Változatok egy témára 7/95

- Nem, hanem azt, hogy most nem néztél keresztül rajtam - sütött a megbántottság a szavaiból. 

Kate egy ideig hallgatott, és csak akkor szólalt meg, amikor Castle sántítva, fájdalomtól meggyötört arccal az ajtó felé indult.

- Dühös voltam, amiért veszélybe sodortad magad - szólalt meg halkan. - Szívem szerint kiabáltam volna dühömben - vallotta be.

- De nem kiabáltál, és nem is mondtál semmit - fordult vissza Castle. A kék szemekben szomorúság tükröződött, és szokatlan keménység. - Mivel te rám sem néztél, hát én sem szóltam. Ezek vagyunk mi, Kate! Amíg egyformán gondolkodunk valamiről, addig olyan, mintha a boldogság rózsaszín burka venne körbe bennünket, de abban a pillanatban, hogy konfliktus támad köztünk, vagy egyszerűen csak másként tekintünk egy helyzetre, ez a boldogság úgy illan tova, mintha elsöpörte volna egy hurrikán, és csak dühöt, keserűséget ... és fájdalmat hagy maga után. És tudod, miért? Mert soha nem beszélünk az érzéseinkről, soha nem keresünk kompromisszumot, és mert soha nem hallgatsz a szívedre - mondta egyre nagyobb hévvel, miközben közelebb lépett Kate-hez. Dühös volt és keserű. Talán a kialvatlanság, és az előbb átélt szenvedés, amit Lanie kezelése okozott neki, járult hozzá, hogy a tűréshatára végéhez ért. Érezte, hogy indulatosabb, mint amilyen szeretett volna lenni, ezért amikor kiöntötte a dühét, összeszorította a száját, nehogy olyat mondjon, amit később megbán, de néhány másodperc múlva mégis megszólalt. - Abban a hitben ringatod magad, hogy ha az eszedre hallgatsz, akkor mindig helyesen döntesz - mondta halkan. - Tévedsz, Kate! Nagyon nagyot tévedsz.

Beckett csak néhányszor látta ilyennek a férfit. Tudta, hogy igaza van abban, hogy nem beszélnek az érzéseikről, főleg ő nyílik meg nehezen, és a komoly konfliktusokat nem tudják úgy megbeszélni, hogy közben ne bántsák meg a másikat, de akkor úgy hitte, hogy ha igazán szereti a férfit, akkor nem hallgathat a szívére.

- Az a bűnöm, hogy nem asszisztálok ahhoz, hogy megölesd magad? - kérdezte éllel.

A hangsúly újabb haragot szült Castle-ben. Az előbbi, magára erőltetett nyugalom egy pillanat alatt illant el. 

- Te is tudod, hogy Tyson nem megölni akar bennünket, hanem kínozni. Játszik az érzéseinkkel és a lelkiismeretünkkel, és azt akarja elhitetni, hogy ha nem vagyunk elég okosak, akkor a mi lelkünkön szárad valaki halála, mert nem tudtuk elkapni. Addig élvezi a beteg játékát, amíg élünk. Nem voltam veszélyben az alagútban. Ha engedted volna, hogy veletek menjek, akkor még ennyire sem lettem volna.

- Tudod, hogy nem csak erről az esetről van szó - vágott vissza Beckett ösztönösen, de alig ejtette ki a szavakat, máris megbánta. Tudta, hogy olajat öntött a tűzre.

- Tudod Kate, sok dologban megváltoztam, hogy elnyerjem a szerelmedet, és amíg együtt voltunk, igyekeztem azt tenni, amit vártál tőlem. Azt hittem, a boldogságunk egy életre szól. Arról ábrándoztam, hogy együtt öregszünk meg, miközben közösen éljük át a mindennapi örömöket, győzzük le a gonoszokat, és nem történhet olyan az életünkben, amit együtt át ne tudnánk vészelni - csengtek keményen a férfi szavai. Nem kiabált, mégis egyre nagyobb súlya lett a szavainak. Egy pillanatra elhallgatott. Szeme furcsán csillogott, arcán cinikus mosoly futott át, ajka megremegett a következő szavaknál, és sütött belőle a keserűség. -  De tudod mit? Bevallom, tévedtem. Te nem hiszel kettőnkben. Nem hiszel sem bennem, sem magadban. Félsz, és a félelem vezérel. Az első próbatételnél elbuktál! Elég volt hozzá egy Jerry Tyson nevű elmebeteg felbukkanása, hogy a félelmed legyőzze a szerelmemet. Szeretsz, mégis elhagytál. Tetszik, vagy nem, ezért most már szabadon rendelkezem az életem felett, és azt teszem, ami nekem tetszik. Csak egy dolgot kérek! Tedd fel magadnak a kérdést, hogy jó-e ez így neked! De tudd, hogy nekem nem!

