- Az áldozat szemhéján talált ujjlenyomat Patricia Mars nővéré - fejezte be a mondatot győzelemittasan.
Beckett-ten átfutott az a semmivel össze nem hasonlítható érzés, ami akkor járta át, amikor tudta, hogy befordult a célegyenesbe. De ez nem egy sima gyilkossági ügy, nagyon óvatosnak kell lenniük, ha meg akarják találni a gyerekeket is.
- Most már behozhatjuk őket kihallgatásra - hallotta Will hangjában az elégedett izgatottságot.
- Ne! - vágta rá erélyesen Beckett. A következő percekben felvázolta a férfinak az elképzelését arról, hogy mit kellene tenniük.
Sorenson egy ideig hallgatott. Logikus volt, amit a nő mondott, ugyanakkor hajtotta az izgalom, hogy mielőbb megszorongathassa a két gyanúsítottat.
- Egy napot kapsz, Kate! Egy napot várunk, aztán behozzuk őket - engedett a férfi, de nem elsősorban azért, mert meggyőzték Beckett érvei, inkább azért, mert bízott a nő gondolatmenetében, megérzéseiben és profizmusában. - Amíg nem tartózkodnak otthon, addig átkutatjuk a lakásukat bizonyítékok után, és átvizsgáltatjuk a számítógépüket az otthonukban és a munkahelyükön, meg a pénzügyeiket. Megvizsgáltatom Patricia Mars cipőit, hátha találunk talajmintát, és ha szerencsénk van, a fegyvert is megtaláljuk. Szerzek engedélyeket. Ja, és az embereidet felváltották az FBI-os megfigyelők - mondta Sorenson éppen akkor, amikor Kate meglátta a liftből kilépni Espo-t és Ryan, akik fáradt arccal, de csillogó tekintettel közeledtek felé.
- Kösz! Reggel megbeszéljük a továbbiakat - búcsúzott el Will-től Kate, és rosszallóan nézett a Castle székébe lehuppanó Javi-ra, aki értette a tekintet sugallta célzást, de szemtelenül állta a nő tekintetét.
- Lejártam a lábam ez után a nő után. Nem értem, miért kellett olyan üzletekbe mennie, amiket kocsival nem lehet megközelíteni - mozgatta meg kinyújtóztatva a lábait, magyarázatot adva a fáradtságára.
- A nő meg tűsarkú cipőben tette meg ugyanazt az utat? - kérdezte éllel Beckett, szája sarkában gúnyos kis mosollyal.
- Bevallom, ez egy megfejthetetlen relytély, hogyan bírnak a nők ilyen cipőkben menni - intett fejével Beckett 10 cm magas sarkú cipőjére, mire a nő sejtelmesen elmosolyodott.
- Én meg egész idő alatt autókáztam - mosolygott zsebre tett kézzel Ryan. - Ezért jobb egy férfit követni, mint egy nőt.
Beckett komoly arccal, felhúzva a szemöldökét, kérdőn nézett a két nyomozóra, akik azonnal értették, hogy itt az ideje komoly dolgokról beszélni, így Ryan vett egy nagy levegőt és belefogott.
- Carpenter a kórházból egy bankba ment, ahol tízezer dollárt vett fel készpénzben. Aztán egy kis olasz vendéglőben ebédelt - nézett a jegyzeteibe, ahova még azt is felírta, mit rendelt a férfi, de úgy döntött, ez nem lényeges. - A parkban találkozott a nővérrel. Tíz percig beszélgettek, bár a végén inkább vitatkoztak valamin, aztán átadott egy borítékot a nőnek. Talán a pénzt, vagy annak egy részét - tette hozzá kicsit bizonytalanul. - A parkból a fodrászához autózott, aztán egy internetkávézóban üldögélt fél órát, végül haza ment, azóta nem hagyta el a lakást.
- A nő a fodrász helyett beiktatott négy üzletet - húzta el a száját Espo. - Ne tudjátok meg, mi mindent vásárolt! Feltűnt, hogy inkább tinédzsereknek való ruhákat vett, és voltak köztük fiú ruhák is, ing, póló, alsónadrág, farmer.
A három szempár jelentőségteljesen összenézett. Nem mondták ki, amire gondoltak. Túl törékeny volt a remény.
