Miért kanyarodik minden gondolata vissza az íróhoz?
Amíg a tetthely felé haladt, lassított a léptein, és elővette a telefonját. Ha már nem lehet vele, legalább hallani akarta a férfi hangját.
- Castle - hallotta meg a kellemesen zengő hangot, ahogy a szokásos módon bemondta nevét a készülékbe, annak ellenére, hogy tudta, ki a hívó.
- Jól vagy? - kérdezte szeretetteli hangon, miközben észre sem vette, hogy önkéntelenül megállt, hogy jobban figyelhessen a férfi hangsúlyaira, nehogy el tudjon vele hitetni olyat, ami nem teljesen igaz.
- Csak nem aggódik értem Beckett nyomozó? - hallotta Castle szokásos incselkedő hangját, ami azt az érzést keltette Kate-ben, hogy el akarja terelni a figyelmét a kérdésről.
- Igen Castle, aggódóm érted - adta meg magát könnyedén a nő, aztán keményebb hangnemre váltott. - Nem válaszoltál a kérdésemre!
- Miért, ha azt mondom, hogy nem vagyok jól, akkor elviszel egy kórboncnokhoz? - kérdezte éllel Castle anélkül, hogy felelt volna.
- Castle! - sóhajtott Kate.
- Igen, jól vagyok - válaszolt végre az író. - Nem fáj, de a jégtől teljesen érzéketlen lett. Már azt sem érzem, hogy férfi vagyok-e még egyáltalán - morgolódott.
Kate lágyan elmosolyodott. Castle hangja őszintének tűnt. Szinte látta maga előtt a férfi arcát, és azonnal tudta, hogy mire megy ki a játék, ő pedig örömmel mondta ki a szavakat, amik után az író sóvárgott.
- Férfi vagy Castle, igazi férfi.
Kate hallotta az elégedett sóhajt a vonal túlsó végén, és arra gondolt, néha milyen kiszámítható az író, máskor meg fogalma sincs róla, hogy mit gondol. Lanie szavai jutottak eszébe, és a mosoly azonnal eltűnt az arcáról. Vajon tudja, mit érez, mit gondol valójában a férfi?
- Van valami új fejlemény? - hallotta meg Castle érdeklődő hangját, ami visszarántotta a valóságba. Tömören felvázolta a tényeket, és amit a boncoláskor Lanie megállapított. Éppen az ujjlenyomatnál tartott, amikor a férfi közbevágott.
- Kate! Amikor Alexis az első heteit töltötte a Columbia-n, akkor mesélt valamit. Persze engem akart vele az őrületbe kergetni. Nem mintha nem félteném így is eléggé. Azt mondta, még az ilyen jó nevű, nagy múltú egyetemeknek is megvannak a maguk kis piszkos titkai. Beszélt egy diákok közti titkos társaságról, ami a kilencvenes években alakult, és valamiféle próba után válhatott valaki taggá, amit ha sikeresen teljesített, kapott egy gyűrűt, de hogy soha ne felejtse el, hova tartozik, a belépés dátumát magára kellett tetováltatni. Aztán a beavatási szertartások olyan durvává váltak, hogy az egyik diák szülei feljelentést tettek, és az egész társaságot betiltották. Persze az egyetem vezetése igyekezett az egész ügyet titokban tartani, hogy ne csorbuljon az intézmény hírneve, és a nagy nyilvánosságot sikerült is megúszniuk, de a diákok a mai napig rebesgetik és tovább adják a történetet.
- Kösz Castle! Utánajárok - mondta Kate elgondolkodva. - Lehet, hogy ezért nem találtam az egyetem honlapján semmit, és a gyilkosnak ezért volt olyan fontos, hogy lehúzza a gyűrűt, hogy ne vezessen el bennünket a titkos diákcsoporthoz.
- Hol vagy most? - kérdezte minden átmenet nélkül Castle. Szerette volna maga elé képzelni Kate-t úgy, hogy az nagyjából megfeleljen a valóságnak.
- Kijöttem a helyszínre, hogy körülnézzek egy kicsit.
- A templom parkjában? - élénkült meg a férfi, és már látta is maga előtt a hatalmas, árnyas fák alatt sétáló sudár alakot, ahogy a lenyugvó nap fénye vöröses árnyalatúra festi a hullámosan leomló hajzuhatagot, és meleg barnán csillan meg a nő szivárványhártyáján. - Szívesen sétálnék veled egy őszi színpompába öltözött parkban - sóhajtotta. - Leülnénk egy padra, és miután szerelmes szavakkal meghódítanám a szívedet, te megcsókolnál. - Egy pillanatra elhallgatott, aztán megköszörülte a torkát, és bosszúsan hozzátette: - Érzéketlenné vált a férfiasságom, és mindjárt romantikus lettem.
Kate elhűlve hallgatta Castle szavait, még a szája is elnyílt csodálkozásában. Nem az lepte meg, hogy ennyire romantikus a férfi, hanem az, hogy szinte ugyan azok a gondolatok játszódtak le a fejükben.
- Talán inkább te csókolnál meg engem! - incselkedett nevetve.
