Változatok egy témára 6/72

Lopva körülnézett, aztán a zsebébe nyúlt.

Beckett idegesen dobolt a kormányon, miközben azon igyekezett, hogy túlélje néhány őrült sofőr életveszélyes mutatványát a new york-i forgalomban, és mielőbb visszaérjen a kapitányságra. Gondolatai állandóan Castle körül forogtak, pedig már az akció részletein kellett volna töprengenie. Félt. Féltette a férfit. Tudta, hogy a szívén viselte az elrabolt gyerekek sorsát, és bármit megtett volna, hogy részt vehessen a kiszabadításukban, de így, hogy Gates ezt megtiltotta, fogalma sem volt, mit forgat a fejében. Már csak abban reménykedett, hogy Will bántó megjegyzése elvonja a figyelmét az ügyről, és valamelyik eldugott bárban nyalogatja lelki sebeit néhány pohár whisky társaságában. Amikor pirosat kapott az egyik kereszteződésben, felhívta Martha-t. Elmondta, hogy megbántották Rick-et, a kapitány elküldte, és most valahol duzzog, és nem hajlandó felvenni a telefonját. Megkérte az asszonyt, hogy ha megtud róla valamit, akkor értesítse őt.

Amikor kilépett az kapitányság liftjéből, azonnal észlelte a szinte kézzel tapintható izgalmat. Mint egy jól szervezett hangyabolyban, szorgos kollégái felfokozott munkatempót diktáltak. Javi éppen állva telefonált, közben élénk tekintettel ránézett, és örömteli mosolyra húzódott a szája, miközben üdvözlésképpen bólintott. Rysan azonnal felé sietett egy iratköteggel a kezében, és meg sem várva, hogy Beckett asztalához érjenek, már sorolta is az információkat.

- Patricia Mars vásárlásait visszakövettük egészen három héttel ezelőttig. Minden másnap vásárolt a szupermarketben, minden alkalommal jóval több élelmiszert, mint amire neki szüksége lenne. Feltűnően sok multivitamin készítményt és étrend-kiegészítőt vett. A legérdekesebb azonban még hátra van! - tartott egy kis hatásszünetet, aztán amikor Beckett tekintetén látta a türelmetlen kíváncsiságot, gyorsan folytatta. - Mindig bankkártyával fizetett - csillogott a szeme olyan elégedetten, hogy Kate tudta, a legfontosabb most következik, ezért türelmesen várt, hogy a Ryan végre elárulja a lényeget. - Eszembe jutott, hogy amikor a nő pénzügyeit átnéztem, a folyószámla-kivonatokon sehol nem szerepeltek ezek a vásárlások, ezért leellenőriztem a bankkártyát. Egy kajmán-szigeteki bankhoz tartozik - mondta, miközben az iratokat az íróasztalra tette, és rábökött a szöveg egy részére.

Beckett gyorsan végigfutott az iraton, aztán elismerően rámosolygott a nyomozóra.

- Szép munka! Valószínűleg erre a számlára utalták az alapítványból kimentett pénzt.

- Javi már értesítette az FBI-t, már szervezik az akciót - billentette a férfi a fejét Espo felé.

- Oké. Megvan az alaprajz? - kérdezte Kate, mire a férfi szó nélkül egy részletes tervrajzot húzott elő az iratok aljából. 

Beckett közelebb hajolt, és teljes figyelmét a rajzra irányítva, minden négyzetcentiméterét elraktározta az agyában. Ryan egy darabig tétován ácsorgott a nő mellett, aztán bátortalanul megkérdezte: - Castle?   

- Nem veszi fel a telefont - mondta szűkszavúan Kate anélkül, hogy felnézett volna.

- Nem tudod, hova mehetett? - kérdezte a közben odaérkező Espo. Összehúzott szemöldöke és aggódó arckifejezése tükrözte rossz előérzetét. Egyrészt nyugtalanította, hogy Castle bármi őrültségre képes, és ki tudja hova tűnt el, másrészt már akkor érezte a Beckett-ből áradó feszültséget, amikor a nő kilépett a liftből.

- Ha tudnám, akkor megtaláltam volna - csattant Kate hangja ingerülten, mire Javi védekezően maga elé kapta a kezét, és hátrahőkölt.

- Jó, jó! Nem kérdeztem semmit!

- Ne haragudj! Csak jobb lenne, ha az akcióra tudnánk koncentrálni - sóhajtott Beckett, és egy halvány, bocsánatkérő mosolyt küldött a férfi felé. 

- Tizenöt perc múlva eligazítást tart a kapitány - pillantott az órájára Ryan. - akkor beszéljük meg a rajtaütés részleteit az FBI akciócsoportjával.   
Beckett bólintott, és újra a tervrajzra fordította a tekintetét, a fiúk pedig látva, hogy a nő nem akarja velük megosztani idegességének valódi okát, visszamentek az asztalukhoz. Kate megpróbált a rajzra koncentrálni, és maga elé képzelni az épületet. Fontos volt, hogy ne hagyjanak menekülési utat a nőnek, ugyanakkor, ha a gyerekeket fogva tartja, ne tudja őket túsznak használni. Legalább Castle biztonságban lesz így, hogy nem vehet részt az akcióban - kanyarodtak vissza a gondolatai a férfira. Vett egy nagy levegőt, és a pihenőbe ment, hogy igyon egy kávét. Amíg arra várt, hogy a forró fekete lefőjön, újra elővette a telefont, de amikor  az már megint az üzenetrögzítőre kapcsolt, dühösen zsebre tette. Ahogy kipillantott a félig nyitott reluxa lamellái között, hirtelen mozgolódásra lett figyelmes Sietve emelte szájához a poharat, aminek az lett a következménye, hogy a tűzforró ital megégette a száját. Bosszúsan vágta le a poharat, és hűvös tenyerét az ajkaira szorítva az eligazítóba sietett.
Hamarosan megállapította, hogy az FBI valóban profikkal dolgozik. A tervük precízen kidolgozott, gyors és logikus volt, ráadásul minden apró lehetőséget figyelembe vettek, ami befolyásolhatja a sikerüket. Már csak néhány utolsó utasítás hangzott el, amikor szóltak, hogy a megfigyelők jelentették, hogy Patricia Mars néhány perce hazaért. Beckett végignézett a csapat tagjain. Elszántság és kordában tartott feszültség tükröződött a szemükben, és mindegyikükön látszott, hogy pontosan tudja, mi a feladata. 

Castle egy darabig a betörés izgalmától zakatoló szívvel ült az újságárus házikóban. Elég hamar ki tudta nyitni a nem túl bonyolult zárat, de nem olyan gyorsan, mint amikor otthon, nyugodt körülmények között zárfeltörést gyakorolt az egyik Derrick Storm regény írásakor. Hitelesen akart leírni egy jelenetet, ezért különböző zárakon próbálta ki a szerszámokat, amiket egy visszavonult betörőtől kapott. Most bosszúsan elhúzta a száját, amikor szembesült vele, hogy kijött a gyakorlatból, de aztán a grimaszból mosoly lett, amikor megérezte a tilosban járás izgalmát. Egészen közel hajolt az ablakhoz, és megállapította, hogy ennél jobb megfigyelőhelyet nem is találhatott volna. Ahogy múltak a percek, egyre unalmasabbnak találta, hogy csak bámulja mereven a házat, ahol semmi különös nem történt. Az utca csendes volt, Patricia háza pedig kimondottan kihaltnak tűnt. Unalmában végignézett az előző heti újságok tömkelegén.
- Legalább valami friss hír lenne köztük - morgott a bajsza alatt, ahogy a főcímek harsány színű betűin átsiklott a tekintete, aztán amikor a sarokban meglátott egy köteg képregényt, felragyogott az arca. - Á! Batman! Te vagy a megmentőm! 
Igyekezett, nehogy képzelete teljesen magával ragadja a fantáziavilágba, ezért minden oldal végén kényszerítette magát, hogy kikémleljen az ablakon. Unottan csukta be a képregényt, miközben megállapította, hogy rendkívül sokat ront az élményen, ha nem szabadulhat el a fantáziája. Ekkor látta meg a hazaérkező nőt. Figyelte, ahogy gyanakodva körülnéz, miközben a hatalmas kovácsoltvas kapu zárjában elfordítja a kulcsot, ezért önkéntelenül hátrébb húzódott az ablaktól, bár biztos volt benne, hogy a nő nem láthatja meg. Szíve hevesebben kezdett dobogni, de az izgalom nem tartott sokáig. A következő pecekben újra nem történt semmi, ezért ujjaival megint végigforgatta a képregények sorát, amíg meg nem találta az előző rész folytatását. Úgy fél óra telhetett el, amikor szeme sarkából érzékelte, hogy valami megváltozott a csendes utcában. Felemelkedett a székről, és olyan közel hajolt az ablakhoz, hogy az orra egy pillanatra hozzáért az üveghez. 
- Kezdődik - sóhajtotta egy nagy levegővétellel, és érezte, ahogy a testén végigfutó borzongás készenlétbe helyezi minden sejtjét.