A férfi hangja elcsuklott az utolsó mondatoknál, és Kate biztos volt benne, hogy könnyek okozzák a kék szemek furcsa csillogását. Megdermedt testtel, döbbenten állt. Nem értette, hogyan jutottak a fél órával ezelőtti könnyed évődéstől idáig. Meglepte a férfi kirohanása, főleg, mivel az elmúlt napokban sokszor úgy viselkedett, mint a kapcsolatuk elején. Vajon a könnyedség, a humor, az incselkedés csak álca a külvilág felé? Úgy érezte, Castle átható tekintete a lelkéig ér. Torka elszorult, mellkasára mintha ólomsúly nehezedett volna. Nem tudta, mit mondhatna, amivel meggyőzhetné a férfit, így csak némán nézte, hogy Castle a karjára teríti a zakóját, és sántítva elhagyja a szobát. 

Egy perc múlva még mindig ugyanúgy állt, és próbálta rendezni a gondolatait, amikor nyílt az ajtó, és Lanie lépett be rajta. Amikor meglátta Kate arcát, nagyot sóhajtott, együtt érző arccal odalépett hozzá, megfogta a karját, és finoman leültette a vizsgálóágyra.

- Nem tudom, mit kezdjek vele, Lanie - mondta megtörten. 

- Castle-lel, vagy a döntéseddel? - húzta fel a szemöldökét az orvos.

- Egyik pillanatban megjátssza, hogy minden rendben van, aztán meg hirtelen minden fájdalmát rám zúdítja - mondta ki elmerengve gondolatait a nyomozó, mintha meg sem hallotta volna Lanie kérdését.

- Talán el kellene gondolkodnod azon, amit mondott. 

Kate csodálkozva fordult barátnője felé, hiszen Lanie nem tudhatta, miről beszélt Castle. Talán ő sem érti meg a döntését, és a férfival ért egyet?

Telefonja csengése zökkentette ki a kellemetlen gondolatból.

- Mennem kell - állt fel, amikor meglátta Ryan nevét a kijelzőn, és szinte menekülve hagyta el a vizsgálót. Nem akart Lanie-nek is magyarázkodni.

Castle idegesen túrt a hajába, miközben kibámult a taxi ablakán. Fejét a falba verte volna, ha a taxiban lett volna fal. Olyan szépen eltervezett mindent, hogy beláttassa Kate-tel a hibáját, és elég egy rosszul kezdett beszélgetés, és mindent elront. Rosszul viselte az érzéstelenítő injekciót, ami alig hatott valamit, ezért Lanie minden mozdulata közben a kínok kínját élte át, még ha nem is mutatta. A fájdalom megviselte a testét, és talán ezért reagált Kate közelségére másként, mint ahogy szerette volna. Újra a felszínre került minden sértettsége és megbántottsága, és ő nem tudott uralkodni magán. Soha nem tapasztalt magán ekkora érzelmi hullámzást, mint az elmúlt napokban. Szomorúan megingatta a fejét. Most még nehezebb helyzetbe hozta magát, mint amiben eddig volt.
- Valami baj van? - szólalt meg a taxis, aki a visszapillantó tükörből szemlélte a magába roskadt utast.
- Csak baj van - sóhajtott Castle.
- Nő van a dologban, mi? - kérdezte mindent tudó hangsúllyal a fekete férfi, aztán. mintha sorstársak lennének, megértőn magyarázni kezdett. - Tudja, én szinte minden héten kihúzom valamivel a gyufát az asszonynál. Elég egy megjegyzés, amire rosszul reagálok, máris kész a csetepaté. Magával is ilyen történt? - nézett érdeklődve a tükörbe.
- Valami olyasmi - válaszolta kelletlenül Castle, de néhány másodperc múlva a tükörből rászegeződő barna szemekbe nézett, és folytatta. - Volt egy tervem, hogyan győzzek meg valakit valamiről, de olyat mondtam, amivel csak rontottam a helyzeten.
- És? Bánja, hogy kimondta?
Castle nem válaszolt. Elgondolkodott a kérdésen. Tulajdonképpen nem is bánta. Már a phoenix-i kórházban próbálta meggyőzni Kate-t, amikor érezte a bizonytalanságát, de azóta a nő elhagyta, és ő napok óta megjátszotta, hogy jól érzi magát a bőrében, pedig ez csak álca volt. El akarta hitetni magával, hogy a terve sikerülni fog, és mindent ott folytathatnak, ahol Tyson megjelenése előtt abbahagytak, de a félelmei ott lapultak a tudata mélyén, és most a felszínre törtek.
- Nem, tulajdonképpen nem bánom - húzta szomorúan el a száját.

Amikor Beckett kilépett a liftből, és meglátta Ryan és Espo felé forduló, izgatottságot tükröző arcát, már tudta, hogy valami lényeges dolgot találtak. Még egy pillanatra felidézte Castle fájdalmas tekintetét, aztán gondolatait az üggyel kapcsolatos eddigi tényekre próbálta összpontosítani.
- Kiderítettük, ki volt valójában Helga Ormond szeretője, aki Eva Hopkins-nak adta ki magát - fogadta Ryan. Látszott rajta, hogy büszke az eredményre, ezért Beckett feltételezte, hogy hasznos lesz az információ.
- A nő igazi neve Elena Parkins, és fél évvel ezelőttig egy phoenix-i plasztikai sebész asszisztense volt - nézett izgatott várakozással Kate-re, aki kezdte gyanítani, miért olyan jelentős ez a tény, de mielőtt reagálhatott volna, Espo folytatta. - Az orvos több műhibát követett el, ezért nem praktizálhatott, de a betegei száma így sem csökkent, sőt!
- Csak nem annak az orvosnak az asszisztense volt Helga szeretője, aki Tyson-t és a hasonmását is megoperálta? - csillan fel Beckett szeme.
- Talált! - mosolyodott el Javi, és elégedetten nézett össze Ryan-nel. - Van más is - folytatta. - Az FBI végre vissza tudta követni a pénz útját! A konténertől és az ejtőernyő készítőtől már eljutottak a costa rica-i bankig, de most már azt is tudjuk, melyik bankfiókból utalták oda a pénzt. Megvan a számla utolsó háromhavi forgalma, és találtunk két készpénzfelvételt rajta. Visszakerestük a biztonsági kamerák felvételeit, és ezt találtuk - fordította Kate felé a számítógép monitorát, és megnyomta az enter billentyűt. A felvételen Helga Ormond szeretője látszott, amint nagy összegű pénzt vesz fel a bank pénztáránál, és közben idegesen körbe-körbe néz.
- Szerintünk ő Tyson társa - szólalt meg Ryan.
- Hm. Még az is lehet, hogy több mint társ. Lehet, hogy a szeretője - gondolkodott hangosan Kate, miközben érezte, ahogy a szíve egy ütemmel gyorsabbra vált. - Ha a plasztikai sebésznél találkoztak, elintézhette, hogy valaki Tyson új arcának a mását kapja, aztán Tyson arra használta, hogy készpénzt vegyen fel helyette, és hogy beférkőzzön az áldozata bizalmába. Ezt csak olyan nő hajlandó megtenni, aki ...
- halálosan szerelmes belé - fejezte be a mondatot a két fiú. 
Beckett meglepve pillantott rájuk, mire azok elnevették magukat.
- Tudod, az évek során tanultunk egy kis gondolat-befejezést tőled és Castle-től - vigyorodott el Javi, de alighogy kimondta az író nevét, tudta, hogy rosszul szólt. Beckett arca megrándult, száját összeszorította, és azonnal a monitorra fordította a tekintetét.
- Ha megtaláljuk a nőt, megtaláljuk Tyson-t - terelte vissza a beszélgetést az ügyre. - Beszélek Shaw ügynökkel. Most bebizonyíthatja az FBI, hogy mire képes - mondta, és sietve az eligazító felé indult.
Egy órával később Jordan úgy döntött, hogy amíg nem jutnak a nő nyomára, inkább induljanak haza pihenni. Este van, mindenki megfeszítetten dolgozott, fáradt, de ha nyomra bukkannak, szükség lesz a frissességükre és az erejükre. 
Ryan és Espo a lift felé tartottak, miközben mindketten Kate felé pillantottak, aki az asztalánál ült, és elmerengve nézte az előtte heverő iratot, de messziről látszott, hogy nem olvas.
- Azt hiszem, rosszabb a helyzet, mint tegnap - jegyezte meg Ryan.
- Az előbb hívott Lanie, hogy jól van-e Kate, mert szerinte csúnyán összevesztek Castle-lel.
- Hát, az alagutas akció után, nem is csodálkozom.
- Ha láttad volna Beckett-et, amikor meglátta Castle-t a tetthelyen! Hát, tesó, nem szerettem volna az írócskánk helyében lenni. Még sosem láttam Beckett-et olyan hidegnek, mint akkor. Úgy tett, mintha Castle levegő lett volna. Egyszerűen keresztülnézett rajta.
Miután a mélygarázsban elbúcsúzott egymástól a két férfi, Ryan-nek még mindig Espo szavai csengtek a fülében. Amikor kikanyarodott a parkolóból, hirtelen nem az otthona, hanem Castle lakása felé fordult.