- Úgy emlékszem, hogy az első igazi csókunknál nem én voltam a kezdeményező - csipkelődött önelégülten Castle, és szinte látta, ahogy Kate bosszúsan összeszorítja a száját.
A nő valami frappáns válaszon törte az agyát, amikor a sárga szalaggal körbekerített tetthelyhez érve valami felkeltette az érdeklődését. Előrehajolva kutatta szemével a talajt, amibe egymástól 50-60 cm-re található apró lyukakat látott, amelyek úgy követték egymást, mint az emberi lépések.
- Mit mondtál? - szólt a telefonba, amikor feleszmélt, hogy a férfi valamit mondott, de meg sem várva a választ folytatta. - Valamit találtam.
Castle megérezte a nő hangjának változását, ami hirtelen feszültséggel teli koncentrálásról tanúskodott.
- Mi találtál? - kérdezte izgatottan, de mivel a nő hosszú ideig nem válaszolt, kíváncsiságát felváltotta az idegesség. - Kate! Kate, itt vagy?
Beckett követte az apró lyukak útját, amik pont úgy néztek ki, mint amikor a puha talajba benyomódik egy női tűsarkú cipő sarka. A nyomok a fehér mészkőőrleménnyel felszórt úttól a tetthelyig haladtak, aztán néhány méterrel messzebb visszafelé is megtalálta őket. Cipő talpnyomot csak egy helyen látott, ahol puhább volt a talaj, és nem csak a vékony sarok nyomódott bele. Nem szidta a helyszínelőket, mivel a fűszálak már kiegyenesedve törtek a napsugarak felé, túlélve az emberrel való találkozást, így semmi nem utalt arra, hogy járt ott valaki. Persze a nyomok attól is származhatnak, aki megtalálta a holttestet.
- Igen, itt vagyok - szólalt meg sokára, mire Castle fellélegzett. - Egy tűsarkú nyomait találtam - kezdte, és gyorsan összefoglalta a tapasztalatait. - Szólok a helyszínelőknek, és felhívom Espo-t, kíváncsi vagyok, milyen cipőt hord Patricia Mars.
- Mikor jössz haza? - hallotta meg a férfi bátortalan hangját.
- Sietek - tért ki a válasz elől. Mindketten tudták, hogy ez nem csak rajta múlik. - Ne félj, nem leszel egyedül! Hét óra felé hazaér Martha, és vigyáz rád. Légy jó fiú, és fogadj szót neki! - mosolygott kicsit gonoszkodva, mivel tudta, hogy Castle jobban fél anyja túlzott gondoskodásától, mint az injekciótól. - Amint tudok, azonnal megyek, és megmentelek - tette hozzá, miközben hallotta, hogy a férfi rémülten kapkodja a levegőt.
- Ha addig túlélem az aggódását - sóhajtotta lemondóan. - Várlak.
Beckett még egyszer körülnézett, aztán visszaindult a kapitányságra. Az úton összegezte a tapasztalatait. A gyilkos ismerte a helyszínt, és tudta, hogy reggel kihalt a park, és azt is, hogy melyik a legeldugottabb része. Nem túlságosan jó rejtekhely egy hullának, de arra elég, hogy néhány óráig ne fedezzék fel a testet. Amint az őrsre ért, első dolga volt Espo-t hívni, aki megerősítette, hogy a megfigyelt nővér jelenleg is tűsarkú cipőben van, és nagyon vékony, nem lehet több 50 kg-nál. Miután meghagyta, hogy figyeljék tovább a két gyanúsítottat, Sorensont hívta. Beszámolt a tapasztalatairól, helyszínelőket kért a nyomok elemzéséhez, információkat a Columbia Egyetem titkos diákcsoportjáról, és megfigyelőket Patricia Mars és Ian Carpenter lakásához. A fiúknak is pihenni kell, nem őrizhetik a két gyanúsítottat egész éjjel. A táblához ment, felírta az új adatokat, és karba font kézzel leült vele szemben. Végigjáratta a szemét a rengeteg fotón és információn. Még sosem dolgoztak ennyi adattal. Érezte, hogy a két gyilkosság és az eltűnt gyerekek ügye összefügg, de csak remélte, hogy az elméletük nem vezet tévútra. Még egyszer végignézett minden adaton. A következtetésük logikusnak látszott, de azt is tapasztalta már, hogy nem mindig a legkézenfekvőbb megoldás az igazi. Most viszont az idővel is számolnia kellett. Minél később göngyölítik fel az ügyet, annál kisebb az esélyük, hogy akár csak egy gyereket is megmentsenek. Megdörzsölte a halántékát, és egy pillanatra behunyta égő szemeit, amikor megszólalt a telefonja.
- Híreim vannak Kate - hallotta Sorenson elégedetten hangját. - Megjött a ballisztikai jelentés. Az atyát, és az alapítvány könyvelőjét ugyanazzal a fegyverrel ölték meg, és mindkét esetben hangtompítót használt a gyilkos. És most fogózkodj meg! - csendült izgatottság a hangjából, és egy pillanatnyi hatásszünetet tartott. - Az áldozat szemhéján talált ujjlenyomat Patricia Mars nővéré - fejezte be a mondatot győzelemittasan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése