhány másodpercig még jelentőségteljesen a szemébe nézve állt, aztán megfordult, és a hálószoba felé indult, de az ajtóból még visszaszólt.

- Nem játszhatsz velem a kedvedre. Nincs közös életünk, így akkor, és azt teszem, amit jónak látok. Mondd meg Gates-nek, hogy bemegyek, de még van egy fontos programom - mondta, és kilépett a fürdőszobából.

Kate szeretett volna elsüllyedni. Hogyan gondolhatta, hogy ha testi vágyakat is kelt a férfiban, az megbocsájtja neki, hogy elhagyta? Castle ritkán mutatta meg ezt a kemény arcát, ami egyrészt meglepte, és kissé meg is ijesztette, mert olyan idegen volt a mindig könnyed, humoros, érzékeny és gyengéd oldalától, amilyennek általában látta, másrészt vonzónak és férfiasnak találta a határozottságát. Vett egy nagy levegőt, és kilépett a fürdőből. Látta, hogy Rick a gardróbban válogatja a ruháit, de annak ellenére, hogy biztosan érzékeli a jelenlétét a szeme sarkából, figyelemre sem méltatja. Megsemmisülve hagyta el a lakást, és visszaindult az őrsre. Egész úton nem tudott napirendre térni a történtek felett. Először megalázottnak és csalódottnak érezte magát, aztán hirtelen fülébe csengtek a saját szavai, amiket akkor mondott a férfinak, amikor kiderült, hogy az eltitkolta előle a Smith-nél levő aktát, ami az életét védte. Az akkor kimondott mondatait idézte Castle, és fordította ellene. Mire a kapitányság liftjébe lépett, már egyáltalán nem csodálkozott Castle reakcióján, és inkább már csak magára haragudott, amiért hagyta, hogy az érzései uralják a tetteit. Ahogy felidézte a férfi szavait, egyre nyugtalanabb lett. Hogyan értse, hogy "nem várhatod el, hogy tekintettel legyek a félelmeidre, vagy hogy felelősségteljesen gondolkodjak". Lehet, hogy Lanie-nek igaza van, és készül valamire, és a tévés szereplés csak kifogás?

Miközben az asztalához sietett, Gates irodája felé pillantott. Remélte, hogy a kapitány nem jön túl korán, mert szüksége volt egy kis időre, hogy végiggondolja a történteket, és kitalálja, milyen mesét adjon be neki arról, miért nem tudta rábeszélni Castle-t, hogy bejöjjön vele. Még azt sem tudta meg, mi az a fontos program, ami miatt később jön. Leroskad az asztalához, és hogy elterelje kínzó gondolatait, elővette a Tyson aktát.

Egy óra múlva Castle már a Brooklyn híd felhajtójánál állt. A forgalmat már jó ideje elterelték, és a fél útpályát lezárták a rendőrök, amit úgy elleptek a bámészkodók sokasága és a különböző tévécsatornák közvetítő kocsijai és riporterei, mint a keselyűk az elhullott állatok tetemét. Máskor biztosan nem ez a kép jutott volna eszébe a sajtó embereiről, hanem tele lett volna izgalommal, és élvezte volna a ráirányuló figyelmet, de most csak dacból volt itt. Kockára akarta tenni az életét, hogy Kate megértse, nem attól lehet csak veszélyben az élete, hogy mellette van, és egy őrölt gyilkos szemet vet rá. Eddig ha kihívást és izgalmat keresett, elég volt Kate közelében lenni, hiszen a nő maga volt a rejtély, a gyilkossági ügyek pedig még rátettek erre egy lapáttal, most azonban megfosztotta magától és az ügyektől is. Hát akkor majd keres magának új kihívást! Kate pedig meglátja, mennyivel nagyobb veszélyben van az élete nélküle. Amikor meglátta a felhívást a tévében, hogy bátor vállalkozókat keresnek egy veszélyes bungee jumping ugráshoz, tudta, hogy ez lesz az egyik, amivel megütközteti Kate-t. A Brooklyn híd pillére ugyan "csak" 84 méterrel emelkedik a víz fölé, és ennél magasabbról is ugranak az adrenalifüggők, de a mostani ugrást veszélyesebbé tették a híd környékén jellemző erős széllökések, ráadásul az ugrást úgy tervezték, hogy az ugró teste becsapódjon a vízbe, és onnan rántsa vissza a gumikötél. A tévécsatornák azért csaptak le a hírre, mert olyan hírességek is jelentkeztek ugrónak, mint a Chichago Bulls egyik játékosa, egy a tinédzserek körében népszerű együttes gitárosa, az egyik legnézettebb szappanopera férfi főszereplője, és persze Richard Castle, a világhírű krimiíró. Egy fiatal szervező fiú hamar észrevette, és elé sietett. Fülig érő vigyorral üdvözölte, és miközben egy lakókocsi felé vezette, nyugtatni kezdte, hogy nem kell félnie, megtettek minden biztonsági óvintézkedést, és három mentő is a rendelkezésükre áll, ha mégis valami baj lenne.

- Ja, az megnyugtató - mondta éllel Castle a mentőautók felé pillantva.

Már délelőtt tíz óra felé jár, amikor szürke nadrágkosztümben, aktatáskával a kezében kilépett a liftből Gates kapitány. Espo és Ryan összevont szemöldökkel együtt érzőn pillantottak Beckett felé, akiből nemrég egy gőzölgő vaníliás latte segítségével kihúzták, hogy mivel bízta meg a kapitány, és hogy Castle addig nem jön, amíg valami tévés szereplést el nem intéz. Többet nem kellett a nőnek mondania, mivel a tény, hogy Castle még mindig nem jelent meg az őrsön, magáért beszélt. Biztosra vették, hogy sokkal több történt a két ember között, mint amit Kate az orrukra köt, de beérték ennyivel. 

Ryan már egy ideje kapcsolgatta a különböző csatornákat a tévén, hátha megtudják, milyen műsorban szerepel Castle, de eddig nem járt sikerrel. Most is távirányítóval a kezében állt a készülék előtt, de figyelmét elvonta a készülékről a kapitány megjelenése.

- Beckett nyomozó! - csattant haragosan a nő hangja. - Nehogy azt mondja, hogy nem tudta idecitálni Mr. Castle-t!

- Csak később tud jönni, Uram! - próbálta menteni a menthetőt Kate, miközben felállt. - Úgy tudom, hogy egy tévés szereplésre megy, aztán bejön.

- Tévés szereplés? Milyen műsor lehet fontosabb, mint hogy Jerry Tyson-t élete végéig rács mögé juttassuk? - mutatott a tévékészülék felé dühösen.

Ryan éppen megnyomta a távirányító gombját, és a képen feltűnt a Brooklyn híd, aztán egy szőke riporternő, aki kíváncsi arckifejezést öltve magára, a kamera felé fordult.

- Miért vállalkozik egy sikeres író egy ilyen, nem éppen veszélytelen ugrásra? - kérdezte, aztán oldalra fordult, és a mikrofont a vele szemben álló riportalany elé tartotta. A kamera követte a mozdulatot, és megállapodott Castle magabiztos, mosolygó arcán.