- Meglepődtem, hogy Patricia Mars hol lakik - folytatta Espo elgondolkodva. Igyekezett úgy leírni az épületet és a környezetét, hogy Beckett és Ryan érezze, miért kerítette hatalmába valami furcsa érzés. - Azt hittem, hogy egy kórházi ápolónő egy olcsó garzonban lakik a belvárosba, de nem. A templomtól északra fekvő, tehetősek családok lakta részen lakik egy méretes, ódon házban, amit magas kőkerítés vesz körbe. Az egyetlen bejárat egy kovácsoltvas kapu.
Beckett tekintetén látták, hogy összegzi magában a hallottakat, aztán felkapja a telefont.
- Szia Will. Meg tudnád szerezni Patricia Mars házának az alaprajzát? - várt egy pillanatra a válaszra, aztán megnyugodva bólintott. - Kösz!
- Te mire mentél? - kérdezte Javi és Ryan szinte egyszerre.
Beckett a táblához lépett, és tömören összefoglalta Lanie megállapításait, Castle információját a titkos társaságról, és a végén a táblára bökve mondta ki a lényeget, hogy a két áldozatot ugyanazzal a fegyverrel lőtték le, és a második áldozat szemhéján megtalálták Patricia ujjlenyomatát. Elégedetten figyelte, ahogy a két nyomozó először hüledezik, aztán megpróbálja rendezni az új információkat, végül arcukon megjelenik az a bizonyos érzés, amit ő is érzett. Sínen vannak!
- Az FBI megfigyeli őket, reggel pedig megbeszélést tartunk. Egy napunk van, hogy kitaláljuk, hol tartják fogva a gyerekeket, ha ... ha még élnek - mondta ki nehezen Beckett a szavakat. Az órájára nézett. Késő volt, és mindannyian fáradtak voltak, ennek ellenére még egy feladattal megbízta a fiúkat. - Menjetek vissza a kávézóba! Tudjátok meg, hogy Carpenter használta-e valamelyik számítógépet, ha igen, derítsétek ki, mit nézett az interneten, küldött-e e-mailt, vagy bármit! Lehet, hogy a piszkos üzletéhez nem az otthoni vagy a kórházi számítógépét használja - szólt határozottan, mire a két férfi már kapta is a kabátját, és szó nélkül elindult. - Reggel találkozunk - szólt utánuk, hogy tudják, ma már nem kell visszajönniük az őrsre.
Kate végignézett a táblán, aztán tekintete önkéntelenül átsiklott a másik fehér táblára, amin az eltűnt gyerekek képei sorakoztak. Nézte az életteli tekinteteket, a vidám, vagy éppen félszeg mosolyokat, és Castle szavai jutottak eszébe. Igaza van. Ha csak egyikük életét sikerül megmenteni, már nem dolgoztak hiába, de Kate tudta, hogy neki ennyi nem elég. Érezte, ahogy a fájdalommal vegyes düh eluralkodik rajta, és öklével akkorát csapott az asztalra, hogy belesajdultak az ujjai. Kínzó gondolataiból telefonja pittyegése zökkentette ki, ami e-mail érkezését jelezte. Leült a gépe elé, és megnyitotta a Sorenson-tól kapott levelet a Columbia Egyetem titkos diákcsoportjáról. Miközben végigfutott szeme a feljelentésen, a jegyzőkönyveken, beszámolókon, tanúvallomásokon, kinyomtatta a dokumentumot. Tekintete ismerős neveket keresett, és amikor megtalálta őket, elmosolyodott. Felkapta a lapokat, a két gyanúsított és az áldozat adatait tartalmazó aktát, és sietve a lift felé indult. A hátsó falnak támaszkodva behunyta a szemét, és felidézte a parkban folytatott beszélgetést Rick-kel. Alig várta, hogy hazaérjen!
- Á, Katherine drágám! - üdvözölte kitörő örömmel Martha, amikor belépett az ajtón. - Nem tudom hogyan csinálod, hogy neked szót fogad, de velem folyamatosan ellenkezik - ingatta meg színpadiasan a fejét, mintha nem értené fia viselkedését, aztán elnevette magát. - Persze nem csodálom, hogy ezeknek a ragyogó szemeknek, és ennek az érzéki mosolynak nem tud ellenállni - kacsintott cinkosan Kate-re, de amikor látta, hogy a nő belepirul a szavaiba, kedvesen rámosolygott, és jelentőségteljesen a szemébe nézett. - Köszönöm, hogy visszajöttél - mondta, és miközben enyhén megszorította a kezét, Kate csodálkozva olvasta ki az őszinte hálát az asszony kék szeméből.
- El sem mentem igazán - szólalt meg halkan Kate, és zavarában elkapta a tekintetét.
- Szüksége van rád, és nem csak azért, mert megsérült - hallotta Martha szokatlanul komoly hangját, és Kate most gondolt bele először, hogy sosem beszélt az asszonynak a fia iránt érzett érzéseiről, az asszony pedig mindig olyan diszkrét volt, hogy sosem szólt bele az életükbe, sosem kérdezősködött, és valószínűleg azt sem tudja, miért is vesztek össze, és miért rohant el azon a reggelen.
- Nekem is szükségem van rá - nézett Martha-ra, és örömmel látta, ahogy az aggodalom eltűnik a szeméből.
Egy pillanatra még összefonódott a tekintetük, aztán az asszony visszalépett színésznői szerepébe, arcvonásai és testtartása felvette a bohém külsőt, úgy szólalt meg, mintha egy színdarab nagyjelenetét játszaná.
- A morcos nagyurat átadom neked leányzó. Ápold sajgó testét, adj megnyugvást háborgó lelkének, és csillapítsd szerelmes szívének fájdalmát, mely utánad sóvárog - mutatott először eltúlzott mozdulattal a hálószoba felé, aztán kezét szívére szorítva, könyörgőn nézett Kate-re, aki jót derült a jeleneten, és azon gondolkodott, hogy valamelyik darabból idézett a nő, vagy csak improvizált.
- Ez már majdnem olyan jó, mint egy Shakespeare-idézet - legyintett grimaszolva a színésznő, megadva a válasz a fel nem tett kérdésére, és elindult a képcsőn a szobája felé.
Kate mosolyogva pillantott utána, aztán a konyhába ment, és egy kehelybe friss epret tett a hűtőszekrényből, egy jó adag tejszínhabot fújt rá, egy szem szeletekre vágott eperrel és csokiöntettel díszítette, és kezében a finomsággal a hálószoba felé indult. Lassan nyitotta ki az ajtót, halkan belépett és megállt. Nézte, ahogy az éjjeli lámpa erős fénye szinte vakítóan verődik vissza a hófehér ágyneműről, és teljes erejével megvilágítja a férfi kisimult, békésen alvó arcát. Kezének elernyedő izmai még tartottak egy nyitott dossziét, de látszott, hogy a gravitáció hamarosan csatát nyer az izmok felett. Kate letette a finomságot, leült a sarokban álló fotelba, és nézte az egyenletesen szuszogó férfit. Sokszor látta így aludni, hanyatt fekve, kissé oldalra billent fejjel, de most hirtelen eszébe jutott egy emlék, amikor ugyanígy feküdt a férfi, és elmosolyodott: bilincs, tigris. Az az pár óra nemcsak azért volt felejthetetlen, mert összebilincselve töltötték és majdnem tigriseledellé váltak, hanem azért is, mert olyan boldogság járta át abban a néhány másodpercben az elkábításuk utáni ébredéskor, amit azelőtt sosem érzett, és hiába tapasztalta meg azóta számtalanszor, nem tudott betelni vele.
A Castle kezében levő iratok csúszni kezdtek. A férfi felriadva az álomból ösztönösen utánuk kapott, miközben pupillája villámgyorsan összehúzódott, és szeme hunyorogva próbált alkalmazkodni a vakító fényhez.
- Hogy az a ... - tört fel belőle a fájdalmas kiáltás, és egy pillanatra ágyékára szorította szabad kezét. Sóhajtott egyet, letette az iratokat az éjjeliszekrényre, és komor arccal az órájára nézett.
- Csak nem vár valakit a morcos nagyúr? - hallotta meg a sötétbe burkolózó sarokból Kate bársonyos, incselkedő hangját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése